Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)

2000-06-04 / 152. szám

4 ★ RIPORT ★ 2000. Június 4. ■ I A kínzóm a szomszédom Az elátkozott villa • „Tomi, ez ő!” • „Maguk úgy jártak, mint Rajkék” Amikor hét éve Bárdy Magda Sydneyben a lakásától néhány utcára a helybéli fogorvosban felismerte egykori ávéhás kínzóját, aligha gondolta, hogy ez a hihetetlen történet még 2000-ben is folytatódik, s nem ő lesz a vádló, hanem őt perük. A történet Ausztráliában ismerősebb, mint Magyarországon, hiszen újságok és tévéállomások foglalkoztak e kö­zép-európai drámával. S miután ott sem túl gyorsak a bíróságok, hét éve továbbra is több pernek tárgya Bárdy Magda, bár furcsamód nem ő vádol. Pedig az ő férje, Somogyi István az ál­dozat és máig nem tudja, hogy halt meg és hol van a sírja. Fiával, aki két és fél éves volt, amikor apját elhurcol­ták, és azóta ügyvéd lett Ausztráliá­ban, valamint második férjével 11 éve fáradhatatlanul kutatják a nyomokat. Bárdy Magda első férjével és kisfiá­val egy székesfehérvári villában lakott, amikor 1951-ben egy este váratlanul beállított két civilruhás és elvitte őket. (A villa egyébként elátkozott hely volt, azelőtt a német, majd az orosz város- parancsnok lakott benne, s a Somogyi családnak az volt a végzete, hogy ezút­tal a megyei első titkárnak nézték ki.) Ugyan tanúkihallgatást emlegettek, de a kocsi nem a rendőrség felé indult, hanem Budapestre, a Fő utcába. Ekkor a házaspár már tudta hogy aligha fog­addig rokonok neveltek, de a férjéről hiába próbált bármit is megtudni. „Azt mondták, 1951. augusztus 25-én isme­retlen helyen és ismeretlen körülmé­nyek között eltűnt. Mintha Kistar- csáról le lehetett volna lépni...” Az asszony 1958-ban szabályos út­levéllel vándorolt ki fiával Ausztráliá­ba, s már ott ismerte meg második férjét, Bárdy Tamást. És a rendszer- váltás után újrakezdték a keresést. Az első ajánlott levélre, amit a Belügymi­nisztériumba küldtek, még nem jött válasz, csak a postaköltséget, a 11 ausztrál dollárt küldték vissza. Ahogy ők fogalmaznak, a mindenkori ma­gyar hatóságok jóindulatba burkolt passzivitásával találkoztak. Aztán ’92-ben szerencséjük volt, a Belügy­minisztériumban a hivatalnok lapoz­gatott a dossziéban, amikor Bárdy Magda egy lapon észrevette a férje aláírását. Az internálási véghatározat másolatát megkapták. Azon szerepelt egy Vajda Tibor-aláírás, de nem fog­lalkoztak vele. „Nem tudtuk, hogy ki lehet az, akkor nem is érdekelt ben­Játék a dokumentumokkal Zinner Tibor történész többek között az ÁVH történetét is kutatta, interjúkat készített Péter Gáborral és egykori vezetőtársaival, s ő a Vajda-ügy egyik szakértője is, akit valószínűleg az ausztrál bíróság is megidéz majd tanúnak. Vajda Tibor ugyanis terjedelmes dokumentumot juttatott el az ausztrál bírósághoz, amelyben pontról pontra megpróbálja az igazát bizonyí­tani a Bárdy családdal szemben. Zinner szerint klasszikus ávós stílusban játszik a dokumen­tumokkal is. „Úgy idéz dokumentumokból, hogy mondatokat, oldalakat elhagy, akár Lenin, amikor Machkal vitatkozott, kiragadta néhány szavát, és arra hivatkozott. Vajda úr azt hiszi, hogy 16 ezer mérfölddel odébb ezt elfogadja a bíróság. Például arra hivatkozik, hogy a kom­munista rezsim alkotta paragrafusok alapján ítélték el törvénytelenül, pedig őt a háborús és népellenes bűncselekmények 1945-ös VII. törvénycikkelye szerint marasztalták el. Pontosan idéz is belőle, csak levágja a lap tetejét, ahol az 1945-ös dátum szerepel. Ha az ugyanis rajta van, akkor mindenki előtt világos, hogy ezt még az Ideiglenes Nemzeti Kormány alkotta, tehát nem a kommunisták. Hasonlóan járt el az 1954. november 6-án kelt legfőbb ügyészi feljegyzéssel is, ami Nagy Imrének készült, és felsorolta a legszélsőségesebb tetteket elkövető volt államvédelmiseket. Idézi a doku­mentumot, csak éppen azt az oldalt hagyja ki, ahol őt is név szerint említik. Vajda állítja, hogy soha törvénysértést nem követett el, fizikai kényszert nem alkalmazott, de a dokumentumok szerint, amelyek megvannak, meghatározó szerepet játszott több, később kivégzett ember ügyében, ő is kihallgatta Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt és számos társukat. Bárdy ék bújni kezdték a telefonköny­veket, s találtak egy Timothy Vajda ne­vű fogorvost, aki tőlük néhány utcá- nyira lakott. Könnyen megtalálták a házat, becsöngettek a rendelőbe, de Vajdára várniuk kellett. „Tíz perc múl­va benézett valaki, s csak annyit mon­dott: mindjárt jövök. Mondtam a fér­jemnek, Tomi, ez ő! Kicsoda, kérde­zett vissza a férjem. Hát, aki vert a Fő utcán!” Amikor Vajda aztán előkerült, se­gítséget kértek tőle. A férfi a rövid történetet hallva, rácsodálkozott, hát maguk úgy jártak, mint Rajkék. Ám kijelentette, hogy ő nem tud segíteni, hiszen nem dolgozott a Fő utcán. Er­re megmutatták neki a papírt. „Ez ha­sonlít az én aláírásomhoz, de hogy lehetnék én, amikor akkoriban egy gyárban A minisztérium az foko*0,,«*>b b tjun adott felhatalmazol!??* Nwn*e»gyülés IW adott feihatolmazé^J:^ ”***»gyülés ált* ff* A 81/19-15. M p Pi***.« következőket *Ll°: 6*«) ««a! a 7. óonw.T §-* (i nak aznap este hazatérni. Bárdy Mag­dát egy hónap alatt többször vallatta egy civilruhás ávéhás, akinek persze nem tudta a nevét. „Nem mutatkozott be, de amikor elolvastam volna a val­lomásomat, amit elém tett, beverte fe­jemet az asztalba. Én akkor még azt hittem, hogy legalább azt elolvasha­tom, amit aláírok.” Egy hónap után ra­bomobilba ültették, ott látta utoljára a férjét is. Kistarcsára vitték őket. Az asszony két és fél év múlva sza­badult, magához vette a gyerekét, akit hogy nünket, de az iratot odaad­tuk egy helybéli ügyvédnek, hátha valamit kiderít.” Hónapokkal később kaptak egy le­velet Kubinyi Ferenctől, akiről csak annyit tudtak, hogy „a múlt feltárásá­ban elkötelezett”. Kubinyi közölte ve­lük, hogy Vajdát ne Budapesten, ha­nem Sydneyben keressék, aki egyéb­ként nem más, mint a hajdani VI. vizs­gálati főosztály helyettes vezetője. És még az is lehet, hogy régi foglalkozá­sát, a fogtechnikusságot folytatja. [• Ponttol «feftteUk (az 1441 dolgoztam...” Aztán megunta a kérdezősködést és felhá­borodott, hogy a saját házában meg­rágalmazzák. Bárdyék felálltak és el­mentek. Viszont kerestek egy írás- szakértőt, mert Vajda cégiratain (hi­vatalosan kikérhető - a szerk.) talál­tak egy friss szignót. A szakértő majdnem biztosra mondta, hogy a két írás ugyanaz. Ekkor mentek el a Syd­ney Morning Herald című laphoz, ahol nagyon érdekesnek találták a történetet, ők is kerestek egy Írássza­kértőt, aki megerősítette kollégája vé­leményét. Ám a lap vezetői még min­dig úgy érezték, hogy kevés a bizo­nyíték. Bárdyéknak ekkor kezükre játszott a szerencse. Láttak ugyanis egy hirdetést, miszerint eladó az a ház, ahol Vajdáék laknak. Elmentek megnézni. Az ügynököt nem izgatta, hogy Bárdyék néha fotóznak is, hi­szen a komoly vevőjelöltek néha még a falakat is megbontják. Bárdyék vi­szont nem a szobákat, hanem a doku­mentumokat fotózták. Többek között lencsevégre kaptak egy fényképet, ami New Yorkban készült, s amin Vaj­da nyakába akasztanak egy medált. „Akkor már olvastuk Farkas Vladimir Nincs mentség című könyvét, s rög­tön ő jutott eszünkbe, hogy a könyv­ből ítélve biztosan segítene. Kubinyi megadta a számát, ~ -——. s remegve fel­hívtam. Meg­lepődtem, ami­kor azt mond­ta, asszonyom, nekem köteles­ségem segíteni önöknek. S arra is hajlandó volt, amiben mi nem is bíztunk, hogy bemenjen a buda­pesti ausztrál kö­vetségre és hivatalos nyilatkozatot te­gyen, hogy a fotón látható személy azonos Vajda Tibor ávéhás őr­naggyal.” Amikor pénteken faxon átlőtték Ausztráliába Farkas Vladimir nyilatko­zatát, néhány óra múlva már nyomni kezdték a Sydney Morning Herald szombati számát, címlapján a Bárdy­«750/1945. M. 51 tol aZ h rendel sztorival A szomszédom, a kínzóm címmel. Szombaton délben elfogyott az újság, s majd minden tévéállomás bejelentkezett Bárdyékhoz. A 9-es csa­torna 60 perc című műsora aztán egy nagy filmet készített, elkísérték Bárdy Magdát Auschwitzba és Magyarország­ra is, vagyis végigjárták vele az utat, amely Ausztráliába vezetett. „Úgy tud­juk, hogy először nem akart, de aztán az utolsó pillanatban mégis nyilatko­zott Vajda is, s elmondta, hogy azért tagadta le az ávéhás múltját, mert mi vádlón léptünk fel. Egyébként pedig azt állította, hogy ő sose hallgatott ki engem, hiszen csak jelentéktelen akta­tologató volt. Azóta egyébként jelent­kezett egy tanú, Héthelyi Tibor veszp­rémi orvos, aki osztálytársa volt Vajdá­nak, de ez sem óvta meg a kínzástól.” Vajda Tibor is támadásba lendült, be­perelte Bárdyékat, az újságot és a tévé­állomást. E pereknek azóta sincs vége. A múlt héten is volt egy tárgyalás, de a tempóból úgy tűnik, hogy az ausztrál bíróságok sem a gyorsaságukról híre­sek. Az egyik bizonyíték miatt, amit Vajda szerzett be, néhány éve már ki­tört egy nagy balhé Magyarországon. A Belügyminisztérium egyik főosztályve­zetője ugyanis kiadott egy dokumentu­mot, miszerint az ávéhánál 1950 és ’52 között nem verték az embereket. Vajda több kollégája ezt aláírásával tanúsítot­ta, sőt azt állították, Vajda külön meg­tiltotta, hogy a foglyokat verjék. Utóbb ezt a hivatalos iratot természetesen Gyekiczky András, a BM kabinet- főnöke megcáfolta. Igaz, később egy újságcikkben még neki kellett magya­rázkodnia. Ám ez már csak egy ilyen történet, a kínzó vádol, az áldozat pe­dig nem engedi magát lefotóztatni, hátha még ezért is beperlik. Dalia László Hová tűnt 5000 gyerek? Kétségbeesett szülők, szomo­rú gyereksorsok és tehetetlen bűnüldözés. Pénzért a gazdag megveheti a szegények vesé­jét, vehet magának gyermeket, szexpartnert, s lassan bármit. Az eltűnt gyermekek ritkán ke­rülnek elő. A gyerekcsempész bandák jól dolgoznak. Ötezer eltűnt magyar gyerme­ket keresnek. Lehet, hogy közü­lük jó néhány sosem tér vissza a családjához. És hogy végül is hányán kerülnek elő, arról a sta­tisztikák mit sem tudnak.- Nem tudjuk, mi történik ezekkel a fiatalokkal - mondja Tass Tamás, a Nemzetközi Kor­mányzati Migrációs Politikát Fejlesztő Központ (ICMPD) ve­zetője. - Az Interpol központjá­ban, Lyonban bemutattak ne­künk egy szoftvert, amely az interneten felismeri, ha fiatal­korú van a képen, és fajtalan­kodnak vele. Arra is képes, hogy megkeresse, hol vannak azok, akik a honlapokat szer­kesztik, és a helybeli irodának továbbítják az adatokat, hogy ott intézkedni tudjanak. Az eltűnt gyermekek közt vannak olyanok, akiket a szülő visz el magával, vannak csel­lengők, akik vagy az otthoni körülmények, vagy az iskolai gondok elől szaladnak világgá, és vannak, akiket elrabolnak.- Hallottunk olyan esetekről is, hogy a turista nem a város nevezetességeit fényképezte vagy vette videóra, hanem a környéken játszó gyermekeket, és a pedofil megrendelő képről választhatott - mondja Tass Ta­más. - Persze ez az eset nem nálunk történt, de nem állítható biztosan, hogy nincs ilyen. Nálunk az emberkereskede­lemmel kapcsolatos törvény csak tavaly március 1-jén lépett hatályba. Ez kimondja, hogy aki mást elad, megvásárol, el­lenszolgáltatás fejében átad, átvesz, más sze­mélyért elcserél, illetve e célra másnak megsze­rez, bűntettet kö­vet el, és 3 évig terjedő szabad­ságvesztéssel büntetendő. Ha mindezt 18 évet be nem töltött személy sérelmé­re követik el, illet­ve fajtalanság, kö­zösülés végett, 1-5 év szabadság- vesztést szabhat ki a bíróság.- Az utóbbi években több ezer lány tűnt el - mondja Ba­logh Anikó, az Interpol Ma­gyar Nemzeti Iroda munkatár­sa. - Többségük munkát akart vállalni külföldön. Nemrégiben egy magyar munkaközvetítő iroda küldött ki lányokat. Mexikóban aztán rögtön kiderült, hogy mit kell csinálniuk. Az irataikat elvet­ték, de meg tudtak szökni. Az Minden szervnek ára van A Soros Alapítvány is támogatta azt a központot, amelyet a kaliforniai Berkeley Egyetem nyitott, hogy feltérképezze a világ szervcsempészetét. Négy professzor vizsgálódik e témában, s állítják, nagyon nagy a baj. Túl sok a nagyon szegény ember, és nagyon sok a gazdag, aki megteheti, hogy szerveket vesz magának, vagy családtagjának. Legutóbb Illinois államban bukott le egy gyermekszervekkel kereskedő iroda. A cég munkatársai elmenekültek, de hátra­hagytak mindent. Előkerült egy hátborzongató árlista is, amelyből kiderült, mennyibe kerül egy gyermek veséje, gerince, agya. Bőr. 100 dollár. Vese: 150 dollár. Gerinc: 325 dollár. Fél test 500 dollár. Agy: 1000 dollár. itteni irodában nyolcszáz lány Volt a nyilvántartásban, és az ott dolgozók széttárták a kezüket, mondván, semmiről nem tud­tak. Talán még most is utaztat­nak ki lányokat. Sokan soha nem kerülnek elő. S hogy a szerencsén és a rendőrségen kívül miben bízhat az, aki a gyermekét keresi? Az interneten van egy honlap, amelyet a kanadai lovas rendőr­ség tett fel: az eltűnt gyermekek nyilvántartója. Ezt folyamatosan frissí­tik, a világ minden tájáról érkeznek rá adatok. Ezután röp­lapok készülnek fényképpel, szemé­lyi adatokkal, s ezek a szupermarketektől a szórakozóhelyekig mindenhol megtalál­hatók. Került már így elő gyermek, aki Iránban, Romániá­ban, Afganisztánban tűnt el. Segítség lehet még a korhala- dásos fényképtechnológia, amely lehetővé teszi, hogy a törvényszéki szakértő fényké­pek alapján aktuális hasonlósá­got alkosson egy gyermek kiné­zetéről. (kálazy) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom