Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)

2000-05-24 / 141. szám

I 2000. Május 24., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Az elfeledett lakótelep Már megtalálni is nehéz. Régebben talán a kis tó volt az útmutató, amikor még használták a kenderáztatót. Persze, akkor még működött maga a kendergyár is, régi üzeme Drávaszabolcsnak, mindjárt a széles folyó mellett. Hajdani különös munkafogások, tapasztalat érlelte technológia emléke suhan a gazba feledke­zett terület felett. Ünnepi pillanat lehetett, amikor valaki azt mondta: Felavatom a gyár lakótelepét! Mintha az embereket is itt felejtették volna. Sokan legalábbis így érzik. S nem arról van szó, hogy „elment” az üzem, s maradtak az emberek. Hajdan általában lehetett érzékel­ni ezt a különös hangulatot, szerte a Dráva mentén. Akkor még politikai szempontok, ma már gazdasági törvényszerűségek szü­lik ugyanazt a végeredményt, a magára hagyottság látható jeleit. Pedig itt vagyunk, nem messze egy nemzetközi határátkelőtől, s ugyancsak nem messze egy új ezredfordulótól. Egyelőre azonban egyiknek sincs - látható - kötelező ereje. Az üzemnek persze, már szinte nyoma sincs. Pedig a „kender-régió” jókora részen terült el. Jó pár éve már, ami­kor az üzem kezdett foszlani, öt hektárt parcelláztak fel osztatlan közös tulajdon­ként a lakók között.- Megállt itt minden, még az ötvenes években - mondja Kamu Péter, a volt ken­dergyári munkástelep 28 volt lakása egyi­kének tulajdonosa. Annak idején pedig - lehet, még a szocia­lista iparhoz, illetve a munkásosztály vezető és megbecsült szerephez kötődő jelszó is el­hangzott - nagy elánnal láttak munkához. Jöttek, falaztak, daloltak, keverték, falra kenték, egy kis cementet-téglát megfújtak. Azután a villanyszerelők, nekik már sietni­ük kellett, de azért az akkori eszközök, új anyagok, bakelit, meg minden, szóval az oszlopokra-falakra-falakba kerültek. Azóta talán nem is látta ezeket villanyszerelő. Két tízes tömb, egy ötös és három egyéb. így áll össze a 28 lakás. Hol csen­des, hol alattomos, hol nagyon is hangos csata dúl a volt munkástelepen. Talán a harmadik évezred elejével is. Mert a kor igénye és az elfeledettség - ahogy Kamu úr fogalmazza: szándékos elhanyagolás - kö­zött valóban jókora űr tátong. Például sok lakásba nincs bevezetve a víz. Szennyvíz- csatorna sincs. A telep lakói között is harc dúl, az osztatlan közös tulajdonból ki-ki megpróbál annyit kiszakítani, amennyi ará­nyos hang- vagy éppen fizikai erejével. Most úgy néz ki, hogy nagyjából felének jutott megfelelő kert, másik részének nem. Kamu úr azonban, bár azt mondja, az itt élők egy része ezt az állapotot elfogadta, nem hajlandó a partszélre szorítottságba belenyugodni. Úgy tudja, hogy a polgár- mesteri hivatalban is akad svindli, ami a kendergyári munkástelephez kötődik.- A hivatal pályázaton nyert pénzen megépítettnek jelentette a vízhálózatot. Ezt dokumentálta is - csak éppen a vízhálózat hiányzik azóta is. Egy közkútrá járunk most is vízért, miközben többen, akik el­hitték, hogy bekerülnek a vezetékek a laká­sokba, fürdőszobát alakítottak ki, sok pénzt költöttek felszerelésére. Tényleg, fura itt járkálni. Ügyelni kell, az ember hova vagy mibe lép. A szennyvíz persze, hova is’folyhatna, ha egyszer nincs csatorna. Azt pedig az avatatlan szem nem láthatja meg, hogy miközben a lakótelep felépülte óta természetes háztartási kellék lett egy csomó árammal működő berende­zés - a tévétől a mosógépig, a kazánhoz kötött szivattyútól a music centerig -, az öt­venes években felsze­relt elektromos veze­ték kapacitása ehhez nem elegendő. Sokan úgy segítenek magu­kon, ahogy tudnak - vagyis valamelyik „áramkellékhez” hoz­záérni nem jelent fél­tében életbiztosítást. Van, akinek így jön címére az áramszám­la: „Kültelek, oszlop.” A vízdíjat többek­nek a közkútból el­használt mennyiség alapján kell fizetni. Mi­után ez számos vesze­kedés forrása, megpró­báltak eljárni a polgár- mesteri hivatalban. Ott megfelelő megoldásig nem jutottak el - akadt a hivatalnak emiatt egy kis vitája a Bara­nya Megyei Közigaz­gatási Hivatallal is. A hírek szerint a hivatal figyelmeztette a helyi volt jegyzőt, aki a vízdíjnak a fogyasztókra bontását azzal hárította el, hogy - állítja Ka­mu Péter - titoknak minősül. Most egyéb­ként éppen nincs jegyzője Drávaszabolcsnak.- Azt mondták a polgármesteri hivatal­ban - mondja Kamu Péter -, hogy adjunk nekik egy kis időt a prob­lémák megoldására. Ez * meglehetősen régen volt már... Térjünk vissza az emlí­tett svindlihez. A lakóte­lepen állítják, hogy a ko­rábban pályázaton nyert pénzből nem a kiírt cél­nak megfelelően a ken­dergyári házak vízellátá­sát oldotta meg az önkormányzat. Az Álla­mi Számvevőszéknél, ahol az ilyen pénzek felhasználását figyelemmel kísérik és ellen­őrzik, nem tudnak szabálytalanságról, jel­zést erről nem kaptak, pedig már 1998-ban volt a pályázat és vezették utóbb el a vizet a lakótelep széléig. Úgy tűnik, a tudatosnak vélt elhanyagoltság megszüli a maga szél­sőséges válaszait. A lakótelep lényegében társasházként működik, annak minden rossz oldalával együtt. A Közigazgatási Hivatalban cáfol­ják, hogy különösebb vitájuk lett volna a telep miatt a jegyzői hivatallal. Az azonban tény, hogy az irodában korábban nem so­kat foglalkoztak a kötelező formalitásokkal, eljárási előírásokkal, s gyakorta maradtak válasz nélkül beadványok. Egyelőre azt sem lehet biztosan tudni, hogy elkészült-e, s ha igen, hol van, milyen tartalommal a társasházi alapító okirat. Annyi tény, hogy amikor Drávaszabolcs új polgármestert választott, a falu első em­berének gondjai közül nem kevés a kender­gyári lakótelephez kötődik. Arnbach László (kis képünkön) polgár- mester:- Jegyző nélkül nem tudunk lépni. Idén január óta vagyok polgármester, még ne­kem sem volt időm igazán megismerni az Az itt lakók változásokat akarnak fotó: müller andrea ottani körülményeket. Azt tudom, hogy nem csak víz- vagy áramproblémákról van szó, hanem erős lakossági ellentétekről is. Ez év március 1-től nincs Drávaszabolcsnak jegyzője. Ezekben a na­pokban annyiban közelebb jutottunk az el­induláshoz, hogy a pályázat kiírását köve­tően 15-én megválasztottuk a jegyzőt, s jú­nius 1-jétől hivatalába is lép. A vizet egyébként a terület határáig elve­zették. Ott valóban egy közkút van, s bár van olyan lakás is, ahol óra alapján mér­nek, de a többit bizonyos kulcs alapján a többiek között felosztják. Ez persze lehet éles viták forrása. Az áramdíjat - mondja a polgármester - óra alapján fizetik a fo­gyasztók, de sok a szabálytalan bekötés.-És a társasházi alapító okirat?- Ebben egyelőre én sem tudok segíteni, nem láttam.- Várható, hogy az új jegyző működésé­nek megkezdésekor első dolgaik között lesz a kendergyári lakótelepi viták, anomáliák rendezése?- Csak azt tudom mondani, hogy tényle­ges lépések csak akkor következhetnek, ha teljes mélységében megismertük az ügyet. Erre még nem volt se időnk, se lehetősé­günk. Márpedig, erősítik meg a Közigazgatási Hivatalban, annyi biztos, hogy az önkor­mányzatnak lépnie kell. Tegnap kaptuk az információt: a polgármesteri hivatal pénte­ken, 28-án 18 órakor rendez lakossági fóru­mot a külterületen. MÉSZÁROS A. MÉSZÁROS ATTILA Siklósi rózsák Elfogult vagyok Siklóssal szemben. Bár nem lehetek egyedül azzal az érzéssel, ami a kisváros látogatóit elkapja. A történelmi hangulat ígérete. Látszólagos a képzavar. Monu­mentális vám végül is lehetne a mi Stone Henge-ünk, mérete­it és múltban gyökerezését te­kintve. S ha kelta-druida pa­pok nem is gyakorolták itt misztériumaikat, de nagy ne­vek kötődnek a műemlékhez. Barbakánjának tömbje most csak az épület kelléke, de vár­építészeti szempontból egy szépségesre sikerült unikum. És ott vannak a várhegy felé vezető utcák, amelyeken ban­dukolva még mindig mintha kockaköveken csattogó patkó­kat lehetne hallani, lent pe­dig, a lovagteremben súlyos la­komák konyhaszaga, izzadt vitéztestek verítéke lapul a fa­lakban. A vár és a város azonban ezekben az években hallgat. Ném arról van szó, hogy pol­gárai, a településért tenni aka­rók ne próbálkoznának min­den lehetőséggel, ne látnának maguk előtt járható utat. Még nincsen meg azonban az a konkrét eredménye, hogy a vár valóban Stone Henge-hez ha­sonló hímévszülőként prospe­ráljon, hogy valódi utcakép és hangulat szülje a Siklósra lá­togatókban a történelmi múlt jelen idejét. Egyelőre arról hal­lunk, lesz a síkság fölé emel­kedő kis hegy hatalmas épüle­téből valami. A napokban azonban egy rózsakertről is lehetett hallani. Kanizsai Dorottyáéról. A vár úrnője volt - kevesebben tudják ezt, mint hogy ő volt a mohácsi vész halottainak eltemetője. Bár volt itt király is fogságban, uralta az erősséget igazi, vad oligarcha is, kínzókamrája sö­tét napokat idéz - felüdülés egy rózsakertről hallani. Felújítják. Pontosabban, megint megcsinálják. Talán nem túl nehéz feladat. Talán azért is- határozták el, mert ez mégis csak kevesebbe kerülhet, mint a várfal megtámasztása. De ne legyünk türelmetlenek. Kapavágás nélkül rózsakertet nem lehet létesíteni. És minden munkának az első lépése az el­ső kapavágás. Lesznek itt, re­méljük hamarost, hogy a ró­zsák megeredtek, hírneves lo­vagi hetek is. A bor és a rózsák útján. DUNAI IMRE Miniszteri recept A nevetés gyógyít. Az pedig ör­vendetes, ha az egészségügy minisztere nem feledkezik meg eredeti hivatásáról, és igyekszik mosolyra fakasztani a társada­lombiztosított állampolgárokat. A szájelhúzásra az még nem adott különösebb okot, hogy Gógl Árpád bejelentette, me- neszti Pusztai Erzsébet politi­kai államtitkárt. Egy fideszes politikus ugyanis nagyobb súllyal tudja érvényesíteni a tárca érdekeit egy olyan párt képviselőjéhez képest, amely nem tagja a koalíciónak. Az MDF elnöke - a kormány igazságügy-minisztere - remé­nyét fejezte ki, hogy nem politi­kai nyomásra történik a levál­tás. Az érintett pedig úgy véle­kedett, hogy a Békejobb 2000- ben vállalt szerepe miatt men­tették fel. (Néhány magasabb kormányzati rangba léptetett volt MDF-es politikustól elles­hette volna a megmaradás módszerét: a pártcsere rutinjel­legű műtét.) A nyilatkozatok ellenére so­káig talányos volt a menesztés miértje. Márpedig a kíváncsi­ság öregít, különösen a kielégí­tetlen, az öregséggel meg sok betegség jár. Jobb ezt legalább késleltetni. És Gógl Árpád segí­tett. Egy tévéinterjúban azt fej­tegette, hogy erősíteni akarja a minisztérium gárdáját, mert új programba kezdenek. Szakmai kifogása nincs a menesztettel szemben, egyébként a minisz­ter és a politikai államtitkár esetében nem a szakmaiság a kritérium, ők politikai szerep­lők. Arra a felvetésre, hogy Pusztai Erzsébet álláspontja netán eltért a tervezett prog­ramról, a miniszter azt mond­ta: az nem baj, sőt jó, ha van véleménye a vezető munkátár- sainak, és azt ki is mondják. Az összefüggéseket tekintve ez már cézári humor, bár egy kicsit talán plagizált. Hajdan Sámuel Goldwyn, a minden­ható amerikai ftlmproducer hangoztatott ilyet: „Azt aka­rom, hogy mindenki mondja meg az igazat, akkor is, ha az állásába kerül”. Tehát a továb­biakban felesleges leragadni a politikai találgatásoknál: meg­nyugodva mosolyoghatunk. Mindössze arról volt szó a me­nesztésnél, hogy a minisz­teri!) igényli az eltérő vélemé­nyeket. hetedik oldal HOLNAP Riport A két évvel ezelőtti kaposvá­ri szomorú történetnek . nincs vége. A pszichiáternek . akkor egy volt kezeltje meg­ölte. A Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint a kórház fele­lősséggel tartozik, mert nem védte meg az orvosnőt. Portré Szabó Tamás, a Pécsi Fürdő Kft. ügyvezető igazgatója, bár korábban versenyszerű­en úszott, ma már ritkán ereszkedik a Hullám meden­céjébe. Ellenben szeret ván­dorolni - hajó célt lát maga előtt. Portré Tudományszervezésből jeles A politikának jelentős szerepe van a pályáján. Oktatóként, kutatóként is politikatörténettel foglalkozik. Az ELTE is is­métlődő momentum: 1997-ben ott szerzett PhD fokozatot. 1989 és 1998 között a Janus Pannonius Múzeum újkori osztályának vezetője volt.- A pályaválasztása sima ügy volt?- A sors alakította, de nem kényszerpálya. A történelem a kedvenc tárgyam volt, de sportúj­ságíró szerettem volna lenni. Orosz-arab szakra jelentkeztem az ELTE-re. Nem vettek föl, de át­irányítottak a pécsi főiskolára.- Hol érezte magát sikeresnek?- Hosszú ideig a politikát és a szakmát nem választottam szét. Úgy éreztem, ezért egyikben sem teljesítettem nagyot. Á legsikere­sebbnek a tudományszervező te­vékenységemet látom. Országo­san számon tartott 1986 óta a dél­dunántúli történésztáborok szer­vezése. Hasonló a Pécs története monográfia- Milyen témakörben kutat?- Legtöbbet az 1930-as évek kormánypártjáról publikáltam. Két kollégámmal most kezdtünk hozzá Gömbös Gyula politikai életrajzának elkészítéséhez. A harmadik terület a diktatórikus jellegű pártok szervezetének mű­ködése, ,a proletárdiktatúra intéz­ményrendszere. tanulmány kötet-sorozat szerkesztése is. A dél-du­nántúli cso­port és a szervezőkészségem elismerésé­nek veszem, hogy a Magyar Tör­ténelmi Társulat alelnökének vá­lasztottak. Dr. Vonyó József történész 1945-ben született Sellyén. 1967-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-történelem-orosz szakán végzett, majd később az ELTE-n doktorált történelem szakon. A pécsi egyetem történettudományi modem kori tanszékének munkatársa. Nős, két fia és két unokája van.- Van oktatói ars poeticája?- Oktatásunk még a politikai eseményekre és az adatok beva- salására koncentrál. Pedig akinek nincs átfogó képe a történelmi áramlatok és a mindennapok ösz- szefüggéseiről, az nem értheti meg a históriát. A diákok szemé­lyiségformálása ugyanolyan fon­tos, mint a tudásuk. A tanár le­gyen jelen az életükben a tanórá­kon túl is. Én például imádok tán­colni, és a diákok is elvárják, hogy táncoljak velük a szakesteken.- Képviselője­lölt, majd önkor­mányzati képvi­selő volt. Aztán félreállt.- Etikai kérdés volt számomra, hogy folytassam az MSZMP-n be­lül megindult reformvonal irányá­ba való politizálást. Ám azt ta­pasztaltam, hogy a képviselők zö­me csak pártpolitikus igyekszik lenni. Az adott vitatéma annak eszközévé degradálódik, hogy miként magasztalják fel pártju­kat, vagy miként járassanak le másokat. Erre én nem vagyok al­kalmas. DUNAI I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom