Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)

2000-06-01 / 149. szám

f M 2000. Június 1., csütörtök HÁTTÉR - RIPORT A csatornázás nyavalyás lova Mecsekszabolcs az egyik nagy fehér folt a pécsi víziközművesítés térképén, amely szerint a csatornázottság mértéke csak 62 százalékos. 1995-ben foglakoztak a köz­gyűlésben először a szabolcsi programmal, miután már 1992-ben is szóba került a terv. Ám több nekifutás ellenére eddig egyetlen méter csatorna sem épült. Deák Ferenc nem szerette Eötvös József A falu jegyzője című regényét. Az akkori ló- doktorkönyv azon ábrájával példálózott, amelyen egy ló egész teste különféle beteg­ségekkel volt megjelölve. „Ilyen ló pedig nincs is a világon, mint ahogy olyan minden porcikájában nyavalyás megye sem, ami­lyent A falu jegyzője rajzol” - mondta a haza bölcse. A szabolcsfalui szennyvízcsatorná­zás eddigi történetét ismerve talán óvatosab­ban nyilatkozott volna a paripák nyavalyás- ságának lehetőségeiről. A víziközművesftés és csatornázás nem is olyan egyszerű feladat, ha a település nem mellényzsebből tudja kifizetni. A pénz egy részét pályázatokon lehet megszerezni, s azok eredményét pedig az esztendő derekán hirdetik ki. A támogatás felhasználásának vi­szont általában feltétele, hogy az odaítélés évében meg kell tenni legalább az első alibi-kapavágást. Ahhoz előbb végig kell vinni a köz- beszerzési eljárást. Mire a le­velek lehullanak, el is kez­dődhet a munka. A szabolcsi esetet 1996- ban komplikálta, hogy - a májusi pályázati sikerhez képest jócskán megkésve - az októberben induló szervezés során a lakosságot is meg kellett még győzni a csatornázás előnyeiről.- A polgárok ellenállását az is növelte, hogy az időhiányra hivatkozva a területen idegen, már létező közműtársulatot bíztak fneg a beruházás előkészítésével. Részön­kormányzatunk kimaradt a szervezésből. A szándéknyilatkozatokat gyűjtők is túl ráme­nősen léptek fel. Emiatt elindult egy aláírás- gyűjtési akció a beruházás efféle megoldása ellen - emlékezik Simonovics Ferenc önkor­mányzati képviselő (első képünkön), a pécs- szabolcsi részönkormányzat vezetője. Egy­két harcot már megvívott az ügy érdekében, a testületen belül is, de kezdetben inkább a lakosság körében. A szabolcsiak balszerencséje folytatódott. Drága műszaki megoldások támadtak a ter­vezői fejekben. A műszaki paraméterektől pedig a pályázó kivitelezők buzdultak fel: másfélszer annyiért vállalták volna a mun­kát, mint amennyi pénz volt. A beruházás tehát el sem kezdődhetett. A csalódott em­berek a városháza nagytermének karzatán tüntettek miatta. A hangadók közt olyanok is voltak, akik korábban még a csatornázás, illetve az idegen közműtársulat ellen agitál­tak. A demonstrációnak mindenesetre olyan eredménye is lett, hogy a közgyűlés határo­zatban mondta ki: a beruházás sajátos meg­hiúsulása miatt a lakosságnak később sem kell több pénzzel beszállni a közművesítés­be, mint eredetileg kellett volna, és a prog­rammal, a pályázatokkal újra megpróbálko­zik a város. Egyébként pedig a már meglévő közműtársulat kibővítése maradt a praktikus megoldás. Pécs Önkormányzata ’98 január végén határozatban fogadta el a város 2006-ig ter­vezett vízellátási és csatornázási program­ját. A határidőket és a költségeket tekintve ez ma már nem több, mint néhány teleírt papírlap. Mindenesetre e program szerint a szabolcsi csatornázásnak - újabb nekiru­gaszkodásként - már 1998-ban el kellett volna kezdődnie. Közben kiderült, hogy a domborzati viszonyok miatt nem lehet a Komlói útra felvinni a szabolcsi vezetéke­ket, illetve csak nagy átemelőkkel lehetne, ami rendkívül megdrágítaná a beruházást. Ezért gravitációs rendszert terveztek. Akkor már döntő momentum lett, hogy az ipari park északkeleti részétől kell továbbépítem a szennyvízcsatorna gerincvezetékét Szabolcsfaluba. A törzshálózatot befogadó szinttől 800 méternyire van a Krúdy Gyula utca, amely már a szabolcsi területhez szá­mít - a közművesítés tekintetében. A csator­narendszer teljes hossza 13,8 kilométer. Az ipari park befogadó-csatornájának épí­tése gazdaságfejlesztési céltámogatási pályá­zattal indult. Ám bő hat hónapos késedel­met szenvedett, mert a szakminisztériumtól elnyert 58,3 millió forint céltámogatáshoz nem lehetett hozzájutni. Választás és kor­mányváltás évében jártunk akkoriban, más­sal voltak elfoglalva a minisztériumban. Az 1999 januárjában beadott szabolcsi pályázat nem nyert támogatást, és a környe­zetvédelmi tárcához küldött kérelem sem. A pályázatokat azzal utasították el, hogy meg­felelő befogadó nélkül önállóan üzembe nem helyezhető létesítmény lenne a csatornahálózat, noha az elbírálás idő­pontjában már zajlott a fogadószint építése. A szabolcsfalui program új­ra megcsúszott egy évet. A fogadószint műszaki átadása után a városnak elvileg kétféle lehetősége és kétféle szándéka is volt. Az egyik, hogy újra megpályázzák a közpon­ti céltámogatást. A má­sik, hogy az Európai Unió ISPA nevű, infrast­rukturális fejlesztési programjához nyújtanak be pályázatot. Elvi­leg elképzelhetőnek tűnt az „is-is”. Pécs Közgyűlése tavaly decemberben döntött új fent a szabolcsi szennyvízelveze­tés céltámogatási pályázatának beadásáról, és elkötelezettséget vállalt a saját forrásra. (A pályázatot 2000 tavaszán be is nyújtották.) Az év végén meglepetés érte a várost: a fél évvel korábban elutasított pályázatai utólag mégis támogatást kaptak a környezetvédel­mi tárcától. December végén azonban nem lehetett mit kezdeni az 1999-es felhasználás­ra adott pénzzel. Az önkormányzat részint sajnálattal lemondott róla, a szabolcsi prog­ram előkészítettsége miatt azonban az ah­hoz kapott 82 milliós támogatás átütemezé­sét kérte. A minisztériumtól - a megsürge­tett kérés ellenére - még nem jött válasz.- A mecsekszabolcsi térség fejlesztése nem kapcsolódik szorosan az ISPA-prog- ramhoz, mert a közgyűlés attól függetlenül kötelezettséget vállalt a szennyvízcsatorna-beru­házásra. Az ISPA azt szol­gálja, hogy a város lefe­dettsége a 62-63 százalék­ról mozduljon el az euró­pai szintre, 70 százalék fö­lé. Az ISPA tehát már a Nyugat-Mecsek közműfej­lesztésére adna lehetősé­get - mondja Kukái And­rás (második képünkön), a közgyűlés közle­kedési és kommunális bizottságának elnöke.- A lakossági hozzájárulás mértéke ennyi év múltán is marad az ígért eredeti összeg­ben?- Egyelőre ezt úgy állítottuk be, hogy a lakossági hozzájárulás csak 100 ezer forint egységenként. Igyekszünk többféle pályá­zati lehetőséggel élni, hogy központi tá­mogatás fedezze a költség minél nagyobb hányadát. Központi céltámogatásra és a vízügyi alaphoz nyújtottunk be pályázatot. Ha ezek nem járnak sikerrel, akkor a köz­gyűlésnek kell - kellene - nagyobb saját anyagi elkötelezettséget vállalnia. Az ígé­retet továbbra is szeretnénk tartani. Simonovics Ferenc a lakosság fokozódó türelmetlenségét ecseteli. A helyzet köz­egészségügyi szempontból is kedvezőtlenül változott.- A szervezők részönkormányzatunktól újra kérték az első ütemben érintett lakosság szándéknyilatkozatainak összegyűjtését. Te­hát ismét végigjártuk a 27 utcát. A lakosság 92 százaléka akarja a csatornázást. A talajvíz ugyanis megemelkedett a területen, az emésztőgödrök feltelnek, és ezzel nem tud­nak mit kezdeni az emberek. Sürgőssé vált a közművesítés. Országgyűlési képviselőnket is kértem, hogy figyeljen a pályázatunk sor­sára. Ha az igényelt 160 milliót megkap­nánk, azonnal lehetne indulni a beruházás­sal. Ehhez persze hozzászámítom a környe­zetvédelmi tárcától tavaly december végén kapott, és vissza nem vont 82 milliót, a 30 milliós önkormányzati részt, valamint a la­kosság 40 milliós hozzájárulását. Az első ütem ugyanis négyszáz telket érint. A 6-os úttól a Bródy utcáig kiépítendő gerincveze­ték a 0-dik ütem, onnan tovább az Arany Já­nos utcáig az első ütem - vázolja az elképze­léseket a részönkormányzat vezetője. Most egyelőre újra csak várakozás van: a pályázatok elbírálása júniusban várható. Si­ker esetén következik a közbeszerzési eljá­rás, ezzel szépen elmegy a nyár. Marad az ősz és a tél a tipikusan száraz időjárást kí­vánó földmunkára. És ez még mindig az optimistább változat, mert azzal kalkulál, hogy a pályázatok nyernek. ______dunai imre A p écsi ISPA projekt négy részből áll. Az első az uránbánya zagytározóinak teljes rekultivációja. A második és a harmadik rész Pécs ellátatlan területeinek szennyvízcsatornázása, a Tettye forrás védtelen vízgyűjtő területén lévő potenciális szennyező-források kezelése. A negyedik tartalmazza az egyéb vízbázisok védelmével kapcsolatos feladatokat. Valamennyi rész költségfedezeténél a javaslat 25 százalékos hazai finanszírozással és 75 százalék ISPA támogatással szá­molt. A sikerre azonban nincs garancia. Mindenesetre tavaly évvégén az önkormányzatnak 1,8 milliárd forint önerő előte­remtésére kellett kötelezettséget vállalnia a 2001-től 2005 vé­géig terjedő időszakra. Ám meglehet, hogy ez a fejezet nem is része a szabolcsi történetnek, illetve fordítva: Szabolcsra netán nem is terjed ki a remélt pécsi ISPA-program. Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal CSERI LÁSZLÓ A színház humora Az operairodalom legtragiku­sabb véget érő darabjai képesek a legnagyobb derültséget kivál­tani a nézők sorából. Ennek oka talán a mindvégig jelen lé­vő feszültség, annak ellenére, hogy az operakedvelők nagy ré­sze már akkor tudja, a végén úgysem lesznek egymáséi a hő­sök, s egyikőjük nem éh meg a függöny megnyugtató legördülé- sét, amikor még otthon, a tükör előtt készülődnek az esti elő­adásra. Éppen ezért esik jól, ha elő­adás közben váratlanul szembe­sülünk valamilyen humoros je­lenettel. Emlékszem a hatvanas évekből egy pécsi Aida előadás­ra, melynek egyik főszereplőjét, Radamest olasz vendégművész alakította Amikor Aidával elő­ször találkozott a színpadon, nagy derültség támadt, ugyanis Aida, ha nem is volt tonnányi, de meghaladta az egy mázsát, s vagy húsz centivel magasabb volt Radamesnél. Pedig Radamesnek ortopéd cipőt húz­tak a lábára, hogy legalább ak­kor elérje szerelme ajkát, ha az leült. Az is vidám jelenet volt néhány esztendeje, amikora Trubadúr című operában a fő­városi, minimum hetvenéves vendégművész anyjához éne­kelt, aki jól láthatóan nem lehe­tett több harmincnál. A vidámság aztán a tegnap­előtti Carmen előadásán folyta­tódott, bár eleinte nyögvenyelő­sen kezdődött az előadás, há­romnegyed órás késéssel. A pé­csi tenor ugyanis megbetegedett, ezért Budapestről hozattak ven­dég Don Jósét. A Budapesti Operaházban azonban francia nyelven fut az opera, így a mű­vész, mint azt az előadás kezde­tekor be is jelentették, társaitól eltérően franciául énekelt. Az egyik jelenetben azonban a Micaelát alakító Bukszár Már­tának eredeti szerepe szerint azt kell énekelnie Don Jósénak, hogy „egy szót sem értek”, mely­nek elhangzása után a közön­ség röhögésben tört ki: késés megbocsátva. Történt mindez azon a na­pon, amelyen a szegedi színidi­rektor két perc alatt rúgta ki az ország egyik legkitűnőbb balett- társvdatát, a nemzetközi hírű Szegedi Kortárs Balettet. De hát ilyen az élet. Egyik helyen vi­dámság, a másikon szomorú­ság. Vigasztalja őket az, hogy vannak vidám balett-története­im is. MÉSZÁROS B. ENDRE Üzleti logika A városegyik legnagyobb élel­miszer-áruháza sajátos rendet alakított ki. A bevásárlókosa­rakat az utcáról kell vinni ma­gunkkal (ez egyébként nem újdonság, a legtöbb nagy be­vásárlóközpont így tevékeny­kedik) de a kosarak szabaddá tételéhez 20, 50, 100 forintos érmét kell használni. Nincs ebben semmi különös, védik az értékes kosarat, no persze akinek olyanja van, az akár 20 forintos befektetéssel is rög­tön eltulajdoníthat egyet. Más­részt ügyelnek így arra is, hogy a vendég ne hagyja szer­teszét maga után az alkalma­tosságot. Időnként a csövesek felvállalják ezt a nemes gesz­tust, vagyis az autótól elszál­lítják a benne rejlő apróért a járgányt, de újabban a boltok javára írható, hogy leállíttat­ták ezt az „önkéntes adakozá­si akciót”. A gond akkor jelentkezik, ha a jámbor vásárlónak nincs aprója, amikor a bolthoz érke­zik. Nálunk a vevő a király, hirdetik napjaink kereskedői úton útfélen, így hát bátran a pénztárhoz megy 200, 500, 1000 forintosával a felkészület­len érintett. A gépnél dolgozó hölgy pedig azonjnód el is za­varja, hogy ő csak 100 forin­tost válthat fel, maximum. A kérdésre, hogy ennek mi a lo­gikája, hiszen a kosár százas­sal is ugyanúgy szabaddá te­hető, mint húszassal vagy öt­venessel, viszont papírpénzre meg se moccan, úgy válaszol: központi utasítás. Mintha csak a 20 évvel ezelőtti idők köszönnének vissza. A boltve­zető is határozott: a pénztáros helyesen járt el, nem váltunk fel ilyen célból papírpénzt, vélhetően az a felsőbb döntés magyarázata - teszi hozzá - hogy félnek a hamis ban­kóktól. Meglepő érv, hiszen a két­százast, az ötszázast, vagy az ezrest meglehetősen könnyű felismerni, ha fénymásolták, vagy házilag gyártották. Afö­lött pedig az üzletvezető is sze­met huny, amikor veszek egy csomag gyufát az ezresért - a pénztáros szinte rá se néz a papírpénzre, úgy ad vissza be­lőle a gépben lévő nagy halom apróból -, én pedig büszkén tolom be a rafinálton megszer­zett kocsit a boltba. Portré A csillagok szorításában A nepper melléfogott. Az egyik legismertebb hazai idegenfor­galmi szakember ablaka alatt próbált vendéget fogni. „A ma­gánzókkal nem bírjuk az árharcot - mondja Wiesner György -, s ebben a jogi háttér is hibás.” Úgy tűnik, a harcban nem fá­radt el. Változatlanul nagy elánnal kezdett el dolgozni annak érdekében, hogy - szögezi le - három év alatt a régió vezető idegenforgalmi cége legyen a Mecsek Tours. hetedik oldal HOLNAP Riport Mire jó egy konferencia? Csak egy asztal emlékeztet a piros drapériás konferenciák­ra. A házigazda pszichiáter és orvoskollégái „alászáü- nak”, miután mondókáikat elmondták. A tósztok végén kialszik a villany, mintha a tudatalatti világába merül­nénk, híven a pszichiátriai vándorgyűlés szelleméhez. Portré Szabó Anitára, akit ’98-ban Pécs Szépének választottak, nem illik a sztereotípia, mi­szerint a szép lányok buták is, hiszen käszakos egyete­mista. Szépségkirálynői múltját ma már inkább hát­ránynak gondolja.- Nagynak tűnik a hézag a vegy­ipari gépészet és az idegenforga­lom között.- Csak átfutó gondolat volt bennem az előbbi pálya. A Leőweybe a német nyelv tanulá­sának lehetősége miatt jelentkez­tem, s itt a gyakorlat az idegenve­zetés volt. Azt hiszem, ezzel dőlt el minden.- Ennyi elég is volt a karrierhez?- Tulajdonképpen nem. Csak­hogy akkoriban akülönböző tu­risztikai, idegenforgalmi cégek vezetői nem beszéltek idegen nyelveket...- A top a hamburgi képviselet ve­zetése volt.- Én is így gondolom. Magyarországot, egy céget kellett eladnom. Arra az időre esett az Öböl-háború, a németek az isten­nek se akartak hozzánk jönni. Azt mondták, abban a sarokban lő­nek! Meglehetősen hiányos föld­rajzi ismeretre vallott, de vendég­re szükségünk volt. A koszovói háború idején is tudtam Harkány­ba csoportokat szervezni.- Ha jól gondolom, nem csak átmeneti akadályokat, de törté­nelmi viszolygást is le kell győzet- ni.- A szakmai tisztesség e téren is sokat nyom a latban. Nekem további támaszt adott, hogy egyszerre tudtam magyar és né­met lenni, hiszen az utóbbiak között éveket éltem és dol­goztam.- Ám a vendégkörnek nem a krémje jön hozzánk.- Ez egy bonyolult képlet, mert mondjuk az ötcsillagos szállás­hely magas neki, de négy alatt nem szívesen foglal helyet. Tény azonban, hogy a Németországból hozzánk jövők nem a legdrá­gább megoldáso­kat keresik.- Saját, sikeres cége van. Miért vállalta a Mecsek Tours vezetését?- Mert kemény feladat. Három évet adtam magamnak arra, hogy a kft. a régió vezető idegenforgal­mi cége legyen. Céljaim tehát van­nak, társaim vannak és lesznek, s úgy tűnik, a fejlesztésekre lesz elegendő pénz is. MÉSZÁROS ATTILA Wiesner György Szekszárdon született 1951-ben. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán diplomázott. Több, turizmussal fog­lalkozó cég igazgatói székéig jutott, a csúcsot az IBUSZ hamburgi kirendeltségének vezetése jelentette. Május 5. óta a Mecsek Tours Kft. ügyvezető igazgatója Nős, két felnőtt lánya van. \ ISPA-n innen, vagy túl

Next

/
Oldalképek
Tartalom