Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)
2000-06-28 / 175. szám
Ü 2000. Június 28., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal Praxisháború Pécsújhegyen? Pécs orvosi praxisainak újraelosztása előtt áll. Vagy valami hasonló fog történni. Legalábbis ezt mondta lapunknak dr. Sohár Endre, a Pécs Városi Önkormányzat népjóléti főosztályvezetője, aki szerint a háziorvosokhoz tartozó területek általános felülvizsgálatát kell megejteni, s kiigazítani ezeket a határokat. Az utcanévsort. Ugyanis akad ol^an területe a városnak, amely fejlődik, az ott lakók száma nő, másutt pedig csökken, elöregedik. Ez a módosítás azonban nem érdeke a praktizáló orvosnak. A harc már megindult az újhegyi részönkormányzat és dr. Forrai Márta körorvos között. Az önkormányzat szeretne a városrész számára egy új háziorvost munkába állítani (ami részben már megtörtént), az eddigi háziorvos viszont nem érti, hogy’ döfték hátba, miért csábítják el tőle betegeit. Sík László Lajos (első képünkön), a Pécs-Pécsújhegy- Üszög Települési Részönkormányzat vezetője szerint már a választások idején, 1998-ban lakossági igényként fogalmazódott meg, hogy Újhegyen saját orvosi rendelőt alakítsanak ki, ugyanis a régi rendelő a Buzsáki utcában meglehetősen messze van e terület lakóitól. Amikor a helyi részönkormányzat megalakult, ismét a zászlajukra tűzték az orvosi ellátás kérdését. És akadt helyben egy vállalkozó orvos, aki saját pénzen rendelőt alakított ki a lakásában és „meghirdette”, hogy várja a betegeket. A terület háziorvosa etikátlan támadásnak véli a dolgot, hiszen tőle viszik el a betegeket és a finanszírozás alapjait jelentő tb-kártyákat. ' - Nem pontosan erről van szó, másrészt az új doktornőt ne keverjük a dologba - szögezi le Sík László Lajos. - A lakóterületen élők joga, hogy hasonló ellátást kapjanak, mint bárki más Pécsett, s az álmuk mindenképpen megvalósul. Átnéztük a térséget ellátási szempontból, s kiderült, hogy ezen a területen majd háromezer ember él, s ekként két háziorvost is elbír. Ezért javasoljuk, hogy osszák meg a körzetet akként, hogy mindkét orvosnak elfogadható legyen, s a lakosság jól járjon.- Megoldható ez a felosztás?- Szerintem igen. Az önkormányzatnak joga van a körzethatárok módosításához, s úgy vélem, meg lehetne egyezni. Csak hozzáállás kérdése az egész. Az eddigi tárgyalások azonban nem vezettek eredményre: a régi doktornő nem egyezkedik.- Ekként pillanatnyilag patthelyzet alakult ki? Ugyanis kötve hinném, hogy bármelyik hazai családorvos rábólintson egy ilyen Kényszerpályán A két újhegyi doktornő ügye megjárta a pécsi orvosi kamarát. Etikai ügy lett belőle. Dr. Szekeres Péter, kamarai elnök szerint esetünk precedens értékű, akár országos szemüveggel nézve. A szereplők mindegyike kényszerpályán mozog. Ugyanis sokféle érdek ütközik, s a megoldás csak kompromisszumok útján lehetséges. Úgy tűnik, hogy a háziorvosi körzethatárok módosítása a város több területén is elkerülhetetlen. Az önkormányzaton múlik, hogy ezt ma, amikor a praxis vagyoni értékű, miként oldja meg, sikerül-e a kártalanítást kölcsönös megelégedéssel megoldani. Ez az egyetlen járható út. Mert ha az ügyek a bíróság elé kerülnek, évekig tartó procedúra következik, s az ellátás csorbul, aminek végső soron a lakosság issza meg a levét. döntésre, és önként átadjon a kártyáiból akár egyet is.- Való igaz. Ám mi azt javasoljuk, ami a reményeim szerint be is fog következni, hogy a városházán első lépésként osszák ketté ezt a praxist, s ha ez valakinek nem tetszik, forduljon a bírósághoz, majd ott meghozzák a végső döntést. De azt mégsem tehetjük, hogy a lakossági érdekeket ne vegyük figyelembe, a kérésüket lesöpörjük az asztalról. S amint azt látom, nemcsak Újhegy jár ebben a cipőben, hanem rövidesen Patacs is mozdulni fog. Ha egy új városrészben egyre többen építkeznek, megnő a lé- lekszám, változnak az igények. Dr. Forrni Márta meglehetősen elkeseredett. Hosszú évek óta ellátja e környéket, betegei elégedettek, s amikor vele kötött ellátási szerződést az önkormányzat, igyekezett minél több diagnosztikai készüléket beszerezni, a praxisra költeni. Szerinte, ha a részönkormányzat nagyon akarta volna, más megoldást is talál. Ha kialakítanak a hegyen is egy rendelőt, bizonyos napokon szívesen feljárna. Egyébként is, ha a beteg érdeke megkívánja, házhoz megy gyógyítani.- A megosztás terhet venne le a válláról.- Valóban levenne, de a jelenlegi finanszírozás mellett ez az elképzelt praxismegosztás - amit fogalmam sincs, hogy miként képzelnek az önkormányzatnál - ellehetetlenítené a rendelő működését. Ugyanis bizonyos betegszám feltétlenül kell ahhoz, hogy a praxisból az orvos, az asszisztens megéljen, és a rendelő működjön.- Miközben az újhegyiek igénye azért jogosnak tűnik. Vagy nem?- Megismétlem, szívesen rendelek bárhol ezen a területen, s nem is szeretnék máshova menni. Tizenhét éve élek ezek között az emberek között, szeretem őket, munkámra nem volt panasz. Igyekszem a szakrendelőt minden fontos és lényeges műszerrel felszerelni, a szűréseket helyben elvégezni, és különféle egészségmegőrző programokat szervezni.- A városházán azt mondják, hogy itt közel háromezer beteg van, s igazából a megosztás nem jelenthet gondot.- Más a lélekszám, s megint más a betegkártyák száma. Pécsett ugyanis sok üzemorvos, több belgyógyász is tart magánál kártyát, ha nem is abból él. Szabad orvosválasztás van. Ekként az említett háromezer lakónak alig fele az én betegem, több százan máshol vannak bejelentkezve. Az újhegyi, második praxist nyitó dr. Bartha Zita fiatal, ambiciózus orvos. Amit mond, megszívlelendő:- A részönkormányzat emberei biztattak arra, hogy rendelőt alakítsak ki, pénzt költsék rá, hiszen ez egy óriási terület, s úgy tudtam, hogy a körzet megosztása napirenden van. Szeretem a munkám, a betegeimet, s ezért vágtam bele közel fél éve, s költöttem nem keveset a rendelő kialakításába, felszerelésébe. De ami azóta történt, nagyon elkeserít, s már azon gondolkozom, hogy sokkalta jobb lett volna elmenni valahova, egy biztosabb egzisztenciát ígérő, más körzetbe. Én nem háborúzni, hanem beteget gyógyítani szeretnék. Félezer kártya van nálam jelenleg, s való igaz, hogy mivel ebből megélni nem lehet, ezért ügyeleteket vállalok, próbálom fenntartani magam. Abban reménykedem, hogy az ügy végére pont kerül, s kolléganőmmel együtt mindketten a munkára koncentrálhatunk. Sohár Endre (második képünkön) szerint a lakossági érdekek miatt szükséges Pécsett a háziorvosi területek áttekintése.- Az önkormányzat kötelessége, hogy lépjen. Minden bizonnyal a körzet felosztását el kell végeznünk, de nemcsak Újhegyen, hanem át kell nézni a város egyéb területeit is. Ugyanis van olyan körzet, ahol egyre kevesebben élnek, másutt meg növekszik a lélekszám. Ekként a körzetek „mozognak”, amit az életnek is követnie kell.- Újhegy tehát csak a jéghegy csúcsa?- Valóban, bár ott a legélesebb a gond. S úgy látom, hogy Újhegyet hamarosan Patacs fogja követni. Á dolgot persze fűszerezi az is, hogy egyre több háziorvos kezd-kezdett rendelni úgynevezett ellátási kötelezettség nélkül, akik viszont elveszik a betegeket a másik elől. Mi tagadás, harc van.-És a praxisnak azonban értéke van. Azaz, nem mindegy, hogy hány betege van az adott családorvosnak, és hogy hol élnek azok a betegek. Úgy tudom, hogy ha az újhegyi praxist felszeletelnék, Forrni doktornő kártérítést szeretne.- Tény, hogy ha csökken a kártyák száma, a praxis szellemi értéke is Csökken. Meg kéne egyeznünk azonban valahogy, s bizonyosan konszenzusra jutunk e konkrét ügyben is, meg egyéb esetekben is. Újhegy precedens értékű lesz. Dr. Lomb Dénes, a Praktizáló Orvosok Megyei Szövetségének elnöke a konkrét ügyben nem kívánt nyilatkozni, ám a praxisháborúkat, a kártyák és betegek elcsábítását kollégái nevében mélyen elítéli. Mint mondotta, ha az üyesmi precedenssé válik, éppen a betegellátás biztonsága kerül veszélybe. Ugyanis a „partizánakciókat” indító kollégák csődbe vihetik azokat a háziorvosokat, akiket az ellátási kötelezettség terhel, s akik manapság a praxist építve, hiteleket vesznek föl, adósságokat vállalnak azért, hogy rendelőjük komplexen felszerelt, a lehető legjobb legyen.- Pécs amúgy is nehéz helyzetben van, az országban ebben a városban a legkisebbek a körzetek, azaz a pécsi háziorvosok többsége annyi kártyával rendelkezik csupán, hogy éppen megél belőle. A körzetesítés idején ugyanis sok kollégát - főorvost, üzemorvost - beengedtünk e területre, és sokan mások is rendelkeznek kártyákkal. Ezért gondolkodunk azon, hogy a praxisharcot nyitó kollégákat a jövőben egyszerűen kiközösítjük. Hogy ez pontosan mit jelent, Lomb Dénes nem kívánta bővebben kifejteni. Gyaníthatóan arról van szó, hogy éreztetni kívánják velük, etikátlanul jártak el. KOZMA FERENC CSERI LÁSZLÓ Az elrabolt gyerek A napokban Brecht A kaukázusi krétakör című drámájának hangulatát felidéző jelenet játszódott le Pécs városában. Ugyanis egy válófélben lévő pár vív sajátos harcot a gyerekért, akit a bíróság az anyánál lát biztonságban, ám az apa minden aljas fortélyt kipróbál megszerzése, de elsősorban az anya bosszantása érdekében. Például elrabolja olyan hétvégeken is, amikor a bíróság által megállapított rend szerint az anyjánál kellene lennie. Legutóbb, amikor az apa váratlanul megjelent, kétfelé húzták a gyereket, de a nyers erő, valamint a szétszakítás miatti aggodalom következtében ezúttal nem a népmeséi igazságszolgáltatás működött, ahol a jó győzedelmeskedik, és a gonosz megbűnhődik. Az apa pedig megteheti mindezt a legnagyobb gyakorisággal, következmények nélkül, annál is inkább, mert például a rendőrség érzéketlen az ilyen esetekre, és rá sem hederít a panaszra: „Jó helyen van, hiszen ott is kap enni”, hangzott a válasz az ügyeletes részéről. A rendőrség mellett sem a gyámügy, sem a kiszolgáltatott nők védelmére létrejött szervezet emberei, sem a bíróság nem képes tenni valamit azért, hogy egy megvadult, emberi méltóságából kivetkőző, az anyát minden találkozásukkor leköpdöső elállatiasodott lényt megfékezzenek. Majd talán akkor, ha vér folyik, hiszen abban az esetben már található paragrafus, amit az egyik fél megsértett, míg a jelen, amely „csupán” éjjel-nappal ismétlődő fenyegetésekkel, aljas praktikákkal és nyomdafestéket nem tűrő mocskolódásokkal teli, büntetlenséggel jár együtt. Addig is azzal vigasztalja mindenki az anyát: ne higgye, hogy később jobb lesz, ergo már most törődjön bele a megváltoztatha- tatlanba. S bár azt tudnia kell, hogy egy erkölcs- és értékvesztett világban a jó érdekében tett minden lépésnek negatív következményei vannak, a rossz pedig gyakran érdemtelenül nyeri el jutalmát, de ebbe valahogy mégsem lehet beletörődni. Pedig a társadalom teljes közönyében erre minden esélye megvan. MÓCZÁR ZOLTÁN Boldog nyaralás A kiskorú K. Jánoska az ég- egyadta világon semmi bűnt nem követett el. Nem lopott az ABC-ben, nem kukkolta a barátja nővérét, osztálytársnőivel nem játszott papást-mamást, még a WC-ben sem gyújtott rá titokban. Ellenben sikeresen befejezte az éppen esedékes évfolyamon iskolai tanulmányait, semmiből nem bukott meg, igaz egykét hármas, négyes becsúszott, de a szülők elégedettek voltak csemetéjük tanulmányi előmenetelével. A pedagógusok sem panaszkodtak rá a szülői értekezleten, úgyhogy semmi akadálya nem volt annak, hogy az iskola által szervezett nyári balatoni táborban részt vegyen. Anyukája már két hónapja tudta, hogy ez azért nem lesz olyan olcsó, úgyhogy a család egy kicsit kevesebbet autózott, kevesebbet telefonált, és apuka sem kapott most metszőollót szőlészeti munkáihoz. Lényeg, ami lényeg, a kiskorú K. Jánoska két, a tanításban már kissé megfáradt tanár nénivel és 24 társával egy derűs nyári hajnalon felszállt a Balaton felé induló - kicsit leharcolt, graffitivel összefirkált - vonat nemdohányzó másodosztályú fülkéjébe, hogy nyaraljon tíz napot a magyar tenger magyarpartján. K. Jánoska több mindent nem értett ez alatt a tíz nap alatt. Nyáron például miért kell neki kettes oszlopban vo- nulgatnia á társaival a tábor és a part közötti 48 méteres úton, miért kell este tízkor lefeküdnie, mikor másnap az iskola miatt egyáltalán nem kell korán kelnie. Miért kell másnap mégis fél hétkor felkelnie, mikor a reggeli vajat és mézet csak nyolckor kapja meg a tábor éttermében. Ragyogó napsütésben, fürdésre alkalmas időben miért keü neki sorversenyeken bohóckodnia, miért nem mehet a vízbe, és ha bemegy abba a nagy tóba, miért csak a part mellett, egy hússzor húszméteres, bokáig érő részen pancsikolhat. K. Jánoska nem értette, hogy ezt miért nevezik a felnőttek nyaralásnak, mikor a bátyjától és apukájától is egészen más dolgokat hallott, hogy töltötték ők a nyarakat a különféle táborokban. hetedik oldal HOLNAP Riport Alapvetően fontos lenne a sikertelenséget, frusztrációt átélő tinédzsereknek sikerélményt nyújtani. Az általános iskola után tovább nem tanuló fiatalok többségének kulturáltsága messze elmarad a kívánatos szinttől. Szeretethiány és érzelmi éretlenség jellemzi őket. Portré Közel 2000 Krisna-hívő van ma Magyarországon, köztük 150-en a somogyvámosi völgyben, a biofarmon élnek. Öt fiatal érkezett ide vagy tíz esztendeje, köztük Siku Andrea, a Krisna Völgy egyik alapítója. Portré A kutatás és a közélet kettőssége Tíz évvel korábban kellett volna végeznie az egyetemen, de az első szigorlat után tett egy-két vargabetűt. Elment vidékre tanítani, népművelő volt, sőt négy év levéltárosság után újra csak oda tért vissza. Azt mondja, későn érő típus, de most már végleg lehorgonyzott a történész hivatásnál.- Kik segítették a horgonyvetésben?- A gimnáziumban Rajczi Pétertől kaptam hozzá szemlélet- módot. Az egyetemen Szabad György volt a tanítómesterem. A Baranya Megyei Levéltárban Szita László támogatta kutatói kibontakozásomat.- Miért szakította meg az egyetemi tanulmányait?- Hiányérzetem volt, hogy csak könyvekből ismerem a társadalmat, az embereket. Úgy gondoltam, bele kell vetnem magam a mélyvízbe. Jó iskola volt, de lehiggadva rájöttem, valami papírt is kell szerezni a tudás mellé.- Minek tartja magát?- Levéltárosi diplomám nincs, vagyis elsősorban történésznek tartom magam, illetve levéltáros-történésznek, ami egy külön műfaj: helyt kell állni nem túl lélekemelő szakmai feladatokban is, ám alkotni is lehet a rejtélyek felfedésével, az adathézagok elméleti kitöltésével. És a történelmet életközelből lehet nyomon követni az iratokból.- Milyen időszakok vonzzák?- Kutatásaimat a reformkorral kezdtem, később a két világháború közötti egyetemi bajtársi egyesületekkel foglalkoztam, amelyek mögött az akkori középosztály volt. E téma kutatását szüneteltetem, de szeretnék erről monográfiát írni. Egy másik vonulat: Baranya és Pécs ’56-os dokumentumait gyűjtöttük össze két kollégámmal. Most az 56-os Intézettől van megbízásom Baranya és Pécs ’56-os dokumentum- gyűjteményének és történetének összefoglalójára.- Szakmai törekvése?- Szeretnék törvényszerűségeket feltárni a társadalom működésére vonatkozóan a történelmi folyamatokból. A megoldatlan konfliktushelyzetek izgatnak. Ezért foglalkoztat a kisebbségkutatás is.- 1989-ben politikai szerepet is vitt.- Az egyik énem elmélyülésre hajlamos kutató, a másik közösségi cselekvés vágyától hajtott közéleti ember, aki az ötleteit a napi gyakorlatban is kipróbálná. A rendszerváltás ezt felkínálta, ám kiderült, mégsem az én világom: a független értelmiségiként „elkövetett” gondolataim ütköznek a politika által adott lehetőségekkel. DUNAI IMRE Rozs András 1947-ben született Pécsett. Az ELTE történelem-népművelés szakán ’83-ban szerzett dipbmát. ‘75-ben lett levéltáros Veszprémben, majd ’81-ben került a Baranya Megyei Levéltárba, amelynek ma is munkatársa. 3 és fél évig Pécs Önkormányzatának első kisebbségi referense volt. Nős, három gyermeke vari i i
