Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-28 / 145. szám
2000. május 28. ★ARCKÉP ★ 7- A decemberi árverésünkön adtuk el, ez hazai rekord is lett. Ismeretlen, az ezerötszázas évekből származó, német reneszánsz festő fatáblájáról volt szó, akinek a nevét mégis kiderítettük (Hans Baden Raj munkája). Az Esterházy-gyűjte- ményben szerepelt védettként, egy magyar magánvásárló vette meg. Európai csatlakozás esetén külföldre is eladhatja majd, valószínűleg a forintösszegnek megfelelő dollárért. Az azért nem baj, ha egy kép olyan országba kerül, ahol jobban megbecsülik, mint máshol.- Pihenés, szabadság, utazási lehetőségek?- A mi szakmánk is szezonális, a legnagyobb figyelmet az aukciók követelik, az árusító üzleteinkben folyamatos az élet. Tízéves múltunk harmincadik aukciója május 23-24- ére datálódik. Korán kelni nemigen szoktam, általában kilenc óra tájban, viszont este hatig a galériában vagyok. Budapest legszebb részén lakunk, a Gellért-hegy tetején. Nagyon szeretem a tárgyakat, az antik, biedermeier bútorokat, mindent, ami szép. Ezért lettem műkereskedő. A lakásom egy raktár, kissé túlzsúfolt. Azt nem szabad hagyni, hogy a tárgyak uralkodjanak felettünk, minden szeretetünk ellenére. Haragszom is rájuk, mert túlélnek bennünket. Fontosabb az ember, én magam lényegesebb vagyok magamnak, szeretem a minőséget lakásban, kocsiban, emberben, életben, csakúgy, mint a szexben. A hobbim? A hajózás.- Racionálisan gondolkodó, gyakorlatias embernek kell lennie a műtárgykereskedőnek. Ön mégis romantikus, nosztalgikus lélek, hiszen ezért művelt csodát, ezért vállalta a Békés Megyei Hírlap jótékonysági aukcióját is, ahol a rákgyógyító hipertermiás berendezés megvásárlásáért százötven százalékos eredményt varázsolt a kikiáltási árakból. Milyen titkai lehetnek még?- Filmezek, s ez igazi kedvtelésem is. Játszottam a Hippolytban, készülök önmagam alakítására a Barátok közt- ben, a tévében. Dédelgetett felismerésem, álmom, hogy az emberek unják a csinált dolgokat, a maníros sztárokat, szeretik az egyszerűt, a hétköznapit, a hozzájuk hasonlót. Ezért is alakítok ki egy Polgár Szalont - a képtárunkban működött régen például a Ma szerkesztősége, és én Kassák Lajos irodájában dolgozom. A Polgár Szalonban híres emberekkel beszélgetnénk ember módra. Hál’ istennek sem politika-, sem vallásfüggő nem vagyok, a műkereskedelem éltet. Bede Zsóka- Az önök családját kereskedőknek ismerték Zalában, négy testvérével egyetemben igencsak elfajzott a szakmától - édesapja legnagyobb bánatára.- Elvitt a színház, igaz. Édesapám teljesen váratlanul meghalt, viszonylag fiatalon, enyém lett az üzlethelyiség, ekkor lettem kereskedő. Egy barátommal közösen belevágtunk a divatkereskedésbe, jól ment, s fél év múltán már műtárgyakkal bővítettük a kínálatot. 1983-ban hozzám került az Antikvitás üzlet, érdekeltek, vonzottak a régiségek, tanulni kezdtem hát a szakmát. Tanfolyam tanfolyamot követett, egyre több gyakorlat is rakódott rám, akár a saját káromon is. 1986-ban már a Kossuth Lajos utcai üzlet is az enyém lett, bővítettük, majd 1989-ben megszületett a Polgár Galéria. 1995-től árverezünk.- Huszonkét éve nem járt Békéscsabán. Fiatalságának néhány szép éve mégis idekötötte.- Mekkorát változott azóta errefelé minden! Kanyarogtunk az utakon, mesélem az útitársamnak, itt és ott ezt meg azt találjuk. Hát persze, hogy egészen mást láttunk. Térkép alapján navigáltunk, a belváSzőke hajú fiatalembert látok a Békés Megyei Jókai Színház egyik 1979-es előadásának bemutatófotóin. Nem a legelső sorban, de büszkén feszít a jóképű legény, Polgár Árpád, aki három éven át ette, élvezte, rágcsálta a kezdő színészek kenyerét Békéscsabán. Mára elmondhatjuk, ő az első szá mú műértő, becsüs, galériatulajdonos, aukcióvezető Magyarországon. A csúcson van a szakmában. Ezért sem, no meg egyéniségéből adódóan sem szégyelli a múltját. Szép emlék a kopott parasztházból porciózott színészszállás a hetvenes évek végi Békéscsabán. Sorolja akkori, kissé hangos szomszéd barátait, a csinos, kacér kolléganőket. Jóleső nosztalgiával gondol vissza az előadás utáni éjszakákra, a szép emlékű Csaba presszóra, s az útra hazafelé, amely felverte az akkor álmos város csendjét. Miközben ágyukban morogva fordultak a békés polgárok a másik oldalukra, megbocsátón legyintettek: ez a széltoló színészgárda közelít hazafelé. A másnapi előadáson mégis pecsenyevörösre verték tisztes tenyerüket, elismerve a más bőrbe bújás színészi képességét. A csinos csabai lányok kacsintva gusztálták a világot jelentő deszkák későn kelő daliáit. Polgár urat manapság hazai előkelő körökben és nemzetközi piacokon jegyzik. Odahagyta a komédiáséletet, s felvállalt egy másfajta világot, amely azonban nem nélkülözheti a magas szintű képzettséget, a napi felkészülést, a bűvész varázslatos képzettségét.- Hogyan is váltott ekkorát, s jutott el mai tudásáig? - vallattuk békéscsabai munkája közben, amikor a sok száz felkérés közül éppen ezt a jótékonysági aukciót vállalta el.- Soha nem gondoltam rá, hogy abbahagyom a színészetet, hiszen végigmásztam a pályán a legnehezebb szamárlétrát. Megtaláltam a helyemet a Budapesti Gyermekszínházban, 27 évesen azt hittem, én fedeztem fel a spanyolviaszt. 1982-ben a siker dagasztotta a mellényemet, azt kértem, hogy a 3900 forintos fizetés helyett 4100 forintot érdemeljek. No, ekkor hagytam ott a színházat, mert a legjobb barátaim nem álltak mellém, elutasították a kérésemet. Egy évet kellett volna kihúznom, mert már ott lapult az előszerződés a zsebemben a Vidám Színpadra. A véletlenek összejátszása, hogy eljöttem a pályáról. Valakinek - később kiderült, egy szélhámosnak - kölcsönadtam az összekuporgatott pénzemet, az illető másoknak is jócskán tartozott. Reményem se lehetett a viszontlátásra. Viszont volt egy üzlethelyisége, amelyet elárvereztek, de senkinek sem kellett. Az árverésvezető kiokosított, hogyan szerezhetem meg az üzlethelyiséget, május végére az enyém lett némi „hálapénz" fejében. Polgár Árpád (balról) a Fenyő-hagyaték árverésén rost felismertük, de kereshettük a múltat, a Körös Hotelt, szomorúan láttam feketéllő ablakait. Emlékszem, huszon- egy-huszonkét évesen kerültem ide, és rövid időn belül már felismertek az utcán, ösz- szesúgtak mögöttem. Ennél nehéz szebb emléket felidézni. (Az útitárs mellesleg karcsú, szőke, csábos televíziós szerkesztő. Árpád kedvese, Tünde. Okos, csendes fiatal hölgy, amikor hallgatni kell, azt teszi, hiszen ez Polgár napja.)- Lehet, hogy a sors kegyes volt önhöz a pályamódosítással, hiszen a műtárgy-kereskedelemben, az aukciós szakmában a csúcson van. A magyarországi legjobb három szakember között, ha ugyan nem a legelsőként tartják számon. A Fenyő-hagyatékot is ön árverezte. Jómódú, népszerű ember.- A színészi képességeimre jócskán rá vagyok utalva. 1995-ben én voltam az első galé- riatulajdonos,. aki maga árverezett. Egy-egy ilyen nagy tétekben menő aukció meglehetősen komoly „játék”, hiszen milliókról, va- gyonbefektetésekről vagy szenvedélyről van szó. Tetszik, szeretem, kiélem a szereplési vágyamat. Izzik a levegő az árveréseken, abszolút érdekellentétek csapnak össze. Az aukciós ház és a megbízó tulajdonos a legtöbbet szeretné kihozni a műtárgy eszmei értékéből, a vásárló pedig olcsón óhajtana h a - m a megsokszorozódó értékhez jutni. Nagy a verseny, egy tárgy, több a licitáló.- Meddig lehet ezt a szakmát művelni? Mi a csúcs, le- het-e túlszárnyalni azt is?- Három éve ismerkedtünk meg Tündével, neki is azt mondtam - ezért kinevet majd -, hogy nem szeretném már sokáig csinálni, élni is jó lenne, több szabadidővel. De bilincsben tart a szakma, ördögi a kör, nem lehet ebből kilépni. Utódot nehéz kinevelni, mert amint megtanulja valaki, saját magának Névjegy gSfaíS Kg*') Békés Megg 5«-®^,9tSuSSrGa1é,.a, „ar Galena, lyyo gar JE*»1’** akar dolgozni, és nem másnak. A fiam 22 éves, őt nem sikerült beoltani ezzel a szenvedéllyel. Pihenni szeretnék többet, előrébb hajtani nem, de hátracsúszni se!- Ebben a szakmában mennyire meghatározóak a külföldi kapcsolatok?- A műtárgyak vándorolnak a különböző országok között, de igazából egy francia műkincsnek Franciaországban teljesedik ki a valódi értéke, egy magyar festőnek idehaza van a legmagasabb ázsiója. Most így, az uniós bejutás előtt valahogy mindenki éli a maga világát, nem pályázik a másik sikerére. A műtárgy- és az ingatlankereskedelemben menetelés tapasztalható az unió felé, majd csak fellendül ez a vonal újra. Külföldön jártam, s egy magyarul nem is beszélő, ismeretlen régiségkereskedőhöz léptem be. A vállamra csapott, a nevemen szólított. Hát az jólesett! Egyébként Magyarországon is egyre többen érdeklődnek a műkincsek után, a művészetek iránti szenvedélyből. Vannak még az újgazdagok, no és a befektetők. Nagyon sok műtárgy, festmény, bútor áramlott ki korábban olcsón külföldre, s a nyolcvanas évek végétől emelkedett úgy az értékük, hogy itthon maradtak, „visszafolytak”. Ilyenek a huszadik századi magyar festők, Vaszary, Munkácsy, Szőnyi. A legmodernebbeket még nem viszik annyira.- Mi volt az a százhúszmilliós rekord, amely az ön jóvoltából kalapács alá került?
