Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-24 / 141. szám
Mi 2000. MÁJUS 24., SZERDA Új Dunántúli Napló -13. oldal POLITIKAI VITAFÓRUM Ár és víz - cél és módszer Árvíz. A szó néhány embernek csak egy szó, másoknak azonban egy egész élet munkáját tönkretevő hétköznapi valóság. Ami az Alföldön, a Tisza vidékén történt az idén, az több évszázad alatt sem volt szokásos eddig. Bár ami azt illeti, korunkat éppen az jellemzi, hogy olyan dolgoknak is részesei vagyunk, amelyeket azelőtt senki sem tapasztalt, senki sem látott, vagy éppen nem volt nevezhető illendőnek. Az ezredforduló már csak ilyen, mondhatnánk. A pécsi közgyűlés sem mentes azoktól a dolgoktól, amelyek eleddig másként voltak szokásban. Nem volt divat az előző ciklusokban, hogy a politika, az egymás érveinek meg sem érteni akarása, a kompromisszumképtelenség, az öncélú magamutogatás ennyire eluralja a terepet. A legutóbbi alkalommal két példa is volt erre. Az egyik a Fidesz-frakció azon javaslata körül robbant ki, amelyik az egyéni képviselői körzeteket illető egymillió forint felhasználására vonatkozó szabályzatot kívánta módosítani. Eredeti célja az lett volna, hogy 100-100 ezer forintot minden egyéni képviselő ebből a keretből utaltasson át az árvízsegély számlájára. Az MSZP a céllal egyetértett, ám a módszert nem tartotta helyesnek. Ugyanis amennyiben az „egyéb közcél” mint lehetőség fennáll, akkor a keretet bármikor, bármire, bárkinek át lehet adni, gyakorlatilag ellenőrizetlenül. Ezért javasoltuk, hogy ne ebből a keretből) hanem más forrásból adjunk az árvízkárosultaknak, elismerve az ellenzéki kezdeményezés nemes voltát, bár megjegyeztük, hogy a kormány - az önkormányzat megkérdezése nélkül - közel 100 millió forintot leemelt a város támogatására fordítandó összegből a fenti célra. A szavak csűrésével-csavarásával végül egyetlen javaslat sem kapott többséget. A fideszes hozzászólók többen hangsúlyozták, hogy ez a téma nem politikai kérdés, csakis a többségi koalíció teszi azzá. Erre a csúsztatásra elég annyi, hogy maga az eredeti felhívás az ÚJ DN politikai oldalán jelent meg. Mindemellett levélben is megkapta minden képviselő. Ez utóbbi - amennyiben nincsenek egyéb politikai szándékok - untig elég lett volna... így tehát marad a következő közgyűlésre a tényleges döntés. A másik ügy a cégátalakítás volt. Ennél a napirendnél Papp Béla alpolgármester a végső szavazásra egy végletekig kompromisszumkész javaslatot tetetett fel, amelyről a vitában a Fidesz-frakció úgy nyilatkozott, hogy támogatni tudja. A szavazás előtt azonban Nagy Csaba frakcióvezető szünetet kért, mondván: az ügy nem várt fordulatot vett, és az új helyzetet meg kell tárgyalniuk. A szünet után pedig bejelentették, hogy nem támogatják a javaslatot... Ennyit a konstruktivitásról, a szavahihetőségről, meg minden olyan egyébről, amit úgy hívnak: a másik ember megbecsülése. Meixner András, MSZP városi elnök PÁRTHÍREK A BOCSKAY SZABADEGYETEM következő előadása Mo1 hácson május 27-én 15.30 órakor lesz. Címe: Szabó Dezső tréfái. Előadó: Szőcs Zoltán, a Havi Magyar Fórum főszerkesztője. Helyszín: Batra székház (Szabadság u. 3-5.). A MIÉP Pécsi és Baranya Megyei Szervezete június 2-án 18 órai kezdettel a trianoni béke diktátum 80. évfordulóján tiltakozó nagygyűlést tart Pécsett a Széchenyi téren, melynek vezérszónoka Csurka István, a MIÉP elnöke. A MIÉP június 4-én Budapesten tartja Trianon 80 éves évfordulója alkalmából rendezett tiltakozó nagygyűlését, melyre ingyenes buszjáratokat indít Pécsről. Jelentkezni lehet hétfőtől péntekig 14 és 18 óra között Pécs, Széchenyi tér 16. II. em„ MIÉP iroda, T.: 72/326-994. VI. ORSZÁGOS KÜLDÖTT- GYŰLÉSÉT tartja a Magyar Demokrata Néppárt 2000. május 27-én Budapesten. A baranyai küldöttek: dr. Bíró Ferenc orvos (Pécsvárad), Bognár László tanár, Staub Ernő önkormányzati képviselő, dr. Témák Gábor orvos (Pécs). HÚSZ CIVIL NŐSZERVEZET képviselője vitatta meg a nők elleni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, úgynevezett CEDAW-jelentést kedden a Szociális és Családügyi Minisztériumban. A magyar CEDAW- jelentés az 1991-től 1998-ig tartó időszakot fogja át. Az országjelentéseket az ENSZ rendkívüli ülésszak keretében június elején tárgyalja. Lejtmenetben a mezőgazdaság A rendszerváltás óta a mezőgazdaság tőkevesztése 1000 milliárd forint feletti. Az ide vezető okok - a keleti piac összeomlása, az agrárolló nyitása - ennek kb. 40%-áért felelős. A nagyobb kárrészt a politika okozta. Jogállami és morális kötelezettség volt az előző rendszer károsultjainak dolgait rendezni. De nem a közgazdasági racionalitás mellőzésével. Magyarországon a kárpótlási törvény eredményeként a termőföldek 72%-a mezőgazdasággal nem foglalkozók tulajdonába került. Az eredeti kisgazda reprivatizáció megvalósulása esetén ez az arány még rosszabb, 80% feletti lenne. Ennek következménye, hogy a mezőgazdaságból élők évente 55-60 milliárd forintot fizetnek ki földbérleti díjakra. (Ez több mint kétszerese az agrártámogatási keretnek, és ebből az összegből egy fülért nem forgatnak vissza az agrár ágazatba.) Fogalmazhatunk úgy is, hogy a kárpótlás terhének zömét, a folyamatos részét a mezőgazdaságból élőkre terhelték. Ezzel a magyar mezőgazdaságot legalább két generációra tönkretették. Nem tudni, hogy a Nemzeti Földalap létrehozásának szándéka ennek halvány felismerése, vagy a cél az eszköz, a pozíció orientált politika része. Az nem más ugyanis mint egy új osztoga- tó-fosztogató intézmény, nagy pénzalap feletti értelmetlenül és árfelhajtóan beékelődve a földet eladó és vevő közé. 1999-ben a mezőgazdaság teljesítménye 2,3%-kal tovább esett, az agrár- és élelmiszer-ipari export bevétele félmilliárd dollárral csökkent, 300 millióval romlott az agrár külkereskedelmi egyenleg. Az állatállomány történelmi mélyponton van és tovább csökken. A mezőgazdasági beruházások a 98-as alacsony 45,5 milli- árdról még tovább, 36,9 milliárd- ra csökkentek. A tőkehiány miatt a mezőgazdaság elveszítette innovációs képességét, ez pedig versenyképtelenséget, további lejtmenetet jelent. Az élelmiszeripar 40-50%-os kihasználtsággal működik, elérte őket is a csődhullám. Ugyanakkor az FVM az amúgy is szűkös keretből új feldolgozó üzemekhez ad támogatást, természetesen csak akkor, ha annak tulajdonosa kisgazda politikus. Ezek után , nem vall szerénységre Torgyán József kijelentése. „A mezőgazdaság ilyen jó helyzetben nem volt még, mint amilyenbe én hoztam.” Dr. Sütő László Ki kicsoda az FKgP-ben? Az ÚDN május 4-i számában megjelent „FKgP: ki kicsoda?” cikk késztetett arra, hogy tollat ragadják és értetlenségemnek adjak hangot. Valóban, ki kicsoda az FKgP-ben? Az FKgP Pécs-Baranya megyei Szervezete 1989 februárjában fakult újjá sok évi hallgatás után. Az akkori alapítók közül sokan - akik még ma is tagjai a pártnak - abban a szervezetben dolgoznak, melynek neve: FKgP Pécs Város 1989- ben alakult Helyi Szervezete. Többek között a cikkben is említett volt megyei és városi vezetők is. Igaz, másik alapszervezetben nem is lenne kedvük dolgozni, hiszen azokban a szervezetekben még hírmondója sincs az alapítóknak. Tagjaik zömmel 1995 után, de főleg 1998 után léptek be a pártba. Nem értem, miért nem 1989-ben vagy 90-ben tették? A cikk elolvasása közben felmerült bennem az a kérdés, ma miért bűn az a pártban, ha valaki alapító tag volt? Ezen a mai vezetőknek is el kellene gondolkodni, mert így soha sem lesz egységes, erős az FKgP. Ha a mai megyei vezetés nem is tudja, hogy legitim-e egyik szervezete vagy sem, ez komoly probléma, és többet árul el, mint amit a cikk tartalmaz. A Kisgazda Szövetség Országos Elnöksége - melynek én is tagja vagyok -, levélben kereste meg az FKgP Országos Elnökségét az együttműködés és az egységes, erős Kisgazdapárt megteremtése érdekében. Az FKgP Országos Elnöksége közeledésünket egyértelműen elutasította „a probléma felvetése nem aktuális” indoklással. Mi, 1989-es kisgazdák bízunk abban, hogy lesz még erős, egy-' séges FKgP velünk, és akkor a cikkben szereplő szervezet elnöke is kap meghívót a megyei és országos gyűlésünkre. Bort, búzát, békességet! Hangya Antal a Kisgazda Szövetség Országos Elnökségének tagja Mutasson példát a kormány! A Szocialista Párt Baranya megyei országgyűlési képviselői kötelességüknek érzik, hogy véleményt nyilvánítsanak azzal az országos vitával kapcsolatban, mely a bérekről folyik, s egyben ismertessék az MSZP bér- politikai kezdeményezéseit. Magyarországon rendkívül alacsony a minimálbér mértéke, és hihetetlenül nagy a keresetek szóródása. Véleményünk szerint a minimálbérek létminimumhoz való közelítése, a kereseti különbségek ez úton is történő mérséklése pozitív cél. Az MSZP ezt már többször kezdeményezte. Ugyanakkor szerintünk kizárólag a nettó minimálbér reálértékének növekedése jelent igazi segítséget. Ha ugyanis a bruttó bért emelik, ezzel megnőnek az adó- és járulékterhek, ami azt eredményezi, hogy egyrészt alig lesz valamivel több a borítékban, másrészt a munkaadót sújtják a növekvő terhek, ezért inkább feketén foglalkoztatja vagy az utcára teszi alkalmazottját. Különösen nagy gondot jelentenek a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, hiszen az itt dolgozók 40%-a él 40.000 Ft alatti bérből. Ha az ő bérüket állami segítség nélkül, az adó- és járulékterhek érintetlenül hagyásával emelné a munkaadó, ehhez olyan ösz- szegre volna szükség, melyet ma a mezőgazdaság nem képes kitermelni. Az idei költségvetés a pedagógusoknak 8,25% béremelést írt elő, de csak 5% fedezetet biztosított, ami az inflációt beszámítva felzárkóztatás helyett további leszakadást jelent. Ezért a szocialisták a munka- vállalók, a munkaadók érdekképviseleti szervei, a kormány és a parlamenti pártok tárgyalását kezdeményezik az átfogó bérreformról. Javasoljuk, hogy a verseny- szférában évente a gazdasági növekedés kétharmadával, vagy 3- 4%-kal emelkedjenek a reálbérek. A közalkalmazottak bérnövekedése a következő 4-6 évben ennek kétszerese legyen. Emeljék a minimálbért, de párhuzamosan csökkenjenek az alacsony keresetek adó- és járulékterhei. A kormány járjon elöl jó példával: emelje fel a 40.000 Ft alatti bérből élő 170-180 ezer közalkalmazott keresetét. Szili Katalin, Toller László, Gráf József, Páva Zoltán, Puch László, Kocsi László, Üszögi-Bleyer Jenő A Hősök emlékünnepe Magyarország nemzetgyűlése az 1924. évi XIV. törvénycikkében május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatta. A magyar nemzet mélységes szeretettel, elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a fiairól, akik a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hímevet szerezve életüket feláldozták. A rendszerváltást követően a Politikai Elítéltek Közössége kezdeményezésére több mint húsz nemzeti és keresztény elkötelezettségű, hagyományőrző társadalmi szervezet szorgalmazza, hogy az ország területén lévő hősi emlékművek előtt minél többen méltó tiszteletadással, a kegyelet virágainak elhelyezésével emlékezzenek a hősi halált halt honfitársainkra. Május utolsó vasárnapján - 28-án -, a Hősök emlékünnepén az önkormányzatok, a társadalmi és ifjúsági szervezetek, az iskolák, az egyházak és a fegyveres testületek képviselőinek részvételével, a hősi emlékműveknél rendezett ünnepélyes megemlékezésekkel gondoljunk mindazokra, akik a legdrágábbat, az életüket adták hazánkért! Gábor Gyula, a Politikai Elítéltek Közössége pécs-baranyai megbízottja Fiatalok 56-ról Fiatalok! Tanulók! „Ki tud többet az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről?!” Ez a pályázat címe. írjátok le azt, amit tudtok. Esemény volt elég: felemelő és elszomorító. Voltak véres események, harcok, sortü- zek, árulások, bitófák, temetőparcellák, melyek emlékeztetnek. És még vannak az események túlélői, akik emlékeznek. Az 56-os Szövetség Pécs-Baranya megyei Szervezete azt szeretné felmérni és közreadni, hogy ti, a tanulóifjúság, mit tudtok hazánk e történelmi eseményeiről. írjátok le legfeljebb öt oldalon. Beadási határidő 2000. szeptember 30. A pályázatokat a Baranya megyei 56-os Szövetség címére küldjétek: 7626 Pécs, Béri Balogh Ádám u. 3. Az első három helyezett pénzjutalmat, további heten oklevelet kapnak. Ezenkívül átadásra kerül, mint az 56-os forradalom jelképe, egy felszentelt lyukas zászló, melyet az az iskola kap meg, ahonnan a legeredményesebb pályázatok érkeztek. A díjakat és a zászlót 2000. október 23-án ünnepélyesen adjuk át. A Pécs-Baranya megyei 56-os Szövetség, Pető Sándor elnök Nem bűn, hanem erény Céltudatos lejárató kampány folyik a Szocialista Párt, annak pécsi szervezeté ellen, mondván, az államtól kapott ingatlanokba, nevezetesen a Németh László utcai házba beengedtek más, nem a párthoz tartozó szervezeteket is. Ebben a házban működik immár hat éve a Demokratikus Nyugdíjas Bányász Szakszervezet, melynek taglétszáma megközelíti az ötszázat. Fő feladatunknak a szén- és uránbányából kikerült nyugdíjas kollégáink mindennapi ügyes-bajos dolgainak intézését, jogsegély nyújtását, programok szervezését tekintjük. Itt próbál a tizenöt tagú nyugdíjas bányász énekkar is, mely ünnepségeken, fesztiválokon és olykor temetéseken lép fel. Itt a székhelye a hatvan tagú női klubnak, mely bányászözvegyek, egyedülálló idősebb asszonyok számára jelent rendszeres elfoglaltságot, ad programokat. Ézek a szervezetek teljesen ingyen használják a helyiségeket a jogsegélyszolgálat, klubnap, taggyűlés, farsangi bál, nőnap, bányásznap, tudományos előadás alkalmával. Döntse el mindenki magában, bűn-e vagy inkább erény, hogy ezt megengedjük. A megjelent egyoldalú újságcikkek azt mondják számunkra: vannak, akik szerint ezt nem lenne szabad megtennünk. Nekik azonban tudniuk kell, hogy a demokratikus érdekvédelmet, a nyugdíjasok társadalmi élethez való jogát, a művelődéshez, kul- íurálódáshoz való lehetőségeiket támadják kampányukkal. A Demokratikus Nyugdíjas Bányász Szakszervezet Vezetősége A magyar nép csodát művelt Külföldi segítség nélkül talpra állítottuk az országot a II. világháború után Olvastam, hogy a szocialista rendszer megbuktatásában múlhatatlan érdemeket szerzett politikusunk könyvben örökítette meg a kilencvenes évek - általa megélt - történelmi eseményeit. Érzékeltetvén: az oly gyakran átkosnak deklarált politikai rendszer - többek állításával ellentétben - nem önmagától, hanem a szerzővel egyívásúak tüsténkedé- seinek következményeként „omlott össze”, s hogy noha nagy kihívás a kapitalizmus, de párttársaival közösen nem tudtak jobbat kiötölni. Különös alkotásnak tűnik számomra e mű egy exkommunista tollából. Hiszen az előző rendszer maradéktalan kiszolgálójaként inkább a szocialista Magyarország nemzetközileg is elismert teljesítményéről írhatott volna autentikus sikerkönyvet. Mára bizonyossá vált ugyanis-, hogy a kilencven óta funkcionáló kormányok (az övével együtt) többnyire pusztítottak. Újítás, reformálás, feledtetés szándékával leromboltak, tönkretettek, megtagadtak mindent, ami az általuk elérhetetlen szocializmusbeli eredményekre emlékeztetett. Olyannyira, hogy a társadalom bármely szférájára, intézményére figyelünk, a tehetetlenkedés az ellehetetlenülés, a tömeges lecsúszás kórtüneteivel szembesülünk. A szerzővel nagyjából azonos életkorúként szívesebben gondolok vissza a ’45 utáni évtizedekre a tömegsanyargató kilencvenes évek helyett. Hiszen történelmi tény, hogy a második világégés következtében olyan - földig lerombolt - országot kaptunk örökségül, melyről a nyugati szakértők úgy vélékedtek, hogy száz esztendő sem lesz elegendő az újjáépítéshez. A magyar nép ezzel szemben csodát művelt a két részre szakadt Európa keleti felén. Külföldi segítség nélkül talpra állította az országot, a lakosság túlnyomó többsége dolgozott, életminősége évről évre javult. Soha annyi üdülőtelek nem létesült a Balaton körül, mint az ötveneshatvanas években. A napjainkban annyit becsmérelt panellakások döntő többségét pedig az igényjogosultak, a nagycsaládosok és mások ingyen vehették birtokba. Éppen ezért a rendszerbuktató aknamunkák szédelgő földicséré- se, erénnyé magasztosí- tása helyett az „átkosbe- li” vívmányokat kellett volna a szerzőnek kötetbe foglalnia: etalon gyanánt ajánlva a mindenkori hatalom birtokosainak, hogy miként lehet igazából a többség hasznára munkálkodni. Dr. Südi Bertalan i