Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-26 / 143. szám
2000. Május 26., péntek HATTER RIPORT Új Dunántúli Naplő - 7. oldal A szaghatás és a szakhatóság hetedik oldal Dunaszekcső nem üdülőterületként nyilvánított részén egy pécsi házaspár tyúkokat tenyésztene. A mohácsi önkormányzat első körben meg is adta az engedélyt a gazdasági épület létesítésére, utóbb azonban visszavonta azt, mert kiderült, az építésnek kemény feltételei vannak. A házaspár az összes létező fórumot megjárta már az ügyben, de még mindig nem értik, miért is nem kapnak engedélyt. Lajos Lászlóné viszonylag nyugodtan meséli a történetet, pedig lenne oka indulatosnak lenni, ha másért nem, azért, mert - mint mondja - férjét annyira megviselték az események, hogy egy hónapig táppénzen volt, és még ma sem nagyon lehet fölemlegetni az ügyet előtte. Pedig látszólag egyszerű történettel van dolgunk. Lajosék, hogy fizetésüket kiegészítsék, úgy határoztak, hogy dunaszek- csői telkükön, amelynek jó része már húsz éve az övék, gazdálkodni kezdenek. A teraszos terület három fő része közül a középsőn tyúkokat, nyulakat és disznókat szerettek volna tartani, úgy tervezték, az év tizenkét hónapjából ötöt ott töltenek, a többit Pécsett. Előzetesen érdeklődtek arról, hogy mi a teendőjük, kiderült, nem kell mást tenniük, mint szakszerűen megterveztetni azt a gazdasági épületet, ahol majd az állatokkal foglalkoznak. Lajosék annak rendje és módja szerint ezt a tervet elkészítették, és engedélyeztetésre benyújtották az illetékes mohácsi önkormányzathoz. Az 1999. szeptember 20-án kelt határozat meg is adja az építési engedélyt, igaz, a városfejlesztési és üzemeltetési osztály munkatársa, Mitric Ágnes kikötésekkel él a határozatban. így például az ÁNTSZ szakhatósági állásfoglalását kéri, a szomszédok életfeltételeinek esetleges megváltozásáról, a rendszeres rovar- és rágcsáló- irtásról, a szellőzés megoldásáról, a trágya tárolásáról, valamint az elhullott állatok elszállításáról. A határozatot a szomszédok is megkapták, szám szerint tizenöten, igaz, köztük.vannak maguk Lajosék is, akik a területnek alulról és felülről is szomszédjai. Tehát minden rendben lévőnek látszott. Igen ám, de ahogy a határozatot a szomszédok kézhez vették, egy hét múlva, azaz szeptember 27-én kemény hangú levelet intéztek az önkormányzathoz, amelyben többek között ezt írják. „A terület maga is, de a szomszédos ingatlanok is a pihenés célját szolgálják, hétvégi házak épültek itt. Igaz, hogy a terület hivatalosan nem üdülőövezet, de a használat jellege alapján annak minősíthető. Azon helyek egyike, ahol a csend, a jó levegő, a nyugalom jellemző. A terület része a Duna-Dráva Nemzeti Parknak. Nem hisszük, hogy az állattartás ezen a területen - bármilyen szakszerűen végzik is - összeegyeztethető a fent felsoroltjellemzőkkel. A nyúl ugyan csendes állat, de ugyanez nem mondható el a sertésről és a baromfiról. A kora reggeli hangok zavarhatják a nyugalmat, nem beszélve a keletkező szaghatásról. ” A hét szomszéd által fogalmazott kérelem a döntés megváltoztatását és az építkezés megtiltását sürgeti. Az idézett részben szerepel az a megállapítás, hogy a terület része a Duna-Dráva Nemzeti Parknak. Mitric Ágnes erről - mint mondja - nem tudott, de azért biztos ami biztos alapon rákérdezett a park igazgatóságánál (DDNPI). Kiderült, a szomszédok megállapítása téves ugyan, de a telek mégiscsak érinti a természetvédelmi területet, mivelhogy annak közelében fekszik, ily módon viszont a DDNPI szakhatósági állásfoglalása nélkül az engedély ki sem adható. A telekkönyvből nem derül ki egyértelműen, hogy Lajosék telke közvetlenül szomszédos-e a Dunaszekcső Löszfal Természetvédelmi területtel, avagy sem, de mivel már a közeli fekvés miatti érintettség is elegendő a DDNPI szakhatósági állásfoglalásának szükségességéhez, ez tehát esetünkben gyakorlatiing lényegtelen. Lajosékat kellően meglepte ez a fejlemény, mivel - állításuk szerint - előzetesen már érdeklődtek az igazgatóságnál, ahol azt a választ kapták, hogy az építkezésbe a DDNPI nem szól bele, mert nem az ő területükről van szó. A mohácsi önkormányzat tehát új eljárást írt elő, amelynek során a házaspár immár csupán tyúkok tenyésztésére szolgáló gazdasági épület létesítését kérvényezi. A DDNPI ekkor lépett be az ügybe. 1999. november 11-én készült el az a szakhatósági állásfoglalás, amely az épület létesítéséhez nem járul hozzá. Az indoklás szerint „tájvédelem, tájhasználat, látványi tájgondozás” szempontjából, az építészeti megjelenés igénytelensége és a tájhoz való illeszkedés hiánya, valamint a szennyezés miatt kellett elutasítaniuk a tervet. Hogy magyarra fordítsuk: az igazgatóság Lajosék tervét egyszerűen csúnyá nak találta. A furcsa az, hogy a környéken számos olyan épület van, amely Lajosék által terveztetett hullámpala tetejű gazdasági épületénél sokkal jobban rontja a táj összképét, azok mégis állnak. Hajnis Róbert (képünkön), a DDNPI munkatársa szerint ez sajnálatos módon valóban így van, de azokkal - mivel jóval az igazgatóság szakhatósági jogosítványainak életbe lépése előtt épültek - ma már nem nagyon lehet mit kezdeni. A mohácsi önkormányzat ezért 1999. november 23-ai határozatában elutasította Lajosék kérelmét, továbbá értelemszerűen visszavonta akkorábban már kiadott engedélyt. Mitric Ágnes lapunknak megjegyezte, ha akart volna, sem tehetett volna mást, a szakhatóság állásfoglalása ugyanis kötelező érvényű. Lajosék szerint a természetvédelmi terület annyira messze van az ő telküktől, hogy számukra nem elfogadható indok a DDNPI érintettsége. Máskülönben minden további nélkül tarthatnának állatokat, hiszen nem üdülőterületről van szó, Dunaszekcsőn pedig semmi nem szabályozza az állattartást, a szomszédok tiltakozása sem nyomhatott volna semmit a latban. Lajos Lászlóné nem adta föl a harcot, még országgyűlési képviselőjénél, dr. Szili Katalinnál is kopogtatott az ügyben, aki segített is összehozni egy megbeszélést a DDNPI vezetőivel. Mivel ügyüket meglátásuk szerint ez a megbeszélés sem vitte előrébb, az asszony a DDNPI szakhatósági véleményét megfellebbezte a Közigazgatási Hivatalnál. Eredménytelenül. Ráadásul időközben megérkezett a másodfokú természet- és tájvédelmi szakhatóságnak, a budapesti Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőségének állásfoglalása is, amely szintén helyben hagyja a DDNPI döntését. Lajoséknak tehát, ha mindenképpen ragaszkodnak az eredeti tervhez, már csupán egyetlen lehetőségük maradt a jogorvoslatra: a bíróság. Ez azonban meglehetősen bizonytalan kimenetelű és hosszadalmas procedúrát jelentene, újabb súlyos forintokért. Bár ez valódi tyúkper lenne, aligha kerül rá sor. A DDNPI-vel mára végképp felhőssé vált a viszony, május 17-én egy korábbi, immár durvább hangú levélre reagálva az igazgatóság finoman szólva „eltessékeli” Lajos Lászlónét. Az egyetlen megoldást az jelentené, ha a házaspár teljesen újraterveztetné az épületet, immáron a DDNPI „ízlése” szerint. Ez természetesen újabb kiadásokat, újabb eljárást és újabb hosszú hónapokat Egy fellebbezés Lajosék a Közigazgatási Hivatalnak küldött fellebbezésükben a következőket írják. „Álláspontunk értelmében az általunk létesíteni kívánt és merőben hobbicélokat szolgáló haszonállattartás nem zavarja és nem zavarhatja a tőlünk távolabb található védett területet. Érthetetlen számunkra, hogy miért vagyunk jogainkban korlátozva egy olyan területen, amelyre semmiféle érintettség sem az ingatlan-nyilvántartásban, sem az általunk megjelölt jogszabályban előírva nincs." jelentene, de nem nagyon látszik más lehetőség. Ha az új épület megfelel az előírásoknak és elvárásainknak, elég valószínűnek látszik, hogy kiadná az engedélyt az igazgatóság - erősítette meg kérdésünkre Hajnis Róbert. A telekre egyébként az önkormányzat döntése szerint csak ideiglenes épületet lehetne fölépíteni, és csak ideiglenesen lehetne itt tyúkokat nevelni, mivel várható, hogy pár éven belül ezt a részt mégiscsak üdülőterületté nyilvánítják. Ha pedig ez valóban így van, akkor nem könnyű válaszolni arra az egyszerű kérdésre, hogy miért is volt erre az egészre szükség? LENDVAI DÁVID CSERI LÁSZLÓ Székfoglaló Játszani mindenki szeret. Gyerek és felnőtt egyaránt, s a játékok széles skálája biztosíték arra, hogy ne váljanak előbb- utóbb unalmassá ezek a tevékenységek, bár vannak, akik egész életükben csak egyfajta játékot művelnek életük végéig. Létezik egy játék, amelyiket a régebbi és a mai fiatalok is egyaránt művelik: a szék- foglalósdi. Előnye, hogy széket mindenütt fel lehet lelni, különösebb felkészülésre sincs szükség, például edzőtáborra a Kanári-szigeteken. A brit kormány azonban be akarja tiltatni az óvodákban és az iskolákban ezt a játékot. Ha valaki nem tudná, a játék lényege, hogy mindig eggyel kevesebb a szék, mint ahányan játsszák, és aki nem tud helyet foglalni, az kiesik. Egy könyvecske, amelyet a brit munkáspárti kormány ösztökélésére írt Sue Finch, arra sürgeti az óvónőket és a tanárokat, hogy tiltsák meg a székfoglalósdit, mert az agresszivitásra nevel. „Némi versengésjó, de az éneklős szék- foglalósdi tisztességtelen játék, mivel mindig a nagyobb és erősebb gyerekek győznek ” - állítja a szerző. Hát, bizony igaza van. Egyes játékokban az erősebbek győznek, másokban pedig a kisebbek és gyengébbek, akik viszont okosabbak. A fenti elmélet szerint tehát csak azok a tisztességes játékok, amelyekben szigorúan egyenlő képességűek veszik fel egymással a versenyt, s ha a szerencsét is kizárjuk, amelynek megléte ugyancsak tisztességtelen előnyökhöz juttathat egyeseket, akkor minden játék győztes nélkül érne véget holtverseny kihirdetésével. Senkinek nem sérülne a lelke, bár a nemes vetélkedés unalomba és érdektelenségbe fulladna. Pedig a székfoglalós játék kisgyermekkorban jó felkészülés az életre, mert idejekorán megtanulja a lurkó, hogy bizonyos székek elosztása nem mindig az igazságosság elvén alapszik. Az erősebb, a gyorsabb, a ravaszabb, az okosabb, a jobb összeköttetésekkel bíró vagy a legerőszakosabb ülhet valamely sokak által vágyott székbe. Ez akkor is így lesz, ha az óvodákban tilalmat vezetnek be. Egyébként a tiltott játékok a leggyönyörűségesebbek. KOZMA FERENC _______________________ Ká vécserje a lakásban Egy pécsi nyugdíjas bányász csodaszép (nem ritka) hobbit választott magának. Délszaki növényeket próbál meghonosítani otthonában, cserépben és fóliamelegben, nem kevés sikerrel. Narancsot, mandarint, citromot a saját fáiról szed, datolyapálmát öntöz, és amint az hírlik, most kezd beérni a „trópusi sátra” alatt például az a kávécserje is (legalább kétkilónyi zöldkávéval hálálva meg a gondoskodását), melynek magját külhoni útján, tán Ausztriában vette. Hasonlóan kilós kiszerelésben, zöldkávé formájában. Minden bizonnyal nem a legédesebbek és a legnemesebbek a pécsi fán termett mandarinok, de szerintem a gazdájuk számára sokkalta többet érnek, mint a bolti kényszerérettek, hiszen maga termelte azokat. Neves pécsi orvosprofesszor, Romhányi tanár úr legendás tanító szándékú kérdése jut róla eszembe, aki arról faggatta tanítványát, hogy vajon melyik a legfinomabb bor, s midőn nem kapott értelmezhető választ csak annyit mondott (elmosolyodván): „Kolléga, természetesen a saját bor a legjobb bor!” Hát ez itt a dolgok lényege. Jelesül, hogy bizony a nyugdíjas bányász türelmének és gondoskodásának gyümölcse minden egyes kávészem is, hiszen ki kellett várnia évekig, hogy egyszer majd kivirágzik a cserje és talán termést is hoz. Nem biztatta senki, de hitt benne. Abban, hogy a célt eléri. Napjainkban sokszor hallunk arról, hogy milyen romboló hatású a reménytelenség, a kiábrándultság, mennyire sokan szenvednek (a depressziós mában) sokféle lelki nyavalyákban. Nehezen értem az ön- gyilkolókat (talán okuk van rá), nehezen értem azokat, akik időről időre fölmásznak mondjuk, a Lánchídra és onnan bámulnak bele a nagy semmibe, amíg a tűzoltók le nem beszélik a magasból. A pécsi lakásban termelt kávécserje beszédes termést hozott. Talán arra biztat, hogy ki- nek-kinek a maga dolga, hogy a saját kávészemeit megtalálja, megkeresse, egy percre sem adva fel a reményt. Még a nem éppen „mediterrán" mai világban sem. hetedik oldal HOLNAP Riport A Pécsi Sajtóklub keretében ma a konzervatív újságírás két reprezentánsát, Bencsik Andrást, a Magyar Demokrata főszerkesztőjét és Ludwig Emilt, a Magyar Nemzet lapszerkesztőjét látjuk vendégül. Szombaton a beszélgetés legérdekesebb részeit olvashatják - szerkesztett formában. Tárca Bükkösdi László: Egy öregember emlékirataiból. „Ta- • nulság is van. Mégpedig az, hogy az én gyermekkoromban még szívesen hallgattuk a felnőtteket. Tán mert ez volt a tévé helyett. ” Portré A görögdinnyéktől a Grand Barrier-ig Pihenni szeretne. Sokat. Már egész kisgyermekkora óta dolgozik. Alig múlt tízéves, amikor szülei 70 mázsa görögdinnyét bíztak rá: add el, kisfiam! Most, hogy a részleges visszavonuláson töri a fejét, tulajdonképpen bezárta a kört. Kereskedő, boltjában már reggel 4-től árazza az orsókat, botokat. Közel negyedszázada vállalkozó.- Igen jól időzítette a szögbelövést, fregoliszerelést.- Akkor, 1977-ben tényleg kevés volt még a vállalkozó. Viszont tömegével adták át Pécsett a panellakásokat. Csak másodállásban csináltam, családom biztonsága érdekében két lábon akartam maradni. Piszkált is rendesen a konkurencia, de minden ellenőrzés mindig mindent rendben talált.- Kicsit messze van a szögbelö- vés a kereskedelemtől.- Csak a látszat. Nagyapám, szüleim is csinálták, bár apám eredetileg tánctanár volt. Lehet, azért lettem szerettem. Budapesten dolgoztam, amikor feltették a kérdést: Miskolc vagy Pécs?- Mindig hallgatott a távolság hívására?- A tengerre akartam menni, szakácsnak a Deterthez. Végül eljutottam á hatalmas vizekre egy ausztráliai rokonom révén. Bejártuk a Grand Barrier-t, a Nagy KoBékés megyei iskolai talaj tornászbajnok.- Viszont Békés is messze esik Baranyától.- Csakhogy már 1962-ben végigbringáztam Baranyát. Egy hétig pedáloztunk itt, s akkor megVárhelyi Pál 1942-ben a békési Csanádapácán született. Ipari iskolába Budapesten járt, számos szakképesítést szerzett, a szakácstól a hegesztőig. Közel negyedszázada vállalkozó, 1965 óta él Pécsett. Nős, két fia van, Pql a boltjában dolgozik, Zoltán biztonsági őr. rallzátonyt is. Onnan vannak cá- 'patrófeáim.- Ha már a világ túlsó felén is járt, mi önnek az élmény?- A csend és a tisztaság. Tanulnunk kellene az ausztráloktól. Azt a partneri viszonyt is, amit az állam a vállalkozókkal szemben tanúsít. Ha ott valaki felvesz egy vállalkozás beindításához kölcsönt, öt évig nem kell törlesztenie, legyen ideje a termelést felfuttatni.- Azt hittem, élményként a nagy halakat említi.- Az igazán nagyot csak most akarom majd megakasztani, egy fehér cápát. Kisebbeket, 270-280 kilósat már fogtam.- Ezek szerint nem véletlen a boltjának profilja.- Hetedik éve csinálom. A jogi környezet és a munkára fordított energia azonban nincs összhangban a jövedelmezőséggel. Elfáradtam, részemről be akarom fejezni. . - Mindig a céljai vezérelték. Mi lesz akkor most a cél?- Először a pihenés, feleségemmel együtt, aki végig nagyon sokat dolgozott velem. Azután bizonyára mégint a munka. Abból mindig van. MÉSZÁROS ATTILA
