Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)

2000-06-03 / 151. szám

2000. Június 3., szombat KULTÚRA Űj Dunántúli Napló -11. oldal-MŰVELŐDÉS Magyarul - magyarán Lehet-e hibát véteni? Mindenkinek jólesik, ha azt tapasztalja, hogy munkája nem volt hiábavaló. így van ezzel az anyanyelvápoló is. Sokan talán túlzott tekin­télytiszteletből fogadják el álláspontját, amelyet egy- egy vitatott kérdésben is­mertet. A mai magyar nyelvhasználatban jó néhány található belőlük. Lapunk olvasója, a szederkényi L. M. újságkivágásokkal kiegészí­tett levelében kételyeit fogalmaz­ta meg azzal kapcsolatban, hogy a „hibát vétett” szókapcsolat az ő emlékezete szerint helyteleníthe­tő, vagy ha nem, akkor a sportro­vat egyik újságírója jár el helye­sen. „Ha pedig én emlékezem jól az akkori minősítésre, kérem szí­veskedjen újra - elsősorban a te­niszről szóló cikkírók tudomásá­ra hozni a helyes (meg) fogal­mazást.” - Hozzáfűzi még: „Ha nem jól értelmezem az akkori írását, akkor be kell vallanom, nekem ezt nem esik jól látnom (olvasnom). Hallani sem lenne jó, ha hallanám. Mert én ezt a két szót így fordítom: hibát vétett = jól játszott.” Pirossal van aláhúz­va: kényszerített hibái vétett, ki­lenc kettős hibái vétett, (jelző nél­kül) hibát vétett. A hivatalos anyanyelvápolók­nak is feltűnt, hogy újabban na­gyon gyakorivá és népszerűvé vált - főként a sportnyelvben - az ilyen kifejezésmód: hibát, sza­bálytalanságot vét. Egyrészt mes­terkéltnek ható, másrészt pleonasztikus (szószaporító) nyelvi fordulat. Föltétlenül helye­sebb egyszerű igével: hibázik, elhibázfza), téved, eltéveszt, (ál­talánosabban) szabálytalanko­dik. Hagyományos szókapcsolat­tal: hibát ejt, szabálytalanságot követ el. A botladozó tollú újság­író beéri még azzal is, hogy hibát csinál. (A csinál gyakoriságáról külön is célszerű lenne írni.) A nyelvészek szerkezetkevere­désnek (kontaminációnak) neve­zik azt, ami e jelenség mögött meghúzódik: vét valami ellen (ez esetben játékszabályról van szó) és hibái követ el. A következmény a szóban forgó hibái vét. A levelé­ben említett „egyenlet”: hibát vé­tett = jól játszott, ugyancsak sán­tít, mert a sajátos logika szerint az az értelme: nem követte el a hibát, hiba nélkül játszott. Ez azonban a kifejezendő tartalomnak éppen az ellenkezője. (L. nincs semmije!? igazában: nincs vanja) Az írott sportnyelvben szinte egyeduralkodóvá válnak az 50-60 évvel ezelőtti idegen sza­vak, mint a tréner, tréning, dressz, pentatlon, start, ring, half, henc stb. az edző, edzés, mez, öttusa, rajt, szorító, fedezet, kezezés stb. sikeresen megma­gyarított szavak helyett. Ezáltal aligha kerülünk köze­lebb az élsporthoz, és érünk el jobb eredményeket. Rónai Béla Játék az udvarban Tegnap Tám László dia- porámaestjével megkezdő­dött a már ötödik alkalom­mal megrendezésre kerülő Anna utcai nyári játékok cí­mű rendezvénysorozat Pé­csett. Az első héten színhá­zi produkciók lesznek. Utcából udvarra váltott csendesen az elnevezés, így, miközben a pla­kátokon még a bevezetőben ol­vasható címen szerepel a Horvát Színház szervezésében létrejött, nyolc produkciót összefogó mű­sorfolyam, más ismertetők már Anna udvari nyári játékokról be­szélnek. A hiánypótló eseménysorozat a kezdetektől fogva teljes nyitott­ságra törekszik, bevonva a társ­művészetek szinte minden válfa­ját. Alapvető cél, hogy évente egy-két színházi ősbemutatóval is gazdagítani tudják a város mű­vészeti életét. A ma 19 órakor kezdődő „Valaha Saint- Michelben” című, Thuróczy Ka­talin által írott darab is egyike volt az évad sikereinek. A Bagossy László rendezésében be­mutatott műben, ,a < két, szereplő Gráf Csilla és VidákovicsSzláven. A színház korábban is töreke­dett rá, hogy a horvát drámát megismertesse a hazai közönség­gel, illetve, hogy a magyar dráma bemutatkozhassék horvátországi színpadokon. Ebbe a sorba illik a következő hét két vendégjátéka is, június 5-én 21 órakor ugyanis a Verőcei Színház adja elő egy ma­gyar szerző, Eörsi István „Sírkő és kakaó” című, sok botrányt kavaró alkotását. A hangvételről már a műsorfüzet első lapja is árulko­dik, a mosolygó (vagy vigyorgó) koponya mellett füles bögre hever egy tolókocsi ülését elfoglalva. A kamaradarabot Bagossy László rendezte, a zene pedig Papp Zol­tán műve. 9-én 21 órakor a Tuzlai Színház művészei Ivó Bresan „Paraszt Hamlet” című darabját játsszák, Mustafa Nadarevic ren­dezésében. A jövő hét szombatjától a tán­cé lesz a főszerep az Anna udvar megújított színpadán, esténként három táncegyüttes lép fel, Sze­gedről, Budapestről és Pécsről. H. I. OY. Növekvő város a városban Kevesebb esztétikát, több etikát! Ezzel a jelszóval nyílik június 15-én a VII. Nemzetközi Építészeti Biennálé Velen­cében, amelynek Gellér B. István Nö­vekvő városa lesz az egyik, művésze­tünket reprezentáló „nagykövete”. Egy új, békés Atlantiszra vágyakozó emberi­ség nevében választották az idei mottót Pla­tón ideális államára is utalva, tudom meg Gellér B. István képzőművésztől, aki immá­ron évtizedek óta „írja”, „építi” ki magából egyre gazdagodó rögeszméjét, a Növekvő várost. Néhány éve a Pécsi Kisgalériában lát­hattuk a tolkien-i látomás általa megálmo­dott, labirintusokkal teljes, az Idő „fáraói” mélyrétegeibe vezető változatát. A magyar pavilon U-alakú terébe egy kis kerek termen át jutunk, ahol Gellér új, e „vá­rosból” való kerámiáit láthatja majd a közön­ség, az építészetnek is egyfajta mágikus oltá­raként, tudom meg Gerle János építőművész­től, aki kollégájával, Szegő Györggyel a tárlat szervezője és kurátora. A pavilon előtt is Gellér munkái láthatók: hat hántolatlan fából Nyit a Siklósi Szalon Több, mint félszáz résztve­vővel idén is megnyitja ka­puit a Siklósi Szalon. A már nyolcadik alkalommal megrendezett kiállítás má­tól a nyár végéig látható. Tavaly közel 80 ezren voltak kí­váncsiak a Siklósi Szalon alko­tóinak munkáira, s a szervezők idén is legalább ilyen sikert re­mélnek. A siklósi vár emeleti ga­lériájában idén, ahogyan a házi­gazda, Kovács Ferenc festőmű­vész elmondta, a baranyai kép­zőművészeknek 60-70 százalé­ka részt vesz. Mindenki, aki a térséghez kötődik, megjelenhet itt, az alkotók általában három munkát kínáltak fel, és kettőt többnyire be is mutatnak. A vá­logatásban művészettörténé­szek működtek közre. Siklós­hoz persze szinte mindenkinek van valamilyen köze, hiszen az alkotótelepek révén itt mindig is volt képzőművészeti élet, mint az jól ismert, különösen a kerá­mia és a szobrászat terén. Kovács Ferenc szerint az ilyen közös tárlatokon az egy­mással való kapcsolattartásra, a nézetek, vélemények megvitatá­sára is lehetőség adódik, s ez egyre fontosabb szempont. Ugyanakkor, mivel a vár idegen- forgalmi hely is, a látogatókra is figyelemmel kell lenni, akik ez­úttal is a baranyai kortárs művé­szet színvonalas eredményeiből kapnak válogatást. Az anyag sokszínű, a klasszikus stílustól a legmodernebbekig. A Siklósi Szalon sikerére jel­lemző, hogy nemrég Tatabá­nyán szerepeltek egy kortárs művészeti galériában, s a tervek szerint a most Siklóson látható művek jövőre Rómába utaznak. H. I. GY. Ellenszer a boldogtalanságra Énekelni jó. De ki hiszi ezt el, ha látja a sok általános isko­lás vonakodását, amikor a heti egy énekórán néhány han­got elő kellene adni. Tillainé Merácz Ágnes, aki vagy két év­tizede tanít, s vezet kórust, azt állítja: együtt dalolni csodá­latos, felemelő érzés. Máshol a fürdőszobára várva áll­nak sorba a családtagok, Tülaiéknál azonban a zongora volt szinte mindig foglalt, meséli mo­solyogva Tillainé Merácz Ágnes. Ő maga már 15 éve a pécsi Testvér- városok Terei Általá­nos Iskola kórusát ve­zeti, férje, Tillai Aurél a Pécsi Kamarakórus és a Pécsi Egyetemi Kórus karnagya, Tí­mea lányuk a Zene- művészeti Főiskolára jár, s bár Attila még csak középiskolás, annyi bizonyos, hogy a zenéhez neki is kö­ze lesz. Azt gondolhat­nánk, ilyen körülmé­nyek között könnyű a muzsikával hivatás­szerűen és alaposan foglalkozni, ám mint kiderül, a kórusveze­tők a Tillai családban egyáltalán nem szól­nak bele egymás dol­gába, „ez a házi béke alapja” mondja a családanya. Csa­patának nemrég volt oka büszkél­kedni, az ének-zenei iskolák or­szágos fesztiválján elnyerték a fő­díjat, húsz másik csapat előtt.- Magyarországon rendkívül nehéz ilyen jelentős sikert elérni - állítja beszélgetőtársam -, hi­szen nálunk a kórüséneklésnek nagy hagyománya van. Szeren­csére azért még ma is legalább 1300-an járnak zeneiskolába a városban, és az itteni kórusélet még most is világszínvonalú. Ez még akkor is igaz, ha az utóbbi években Pécsett is lecsökkent az utánpótlást is jelentő iskolai együttesek száma, a harminc kö­rüliből alig maradt tíz, az isko­lákban pedig egymás után szűn­nek meg az ének-zenei tagoza­tok, és kevesebb a koncertjáró közönség is. Szomorú ezt hallani „Kodály országában”, de a szakember sze­rint nem a módszerben van a hi­ba, az ugyanis a mindennapos éneklésre épített, s nem heti 45 perces száraz tananyagra, amivel aztán igazán csak nagy tehetség­gel lehet kedvet csinálni a hang­szálak működtetéséhez. Pedig a muzsikára van igény, sőt szükség, még a diszkózenére is, aminek megvan a szerepe. „Mozart-menü- ettre ma már nem szokás táncol­ni” mondja Tillainé Merácz Ág­nes, aki szerint a modem zenék­kel csak akkor van baj, ha teljesen kiszorítják a szívből és az elméből a többi gyönyörű dallamot. Az eszményi az volna, ha nálunk is, mint például Finnországban, min­den gyerek három-négy hangsze­ren pötyögtetne, vagyis saját maga csinálná a muzsikát.- Az éneklés boldog emberré tehet, az ember megtalálja a lelki békéjét - állítja a kórusvezető. - Fontos volna ez Magyarországon, ahol annyi az, elkeseredett, magá­nyos, boldogtalan ember. Volt, hogy megkérdezték már azt is külföldiek egy fesztiválon: miért szomorúak a gyerekek a színpa­don? Ahogyan például a zeneterápia is mutatja, a muzsika megváltoz­tathat, ez történt beszélgetőtár­sammal is, akinek a legnagyobb élménye lett, hogy a semmiből létrehozva valami újat, egy zene­tagozaton taníthat. (Azért kiderül egy titok egy régi álomról: ha az őt annyira féltő édesanya nem be­széli le, ma talán primadonna lenne egy színpadon.) A külön­böző éneklési stílusokat most is örömmel mutatja be a gyerekek­nek, akikkel különben, ha ének­lésről van szó, meglehetősen szi­gorú. Ám ezt a keménységet fe­ledtetni tudja az olyan tomboló vastaps, mint a legemlékezete­sebb fellépésen, 1992-ben Nantes-ban, ahol kétezren ünne­pelték őket. Tennivaló azonban akad bőven annak, akinek az éle­tét az éneklés tölti ki. Tillainé Merácz Ágnes épp ilyen ember. HODNIK I. GY. készült oszlopon egy-egy bronzból készült kéz - mindegyikben körző, vonalzó vagy más mérőműszer a vízszintesség, a függőle- gesség és különféle térfogalmak mellett az emberi teremtőképesség jelképeiként. A tárlat központi témája korunk ideális vá­rosa ugyan, de nemcsak építészeket, hanem olyan képzőművészeket, s más alkotókat is meghívtak Velencébe, akik a fenti gondolatot műveikkel reprezentálják. így a kiállítás főhe­lyére is egy modellező restaurátor műve, az ugyancsak pécsi Varga Péter hatalmas, öt mé­ter átmérőjű városmakettje került, amely a biennálé egyik szenzációjának ígérkezik. Ez a mű a magyar pavilont tervező egykori ne­ves építész, Maróti Géza rajzai alapján ké­szült. Atlantisz fővárosának, „Atlantis City­nek az építész elképzelései szerint létreho­zott háromdimenziós víziója, érzékeltetve hegyi kultúrközpont épületegyüttesét mu- azt is, hogy a környezeti katasztrófa nyomán tátják be, mí6 p°idaul a Kerényi György által valóban süllyedő Atlantisszá válhat. vezetett kecskeméti műhely munkái azt pél Az építészek közt az egykori, régi, Csete dázzák, hogy a középről szerveződő tér - György-féle pécsi csoporthoz tartozó alkotók Kodály Intézet, Cifra Palota - milyen ióté- közül Deák László és Jankovics Tibor közös kony, szétsugárzó hatással volt a város egé- munkáját is láthatjuk majd. Ők egy somló- szére is. ___________ b. r. A fiatal trombitás kalandjai A 22. évében járó szigetvári Solymosi Péter trombitás (képünkön) májusban Bukarestben megnyerte a Jeunesses Musicales Nemzetközi Versenyt. A nemzetközi első helyezésének azért is na­gyon örül, mert kedvese, az elsőéves hegedű szakos hallgató, Szöllősi Melinda áprilisban nyerte meg Pécsett a főiskolai Gyermán Ist­ván vonósversenyt. Hiába, a szerelem szár­nyakat ad.- Nem volt leányálom már a kiutazás sem. Egyetlen táskában vittem a hangszereimet, és olyan sokan figyelmeztettek, vigyázzak rájuk, hogy nem mertem elaludni a vonaton. Buka­restbe érkezve azt se tudtuk, hol fogunk lak­ni, aztán egy ott élő magyar zenetanár segí­tett. Semmiféle ellátást nem kaptunk - meséli. - Örülök, hogy ilyen előzmények és a két for­duló után a döntőt is megnyertem. Előírt klasszikus, barokk (ez a zene a ked­vence) és modem számokat kellett eljátszania. Egész nap izgult, de a fellépésekor felengedett benne a szorongás. Mindegyik számot szülte hibátlanul és nagy átéléssel fújta. A gálán is fellépett, azt egyenes adásban közvetítette a román televízió és a rádió. Az eddigi legna­gyobb kalandja tehát jól végződött. De vajon lesz-e folytatás?- Azon leszek. Fiatal vagyok, nagyon sokat kell még tanulnom. Szigetváron szeretnék olyan jó zenetanár lenni, mint amilyeneket én kifogtam, és a Pécsi Szimfonikus Zenekarban stabil helyet kiérdemelni. Nem vágyom szóló karrierre - összegez. A dédapja trombitás volt. Péter furulyázni tanult. Harmadikos kisiskolás volt, amikor Csajághyné Duha Julianna szerettette meg vele egy életre a trombitát, akár később Apáthy Árpád, Tolnay Gábor, Tamás János, és a főiskolán Neumayer Károly. Úgy érzi, nekik köszönhet mindent. Június 6-án lesz Pécsett a diplomakoncert­je. Három éve tanít a szigetvári zeneiskolá­ban, egy éve a pécsi művészetiben is, és fel­lép, ahová hívják.- Élvezem a tanítást. Nagy kihívás és há­lás feladat megismerni a gyerekeket, megsze­rettetni velük a zenét, a trombitát. Mind­egyik tanítványom más, szerencsére sok köztük a tehetséges - mondja elégedetten. A diplomakoncertjét követően a szegedi főiskola egyetemi kiegészítő tagozatára felvé­teli :k. Bízik benne, hogy újabb két évig ott tu. .hat tovább. ____ B. MURÁNYI LÁSZLÓ MEN NYBELI HANGZÁS. Monteverdi csodálatos muzsikája csen­dült fel a pécsi Líceum templomban a héten. A Vashegyi György ve­zényelte mű megszólaltatásában a Pécsi Tudományegyetem Művé­szeti Karának kamarakórusa is részt vett. fotó: tóth l.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom