Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)

2000-06-10 / 158. szám

10. oldal - Új Dunántúli Napló KULTÚRA 2000. Június 10., szombat UHUI-MŰVELŐD É S Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Hírcsatorna PÉCSI FESTŐ Tihanyban. A balatoni tájról, a dunántúli vi­dékről készült képek is helyet kaptak azon a tárlaton, ame­lyet Platthy György pécsi festő­művész számára a tihanyi ben­cés apátság szervezett a Rege Galériában. A tegnap nyílt ka­marakiállításon (amely egy na­gyobb, a magyar tengerről ösz- szeállított képzőművészeti vá­logatáshoz kapcsolódik) az idős alkotó 15-20 képe látható. A válogatás elé dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök mondott bevezetőt. (ly) BÁBOS NAP. Pünkösd vasár­napján bábos nappal várja az érdeklődőket Kós Lajos bábmű­vész Bostán. Az alkotó portáján berendezett alkalmi kiállító- és játszóhelyen 10-től 18 óráig a régi, saját tervezésű és kivitele­zésű, mintegy száz báb mellett húsz újabbal is lehet majd talál­kozni. (ly) BARANYAIAK EGERBEN. 346 beküldött munkából 142 al­kotó 240 művét fogadták el a XVII. Egri Országos Akvarell Biennálé rendezői, akik két pé­csi alkotót is kiválasztottak. A napokban nyílt tárlaton így D. Szabó Margit és Pandur József egy-egy festményét láthatja a közönség. (ly) MEGYEI BEMUTATÓK. Lezá rultak a Kultúrával a Nyugat kapujában című eseménysoro­zat megyei szakági bemutatói. A zenei, táncos és színjátszó kategóriákban 40 dobogós he­lyezés született, különböző megyei ünnepélyekre pedig ed­dig tíznél is több további együttes és szólista kapott meghívást. (ly) PÜNKÖSDÖLŐ. A pécsi Séta téren tart pünkösdölőt a városi kulturális központ holnap 10 és 18 óra között. Az egész na­pos kézműves kirakodóvásár mellett lesz bábelőadás, fúvós- zenekari térzene, aszfaltrajz­verseny, fellép több néptánc- csoport és hagyományőrző együttes is. (ly) KOMOLYZENE. A pécsi bazili­kában rendezett orgonakoncer­tek sorában 15-én este fél 8-kor Ella István muzsikál. A Püspök­vári zenés esték sorozatban holnap 19 órakor kezdődik a program, trombitán Geiger György, hárfán pedig Maros Éva játszik. ________________________|UQ Já ték, egyelőre pódium nélkül Fogyóban a város türelme - Nincs pénz a felújításhoz? Ennyi maradt a nézőtérből A Káptalan utcában sétálva, ha elhaladunk a Múzeum Galéria udvarára nyíló nagykapu előtt, látjuk Székely Péter szobrászművész őrt álló kőmonstrumait, majd jobbra a má­sodik egyszárnyú öreg kapu Pécs szabadtéri színpadára vezet. Aki bekíváncsiskodik ide, csak a pódium padlózat nélkül meredező tartóvasait, az üléseiktől megfosztott szék­sorokat látja. Az önkormányzat egy friss feljegyzésében úgy fo­galmaz, hogy a nézőtér egy katonatemető látvá­nyát nyújtja. A megcsonkult ülések ott maradt, ke­reszt alakú váza miatt. Pedig a látványt áprilisig- májusig még egy szerződésben rögzített elhatáro­zás első, letagadhatatlan jeleként is felfoghattuk. Tavasszal ugyanis a Gresham Kft. alvállalkozói még azzal a lendülettel kezdtek a teátrum bontásá­hoz, hogy augusztus 20-ára ide valami eddig soha nem látott épül. Azóta jobbára csak kutyaürülék­kel és a csövesek érdeklődésével van megtisztelve. A Gresham Kft. és a város az első szerződést 1998 áprilisában hozta tető alá. Lapunk is beszá­molt arról, hogy a kft. neve mögött álló üzletem­ber, Krémer Károly - aki a PMFC és a Kispest lab­darúgócsapatán is megpróbált segíteni -, és egy francia befektetőcsoport bérli majd a Káptalan ut­cai és a tettyei színpadot. „Az önkormányzat tu­lajdonát képező létesítményeket az üzemeltetés­hez szükséges szociális és infrastrukturális mű­vekkel együtt, jelen megállapodással egyidejűleg, a Káptalan utcai szabadtéri színpad tekintetében 1998. április 30-tól, a tettyei szabadtéri színpad esetében 1998. október 30-ig mindkét ingatlanra kiterjedő hatállyal 2011. április 30-ig a Kft.-nek, mint bérlőnek bérbe adja.” . A pénzhiánnyal küszködő önkormányzat reáli­san bizhatott abban, hogy a befektetők a városla­kók számára is kedvező üzleti lehetőséget látnak a bérleményekben, ezért bérleti díj nélkül bocsátot­ták a kft. rendelkezésére. Több alapvető megkö­téssel, hiszen még romjaikban is nagy hagyomá­nyú, ideális környezetű objektumokról van szó, amelyekre a pécsi szabadtéri játékok minden eddi­ginél teljesebb programja épülhetne. A szerződés szerint a Káptalan utcai színpadot a befektető a „kulturális rendezvények 1998. évi nyári lebonyo­lítására alkalmas állapotba hozza, és vállalja az ideiglenes rendbetételhez szükséges költségeket.” A tervek szépek Az eredeti tervek szerint az 1998-ban létrehozott Dionüszosz Alapítvány koordinálta és segítette volna a szép elképzelések megvalósítását. A szerződés szerint a tavalyi lett volna a nagyszabású beruhá­zás - a Szabadtéri Színpad teljes felújításának és korszerűsí­tésének - éve. A Káptalan utca ezen a címen mentesült volna a programok alól. Tavaly itt már rendezvényeket sem tartottak, de felújítási munkák sem folytak. Idén a júliusi-augusztusi programban a szabadtéri színpad lett volna a helyszíne a nemzetközi folklórfesztiválnak, a kéz­műves kirakodóvásárnak, a nemzetközi gasztronómiai feszti­válnak, a balettbemutatónak, sőt az autóstalálkozónak is. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ A Pécsi Napok, a nemzetközi néptáncfesztivál a Tettyén, a Népzenei és Mandulafesztivál tartoz­nak e sorba. Ennél is fontosabb, hogy a „bérlő (...) 1999 első negyedévében megkezdi a (...) Színpad átépítését és 2000. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között (...) a legkorszerűbb építészeti és műszaki színvonalon adja át az objektumokat Pécs város közönségének.” 1999 tavaszán Krémer kisebb, respektálható határidő-módosításokat kért a munkák megkez­désére, de egészen ez év májusáig volt remény arra, hogy az új színpad intenzív munkával ha­táridőre felépüljön. Az „ügy” bonyolításával meg­bízott Bagossy László, akivel még a „remény má­jusában” váltottam szót, maga is tanácstalan.- „Csőre töltve” állnak a kivitelezők, de nincs pénz a folytatásra - tolja elém a színes nyomatot a leendő színpad makettjével, vázlataival. - Magam sem'értem, hisz Krémer hárommilliót már beleölt az egészbe, kifizette dr. Bachmann Zoltán színpad­tervét. Nagyon impozáns, ezerszemélyes, lefedhe­tő nézőtérrel, kaszinóval, éjszakai bárral. Kétszáz­millió lenne. A pénztelen város persze boldogan belement a szerződésbe, de most sokkal határozot­tabban kellene támogatni a megvalósítást. Krémer tőlem türelmet kért, tudomásom szerint a napok­ban találkozik dr. Toller László polgármesterrel is. Régi ügy, az ottani cuccokat még a Harmadik Szín­ház kezelésébe adták... Most tartok attól, hogy minden kudarcot az én nyakamba varrnak. A befektetőt sem telefonon, sem ittjártakor, Pécsett nem sikerült elérnünk. Június első napjaiban dr. Újvári Jenő alpolgár­mester arra kért, Spolár Jánost, a művelődési és közoktatási főosztály vezetőjét keressük. Spolár június 8-án sem tudott sok új információval szol­gálni.- Hogyne tartozna az ügy a hatáskörünkbe - dőlt hátra bosszúsan székében a főosztályvezető. - Tudja, hogy valamikor milyen nagyszerű előadáso­kat tartottak ott? Korábban egy vállalkozó létesített egy büfét, de ez messze kevés a színpad jövője szempontjából. Ezért is született a szerződés. Krémer a követelményeket eleinte teljesítette, de az a gyanúm, meggondolta magát. Május 12-én a helyszínen tett láto­gatást a kulturális bizottság, hiszen már meg kellett volna kezdeni a munkát. Fölkértem dr. Jung Mári­át, jogtanácsosunkat, hogy első lé­pésként szólítsuk fel a vállalkozót a szerződés teljesítésére, de meg­szegése esetén kénytelenek le­szünk a felbontását kezdeményez­ni. Ez esetben a szerződés arra kö­telezi a bérlőt, hogy külön felszólí­tás, peres és végrehajtási eljárás nélkül, rendeltetésszerű használat­ra alkalmas állapotban adja vissza az ingatlanokat a felmondási idő elteltével. A jogtanácsos hölgy nem jókedvében moso­lyog. Az ő feladata volt megfogalmazni a felszólí­tólevelet, melyet jó két hete elküldték. A pénz nagy úr és a bizalom is. Mindkettőjük számára kudarc az is, hogy a kft.-vel - amely a budapesti Mérleg utcából a közelmúltban a Piroska utca 5. sz. alá költözött - csak mobiltelefonon tudtak be­szélni, de a vonal végén megszólaló „ügyintéző” nem volt felhatalmazva érdemi válaszra. Információink szerint kölcsönösen kezdemé­nyezte a találkozást egymással a város és a vállal­kozó, ez azonban többször elhalasztódott. Színvonalas népszínházát Évadértékelés a Pécsi Nemzeti Színházban Hangos sikerek, csendes bukások hozzátartoznak a színházak életéhez. A Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ) 1999/2000-es évada inkább kiegyensúlyozottnak volt mondható, s a műfaji sok­színűség iránti igényeknek is sikerűit megfelelni. Jövő­re is várható néhány „közönségmágnesnek” szá­mító darab. Sokféleképpen lehet megítélni egy évadot, állandóan folyik az el­döntetlen vita, mi az értékmérő: az, hogy sokat kell-e játszani, so­kan tapsolnak-e esténként, vagy éppenséggel kevesen látnak egy darabot, de az mélyen hat. Más­kor az a szempont, hogy egy pro­dukció esetleg politikailag olyan fegyvertény az adott pillanatban, amely megismételhetetlen. Balikó Tamás színházigazga­tó szerint (képünkön) a PNSZ- ben évadról évadra megpróbál­nak olyan műsorpolitikát foly­tatni, amelynek alapja, hogy egy színielőadás ne csupán valami­féle anyagi produktum, ne csak szervezési-rendezési bravúr le­gyen, hanem a humánum szem­pontjából is mérhető érték, fon­tos szellemi tartalommal. Olyan darabokat szeretnének kínálni a színházszerető közönségnek, amelyek a művészek és a nézők számára is valódi értéket jelente­nek.- Az, hogy egész évadban szinte telt házas előadások le­gyenek, egy ilyen intézménynél ma már kötelező - mondta el az igazgató. - Megpróbálunk min­den műfajban játszani, s úgy tenni ezt, hogy a közönséget ne diszkrimináljuk, mindenki ked­vére válogathasson a különböző produkciók közül. Ehhez termé­szetesen sok mindenre szükség van, elsősorban arra, hogy ko­molyan átgondoljuk, milyen tar­talommal töltsük meg azt a né­hány órát, amit a közönség es­ténként ránk áldoz ebben a ház­ban. Azt hiszem, sikerült olyan darabokat bemutatnunk, ame­lyek nem felszínes és közhelyes sikerre tartanak igényt, a célunk az volt, hogy aki eljön ebbe a színházba, az kapjon valamit; kapjon a szíve, a lelke, a humo­ra, korbácsoljuk fel a szenvedé­lyét, érintsük meg az érzelmeit, hatódjon meg, nevessen szívből, és kacagja ki rajtunk keresztül önmagát is. Mi egy igazi színvo­nalas népszínházát szeretnénk működtetni továbbra is. Az évad egyik sikerdarabja volt a Jézus Krisztus Szupersztár, ám a rockopera mellett az igazga­tó kiemelte a kamaraszínházban egész évben pótszékes telt házzal játszott Butley-t, amelyet a zsűri az éppen most folyó Országos Színházi Találkozóra is beváloga­tott. A februárban bemutatott Viktória című operettet jó ízlés­sel, a műfaji követelmények is­meretének birtokában rendezte Bor József, az előadás számos dí­jat nyert, többek között az Orszá­gos Operettfesztiválon.- A York napsütése című drá­ma ritkaság a mai színházi élet­ben - állítja Balikó Tamás. - Olyan tiszta gondolatisággal színpadra állítani egy nem a leg­ismertebbek közül való Shakes- peare-drámát, ahogyan azt Hargi­tai Iván tette, nagyformátumú rendező jelenlétére utal, én ezt nagy értéknek tartom. A Galócza és a Villanegra című darabokról azt mondanám, hogy egyik sem sikerült rosszul, de túl jól sem. A komplexitás szempontjából mindkét darabnál voltak összké­pet rontó hiányosságok a ritmus, a szcenárium, a látványosság vagy a gondolati elemzés szem­pontjából. A következő évad új bemutató­iról szólva a Dunántúli Napló megtudta: továbbra is műsoron marad a Zorba című balettest, a Viktória című operett, a Jézus Krisztus Szupersztár, a Carmen cí­mű opera, valamint az Osztrigás Mid című bohózat. A nagyszínhá­zi első bemutató Verdi Rigoletto című műve, az új operettpremier pedig Kálmán Imre sokat játszott sikerdarabja, a Cirkuszherceg­nő lesz. Az első prózai bemuta­tó a nagyszín­házban Arthur Müler Pillantás a hídról című drámája, ezt követően a 2000. évben utolsóként A kaméliás hölgy című balettestet adják elő. A következő naptári évben a West Side Story kerül először színre, majd a másik prózai bemutató, Ödön von Hor­váth Mesél a bécsi erdő című da­rabja. A Kamaraszínházban az el­ső premier Neil Simon Yonkers-i árvák című drámája lesz, ezt kö­veti Gorkij Éjjeli menedékhely cí­mű műve, majd harmadikként Jókai Aranyember című darabját mutatják be. Az új évadban az igazgató biz­tosan marad, annak ellenére, hogy a városban máris terjednek a hírek: a fővárosba készül, az Új Színház vagy a József Attila Szín­ház élére. Kérdésünkre válaszol­va azonban elmondta, a megbí­zatása Pécsett nem járt le, szíve­sen dolgozik itt, a színházi posz­tokat illetően pedig olyan képlé­kenyek a viszonyok országszer­te, hogy senki nem tudná meg­mondani még csak megközelítő­leg sem, kire mi vár egy év múl­va. Ez kis megszorításokkal a színművészekre is vonatkozik, az évadértékelő beszélgetés ide­jén például még nem lehetett tudni, pontosan kik jönnek a tár­sulatba, és kik távoznak. ___ SÜDY GABRIELLA - H. I. GY. Fut nak a képek NAGY IMRE FILMJEGYZETE Ki-vi-sé-vér-te-vet! Biztosan van a képeknek valami rejtett, szavakkal alig kifejezhető üzenete, vagy inkább sugárzása, amit az érzékenyebb néző ha nem fog is fel, de megsejt, s ami inkább vall a rendező szeüemiségéről, lel­kialkatáról, mint magáról a filmről. Ez a bensőséges tapasztalat olykor eleve rokonszenvessé teszi s „meg­emeli” a művet a befogadó számá­ra. így vagyok például Angelopulosz, Hartley vagy Gianni Amelio egy-két, talán kevésbé fon­tos filmjével. Valamüyen oknál fog­va - részben más, kiváló műveik hatására - ezeket is jobbnak tartja a szemem, mint az eszem. Később aztán a ráció is belátja, hogy az ösztönösen működő szemnek volt igaza. Máskor viszont éppen eüen- kező hányban hat ez a titokzatos mágnesesség. Nem vonz, hanem taszít. Ezért van, hogy ha megfe­szülök, sem tudom szeretni Peter Greenawayt-t. Pedig a Prospero könyvei-nél már majdnem sikerült. De aztán jöttek az újabb, s szerin­tem egyre gyengébb produkciók, s én mindinkább úgy érzem vetítés alatt, hogy egy okos, de antipatikus ember társaságát kell elviselnem, így hát nagyon sok az a két óra, ameddig a 8 és 1/2 nő (8 and 1/2 Women) tart. Persze, jól látom, mennyire ki van minden számítva: a Greenaway által kedvelt katalógus­forma, a víz-motívum kibontása, ami itt egyaránt jelképezi a szüle­tést és a halált, a női princípium egészét, vagy a játékelmélet in­kább mérnöki mint művészi alkal­mazása - mindez hibátlanul mű­ködik, mint egy jól olajozott gépi konstrukció. Olykor szellemesek a Fellini-imitációk: a nők lázadásá­nak jelenete és az a felvétel, ame­lyen az apát derékig egy nyitott sír­ban állva látjuk. Greenaway számí­tógép-agya optimálisan strukturál­ja a szereplők viszonyait is. A nők egyszerre idézik az olasz mestert, a rendező saját korábbi munkáit, valamint az újkori európai kultúra jellegzetes elemeit a puritán erény­től a protestáns ráción át a sport­szenvedélyig. Egyszóval minden stimmel. És mégsem... Csak tudnám, miért nem, mármint a logika nyelvén miért nem. De ahogy nő bennem az érzelmi tiltakozás, úgy vélem, hirtelen megvilágosodik az agyam. Már tudom miről, illetve kiről van szó! Fellini 8 és 1/2- ében szerepel egy rendkívül el­lenszenves figura: a szemüveges, hosszú orrú, fontoskodó drama­turg, akiről B. Nagy László egy­kor így írt: „Ez az álbölcsessége­ket hapacsoló férfiú félelmetes megtestesítője a parazita gondol­kodásnak, a szavakkal és fogal­makkal való önkényes játéknak, a 'magasröptű' szentenciákkal álcázott tehetetlenségnek, a ba- bonasággá torzult-sekélyedett ra­cionalizmusnak, a modern kor eme pestisének, mely növekvő számban szedi áldozatait ,...”(A látvány logikája. Bp. 1974. 82- 83.) Nos, ő az! Ő reinkarnálódott ebben a filmben. Ez a dramaturg. Az ő szelleme kísért ezeken a csi- szoltan rafinált képeken. Ilyen egyszerű lenne a megfej­tés? Nem, nem ennyire. Mon­dom hát bonyolultabban (hogy véleményem kicsit illeszkedjen Greenaway stílusához), úgy, ahogy Fellini gondolatolvasója megfejtette a főhős fejében felvil­lanó eszmét, a gyermekkori va­rázsszót: „Ki-vi-sé-vér-te-vet! ” 1 \ 4 J 4 A 8 és 1/2-ből az egyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom