Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-15 / 132. szám
2000. MÁJUS 15., HÉTFŐ HÁT TÉR Új Dunántúli Napló - 11. oldal Az atomtemető kálváriája Ófalu lakossága 1990. január 18-án fellélegezhetett. Ekkor került rá a pecsét az atomtemető létesítését elutasító határozatra. Ekkor senki sem feltételezte, hogy tíz év múlva a környék lakosságának ismét az atomhulla- dék-tároló létesítése okoz majd problémát. Néhány kilométerrel ugyan változik a helyszín, de az állam megbízásából fellépők kísértetiesen ugyanolyan rámenősséggel képviselik meggyőződésüket a jogszabályokkal szemben, mint a 80-as évek végén. Érdemes felidézni az ófalui atomhulladék-tároló elutasításának körülményeit. A lakosság teljes mértékben ellenezte az atomszemét ideszállítását. E kutatást végző szakemberek és a paksi vezetők végig azt állították, hogy a tervezett helyszínen teljes biztonságban lehet majd tárolni a sugárzó hulladékot. A helyiek által felkért független, ellentétes következtetésre jutó szakembeiek szaktudását a hivatalos szakértők megkérdőjelezték. Ezt követően az illetékes miniszter felkérésére az MTA elnöksége adott ki állásfoglalást, amelyben kifejtették: a terület kielégítően megkutatott és az adott célra megfelelő. A hatóság azonban elutasította a létesítési engedély kérelmet, mert a kutatási eredmények adatait összevetve az érvényes szabványokkal arra következtetett, hogy a helyszín nem alkalmas. Az atomlobbi emberei nehezen vették tudomásul a kudarcot. Az atomszemét elhelyezésének felelősségét az ófalui tiltakozók nyakába kívánták varrni. A történtek miatt a „paksi hapsi k” közül soha senkit nem vontak felelősségre, sőt...! Az ófalui kudarcot követően a hulladéktároló létesítésének ügye egy időre lekerült a napirendről. Újabb állami program csak 1993 nyarán indult Nemzeti Célprogram néven a hulladékkérdés megoldására. A köztes időszakban tudomásul véve a lakossági elfogadás fontosságát - csak Paks foglalkozott a témával. Gazdaságossági elképzeléseiket szem előtt tartva a létesítendő tároló helyét keresve tárgyalásokat kezdtek a fazekasboda- mórágyi gránitalapú röghegység és a tőle északra elhelyezkedő Szekszárdi-dombság régiójában potenciálisan szóba jöhető 20 település önkormányzatával. Hatan igennel válaszoltak a felkérésre. A Nemzeti Célprogram feladat-meghatározásában a paksiak által végzett előzetes szondázás komoly befolyásoló tényező lehetett. A hulladéktároló helyét elvüeg egy országos szűrés alapján kellett volna kijelölni, de az említett kistérség mégis megkülönböztetett figyelemben részesült. Próbafúrásokat is csak itt végeztek. így hát a döntés sem lehetett más, mint a régi kedvenc, az Ófalu és Bátaapáti közötti terület. Mivel a kutatások helyszíne áttevődött az előzetesen igent mondó Bátaapáti közigazgatási területére, s a helykiválasztáshoz jó hivatkozási alapnak bizonyult az „egész ország területére kiterjedt kutatás”. A Nemzeti Célprogram nemcsak a helyszín kérdésében foglalt állást. Az Országos Atomenergia Bizottság előterjesztése itt írja le először, hogy nemcsak a naponta keletkező hulladékot, hanem az erőmű végleges leszerelésekor keletkező összes hulladékot a bátaapáti-üveghutai bányában kívánják elhelyezni. Az illetékesek a lehetséges elhelyezési módok közül a lehető legdrágább mélységi elhelyezést javasolták. Ez - ha megépül - több tíz- milliárd forinttal többe kerül majd, mint egy hasonló kapacitású és biztonságú felszíni tároló. A kutatások '93 óta kétmilliárd forintba kerültek, és a létesítendő mélységi tároló prognosztizált költsége is 40 milliárd forint körül van. A Nemzeti Célprogram kiemelt feladatként határozta meg a lakosság tájékoztatását. A nemzetközi normák által is megkívánt lakossági elfogadtatás feltétele, hogy a tervekről, a kutatások eredményeiről és minden ezekhez kapcsolódó kérdésről az érintettek folyamatos tájékoztatást kapjanak. Az új atomtörvény a helyi szervezetek támogatásának anyagi alapját is megteremti, hogy azok folyamatosan nyomon követhessék és ellenőrizhessék a kutatásokat és a beruházást. A beruházás felelőse azonban sajátosan értelmezte a törvényt. A Radioaktív Hulladékkezelő Kht. csak a beruházást eleve támogató Bátaapáti székhelyű Társadalmi Ellenőrző és Tájékoztató Társulást támogatta. Az atomtemető telepítését ellenző Baranya megyei községeket tömörítő Kelet-Mecsek és Völgység Önkormányzati Környezetvédelmi Társulásnak az évek során egy fillér sem jutott a lakossági tájékoztatásra fordított több mint 66 millió forintból. Sőt, a Kelet- Mecsek és Völgység által rendezett fórumokra a meghívás ellenére az RHK Kht. nem ment el, és a kutatást végző szakembereknek is megtiltotta a részvételt! Az 1997-ben a létesítendő tárolóhoz közeli baranyai faluban helyi népszavazást tartottak. Az érvényes népszavazáson a résztvevők 90 százaléka utasította el az atomtemető létesítését. A népszavazás után már biztosan tudható, hogy a tervezett létesítményt a Baranya megyei oldalon élők - az időközben „átállt” fekedi képviselő-testület kivételével - egyértelműen elutasítják. A Tolna megyeiekről nincs pontos kép. Ott nem volt népszavazás, csak a képviselő-testületek tettek befogadó nyilatkozatot, ám a képviselők véleménye gyakran eltér a képviselt lakosságétól. A kelet-mecseki lakosság feltehetően nem is annyira az atomtemető közvetlen veszélyeitől tart, hanem inkább egy ilyen objektum közelségéből fakadó lélektani hátrányokat ismerte fel. A terület a magyarországi svábság egyik központja. A háborút követően a német ajkúaknak egy részét kitelepítették. A szülőföldről való száműzetés a rendszerváltást követően speciális helyi turizmust gerjesztett. Nyaranta sokan térnek vissza, hozzák magukkal új hazájukból barátaikat, ismerőseiket. A nem túl gazdag vidéknek jelentős fejlődést hozhat ez a turizmus. Az atomtemető létesítése megakaszthatja ezt a fellendülést. Egy üyen objektumhoz ismeretlen veszélyek képzete társul, még ha feltételezzük is, hogy a hulladéktároló teljes mértékben biztonságos elhelyezést nyújt a radioaktív szemétnek. De vajon igy van-e? A Magyar Állami Földtani Intézet 1998. szeptember 30-án elkészítette zárójelentését, s ebben egyértelműen kijelentik, hogy az üveghutai telephely alkalmas a kis- és közepes radioaktivitású hulladék elhelyezésére. Független tudósok azonban vitatják ezt a következtetést, és kijelentik, hogy a kijelölt telephely alkalmassága nem tekinthető be- bizonyítottnak. Felkérésre akadémikusokból álló bizottságok sorakoznak fel a MÁFI zárójelentése mellett, és figyelmen kívül hagyják a kétkedő tudósok véleményét. Az OÁB 1999. április 12-i ülésén dönt a javasolt helyszín parlament elé terjesztésről. Ekkor úgy tűnt, eldőlt a kérdés: Bátaapátiban lesz a hulladéktároló. Májusban azonban az Országgyűlés Környezet- védelmi Bizottsága foglalkozik az atomhulladék elhelyezésének kérdésével. Az ülésen világossá válik, hogy a kutatások során mindvégig figyelmen kívül hagyták a hatályos jogi szabályozást, és kikerülték az államigazgatási előírásokat. Vagyis a kutatásokat nem engedélyeztették, és a zárójelentést sem terjesztették jóváhagyásra az illetékes hatóság elé. Az OÁH kénytelen visszakozni. Elővigyázatból az illetékes hatóságot, a Magyar Geológiai Szolgálatot (MGSZ) csak arra kérik fel, hogy előzetes szak- véleményt adjon a kutatási zárójelentésről. A szolVizsgálatok tizenkét évvel ezelőtt Ófalu határában fotó: t. c. gálát állásfoglalása szerint a Bátaapáti térségében folytatott kutatások adatainak összegző értékelése nem teljes. Egyrészt figyelmen kívül hagyták a földtani alkalmassági követelményekre vonatkozó új jogszabályokat, illeszt a dokumentáció lezárása után még további fontos vizsgálatok zajlottak, amelyek eredményei nem támasztják alá a MÁFi zárójelentésben foglaltakat. Annak alapján nem ítélhető meg, hogy a telephely földtanilag valóban alkalmas-e a kis- és közepes radioaktivitású hulladék végleges elhelyezésére. Az MGSZ vizsgálatával párhuzamosan az OAH felkérésére a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) is foglalkozott az üveghutai kutatások értékelésével. A 2000. március elején nyilvánosságra hozott NAÜ-jelentés nem hozott új fordulatot Üveghuta megítéléséről. Jelenleg tehát ott tartunk, hogy - bár több, mint kétmilliárd forintot költöttek a Bátaapáti telephely megkutatására - a helyszín alkalmassága továbbra is kétséges. Belátható időn belül a kérdés nem terjeszthető döntésre a parlament elé. Az ígéretek ellenére Ófalu és Véménd továbbra sem kapja meg a törvény által nekik járó összegeket. Felelősök ismét nincsenek. Be kell látni végre, hogy az előfeltevés elhibázott volt. A Kelet-Mecsek vidékének gránittömbje ugyan alkalmasnak tűnhetett az atomszemét elhelyezésére, Pakshoz való közelsége gazdaságossá tette volna a szállítást, de a több mint egy évtizede folytatott kutatások során nem sikerült bebizonyítani a helyszín alkalmasságát. Ideje lenne új helyszínek, alternatívák után nézni, ahol a lakosság bizalma még nem kopott meg, ahol biztonságosabban és talán olcsóbban lehetne elhelyezni az atomszemetet. Dr. Wekler Ferenc, a Magyar Országgyűlés alelnöke 2 hónapon át mindennap 251 t, akciónk végén pedig 1000 lehet gazdagabb! p 25 000 Ft értékű Electron C© S További feltételek az üzletekben és a DOMINO üzletszabályzatban. * A tranzakcióra a bankkártyát kibocsátó bank bankkártyás vásárlásra vonatkozó tranzakciós dijai érvényesek. ** Amennyiben a bankkártyát kibocsátó bank szolgáltatásai között szerepel Információ: 1T77 (a Westel hálózatából díjmentesen hívható), 265-9210. OTP TeleBANK Center: (06-1) 3-666-666 és (06-40) 366-666 wwwwestel9Q0.hu www.otpbank.hu Ha nem érsz rá lassítani, gyorsítsd a DOMINO-töltést: már országszerte ezernél is több OTP bankjegy-automatánál egyből feltöltheted. Méghozzá részünkről díjmentesen.’ Csak egy jó bankkártya kell hozzá. Annyi az egész, mintha vásárolnál vele - gyors, kényelmes, megbízható. És ott az OTP TeleBANK Center. Mindig ott, ahol Te vagy. Pár gombnyomás a mobilon, és a távtöltés máris kész. Erről bankodtól SMS-ben azonnal visszajelzést kaphatsz". Jó ha tudod, hogy SMS-ben tájékozódhatsz számlaegyenlegedről, tőzsdéről, befektetési jegy és devizaárfolyamokról is. A Westel és az OTP Bank - két piacvezető szolgáltató együtt - bekapcsol a világba. ,S i I /