Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)
2000-06-19 / 166. szám
|s| 2000. Június 19., hétfő HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal A cél: a túlélés A Whiskys-sztori (9. rész) Utolsó előtti részéhez érkezett a Whiskys-sztorit feldolgozó sorozatunk. Gyuricza Péter és Kardos Ernő könyvéből kiderül: a ház lakóinak a kisebb gyanús jelek ellenére fogalmuk sem volt arról, hogy ki is rejtőzik a II. emelet 12. számú lakásában. Az agressziókutató úgy véli, Ambrus célja mindvégig a túlélés volt - túlélés az ellenséges közegben. A Whiskys szökése után a rendőrségi kommandó több helyszínre kivonult, de egészen október végéig minden akció vakrepülés volt. Ambrusnak még nyomát sem találták a titkosszolgálati módszerekkel felderített címeken. Állítólag csak az október 18-i OTP-s rablás után figyeltek fel egy K. Domonkos nevű emberre, aki a Nagy Lajos és az Erzsébet királyné úti kereszteződésben az élelmiszerbolt feletti lakás második emeletén lakott. A rendőrök szerint a férfi rendre hatalmas élelmiszercsomagokkal felpakolva érkezett az épülethez, rövid ideig az egyik lakásban tartózkodott, és máris távozott. K. Domonkosról kiderítették, hogy évekkel ezelőtt telepedett át Romániából, és talán még odaátról ismerhette Ambrust. K. Domonkost a rendőrség kérdőre vonta, s ő beismerte, hogy Ambrust rejtegeti a lakásban; állítólag soha nem kapta meg a rendőrség által ígért 5 millió forintos „vérdíjat”. A Whiskys egykori lakóhelyeként szolgáló épületben ma is ott a trafik, ahonnan a cigarettát vette K. Domonkos, vagy ki tudja, talán a bujkáló bankrabló is. Az eladónő a bennfentesek mosolyával közli:- Uram, én annyi rendőrt soha életemben nem láttam, még a civil ruhásokról is ordított, hogy nyomozók. Körbevették az épületet, innen még egy légy sem repülhetett volna ki - mondja fölényesen.- Mintha háború készült volna - közü suttogva a trafikos. A Nagy Lajos király út 191. számú ház kapuja zárva. (Ez az egykori rejtekhely pontos címe.) Ám amikor a házban lévő fogászati rendelőbe páciens érkezik, bárki besurranhat a lépcsőházba. A lépcsőház teljesen kiürült. Ha valaki néha előkerül, azonftal leráz. Telnek az órák, míg végre egy lakásból edénycsörgés hallatszik. Elszántan becsengetünk, az ajtó kinyílik, sőt be is tessékelnek.- Uraim, ez nagyon nagy sokk volt a háznak. Nem könnyű kiheverni...- Ön ismerte ezt a K. Domonkost?- Igen, jött minden hónapban, fizette a közös költséget. Negyven év körüli ember...- És nem tűnt fel, hogy Domonkos nem lakik itt, legfeljebb néha-néha megfordul errefelé némi élelemmel?- Hozta a nagy szatyrokat, tele kajával. De én ezt nem figyeltem, csak ha néha összefutottunk a lépcsőházban, akkor láttam...- Szóval semmi gyanús nem volt...- De, így utólag volt egy nagyon izgalmas történet. Szeptember vége felé volt, amikor kipróbálták a fűtést. Én tudtam, hogy a II. emelet 12-es lakásban még a nyár elején tönkrement a radiátor, és eláztak. Felmentem, hogy szóljak a próbafűtés miatt....- És kijött valaki?- Csöngettem. Nem jött ki senki. Pedig bent meg égett a villany. Este volt, kint sötét. Éreztem, hogy van ott valaki. Volt is, mert egy idő után lekapcsolta a világítást. Álldogáltam az ajtó előtt, aztán elmentem, gondoltam megzavartam valamibén - fürdésben, vagy valami női ügy van a dologban... mi közöm hozzá. Gondoltam, majd szólok később.- Mikor tudta meg, hogy itt valami nincs rendben?- Előző nap kijött egy férfi és egy női rendőr, civilben voltak. Igazolványt is mutattak. Arról kérdezősködtek, hogy kik laknak a házban. El is vitték az épület műszaki rajzát. Azt mondták, hogy innen, ebből az épületből kurvákat futtatnak, és azt szeretnék megtudni, ki lehet az. Meg hogy esetleg itt kupleráj is lehet. Még gondolkodtunk is, ugyan ki lehet az?- Nem is sejtette, kit keresnek?- Nem, de ez szerintem érthető. Képzelje, ha megmondják az igazat, hogy az Ambrus Attilát keresik, honnan tudhatták volna, hogy én szimpatizálok-e vele, vagy sem? Hogy leadom-e neki a drótot vagy sem?... Mindenesetre, amikor eljött az este, elvitték a folyosók kulcsait is. Tudja, a körfolyosókról nyílnak a lakások... Aztán a férjem meg már csak arra lett figyelmes, hogy nagy csend lett, lezárták a forgalmat is. Gyorsan kiszaladtam a boltba, s látom, hogy minden oszlopnál áll valaki, néhol ketten is. Bőrkabátban, farmerban, mobütelefonált mindenki. Rettentő furcsa volt az egész, az arcukon látszott, hogy készülnek valamire. A férjem mondta is, biztosan jó nagy halat foghattak. A kriminológus szerint Ambrus gyerekkora óta ugyanazt játssza. A cél a túlélés, amibe belefér, hogy a lehető legjobb színvonalon szeretne élni. Szemben áll a társadalommal, csak magában bízik, őszinte érzelmekre szinte képtelen, mert gyermekkorában nem tanult meg szeretni. Münnich Iván agressziókutató szerint nem ritka, hogy a bűnöző intellektuálisan meghaladja az iskolázott embert. E könyv főszereplőjének képességei is valószínűleg jóval felette állnak az átlagénak. Ugyanakkor azt állítja, hogy Ambrus Attilából a média kreált sztárt, és nem a, közönség számára volt rokonszenves, a rózsa sándori jelzővel felruházott bankrabló.- Én úgy gondolom, a Whiskys-sztori elsősorban a média terméke, különben nem lett volna ez az ember már elsőre szimpatikus. Amikor azonban fegyvert használt, akkor az újságírók is rádöbbentek, hogy hősük nem egy szappanopera jólfésült főszereplője, hanem bűnöző. Fegyveres bűnöző, aki ha lő, valódi vér folyhat. Ettől a döbbenettől kezdte maga a média akarta megváltoztatni a közhangulatot. Ezért állítom, hogy ez az egész a nyilvánosság terméke. Ez a dolog egyik oldala. A másik pedig a bankrabló személyisége, ami semmit nem változott az első és a harmincadik rablás között, vagy csak minimálisát.- Tudjuk a Whiskysről, hogy szegény sorban élő erdélyi kisfiú volt, alkoholista papával, a mama pedig gyakran cserélte házastársait. Legfeljebb a nagymama adhatott némi emberi melegséget. Ebből a szinte kilátástalan, felemelkedésre nemigazán alkalmas helyzetből akart ez a gyerek kiszakadni, mert szeretett volna jól, vagy legalábbis jobban élni. Sport vagy rablás útján...- A kisgyerek hétéves korára az addig átélt tapasztalatai alapján alakítja ki életstratégiáját, azt a játszmát, ami meghatározza egész életében használatos harcmodorát. Ambrus a rabló-pandúr játszmát választotta, ami az ő esetében azt jelentette, hogy akár a társadalom kárára is meg kell szereznie az élet lehetőségét. így nemcsak a családdal, mindenkivel harcolni kell, hogy „nekem jó legyen”.- Az érzelmileg elutasított ember az életben inkább csetlő-botló, szeretetéhes, nem pedig olyan karakteres, határozott, mint Ambrus!- A kettő nem zárja ki egymást. De ha a vert helyzetből, a szeretetlenségből saját erőfeszítései révén kiszabadul egy gyerek Erre is kellett a pénz nem tudom, szó szerint verte-e az apja -, akkor arra nemcsak büszke, de meg is keményíti, hisz valós teljesítmény van a túlélése mögött. Egyfajta kapaszkodót ad neki: „Én” pozitív személy vagyok, mindenki más a családban negatív körülöttem, akikkel szemben én mindent megtehetek, hisz ők nem szeretnek engem. „A család” persze behelyettesíthető a társadalommal is.- Ezért magányos, ezért nem bízik másokban, és nem társul gyakran másokkal?- Ha jól tudom, Ambrus kapus volt a jégkorongban - már ez a szerepválasztás sem véletlen. A kapus mindig magányos, leginkább csak saját magára számíthat, akit a saját emberei is hátrahagynak, akár cserben is hagyhatják. Ez a szerep a Whiskysé, aki azt gondolhatja: ő jó, míg a többiek rosszak, helytállni neki kell, számítani pedig senkire sem lehet. Ennek érdekében mindent szabad, akár még szabálytalankodni is.- Szóval Ambrus nem azért rabolt, mert sokan mások is ezt teszik, hanem mert számára ez a lehetőség jutott?- Nyilván van környezeti hatás is, de úgy szűri ki a dolgokat az életből, hogy az megfeleljen az életstratégiájának. Vagyis: én megengedhetek magamnak mindent, mert ez a túlélés lehetősége számomra. Ráadásul más is lop, csal, ha módja van rá. Folyamatosan erősíü a gyermekkorában kialakított élet- stratégiát, amit persze a világ folyamatosan vissza is igazol. Azt sugallja minden, hogy itt tisztességes eszközökkel nem lehet pénzhez jutni. Azt pedig sem a lapok, sem ő nem látja, hogy nemcsak így lehet boldogulni. Az ugyanis nem hír, ami ami rendjén való. Gyuricza Péter - Kardos Ernő (A sorozat 10., befejező részét jövő hétfőn olvashatják.) Régió „D” a negyediken Derűs és dinamikus -ezt a szlogent választotta nemrég marketingstratégiájához a Déldunántúli Regionális Területfejlesztési Tanács. A szlogentől is EU támogatások esélyének növelését várják. Persze a kormányzati segédlettel néhány hónapja demokratikusan átformálódott tanács tagjai számára több más változat is kínálkozott, hiszen a demokráciához a választás lehetősége nélkülözhetetlen. Ami formaként gyakran a tartalmat is teljesen kimeríti. No de ez más kérdéskör, és különben se legyünk telhetetlenek: mindent nem lehet egyszerre. Például azt sem, hogy a hátrányos keleti régiók mellett ugyanazt a támogatást kapja meg központi forrásból a hasonló cipőben járó délnyugati. És azért ilyen a lábbeli fazon, mert addig tartották régiónkat a „nem elit és nem rászoruló" borítékban, hogy a címkézés második fele már devalválódott. Lehetett volna a szlogen „a mediterrán kapcsolat régiója", „a természeti és kulturális tőke régiója", „természetes régió”, vagy „sokszínű régió” is. Hajói belegondolunk, igazságtartalmában a mediterrán kapcsolatra utaló lett volna a legalkalmasabb, a többi aligha egyedi, találó, némelyik egyenesen féligazság. Ám a „derűs és dinamikus" talán még kevesebb valóságtartalommal bír. Legfeljebb csak annyival, hogy arcunkat az egy főre jutó GDP adatainak régiók közti összehasonlításkor elönti valami távolról talán derűnek értelmezhető vigyor. Nyilvánvaló, a kiválasztott szlogen afféle szómágia: „noha nem ilyenek vagyunk, de ilyenek szeretnénk lenni”. Ennek fokozására én azonban kívánatosnak látom régiónk zászlajának megalkotását is. Ha már a szlogennél szépen Babits Bihály-osra vették a figurát, a derűs és dinamikus dél-dunántúli régió zászlajának a következőt javaslom: álmainkat jelképező rózsaszín selyem,, négy sarkában a jogos irigység sárgájával virító D-betűvel. Vagy egyszerűen a közepére: D4. Ha ez sem kelti fel irántunk a budapestiek és a brüsszeliek (B2) figyelmét, akkor eláshatjuk magunkat. Persze azért még akkor is tartsuk magunkat a dinamizmushoz és a derűhöz! KOZMA FERENC __________________________ Ár amszünet Sose felejtem el azt a pillanatot (valamikor az ötvenes évek ele- jén-közepén), amidőn a nagy asztalt körbe ülve arra vártunk, hogy kipróbálhassuk az aznap vásárolt világvevő rádiót. Gyerekfejjel tényleg a csodára vártam, de az nem jött el, csak másnap reggelre. Ugyanis ahhoz, hogy a népszuperen a varázsszem szélesre nyíljon, áram is kellett volna. De az nem volt. S ezzel a nincs (akkoriban sűrűn elment az áram) - belerottyantott a családi boldogságba. Az áramszünetek aztán elmúltak, s igazából évekig azt sem tudtam, hogy létezik gyertya és petróleumlámpa (Lenin: „Kommunizmus egyenlő szovjethatalom, plusz az egész országvillamosítása!"), mígnem egy városszéli, kertes vidékre nem költöztem (irányítószám 7631) és bekukkantottam a helyi vegyesboltba, ahol cirokseprű és légyfogó mellett a nem dísznek öntött, vaskos, mindennapra használatos gyertya is kapható. Nos, az utóbbira koncentrálva, néhány héten belül magam is beszereztem az alkalmi világítóeszközt, ugyanis kiderült, hogy ezen a településrészen az áramszolgáltatás - finoman mondva - némi kívánnivalót hagy maga után. Napirenden az áramkimaradás (a videó elektromos órája legalább kétszer lenullázódik naponta), s ha netán egy népesebb verébcsapat száll a falu felé, már biztos lehetek abban, hogy áramszünet közeleg. A nagyobb vihartól, széltől pedig ments meg Uram, minket! Egyébként az sem jó, ha fülledt és áll a levegő. (A közvilágításról most ne essék szó, legföljebb annyi, mintha a főkapcsoló mellett ülő olykor-olykor megfeledkezne Nagyárpádról.) Persze kezdem megszokni a dolgot. Tíz-év kellett ahhoz, hogy kiépüljön bennem az affinitás, s ma már nem zavar annyira (mint eleinte), hogy ha nem tudom használni a számítógépet (sűrűn kell menteni, magam-stabilizátor), ha nem olvasok hajnalig, nem tévézek, hanem korán ágyba fekve, a kakassal ébredek. Sőt az egész olyan, mint a gyermekkor, az ötvenes évek. Csöppen a gyertya, imbolyog a fénye. Csupa nosztalgia. Portré Az időről, a versenyről, az érettségről Nem lehet tudni, hol kezdődött a kitartás. A természetjárás során a hegyek-völgyek legyűrésével? A cserkészcsapat előtt álló feladatok megoldásával? Mert végül is 26 héten keresztül egy országos vetélkedőben részt venni, majd diadalmasan befejezni: ehhez kitartás kell. Különösen egy 18 éves lánytól. hetedik oldal HOLNAP Riport Interjú dr. Nógrádi László miniszterrel, a közlekedési tárca új vezetőjével a stratégia elképzeléseiről és a Baranyát közvetlenül érintő tervekről, elképzelésekről: V/C korridor, új határátkelőhely, Drávasztám-Lelle útvonal, pécsi elkerülő út, repülőtér. Portré Butaság lenne tagadni, hogy a legtöbbet a musical és az operett hozza anyagilag. Lehetne például két musicalt és két operettet adni egész éven át, de akkor a fél társulatot el keüene küldeni, mondja Simon István, a PNSZ ügyvezető igazgatója.- Mi volt a motívum: a cél, vagy a haszon?- Mondhatnám mindkettőt. Ám nem azzal indultam ezen az érettségire felkészítő vetélkedőn, hogy nyerni fogok. Annyi tény, minden kedden, amikor az egyik országos napilapban megjelentek a kérdések, az iskola után mindjárt a könyvtárba mentem. Egykét óra minden alkalommal kellett a kutatáshoz. De magát a vetélkedőt is a könyvtárban fedeztem fel az újságban.- Keverve irodalmi, történelmi és matematikai kérdések. Összesen 78. Magyarból hány tétel lesz?- Szóbelin? Csak huszonnégy.- És mi volt a haszna a győzelemnek?- A kéthetes angliai nyelvkurzuson túl az, hogy egyértelművé vált előttem, amit elkezdtem, azt érdemes befejezni. Pedig ez nehezebb volt, mint amilyen az érettségi lesz. Szélesebb kört öleltek fel a kérdések, plusz a matematika logikája.- A szekrényed polcán egy furulya. Zenét is tanultál?- Már nem járok zeneiskolába, de a furulyát gyakorta előveszem. Amikor zenélni támad kedvem, nem csak mondjuk az Omegát hallgatni. Persze, ha van időm.- Egy tizennyolc éves lánynak ne lenne ideje?- Azért van, de olyankor vagy kiülök egy parkba, vagy a cserkészekkel van programom, vagy felmegyek a Mecsekre, vagy beülök a barátaimmal valahova.- Hova?- Egy füstmentes kis kávézó a kedvelt helyünk.- Ma már országos győztes vagy, érettségire felkészítő vetélkedőn. Nem félsz nagyon a matúrától?- Most még nem. Gondolom, akkor biztosan valamennyire beijedek majd.- A szobád falán Senecától az idézet: „Gazdaggá csak a lélek tehet. ” Mióta van ott?- Tizenhat éves koromban bukkantam rá és fogadtam el. Vagyis két éve.- Az ágyad viszont tele plüss- macikkal, állatokkal. A kabaláid?- Nem, de ezekből soha sem fogok kinőni. Az ember valamennyire mindig gyerek marad. MÉSZÁROS ATTILA Skáfár Katalin 1981-ben Pécsett született. A Jókai utcai iskola után a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumába ment, érettségi előtt áll A pécsi egyetem bölcsészettudományi karára szeretne bejutni, magyartanárnak készül. Édesanyja óvónő, édesapja falugazdász. A természetet szereti, a kerékpározást, az olvasást.
