Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)

2000-05-06 / 123. szám

2000. Május 6., szombat KULTÚRA Uj Dunántúli Naplő - 11. oldal M U V E L Ő D É S Színház az egész világ Talán nincs is olyan ember, aki leg­alább egyszer életében ne akart vol­na színésznek állni. Thália különö­sen a fiatalokat vonzza magához, ám közülük csak nagyon kevesen maradnak meg végleg a világot je­lentő deszkákon. A színjátszás azonban, bár ezt sokszor elfelejtjük, az önismeret eszköze is lehet. Bár számos színjátszó kör, drámajátékkal foglalkozó iskolai csoport létezik Baranyá­ban és Pécsett, stúdió csak egy működik. Létrehozója, Füsti Molnár Éva színművész tiltakozik, ha tanodának nevezi őket vala­ki, a nevük színistúdió, és nem leendő szí­nészeket képeznek. Tanult viszont az eddi­gi négy év alatt idejáró vagy 150 kisiskolás és fiatal ember mozgást Varga Pétertől, he­lyes hangképzést Varga Gyöngyvértől, ze­nés és drámamesterséget, bábjátékot, vers­mondást, s közben szerezhetett sikerél­ményt, bátorságot, önbizalmat. Azon a péntek délutánon, amikor meg­nézem őket a pécsi Civil Közösségek Házá­ban, édesanyák kíséretében ketten is jön­nek érdeklődők. Egyikük benn is ragad Szabó Zsuzsa bábművész foglalkozásán, aki a 10-12 kicsivel dolgozik, s három teás­kannából pillanatok alatt gyerek lesz a ját­szótéren, két csörgőórából meg beszélgető barátok. Zsuzsa a gondolatok koncentrálá­sára helyezi a hangsúlyt, s arra, hogy a gye­rekek jöjjenek rá: a gesztusok nem csak il­lusztrálják a szöveget, és a színház sem az a hely, ahol elég csak sokat beszélni. Az el­ső félév programjában bábok készültek, most pedig már rövid jelenetek is. Fajcsi Kristófról mondják, hogy tehetséges, első­ként pattan elő, de ügyesen játszik Berki Barbara is a Bánki Donát úti iskolából, aki­ről az is kiderül, hogy a tavalyi év végi vizs­gán, helyzetgyakorlatként hisztiznie kel­lett. Bodó Ábel a 2. sz. gyakorlóból az árny­játékot szereti, Bojás Dani a Jókai utcai is­kolából a zeneóráért van oda. A zenés mesterség órán Rozs Tamás időnként megdöbbenti a fiatalokat, hiszen különös kórust alakít, ahol a hangokkal le­het játszani.- Ezek a gyerekek a hagyományos mó­don már nem szeretnek énekelni, s van, hogy először meg sem mernek mukkanni - mondja el. - Aztán kiderül, hogy mennyi minden kifejezhető a hangokkal, s hogy egyetlen szó nélkül is milyen izgalmas tör­téneteket ki lehet találni az egyes zenékre. Van ugyan egy kis hangképzés, és szoktam hozni ritmushangszereket is. A különböző stílusú zenékre olykor megdöbbentően erőteljes jelenetek szület­nek, Mozart Kis éji zenéjére például kibon­takozhat egy házasság története, a lángoló szerelemtől a szürke hétköznapokig, a ha­zadülöngélő férjjel és a lassan egymáshoz öregedő párral. Keke, vagyis Füsti Molnár Éva annak el­lenére nem tudja, honnan van benne a drá­mamesterség továbbadásához szükséges pedagógiai véna, hogy sokáig tanított a Művészeti Szakközépiskolában, sőt kidol­gozta egy drámatagozat tervezetét is. Ilyes­mire volna szükség, hiszen jelen­leg Baranyában drámaosztályok nincsenek, legfeljebb egy-egy iro­dalomtanárhoz, vagy nyelvhez kötődnek a színjátszók.- Aki hozzánk jön, vagy na­gyon is kitárulkozó, vagy teljesen visszahúzódó személyiség - me­sél a stúdióvezető. - Nem a színé­szet a lényeg, már az óriási ered­mény, ha valaki megtanul érthe­tően beszélni, bátran kommuni­kál, egészséges önbizalomra tesz szert, egyszóval felvállalja magát, mer önmaga lenni, ami nagyon is fontos az élet minden területén. Itt persze a cél az, hogy mindenki jól töltse el az időt, nem pszi- chodráma ülések zajlanak, de azért éppen most gondolkodom rajta, vételi kihívás volt, sokat készült rá, de jó- hogy keresnék egy alkalmas pszicholó-* szerivel titokban, s végül már csak a kész gust, aki az önismeretről beszélne a fiata- anyagot mutatta meg Sólyom Katalinnak, lókkal. aki a versmondás rejtelmeibe vezeti be Bárhogy is van, a színészet azért igenis őket. vonzza a nagyokat, köztük például a szé- - A vers az ember egyéniségét nyitja chenyis Takács Orsolyát, a kodolányis Ko- meg, hiszen a költemény már nem a szer- vács Kittit, az ANK gimnáziumából jött zőé, hanem azé, aki elmondja, az ő szemé- Aranyosi Szilviát, vagy a pollackos Khemiri lyiségén sugárzódik át - állítja a színmű- Gábort éppúgy, mint Bencze Lászlót és Ko- vész. - Ennek a kis társaságnak a tagjai is máromi Csabát, akik meg is próbálkoztak vallanak magukról, amikor egy-egy verset idén a felvételivel. Csaba mindenképpen a kiválasztanak, s amikor előadják, maguk- színház közelében szeretne maradni, pe- ból kell építkezniük. Azt hiszem, a légcső­dig a család kereskedelmi pályára szánná, dálatosabb élmény itt az, hogy ki-ki féle- Ő azt mondja, kicsit olyan, mint a kisgye- lem és szorongás nélkül saját maga lehet. S rek, aki nem tudja, hogy éget a tűz, de ha még egy kis színházszeretet is megma- mégis meg akarja érinteni. Lászlónak a fel- rád, hát az sem baj, ______________h. i. gy. Itt a cél az, hogy mindenki jól töltse el az időt fotó: m. a. Ezredvégi névtelenek A magyarsarlósi templom padsorai is a mester munkáját dicsérik fotó: müller a. Áron híressé vált, s azóta már el­koptatott ábeli tanulságát, amely szerint azért vagyunk a világban, hogy otthon legyünk benne. Többhelyütt szembeötlő bútorai­nak magyaros formavilága, orga­nikus díszítőelemei, nyugalmat árasztó térszervezése. Mintha lá­tásmódja visszhangozná Tamási Nem olyan könnyen teljesíthe­tő parancs ez. „Szeretem, ha kö­zépen alacsony bútorok vannak” - emel ki egy tágas irodateret áb­rázoló fotót a fényképhalmazból. „Hiába törtem meg lépcsősen a padok sorát, ide középre fölrak­tak egy pálmafélét nagy dézsá­ban!” Elég gyakori, hogy a meg­rendelő esztétikailag valami egész mást hoz ki a tervekből, mint amit kellene. Hiába volt büszke egyik nagyszabású tervé­re, most mégis szégyelli, ami ab­ból egy bankunkban megvalósult. Viszont szeretettel említi a mini- sörfőzőjét, amelynek a vörösréz kúpjait Bicsár Vendel ötvösmű­vész segítségével készítette el, és most valahol Zágrábban rotyog benne a sűrű, mézszínű nedű. A pécsi bőrdíszműbolt és a vállalati sportház pihenője miatt sem kell szégyenkeznie, de mindenekelőtt a székeit tarja nagy becsben - el­sők között is a Fülemüle Csárda székeit vagy a magyarsarlósi templom padsorait. Garanciát ugyanis az ad, ha maga is részt tud venni a kivitelezési munkák­ban. Márpedig ezeket a bútorokat az ő tervei, szigorú útmutatása alapján csinálták.- Egy Duna-közeli kis község­ből származom, édesapám föld­műves volt. Én asztalosként kezd­tem az életemet Budapesten a Kékgolyó utcában. Érettségi után lettem asztalosinas, de rajzolgat- tam is. Próbaképp jelentkeztem Az asztalon makett: egy épület földszinti belső terére látni. Egy számítógépes cégnek készíti a formálódó tervet Novotny Béla belsőépítész a kicsiny tetőtéri dolgozószobá­jában. Kicsit közelebb húzza a makettet, fordít rajta. A hatvanas években épült, mondja tűnődve. Kérdés, mit lehet kihozni ebből a pillérvá­zas épületből. Amikor már kijege- cesedett a terv, még két-három nap, amíg elkészül a rajz, de az­tán még azt is követi néha har­minc változat is. Sokan nem is tudják, hogy ez is munka: a belső- építész otthon szöszmötöl, a munkáira nincs kiírva a neve. Nem panaszként említi, csak válaszként arra, hogy miért is dolgoznak ők, belsőépítészek annyira rangrejtve. Valóban tény, hogy egy-egy vendéglő avatása­kor a zenész és zenekara hama­rabb meg van említve, mint az, hogy ki volt a belső tér megálmo­dója. Pedig aki a pécsi Kupa Sö­röző intim hangulatára, meleg­barna színeire vagy a villányi Fü­lemüle Csárda székeire gondol, esetleg járt már azoknak a nagy- vállalatoknak a tárgyalótermé­ben, ügyfélforgalmi irodájában melyeket Novotny tervezett, ta­lán érdemesnek tartja ezek után megjegyezni a nevét is. az Iparművészeti Főiskolára, de mindjárt föl is vettek. Mindenféle „fásból” - fafaragóból, csónaképí­tőből - összeverbuválódott egy nagyon jó kis osztály. Szrogh György volt a tanszékvezetőnk, Németh István, Király József, Já­nosi György a tanáraink. Dicsére­tes jelesre diplomáztam. Sokféle tantárgyunk volt - egy belsőépí­tésznek egy kicsit a villanyszere­léshez, a fűtéshez, melegburko­láshoz is érteni kell, de azt is meg kellett tanulni, hogy amikor ma­gánmegrendelőnek dolgozik az ember, igyekezzen maximálisan alkalmazkodni a megrendelő sze­szélyeihez. Hiszen a megrendelő fog a lakásban élni. Én csak ötle­tet adok, „étlapot” kínálok. Az építészetet, az építész tudását könnyebb misztifikálni, a belső- építészethez viszont mindenki ért, akár a focihoz, pedig ennek a művészetnek ugyanúgy megvan­nak az ősi gyökerei, s lényege sze­rint magával az építészettel, a kül­ső térrel alkot szerves egységet. Az igazi az lenne, ha a belsőt-kül- sőt együtt tervezhetném, úgy len­ne teljes. De azt hiszem, hogy ezt a szemléletváltást az én generáci­óm, az ötvenéveseké, már nem fogja megérni. B. R. Az Éneklő Ifjúság kórusainak minősítése Szentlőrinci Ált. Isk. kórusa, ve­zényelt Studer Lászlóné: ezüst minősítés. Park Utcai Általános Iskola Ki­csinyek Kórusa, Mohács, Kole- szárné Györki Gizella, arany. Mátyás Király Utcai Általános Iskola Kicsinyek Kórusa, Pécs, dr. Vargháné Törtely Zsuzsa, arany. Park Utcai Általános Iskola Pro Muzika Énekkara, Mohács, Im- réné Ivánfi Márta, arany. Mátyás Király Utcai Általános Iskola Nagykórusa, Pécs, Kunvá- riné Okos Ilona, Év Kórusa. Kisfaludy Gimnázium Vegyes­kara, Mohács, Pusztainé Jaksity Katahn, arany. Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának Férfi Vokál- c6/uttese, Pécs, Ivasivka Mátyás, arany minősítés diplomával. Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának Leánykara, Pécs, Ivasivka Mátyás, arany mi­nősítés. Kodály Zoltán Gimnázium Olasz Kamarakórusa, Pécs, Ker­tész Attila, arany. Kodály Zoltán Gimnázium Vegyeskara, Pécs, Kertész Attila, arany minősítés diplomával. Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának Laudate Vegyes­kara, Pécs, Nagy Ernő, arany. Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola Leánykara, Pécs, Kotáncziné Vajda Ildikó, arany. Kodály Zoltán Gimnázium Bartók Béla Leánykara, Pécs, Ker­tész Attila, Év Kórusa. Belvárosi Ált. Iskola Nagykó­rusa, Pécs, Odor Nóra, ezüst. Felsővámház Utcai Általános Iskola Kamarakórusa, Pécs, Va­dász lstvánné és Fenyvesiné Bolkt Smüjana, arany. Mezőszél Utcai Általános Isko­la Tarantella Kórusa, Pécs, Tárkányiné Hűvösvölgyi KataUn és Bán Éva, arany minősítés dip­lomával. TOT Sásdi Általános Iskola Nagykórusa, Sásd, Lakatos Judit, arany, ÁNK. 1. sz. Általános Iskola Kórusa, Pécs, Angelina Somosi Hona és Lovászné Balázs Magdol­na, arany minősítés diplomával. Tisztújítás a népművelőknél Április 28-án tisztújító közgyű­lést tartott a megyei közművelő­dési dolgozóit tömörítő Magyar Népművelők Egyesülete Bara­nya Megyei Szervezete. A lekö­szönt dr. Csefkó Ferenc helyébe Nagy Sándort, a Pécsi Ifjúsági Ház igazgatóját választották meg az egyesület elnökének. Orcsik Ferenc lett ismét az ügy­vezető elnök, a héttagú elnök­séget és ellenőrző bizottságot is újjáválasztották, kibővítették. Közönségigény vagy zenei gagyi? ízlésekről nem lehet vitatkozni. Mindenki azt szeret, amit akar, il­letve, ami megérint benne valamit, emléket, hangulatot, amitől jobban érzi magát. így van ez a zenében is, ahol míg néhányan a magasabb ízlésnek is megfelelő előadások számát keveslik, többmilliós né­zettséggel futnak a televízióban a „mulatós” show-műsorok. Nem kell azt hinni, hogy a szinte már mesebeli „csipkés kombiné” volt az első jele annak a zenei ízlésváltásnak, amely a közönséget a könnyedebb műfaj felé vitte. A muzsika világának különböző te­rületein működő zenészek, műsorszer- vezök, szakírók szerint e századnak is minden korszakában megvolt az igény a jól befogadható, dallamos magyar nóták­ra, a mulatós dalokra, a vérpezsdítő ci­gányzenére, vagy a fülbemászó operett- és egyéb slágerekre. A hagyományos es­küvőkön ma is, a konszolidált műdalokat követően, valamikor éjfél után eljön a csizmaszaggató álcsárdások ideje. Vaunak, akik a műfaj televíziós megje­lenési formáit egyre profibb módon meg­csinált zenei gagyinak nevezik, ám nem nagyon lehet vitatkozni azzal az adattal, hogy e show-k nézettsége milliós nagy­ságrendet ér el. Van olyan esti műsor, amelyet rendszeresen közel 2 millió né­ző kísér figyelemmel, ám jellemző, hogy ezt a sikert már csak egy kompi c műsor- szerkezettel lehet fenntartai amelyben sikeregyüttesek, sztárok metiett tréfás vetélkedők vagy jelenetek is vannak. A fiatalabb, más zeneiséget előtérbe helyező korosztály szókimondóan reagál a műfajra és az irányított tapsolókra, van, aki szerint elképesztő volt látni, amikor például az egyik kereskedelemi csatorna műsorában ötven-hetven éves asszonyok és férfiak tapsoltak unott arccal Doctor Alban zenéjére, a hangulat meg annyira volt őszinte, mint egykor a pártértekezle­teken. Más vélemény szerint nem az a baj, hogy habkönnyű műfajok is helyet kapnak a képernyőn, inkább az, „amikor nagypofájú és egyeduralkodó akar lenni az értéktelenség”, s nincs választási lehe­tőség, legfeljebb a sokat emlegetett gomb a távirányítón. György Péter esztéta szerint egyes né­zettségi adatok azt tükrözik, hogy az át­lagos magyar tévéző minél kevesebb rea­litást, és minél több viccet akar, az infan- tilizmusra való igény nagy (ezzel szem­ben viszont meglepő egyes hírműsorok jó helyezése). A nézettségtől függő rek­lámbevételekért folytatott harc azonban az elemző szerint már most a kereskedel­mi csatornák világméretű morális-kultu­rális válságához vezetett, bár mi még nem értük el azt a szintet, ahol például egyes nér'"‘ satornák tartottak a nyolc­vanas éve, n, amikor szellentő- és böfögőverse ekkel szórakoztatták a kö­zönséget. A hazai mulatós műsorokban egyelőre nincs ilyesmi, a „dalkincsből” pedig bőven lehet válogatni az „Uncili- smuncili”-tól „A babám fekete roma- lány”-ig. A sztároknak sohasem volt jobb dolguk, s vannak is, akik úgy hiszik, lét­rejött néhány, egymást is segítő csapat, amelynek tagjai szinte mindegyik tévé- csatornán feltűnnek (néha még ugyan­azon a napon is), és a műsorigazgatókra fittyet hányva mindegyik társaság fizeté­si listáján ott szeretnének lenni, ha már üyen óriási a közönségigény rájuk. A televíziós mulatós műsorok sikere a most 79 éves pécsi muzsikus, Dörömböző Géza szerint abban áll, hogy a műfaj iránt érdeklődők, többsége már öreg, pénze nincs, hogy élő zenét hall­gasson valahol. Pécsett nincs is már egyetlen cigányzenekar sem, s a 65 éve zenélő zenekarvezető attól tart, a műfaj 5-6 év múlva kivész. Pedig tapasztalatai alapján állítja: a melodikus, szép szöve­gű, hangulatos számokat szereti a közön­ség, sőt valamikor az egyetemisták is kedvelték a cigányzenét, sokat játszottak a leendő orvosoknak, jogászoknak. Kettős pólust lát a zenében ma Bor­nemissza Géza, aki több színvonalas könnyűzenei műsort szervezett már Pécsre. Úgy véli, az olló egyre inkább szétnyüik a kevesebb és a több értéket hordozó műfajok között, a nagyközön­séghez az igényesebb műfaj nehezebben jut el, de kevesebbet is lehet belőle elad­ni, előállítása drága, és nem kötődik hoz­zá lemezt, klipet, emléktárgyakat létre­hozó „háttéripar”. Külföldön letisztul­tabb már a helyzet, kialakult egy vi­szonylag jó színvonalú előadásmód. A magyar műsorkészítők elsősorban a né­met területek példáiból merítettek. A gond egyébként nem az, hogy dári- dózhatunk kedvünkre, s hogy kéthetente szilveszter vagy vigadás van. A mértékkel van a baj a hozzáértők szerint, az arány­nyal. Azzal, hogy bár az ország egyötöde szívesen mulat otthonából együtt a stúdió­val, a műsorkészítők nem tudnak semmit felkínálni a másik 8 millió embernek. HODNIK I. GY. A V >.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom