Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)
2000-06-06 / 154. szám
Három gyerek, négy szoba Szocpol eladó! - hirdetik öt év óta folyamatosan többgyerekes családok az újságokban, az ember meg csak töpreng, miként is lehet a lakásépítési támogatás ezen változatából üzletet csinálni. Hát lehet. Egyrészt hiányzik az adott kormányrendelet teljes körű ellenőrzése, másrészt a legjobban átgondolt jogszabály is kijátszható kellő emberi leleménnyel.- Vesztettünk, s mindent elvesztettünk - összegzi szocpol-támogatási manipulációjuk végeredményét a középkorú hölgy.- A kálváriánk 1995-ben kezdődött, amikor a lakásépítési szociálpolitikai támogatást 2 millió forint fölé emelték, ha egy családon belül legalább három gyerek van. Az édesanyám egy belvárosi öreg házban lakott. A lányom a főiskolát elvégezve hozzáköltözött, s azt terveztük, beépítjük majd itt számára a tetőteret. Pénzünk persze nemigen volt, de lányunk a végzős osztálytársaival beszélgetett a gondjairól, s többen is arra hívták fel a figyelmét, hogy hirdetőújságokban többgyerekes családok lakásépítési szociálpolitikai kedvezményüket kínálják jutányos áron. Vagyis a házépítőknek a többgyerekesek felajánlották a támogatásuk kb. kétharmadát, ha a többit készpénzben kifizetik nekik - kapcsolódik be a történet felidézésébe a férj is.- A gyerek ekkortól bújta az újságokat, s valóban, napjában 15-20 családot is talált, akik ily módon próbáltak pénzhez jutni - veszi át a beszélgetés irányítását a hölgy.- Mi alapján választottak az ajánlkozók közül?- Egy háromgyerekes család mellett döntöttünk, mert a legkisebb részt kérték vissza a pénzből. így a 2,2 millió forintos szocpol- összegből ők kaptak 700 ezret, mi pedig az építkezésre 1,5 milliót fordíthattunk.- De a szocpol csak annak jár, aki igazolja hogy építkezik!- Először is kötöttünk egy írásbeli szerződést az összeg ilyetén elosztásáról. A pénz folyósításának a szabályai csak ekkortájt alakultak ki, az illetékes pénzintézetben közölték is, hogy az építkezés előrehaladásával egy munkafázis elkészülte után, számlák ellenében részarányosán tudják a szocpolt folyósítani. Vagyis, ha kész az alap, adnak például 500 ezret, ha felhúzzák a falakat jön az újabb fél- mülió, és így tovább. Persze nem nekünk adták a pénzt! Fiktív számla útján a családnak eladtuk a telket, a házat, mintha ők építkeznének. Az átíratást is mi fizettük az 1 millióra értékelt ingatlan után.- Kész az alap? Hiszen tetőtér beépítést említettek.- Közben otthon eldöntöttük, hogy nem érdemes az öreg falakra tetőteret húzni, lebontjuk inkább az egészet és újat építünk. Persze a családban minden tőkét megmozgattunk, eladtuk a kocsit, a balatoni telket, aztán kitaláltuk, hogy ne csak a gyereknek épüljön ide lakás, hanem nekünk is, így kétszintesre terveztük az épületet. Ehhez azonban újabb segítség kellett, így a szocpol-hirdetések közül egy másik háromgyermekes családdal is szerződést kötöttünk. Vagyis papíron két család épített különálló két szintet. Velük is úgy egyeztünk meg, hogy a 2,2 milliós szocpolból másfél milliót átadnak, 700 ezret pedig kézhez kapnak.- Mi garantálta, hogy a kész ház végül a maguké lesz?- Készült mindkét családdal egy újabb szerződés, melyben leírtuk, ha elkészül a ház, akkor visszakapjuk a telket és a házat mindenestül. Nem is volt gond, a kiválasztott pénzintézet az egyes elkészült fázisokat rendre leellenőrizte, s mindig kifizette a szocpol részarányos összegét, a két falusi család pedig a megegyezés szerint adta belőle a részleteket. így haladt előre az építkezés, bár az utolsó részleteknél már mindkét fél kevesebbet, vagy egyáltalán nem fizetett. A kialkudott 3 milliós szocpol-részből végül úgy két és fél milliót kaptunk meg, ők pedig egy-egy milliót tartottak vissza a 700 ezer helyett.- Nem volt kevés ez a pénz egy kétszintes ház felépítéséhez?- Nekünk még körülbelül 5 milliót kellett hozzátenni, mire komplett elkészült az alul és felül egyaránt négy-négy szoba összkomfortos két lakrész. A lakhatási engedélyt az ügylet kezdetétől számított két év múlva adták ki. Sajnos az építkezés közben, 1996- ban született egy olyan kormányrendelet, hogy a szocpol-segítséggel épülő ingatlanokat nem lehet öt éven belül eladni. Ezen bukott meg minden, ugyanis így automatikusan érvényét vesztette az a másik szerződés, amelyet a két családdal kötöttünk a kész ház visszaadásáról.- Miért nem készítettek újabb fiktív szerződést?- Próbáltuk megújítani 5 évvel későbbi dátumozással ezt az egyezséget, de ők azt már nem írták alá. Azt mondták, majd az ötödik év végén kötnek visszaadási szerződést. A házépítést ennek tudatában is folytattuk, elkészültekor az építményt sajátként kezeltük, bebútoroztuk, és kiadtuk albérletbe. A két család azonban rájött, hogy itt több lehet a keresnivalója, hatósági úton az albérlőket kilakoltatták, s a korábbi szerződéseket lobogtatva beköltöztek az ingatlanba. A lányom ekkor már a közelébe sem mert menni az épületnek, mert többször is veréssel fenyegették.- Nem is próbáltak meg egyezkedni ezután velük?- Szerintük nem volt miről. Másrészt időközben elkezdték árulni a házat, bár még rajta volt az elidegenítési tilalom. El is adták egy évvel később.- Hogyan, ha elidegenítési tilalom alatt állt?- Addigra már kiokosodtak, természetesen fiktív szerződéssel. A valós árnál jóval olcsóbban, valamivel a félár fölött. A legújabb tulajdonos kezébe majd akkor kerül a birtok, ha lejár a tilalom ideje. Amikor idáig jutott a dolog, már annak is örültünk volna, ha az értéke alatt eladott ingatlan vételárának legalább a felét visszaszolgáltatták volna, hiszen a telek, a régi ház a miénk volt, s 5 milliót öltünk bele az építkezésbe.- Nem próbálták jogi útra terelni az ügy elintézését?- Megkérdeztünk ügyvédeket, akik el- , mondták, ez az eset csalásnak minősül mindkét, azaz mindhárom fél részéről, s akár több év börtönt is kaphatunk érte. így hát lemondtunk inkább az egészről.- Mi van most a másik két családdal?- Valahol falun vettek házat, de jutott a pénzből lakásra, kocsira a gyerekeknek is. Mi pedig igyekszünk elfelejteni a történteket. De mit vizsgál meg a pénz kifizetésekor a bank? Miként ellenőrzik a jogosultságot? Az egyik nagy baranyai pénzintézet vezetője arról számolt be, hogy az ő felelősségük annyi, milyen konstrukcióban, mennyi időre kapják az ügyfelek a pénzt. Ez év februárjától már az igénylés jogosultsági feltételeit sem a bankok, hanem az illetékes önkormányzat jegyzője állapítja meg. Az viszont tény, hogy 1994 novemberétől, amikor bevezették a második és a harmadik gyermek után járó egy-egy milliós támogatást, ugrásszerűen megnőttek az igénylések - ez derül ki egyébként a megyében a legtöbb szocpol lakástámogatást kezelő OTP Bank Rt. adataiból is, az adatsort grafikonon ábrázoltuk. Az ellenőrzéseket illetően a földhivatalban a tulajdoni lapra bejegyzett tulajdonosnak jár a szocpol, ha a jogosultság feltételeinek is eleget tett. A pénzintézet a kifizetések során az építkezés időarányos elkészültét ellenőrzi, de amint kiadják az épületre a használatbavételi engedélyt, nincs tovább feladata. Vagyis azt nem nézi senki, hogy a korábbi öt, ez évtől 10 éves elidegenítési tilalmat betartják-e, ugyanaz a család lakik-e a házban, amelyik a szocpolt igényelte. Igaz, hogy a tulajdoni lapot az említett időszakban nem lehet átvezetni. Valóban nincs jogorvoslat? - kérdeztük meg jogászoktól. Nos, az az általános vélemény, hogy csalás bűntettét követték el az érintettek, melynek az ítélkezési vonzata az építkezőknek 1- 5 év szabadságvesztés, a másik két családnak 2-7,5 év, mert ők az ismételt fiktív értékesítéssel visszaesőknek számítanak. Ugyanakkor ügyvédi praktikákkal elképzelhető, hogy a bajba jutott építkezők csak pénzbüntetést kapnak. Hiszen csupán úgynevezett színlelt szerződés köttetett már a kezdet kezdetén. Az viszont biztos, hogyha perre kerülne sor, akkor a szocpol-támogatás összegét mindenestől vissza kellene fizetni, s a családok teljes vagyonukkal felelnek ennek megtörténtéért. A legrosszabbul mindenesetre a legutolsó beköltöző járna, mert ők mindent elveszítenének, a kifizetett pénzüket és a házat egyaránt. ______ MÉSZÁROS B. ENDRE SZ OCIÁLPOLITIKAI LAKÁSÉPÍTÉSI KEDVEZMÉNY FOLYÓSÍTÁSA AZ OTP BARANYAI FIÓKJAINÁL Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal KOZMA FERENC Határok Aki több évet megélt már és akad némi határjárási tapasztalata, ekként is számba veheti az éveket. Mikor kellett félve megközelíteni a határátkelőhelyeket, rejtett valutatartalékkal, mikor állt órákig a román határnál, mert odaát szabotálták a szomszédot, mikor kellett cigarettát, szappant adni a vámosnak, hogy ne olvadjon el a napra kiállított forró autóban, s mikor intett unottan az osztrák határátkelőhely őre (ki sem jőve üvegfalú hivatalából), hogy menjen már, mi közöm magához. Aztán fordult a kocka. Mostanában az osztrák kipakoltat, megkérdi mit akarok, s időnként hasonló arroganciával intézi tennivalóit (schengeni jogosítványa van), mint korábban a szovjet kollégája tette, valahol Csoprtál, miután átjutott az ember az átkelőhely tankcsapdáján, és a benne lévő fertőtlenítő folyadékon. A szlovák határőrizet ma talán már nem élvezi annyira a kekeckedést, mint Meáar idején, s már a gyerekcipő és a sportruházat sem annyira cikk, mint volt a közös állam, Csehszlovákia évei alatt. Ahogy Jugoszlávia is szerteszakadt, igazából Horvátország és Szlovénia felé barátságos a kirándulás, a szerb átkelőhelyek nem attól híresek, hogy azoknál kebelbarátként üdvözölnék a magyar autóst. Oda az egyéni autósturizmusnak Görögország felé; csak a bátrabbak vállalják a tranzit-vegzatúrát. Ugyanis szerb barátaink még nem felejtették el a kalasnyikovokat, amiket annak idején a horvá- toknak vittünk, alighanem a NATO-csapásokat sem baráti gesztusként értékelik, s nehéz elmagyarázni egy útlevélvizsgálat alatt, hogy kormányunk részint az ő érdekükben is cselekedett. Hosszabb idő kell erre, talán évtizedek. Állandóan módosulnak a határátkelési procedúrák tehát, a szívélyesség amplitúdója nem azonos. Ekként kell a nyarat tervezni. Rövidesen már elég lesz délen, az adriai utazáshoz egy személyi igazolvány, Oroszországba pedig nehezebb lesz bemenni, mint valaha. Meghívólevél, tartózkodási tanúsítvány, vízum, rendőrségi ellen- pecsételés kell annak, aki arrafelé venné az útját. De vajon veszi-e? MÉSZÁROS ATTILA ______________________ Ta lpalás Lehet, csak nekem tűnik úgy, de mintha megszaporodott volna az utóbbi időben Pécsett a cipészek száma. És mintha azok a táblák is feltűnőbb festést kaptak volna, amelyekkel a figyelmet hívják fel műhelyükre. Márpedig minden szolgáltató tevékenységet a piac éhet. Azaz az igények megnövekedése. A suszterek a cipőt is áruló boltok árcéduláinak teremtményei. Számos mester mondhatja el, hogy az elmúlt években megszaporodott a munkája. Amikor egy vacak minőségű cipő középáron 10-12 ezer forintba kerül, akkor bizony meggondolják az emberek, eldob- ják-e, vagy minősítsék-e a „jó lesz még a kertben" kategóriába. Ha sikerül kinyögni egy igazán jót - mondjuk 25 ezerért - sokan igyekeznek minél kevesebbszer felvenni. Különös módon a mesék öreg susztere mindig a szegénység mezsgyéjén dolgozott. Maga is szegény volt, de ügyfelei is ebből a rétegből kerültek ki. Lehet, egy időben ennek elpalás- tolása vonta ki a cipőtalpalást, vasalást, sarkalást a mindennapos szóhasználatból. Szinte el is feledkeztünk ezekről a kifejezésekről, nem is láttunk évekig suszterműhelyt. Vajon mikor jelenik meg a drótostót ismét a házak kapujában? A hátán faládában üvegtáblákat cipelő mester a peremkerületek utcáin? A ku- cséber? A köszörűs? Annak idején majd mindegyikük a társadalmi ranglista alján szerepelt - értve a kevés pénzért való állandó talpalás kényszerét -, mint ahogy azokban a házakban sem módosak laktak, ahova bekiáltottak: Itt a drótostót! Az, hogy némelyik kiskereskedő ad hitelt, ismert gyakorlattá vált megint. Az is, hogy a gyerekek egymás után nőnek be az elsőnek vásárolt ruhába. És lehetne még a példákat sorolni, ami mind a szegénység jelzője. Volt persze ilyen mindig, hol több, hol valamivel kevesebb embert szorítva a normális lét peremére. Azok az idők azonban már a történelem által rögzített állapotot takarnak. Mi most azonban - inflációcsökkenés, mesés GDP-növekedés, EU- küszöb ide, vagy oda - egy folyamatot élünk át. És ennek még nincs vége. Portré A szív rövid öröme A nemrégiben befejeződött országos szociológiai felmérés egyik eredményeként derült ki, hogy Filákovity István a hazai horvát újságírás legnépszerűbb alakja. Neve szerepel a legújabb horvát lexikonban is, tehát nem csupán itthon ismerik el munkásságát. hetedik oldal HOLNAP Riport Mintha csak borsót akarna tömi a baranyai közigazgatási hivatal orra alá Magyar- mecske. A település önkormányzata úgy döntött: nem veszi figyelembe a hivatal egy jogerős határozatát. Nem fogadja be körjegyzőségébe Gilvánfái. Portré A Parlamentben, ünnepi külsőségek közepette vehette át a pályázati első díjat a siklósi Drommer Izabella. Az egyetemista lány Boszniáról írt. A NATO első háborúját elemezte. Úgy véli, a nagyhatalmak is hibásak a kialakult helyzet miatt.- Jó tanuló voltál?- Igen. Én a budapesti szerb-hor- vát gimnáziumban érettségiztem, és kitűnő tanuló lévén az akkori kultuszminisztertől, Erdei Grúz Tibortól arany érdemérmet kaptam, amelyet az évek során megevett a rozsda.- A diploma megszerzése után mindjárt a rádióhoz kerültél?- Alig kóstoltam bele a pedagógiai munkába, máris hívtak a Pécsi Rádióhoz. Több éven át egyedül szerkesztettem a horvát nyelvű műsort. Én voltam a szerkesztő, a zenei szerkesztő, a bemondó, a tudósító. Pedig beszélgető- partner is alig akadt, mert az emberek féltek, nem felejtették el a „Tito láncos kutya” időszakot. Az elhangzó szövegeket le kellett fordítani magyarra, mert abban az időben minden és mindenki gyanús volt.- A Filákovity névvel lehetett boldogulni?- Amikor megkérdezték tőlem, hogy müyen név is az enyém, azt válaszoltam, hogy ezzel a névvel nagyapám Ferenc Jóska katonája volt, apám Nagybányai vitéz Horthy Miklósé, én Rákosi apánké, fiam Kádár Jánosé. Mindig együtt meneteltünk más nevűekkel, mert egy volt a sorsunk ebben a hazában.- Miként éled meg a legjobb horvát nemzetiségi újságíróságot?- Ez így biztosan nem igaz. De azt vallom, hogy tisztelni kell minden embert, tudni kell harcolni azok igazáért, akikről és akiknek írsz. Vigyázni közben az érzelem és értelem egyensúlyára, és tudni, hogy nem lehet mindenkinek a kedvére írni. Tudni kell ébren tartam az emberekben a szépet, a jót, az emberit.- Van ars poeticád?- A lelkes, ügyes újságíró helyettesíti az apostolokat, akik védték a gyámoltalanokat, gyengéket, elesetteket, és hirdették saját igazságukat. Az újságíró az újdonságok, a hírek örök vértanúja. Munkájának eredménye nem tiszta, örök érvényű arany, hanem a szív rövid öröme, olyan, mint a mindennapi kenyér, amelyik két-három nap alatt megkeményedik. CSERI LÁSZLÓ Filákovity István 1957-ben diplomázott a Pécsi Pedagógiai Főiskolán horvát-szerb-magyar szakon. Húsz évig rádiózott, s ugyanannyi ideig dolgozott az írott sajtónál. Felesége négyszakos nyugdíjas tanár, fia Zágrábban él tv és filmrendezőként, lánya Miskolcon, a legfiatalabb Latabár feleségeként.
