Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)
2000-06-04 / 152. szám
ATYA ELVTÁRSIM 2000. június 4. ★ ARCKÉP ★ 7 Bencsik János tele van ellentmondásokkal. Pályafutása még inkább. Messziről jött és messzire ért, de 35 évesen sem tudja biztosan, hogy hol szeretne igazán kikötni. A legtöbb időt, csaknem tíz évet, Tatabánya polgármesteri székében töltötte, de már nem akar sokáig ülni benne. Megcselekedte, amit megkövetelt a város, készül arra, hogy átadja a stafétabotot. Mindössze 25 éves volt, amikor első embere lett á csaknem 75 ezer lakosú településnek. Sokan gyereknek tartották akkor. Talán az is volt. Ám rácáfolt mindenkire és mindenre. A mély válságba került Komárom-Esztergom megyei székhely azóta kiutat talált a kilátástalanságból, s ez jelentős mértékben neki köszönhető. Ennek ellenére támadások kereszttüzébe került. Volt ország- gyűlési képviselő, ám mandátumának kézhezvételétől számított két hónapon belül elsőként mondott le 1998-ban. Önként, minden kényszerítő körülmény nélkül. Döntéseit ugyanis legbensőbb énje irányítja, amit gyakran azoknak is nehéz megérteni, akik jól ismerik őt. Az ilyenek viszont kevesen vannak, ha vannak egyáltalán!- Azt mondják, mindenkire jellemző a legrégebbi emlékképe. Az öné mi?- Egy űrhajószerű babakocsiban ücsörgők a ház oldalában, s egyedül maradok néhány percre. Nem volt megrázó élmény, de emlékszem rá. Ázóta számtalanszor átéltem, hogy egyedül vagyok. Volt, amikor akartam, máskor magamra hagytak. Magánéletben, munkában, politikában egyaránt.- Különleges gyereknek számított?- Nem hinném. Járni elég későn tanultam meg. Már folyamatosan beszéltem, de csak négykézláb csúszkáltam. Mesélték, hogy aratáskor álltam először lábra, mert nyilván lehessen. Bízott abban, hogy álmát majd én váltom valóra.- Mennyire lepődött meg a családja, amikor érettségi után bejelentette, hogy katolikus papnak készül?- Anyukám csak akkor vallotta meg, hogy terhessége alatt kérte Istentől, ha fiú leszek, akkor pappá válhassak. De addig még nagyon sok minden történt.- Kíváncsian hallgatjuk.- Hamarabb jártam mi- nistrálni, mint iskolába. Nem is volt megfelelő méretű ruhám, úgy kellett felkötni. így is sűrűn ráléptek mise alatt a társaim, ezért a szigorú plébános gyakran elvonta tőlünk a fagyipénzt. Persze én sem ezért szerettem a templomba menni. Természetes volt számomra, hozzátartozott az életünkhöz, mint ahogy a napfény íze, a föld •szaga. A fekete rögöket a tavaszi szántáskor nagyapám meg is kóstolta, s úgy döntötte el, hogy mit érdemes vetni bele, majd azt is megmondta, hogy milyen termés várható.- Ezért akart először agrármérnök lenni?- Más oka volt. Irigyeltem a főagronómust, hogy ő Simsonnal szaladgálhatott a mezőn, én meg csak a kis örökhajtós biciklimmel. Visszatérnék egy kicsit a nagyapámhoz, aki télen együtt aludt a természettel, hogy ő is feltöltődszúrta a tarló a térdem meg a kezem, aztán otthon újra négykézlábra ereszkedtem. Mindez Békésszent- andrás mellett, egy tanyán történt, ahol a későbbiekben is több nyarat töltöttem anyai nagyszüleimnél, bár édesapám is saját földön gazdálkodott drága jó anyámmal együtt.- Mit örökölt tőlük?- Céltudatos vagyok, mint apám, aki ha felvállalt valamit, azt tisztességgel végigcsinálta. Nem bántott soha, igaz, nem is dicsért. Édesanyám oldaláról a tanulás szeretetét vittem tovább, akinek sajnos nem adatott meg, hogy tanítónő * M jön. Sajnos nem követtem a példáját. Mások sem. Talán emiatt korcsosulunk el valamennyien fizikálisán és szellemileg.- Tizenéves korában ugye még nem voltak ilyen gondolatai?- Valószínű. A szarvasi gimnáziumban a történelemórák hatására régésznek készültem. Főleg az érdekelt, hogy miként éltek régen, milyen szokásaik voltak az előttünk járóknak. Nem a kincs, nem a gazdag leletek vonzottak. Ez ma is így van. Ám közben elkezdtem kajakozni. Nem voltam kiugróan tehetséges, de szorgalmam lévén jó eredményeket értem el. Korábban fociztamis, ám 16 évesen abba kellett hagynom a sportot, mert hat métert zuhantam egy cseresznyefáról.- Ez hozta az érdemi változást?- Részben igen. Aktív tagja lettem a békésszent- andrási keresztény ifjúsági egyesületnek. Színdarabokat csináltunk, amiket bemutattunk a környék templomaiban. Bizonyára ez is az egyház felé irányított, de még inkább fiatal sógorom váratlan halála, akit esküvője után nem sokkal munkahelyi baleset ért. Sajnos, 33 éves koromra egyetlen nővérem kivételével mindenkit elvesztettem.- Kérem, ne haragudjon meg az őszinteségért, de a nyolcvanas évek elején már nagyon kevés fiatal férfi vállalta azokat a kemény próbatételeket, amelyek a hivatásválasztásával együtt jártak. Ön miért tette?- Hosszabb folyamat eredményeként döntöttem úgy, hogy pap leszek. Nem szólt senki, nem volt fény- jelenség, nem jött az Úr angyala. Egy belső érzés vitt el a hivatástudatig. A szegedi hittudományi főiskolára jelentkezésemet követően azonnal be kellett vonulnom Lentibe, ahonnan csak ritkán tehettem meg a 13-14 órás vonatutat hazáig. A Magyar Népköztársaság sorkatonájaként tíz Marabu kazánt kellett fűtenem, hogy a konyhán tudjanak főzni. Naponta háromszor salakoltam, úgy néztem ki, mint az ördög. Néhány sorstársammal együtt mi voltunk az „atya elvtársak”.- Atya viszont sosem lett, nem szentelték fel. Miért is?- Már a katonaság idején lehetett érezni, hogy édesanyámmal nagy baj van. Fogyott, fogyott, és fogyott. Gyógyíthatatlan volt. Felajánlották, hogy legyek magántanuló, így otthon gondozhatom őt, mert apám nem volt házias típus. Halottak napján temettük szegényt. Utána visszamentem a szemináriumba, ahol találkoztam néhány idősebb pappal, akik felrótták nekem távollétemet, s azt mondogatták, hogy „aki az eke szarvára teszi a kezét, az ne te- kintgessen vissza”. Mármint aki Isten szolgálatába áll, az felejtse el a földi äol- gokat. Én viszont úgy véltem, hogy így tudtam visszaadni valamit drága édesanyámnak abból a sok jóból, amit tőle kaptam, s nem bántam meg a döntésemet. El is gondolkodtam azon, hogy szabad-e nekem majd ilyen kollégákkal együtt dolgoznom a későbbiekben.- Szóval ezért nem került önre végleg a reverenda. Nehéz lehetett akkor elhelyezkednie.- Valóban nem volt könnyű. Újra kajakozni kezdtem, s ennek köszönhetően Pestre kerültem az MTK-ba. Onnan gyakran látogattam meg a nővéremet Oroszlányban. Nála laktam már, amikor IFA-ra- kodó lettem. Később a gyermekvédelmi intézethez kerültem nevelőtanárnak, majd a családsegítő szolgálatnál dolgoztam. Az 1987-es esztendő végétől ezt csináltam a rendszer- váltásig.- Akkor viszont az ismeretlenség homályából üstökösként tört elő, s az SZDSZ színeiben polgár- mester lett. Még ellenfelei is elismerik, hogy munkatársaival az elmúlt tíz évben csodát műveltek Tatabányán, aminek híre bejárta már az országot. Mi a titkuk?- Egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy ebbe a vállalásba belebukhatok. Úgy voltam, mint édesapám. Ha már egyszer felvállaltam, tudtam, hogy megcsinálom. Méghozzá jól. • Örülök, hogy ezt ma már csaknem mindenki elismeri. Természetesen nagyon sok minden kellett hozzá, napokig sorolhatnám. Csapatmunka volt, bár a kezdeti lelkesedés után átmenetileg egyedül maradtam.- Mostanában mintha megint egyedül lenne.- Jól látja.- Vannak, akik szerint betöltötte küldetését. Tatabánya megmenekült, jobban virágzik, mint bányászvárosként, a fénykorában. Mit gondol? Egyszer neveznek majd el utcát önről?- Nincs ilyen vágyam. Nem is hiszem, hogy sor kerül erre, mert ennél böl- csebbek az emberek. Palásti Péter .... ,coi.én Szarvason 1 i továbbá egy jJJJ döntötte el, .™Jtus után negyedszerre I 1 jövőképe esetében Grebem | I ^SEX«*» W%“Í3.s,í-be»a^»"«' _ \ a búzasör
