Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)

2000-06-04 / 152. szám

4 ★ RIPORT ★ 2000. Június 4.

■ I

A kínzóm a szomszédom

Az elátkozott villa • „Tomi, ez ő!” • „Maguk úgy jártak, mint Rajkék”

Amikor hét éve Bárdy Magda Sydneyben a lakásától néhány utcára a helybéli fogorvosban felismerte egykori ávéhás kínzóját, aligha gondolta, hogy ez a hihetetlen történet még 2000-ben is folytatódik, s nem ő lesz a vádló, hanem őt perük.

A történet Ausztráliában ismerősebb, mint Magyarországon, hiszen újságok és tévéállomások foglalkoztak e közép-európai drámával. S miután ott sem túl gyorsak a bíróságok, hét éve továbbra is több pernek tárgya Bárdy Magda, bár furcsamód nem ő vádol. Pedig az ő férje, Somogyi István az áldozat és máig nem tudja, hogy halt meg és hol van a sírja. Fiával, aki két és fél éves volt, amikor apját elhurcolták, és azóta ügyvéd lett Ausztráliában, valamint második férjével 11 éve fáradhatatlanul kutatják a nyomokat.

Bárdy Magda első férjével és kisfiával egy székesfehérvári villában lakott, amikor 1951-ben egy este váratlanul beállított két civilruhás és elvitte őket. (A villa egyébként elátkozott hely volt, azelőtt a német, majd az orosz város- parancsnok lakott benne, s a Somogyi családnak az volt a végzete, hogy ezúttal a megyei első titkárnak nézték ki.) Ugyan tanúkihallgatást emlegettek, de a kocsi nem a rendőrség felé indult, hanem Budapestre, a Fő utcába. Ekkor a házaspár már tudta hogy aligha fogaddig rokonok neveltek, de a férjéről hiába próbált bármit is megtudni. „Azt mondták, 1951. augusztus 25-én ismeretlen helyen és ismeretlen körülmények között eltűnt. Mintha Kistar- csáról le lehetett volna lépni...”

Az asszony 1958-ban szabályos útlevéllel vándorolt ki fiával Ausztráliába, s már ott ismerte meg második férjét, Bárdy Tamást. És a rendszer- váltás után újrakezdték a keresést. Az első ajánlott levélre, amit a Belügyminisztériumba küldtek, még nem jött válasz, csak a postaköltséget, a 11 ausztrál dollárt küldték vissza. Ahogy ők fogalmaznak, a mindenkori magyar hatóságok jóindulatba burkolt passzivitásával találkoztak. Aztán ’92-ben szerencséjük volt, a Belügyminisztériumban a hivatalnok lapozgatott a dossziéban, amikor Bárdy Magda egy lapon észrevette a férje aláírását. Az internálási véghatározat másolatát megkapták. Azon szerepelt egy Vajda Tibor-aláírás, de nem foglalkoztak vele. „Nem tudtuk, hogy ki lehet az, akkor nem is érdekelt benJáték a dokumentumokkal

Zinner Tibor történész többek között az ÁVH történetét is kutatta, interjúkat készített Péter Gáborral és egykori vezetőtársaival, s ő a Vajda-ügy egyik szakértője is, akit valószínűleg az ausztrál bíróság is megidéz majd tanúnak. Vajda Tibor ugyanis terjedelmes dokumentumot juttatott el az ausztrál bírósághoz, amelyben pontról pontra megpróbálja az igazát bizonyítani a Bárdy családdal szemben. Zinner szerint klasszikus ávós stílusban játszik a dokumentumokkal is. „Úgy idéz dokumentumokból, hogy mondatokat, oldalakat elhagy, akár Lenin, amikor Machkal vitatkozott, kiragadta néhány szavát, és arra hivatkozott. Vajda úr azt hiszi, hogy 16 ezer mérfölddel odébb ezt elfogadja a bíróság. Például arra hivatkozik, hogy a kommunista rezsim alkotta paragrafusok alapján ítélték el törvénytelenül, pedig őt a háborús és népellenes bűncselekmények 1945-ös VII. törvénycikkelye szerint marasztalták el. Pontosan idéz is belőle, csak levágja a lap tetejét, ahol az 1945-ös dátum szerepel. Ha az ugyanis rajta van, akkor mindenki előtt világos, hogy ezt még az Ideiglenes Nemzeti Kormány alkotta, tehát nem a kommunisták. Hasonlóan járt el az 1954. november 6-án kelt legfőbb ügyészi feljegyzéssel is, ami Nagy Imrének készült, és felsorolta a legszélsőségesebb tetteket elkövető volt államvédelmiseket. Idézi a dokumentumot, csak éppen azt az oldalt hagyja ki, ahol őt is név szerint említik.

Vajda állítja, hogy soha törvénysértést nem követett el, fizikai kényszert nem alkalmazott, de a dokumentumok szerint, amelyek megvannak, meghatározó szerepet játszott több, később kivégzett ember ügyében, ő is kihallgatta Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt és számos társukat.

Bárdy ék bújni kezdték a telefonkönyveket, s találtak egy Timothy Vajda nevű fogorvost, aki tőlük néhány utcá- nyira lakott. Könnyen megtalálták a házat, becsöngettek a rendelőbe, de Vajdára várniuk kellett. „Tíz perc múlva benézett valaki, s csak annyit mondott: mindjárt jövök. Mondtam a férjemnek, Tomi, ez ő! Kicsoda, kérdezett vissza a férjem. Hát, aki vert a Fő utcán!”

Amikor Vajda aztán előkerült, segítséget kértek tőle. A férfi a rövid történetet hallva, rácsodálkozott, hát maguk úgy jártak, mint Rajkék. Ám kijelentette, hogy ő nem tud segíteni, hiszen nem dolgozott a Fő utcán. Erre megmutatták neki a papírt. „Ez hasonlít az én aláírásomhoz, de hogy lehetnék én, amikor akkoriban egy gyárban

A minisztérium az foko*0,,«*>b b

tjun adott felhatalmazol!??* Nwn*e»gyülés

IW adott feihatolmazé^J:^ ”***»gyülés ált* ff* A 81/19-15. M p Pi***.« következőket

*Ll°: 6*«) ««a! a 7. óonw.T §-* (i

nak aznap este hazatérni. Bárdy Magdát egy hónap alatt többször vallatta egy civilruhás ávéhás, akinek persze nem tudta a nevét. „Nem mutatkozott be, de amikor elolvastam volna a vallomásomat, amit elém tett, beverte fejemet az asztalba. Én akkor még azt hittem, hogy legalább azt elolvashatom, amit aláírok.” Egy hónap után rabomobilba ültették, ott látta utoljára a férjét is. Kistarcsára vitték őket.

Az asszony két és fél év múlva szabadult, magához vette a gyerekét, akit

hogy

nünket, de az iratot odaadtuk egy helybéli ügyvédnek, hátha valamit kiderít.”

Hónapokkal később kaptak egy levelet Kubinyi Ferenctől, akiről csak annyit tudtak, hogy „a múlt feltárásában elkötelezett”. Kubinyi közölte velük, hogy Vajdát ne Budapesten, hanem Sydneyben keressék, aki egyébként nem más, mint a hajdani VI. vizsgálati főosztály helyettes vezetője. És még az is lehet, hogy régi foglalkozását, a fogtechnikusságot folytatja.

[• Ponttol «feftteUk (az 1441

dolgoztam...” Aztán megunta a kérdezősködést és felháborodott, hogy a saját házában megrágalmazzák. Bárdyék felálltak és elmentek. Viszont kerestek egy írás- szakértőt, mert Vajda cégiratain (hivatalosan kikérhető - a szerk.) találtak egy friss szignót. A szakértő majdnem biztosra mondta, hogy a két írás ugyanaz. Ekkor mentek el a Sydney Morning Herald című laphoz,

ahol nagyon érdekesnek találták a történetet, ők is kerestek egy Írásszakértőt, aki megerősítette kollégája véleményét. Ám a lap vezetői még mindig úgy érezték, hogy kevés a bizonyíték. Bárdyéknak ekkor kezükre játszott a szerencse. Láttak ugyanis egy hirdetést, miszerint eladó az a ház, ahol Vajdáék laknak. Elmentek megnézni. Az ügynököt nem izgatta, hogy Bárdyék néha fotóznak is, hiszen a komoly vevőjelöltek néha még a falakat is megbontják. Bárdyék viszont nem a szobákat, hanem a dokumentumokat fotózták. Többek között lencsevégre kaptak egy fényképet, ami New Yorkban készült, s amin Vajda nyakába akasztanak egy medált. „Akkor már olvastuk Farkas Vladimir Nincs mentség című könyvét, s rögtön ő jutott eszünkbe, hogy a könyvből ítélve biztosan segítene. Kubinyi megadta a számát, ~ -——. s remegve felhívtam. Meglepődtem, amikor azt mondta, asszonyom, nekem kötelességem segíteni önöknek. S arra is hajlandó volt, amiben mi nem is bíztunk, hogy bemenjen a budapesti ausztrál követségre és hivatalos nyilatkozatot tegyen, hogy a fotón látható személy azonos Vajda Tibor ávéhás őrnaggyal.”

Amikor pénteken faxon átlőtték Ausztráliába Farkas Vladimir nyilatkozatát, néhány óra múlva már nyomni kezdték a Sydney Morning Herald szombati számát, címlapján a Bárdy«750/1945. M.

51 tol aZ h rendel

sztorival A szomszédom, a kínzóm címmel. Szombaton délben elfogyott az újság, s majd minden tévéállomás bejelentkezett Bárdyékhoz. A 9-es csatorna 60 perc című műsora aztán egy nagy filmet készített, elkísérték Bárdy Magdát Auschwitzba és Magyarországra is, vagyis végigjárták vele az utat, amely Ausztráliába vezetett. „Úgy tudjuk, hogy először nem akart, de aztán az utolsó pillanatban mégis nyilatkozott Vajda is, s elmondta, hogy azért tagadta le az ávéhás múltját, mert mi vádlón léptünk fel. Egyébként pedig azt állította, hogy ő sose hallgatott ki engem, hiszen csak jelentéktelen aktatologató volt. Azóta egyébként jelentkezett egy tanú, Héthelyi Tibor veszprémi orvos, aki osztálytársa volt Vajdának, de ez sem óvta meg a kínzástól.” Vajda Tibor is támadásba lendült, beperelte Bárdyékat, az újságot és a tévéállomást. E pereknek azóta sincs vége. A múlt héten is volt egy tárgyalás, de a tempóból úgy tűnik, hogy az ausztrál bíróságok sem a gyorsaságukról híresek. Az egyik bizonyíték miatt, amit Vajda szerzett be, néhány éve már kitört egy nagy balhé Magyarországon. A Belügyminisztérium egyik főosztályvezetője ugyanis kiadott egy dokumentumot, miszerint az ávéhánál 1950 és ’52 között nem verték az embereket. Vajda több kollégája ezt aláírásával tanúsította, sőt azt állították, Vajda külön megtiltotta, hogy a foglyokat verjék. Utóbb ezt a hivatalos iratot természetesen Gyekiczky András, a BM kabinet- főnöke megcáfolta. Igaz, később egy újságcikkben még neki kellett magyarázkodnia. Ám ez már csak egy ilyen történet, a kínzó vádol, az áldozat pedig nem engedi magát lefotóztatni, hátha még ezért is beperlik.

Dalia László

Hová tűnt 5000 gyerek?

Kétségbeesett szülők, szomorú gyereksorsok és tehetetlen bűnüldözés. Pénzért a gazdag megveheti a szegények veséjét, vehet magának gyermeket, szexpartnert, s lassan bármit. Az eltűnt gyermekek ritkán kerülnek elő. A gyerekcsempész bandák jól dolgoznak.

Ötezer eltűnt magyar gyermeket keresnek. Lehet, hogy közülük jó néhány sosem tér vissza a családjához. És hogy végül is hányán kerülnek elő, arról a statisztikák mit sem tudnak.- Nem tudjuk, mi történik

ezekkel a fiatalokkal - mondja Tass Tamás, a Nemzetközi Kormányzati Migrációs Politikát Fejlesztő Központ (ICMPD) vezetője. - Az Interpol központjában, Lyonban bemutattak nekünk egy szoftvert, amely az interneten felismeri, ha fiatalkorú van a képen, és fajtalankodnak vele. Arra is képes, hogy megkeresse, hol vannak azok, akik a honlapokat szerkesztik, és a helybeli irodának továbbítják az adatokat, hogy ott intézkedni tudjanak.

Az eltűnt gyermekek közt

vannak olyanok, akiket a szülő visz el magával, vannak csellengők, akik vagy az otthoni körülmények, vagy az iskolai gondok elől szaladnak világgá, és vannak, akiket elrabolnak.- Hallottunk olyan esetekről is, hogy a turista nem a város nevezetességeit fényképezte vagy vette videóra, hanem a környéken játszó gyermekeket, és a pedofil megrendelő képről választhatott - mondja Tass Tamás. - Persze ez az eset nem nálunk történt, de nem állítható biztosan, hogy nincs ilyen.

Nálunk az emberkereskedelemmel kapcsolatos törvény csak tavaly március 1-jén lépett hatályba. Ez kimondja, hogy aki mást elad, megvásárol, ellenszolgáltatás fejében átad, átvesz, más személyért elcserél, illetve e célra másnak megszerez, bűntettet követ el, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha mindezt 18 évet be nem töltött személy sérelmére követik el, illetve fajtalanság, közösülés végett,

1-5 év szabadság- vesztést szabhat ki a bíróság.- Az utóbbi években több ezer lány tűnt el - mondja Balogh Anikó, az Interpol Magyar Nemzeti Iroda munkatársa. - Többségük munkát akart vállalni külföldön.

Nemrégiben egy magyar munkaközvetítő iroda küldött ki lányokat. Mexikóban aztán rögtön kiderült, hogy mit kell csinálniuk. Az irataikat elvették, de meg tudtak szökni. Az

Minden szervnek ára van

A Soros Alapítvány is támogatta azt a központot, amelyet a kaliforniai Berkeley Egyetem nyitott, hogy feltérképezze a világ szervcsempészetét. Négy professzor vizsgálódik e témában, s állítják, nagyon nagy a baj. Túl sok a nagyon szegény ember, és nagyon sok a gazdag, aki megteheti, hogy szerveket vesz magának, vagy családtagjának.

Legutóbb Illinois államban bukott le egy gyermekszervekkel kereskedő iroda. A cég munkatársai elmenekültek, de hátrahagytak mindent. Előkerült egy hátborzongató árlista is, amelyből kiderült, mennyibe kerül egy gyermek veséje, gerince, agya.

Bőr. 100 dollár. Vese: 150 dollár. Gerinc: 325 dollár. Fél test 500 dollár. Agy: 1000 dollár.

itteni irodában nyolcszáz lány Volt a nyilvántartásban, és az ott dolgozók széttárták a kezüket, mondván, semmiről nem tudtak. Talán még most is utaztatnak ki lányokat. Sokan soha nem kerülnek elő.

S hogy a szerencsén és a rendőrségen kívül miben bízhat az, aki a gyermekét keresi? Az interneten van egy honlap, amelyet a kanadai lovas rendőrség tett fel: az eltűnt gyermekek nyilvántartója. Ezt folyamatosan frissítik, a világ minden tájáról érkeznek rá adatok. Ezután röplapok készülnek fényképpel, személyi adatokkal, s ezek a szupermarketektől a szórakozóhelyekig mindenhol megtalálhatók. Került már így elő gyermek, aki Iránban, Romániában, Afganisztánban tűnt el.

Segítség lehet még a korhala- dásos fényképtechnológia,

amely lehetővé teszi, hogy a törvényszéki szakértő fényképek alapján aktuális hasonlóságot alkosson egy gyermek kinézetéről. (kálazy)

t