Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)

2000-05-03 / 120. szám

16. oldal - Új Dunántúli Napló POLITIKAI 2000. Május 3., szerda > 1 ÜHH V I T A F 0 R U M ___________________________________Három pillér az EII-ban I.___________________________________ In tézményrendszer és joganyag Az Európai Unió egyik legáltalánosabban elfogadott elve az úgynevezett szubszidiaritás, annak a felismerése, hogy a döntéseket mindig a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, s ha ez nem lehetséges, a magasabb szint csak arra törekedhet, hogy kisegítse az alacsonyabbat abban, amit az nem tud elvégezni. Ez az elv egyszerre biztosítja az Unió hatékonyságát és a tagállamok szuverenitását. Az integrációra való felkészülés so­rán nem felesleges, ha röviden átte­kintjük az Euró­pa Unió intéz­ményrendszerét és döntési me­chanizmusait, annak érdeké­ben, hogy meg­ismerkedjünk az uniós szociál­politika felada­taival, helyével és lehetőségeivel Az Európai Unió ma három pil­lérre épül. Az első pillér az elmúlt évtizedekben kialakult intézmény- rendszer és a közösen elfogadott joganyag. Leegyszerűsítve: az első pillér Brüsszel. A második pillér a közös kül- és biztonságpolitika, a harmadik a belügyi és igazságügyi együttműködés. Nyilvánvaló, hogy a közösségi szociálpolitika az első pillérhez tartozik. Az intézményrendszer élén az Európai Tanács áll. (Nem tévesz­tendő össze az 1949-ben alakult Európa Tanáccsal!) A Tanácsot a tagállamok alkotják, többnyire kül­ügyminisztereik összejövetelei so­rán döntenek, határozataik kötele­zőek. A Tanács munkáját a Bizott­ság segíti, amely leginkább a kor­mányok hivatali apparátusához ha­sonló, ők készítik elő a döntéseket és végzik a gyakorlati feladatokat, de maguk jogszabályokat nem hoz­hatnak. Ismét leegyszerűsítve: nagy befolyás, kevés hatalom. A Tanács és a Bizottság együttese ha­sonlít leginkább az államok kormá­nyaihoz. Mellettük ott az Európai Parla­ment, amelynek tagjait immár köz­vetlenül választják meg az Unió polgárai, s amely látszólag ugyan­olyan, mint a nemzeti parlamen­tek. Mégsem tekinthető azonos­nak, mert épp a lényegben van az eltérés: az Európai Parlament nem hoz törvényeket. Az évek folyamán azonban feladatköre folyamatosan bővül, s befolyását egyre határozot­tabban érvényesíti a Bizottság munkájának ellenőrzésében, költ­ségvetési kérdésekben és a Tanács számára készülő ajánlások kidolgo­zásában. Az Uniónak ezen kívül van Bíró­sága a vitás ügyek elintézésére, és van Számvevőszéke, hogy a tagál­lamok befizetéseinek sorsa nyo­mon követhető legyen. Az Unió létrehozott egy Gazdasági és Szoci­ális Bizottságot. Ennek 222 tagja van, a tagállamok meghatározott számú hellyel rendelkeznek. Ta­nácsadó és véleményező szerv. A tagok nemcsak nemzeti hovatarto­zásuk szerint tagolódnak. Ez a bi­zottság néhány ország parlamenti felsőházához hasonlít: munkaadói, munkavállalói és egyéb szerveze­tek küldötteiből áll. A GSB az unió civil kontrolja, tanácsadó szerv. Az EU további intézményei: a Régiók Bizottsága az Európai Be­ruházási Bank és az Európai Köz­ponti Bank. Surján László MSZP-fórumok kilenc helyszínen Munka kontra tőke Közelebb kerülni az embe­rekhez és megnyerni őket. Ez volt a célja annak a ren- dezvénydömpingnek, me­lyet az MSZP rendezett a 4. számú választókörzetben.- Kooperációt a konfrontáció he­lyett - e szlogennel kezdte meg­nyitóját a pénteki sajtófogadáson ár. Kékes Ferenc, a párt Baranya megyei alelnöke. Hangsúlyozta, hogy nem csak a választási kam­pányban kell az önkormányza­tokkal, a lakossággal és a vállal­kozókkal tartani a kapcsolatot, hanem folyamatosan. - Elenged­hetetlen, hogy reálisan lássuk, ér­zékeljük és kezeljük a térség problémáit, ezért tartottuk fon­tosnak, hogy több településen egyidőben találkozzunk és be­szélgessünk a választókkal. Mindszentgodisán lakossági fórum, Mágocson vállalkozói fó­rum volt. Magyarhertelenden a falut leginkább foglalkoztató ide­genforgalom és turizmus szere­pelt napirenden, Köblényben pe­A Magyar Vállalkozó Párt célja a kis- és középvállalkozásoknak nem csak'az életben tartása, ha­nem azok fellendítése, haté­konyságuk növelése is. E cél megvalósításához minden felté­tel adott. A Magyar Vállalkozó Párt or­szágos elnöke, Jakab István kez­deményezésére megalakult a Magyar Vállalkozó Párt Pécsi Vá­rosi Szervezete, ahol a tagság dig mezőgazdasági szakembe­rekkel találkozhattak az érdeklő­dők péntek délután. Komlón öt helyszínen zajlot­tak a rendezvények. A pártok há­zában a nagycsaládosok helyze­téről beszélgettek a résztvevők, a polgármesteri hivatalban az MSZP Baloldali Ifjúsági Tagoza­tával találkoztak országgyűlési és önkormányzati képviselők. Hal­lathatták hangjukat a Nyugdíjas Egyesület tagjai is, és közös meg­beszélést tartottak a helyi balol­dali pártok vezetői is. Eközben Németh Mária alpolgármester rendkívüli fogadóórán várta a vá­ros polgárait. Budaházy György, a választó- kerület pártelnöke, a rendezvény főszervezője sikeresnek ítélte a kilenc helyszín programjait. - Úgy vélem, és ez a mostani fó­rumsorozat is engem igazol, rendszeresen szükség van ilyen találkozókra. Folytatás körülbe­lül két hónap múlva a siklósi tér­ségben várható - fűzte hozzá. megbízta Kustos Jánost az elnö­ki, Kovács Lászlót az alelnöki te­endők ellátásával. A Magyar Vállalkozó Párt Pé­csi Városi Szervezete nyitott, ah­hoz bárki csatlakozhat, aki már vállalkozó vagy leendő vállalko­zó, illetve bármi módon érintett a vállalkozói szférában. Érdek­lődni a 72/510-666-os telefonon lehet. Ismert sztár-értelmiségi in­terjú keretében nyilatkozta, hogy a politikus számára nem lehet korszakalkotóbb feladat, mint „... a tőke és a munka konszenzusának létrejöttét előmozdítani.” Sajátosságos célmegjelölésnek tartom ezt a nagypolitikában. Hi­szen olyan árnyékbokszolókat igyekszik toborozni, akik képte­lenek különbséget tenni a megva­lósítható elképzelések és a csak tudatukban létező mesevilág kö­zött. Csak olyanok adnak hitelt az eféle szólamnak, akik foghíjas ismeretekkel rendelkeznek a munka és a tőke között feszülő ellentmondás lényegéről. Nem tudják, hogy a két tényező konf­liktusát olyan alapvető ellentétek idézik elő, melyek feloldása - magántulaj don-dominanciájú társadalmi relációban - lehetet­len. Nem holmi tőkeellenesség mondatja ezt, hanem a munka- vállaló, alias proletár és a tőkés (munkáltató) között - termelő- eszközök tulajdonlásához fűző­dő objektív viszonyokból követ­kező - szerepkülönbség könyör­telen diktátuma. Következésképp egyfelől a többletprofitért, másfe­lől a létfeltételek elért színvonalá­nak megtartásáért, illetve növelé­séért folyó küzdelem elkerülhe­tetlen volta. A tőke és a munka lehetséges harmóniájának elmélete éppen ezért olyan meddő virág, amely az illúzió fáján terem. Bizonyítást nyert, hogy a kapitalista rendszer kizárólag a munkavállaló kizsige­relése révén maradhat fenn és működhet. A tőkés nem fog em­beri érzülettől motiváltán a neki robotoló bérmunkás keblére bo­rulni; egyféle társadalmi igazsá­gosság jegyében a profiton sem hajlandó vele osztozkodni. Mi­közben a tőke és a munka egy­mást kölcsönösen feltételezve lé­teznek, soha nem válhatnak a tő­kés és a munkavállaló megbékült egységévé. Előbb-utóbb pedig ar­ra, vár megsemmisülés, amelyik képtelen a másik nélkül fennma­radni. Persze az is meglehet, hogy a mun­ka-tőke har­nt ó n i á j á t óhajtó szelle­mi munkás érti a két köz- gazdasági té­nyező kibékíthetetlen ellentété­nek indítékait. Választott pártjá­nak alapértékei azonban kizárják számára az osztálytartalmú mi­nősítést. Erre tekintettel rukkolt elő a konszenzuselmélettel, amely sem a politikatudomány, sem annak művelői előtt nem is­meretlen. Egyetemes osztálybé­ke, kölcsönös szeretet, békés be- lenövés, gazdagok jószívűség­ének, intenzívebb adakozásának, utóbb a munkabéke igényeként számosán megfogalmazták már. Szinte kivétel nélkül olyan szándékkal tették, hogy a tőkés rendszer okozta tömeges elsze­gényedés, lecsúszás következté­ben elégedetlenkedő csoportokat béketűrésre, romló létviszonya­ikkal való megbékélésre ösztö­nözzék. Következésképp változ­tatási szándékuk gyakorlati ki- nyilvánítása helyett elnyomóik jóindulatától, illetve a gondvise­léstől reméljék sorsuk jobbrafor- dulását. Dr. Südi Bertalan KOHA ZSUZSA Magyar Vállalkozó Párt Mennyi lesz a minimálbér 2001-ben? Egyes demokratikus társa­dalmakban a kötelező ösz- szegű minimálbér rendsze­re elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a munkavál­laló abból családjával együtt meg tudjon élni. Az ENSZ Emberi Jogok Egyete­mes Kiáltványa 23. §. 3. bekezdé­se ezt úgy fogalmazza meg: „Mindenki, aki dolgozik, jogosult igazságos és kedvező díjazásra - szükség esetén kiegészítve a tár­sadalmi védelem egyéb eszközei­vel - amely biztosítja a saját és családja részére az emberi méltó­ságnak megfelelő létet.” Az Európai Unió bérarányai­nak egyik alapvető szabálya az, hogy a minimálbérnek az átlag- keresetek 68 %-nak kell lennie. A rendszerváltás óta a Mun­kástanácsok Országos Szövetsé­gének (MOSZ) alapvető követelé­se az ár-bér viszonyok rendezése és a minimálbér átlagának az eu­rópai uniós százalékhoz való kö­zelítése. Hazánkban a minimálbér je­lenleg 25.500 forint, amit sajnos, személyi jövedelemadó, tb- járulék stb. terhel. Ebből nem le­het megélni. Pláne nem lehet gyermeket nevelni, és különösen nem lehet polgárnak lenni. Ha a hazai ár-bér viszonyokat nézzük, a helyzet még elszomorítóbb. A MOSZ ezért üdvözli azt a kormányzati szándékot, hogy a minimálbért 40.000 Ft-ra kívánja felemelni. Stumpf István kancel­lária-miniszter erre rá is licitált: 51.000 forintra. Bízunk benne, hogy az említett kormányzati ja­vaslat nem csak politika céljaira szolgáló „petárda”, hanem a leg­rosszabb helyzetben lévő mun­kavállalók életszínvonalán való javítási szándék és egy valós in­tézkedést szolgáló tervezet. Tudjuk, hogy a közgaz­dasági megfon­tolások és elő­jelzések óva­tosságra inte­nek. A médiá­ban hallhattuk és olvashattuk szakértők elő­rejelzését, mi­szerint nőhet az infláció, jelentő­sen növekedhet a munkanélküli­ek száma, fokozódhat a feketén foglalkoztatottak száma. Ezen előjelzéseknek lehet valós alap­juk. Számítunk arra is, hogy a minimálbér emelése jelentős bérfeszültséget okozhat egyes gazdasági területen, gondolunk itt az egészségügyre. De úgy ítél­jük meg, hogy senki nem kérdő­jelezheti meg a tervezet jogossá­gát és szükségességét. Ennek reményében készülünk a tárgyalásokra. Bízunk abban, hogy a szociális partnerek harma­dik képviselőjét, a munkáltatókat is meg lehet győzni a kormányza­ti szándék jogosságairól. Perényi József MOSZ Szövetségi Tanács titkár A lemondás ethosza Tavaly nyáron új igazgatót nevezett ki a pécsi közgyű­lés a város egészségügyi in­tézményeinek élére Hosszú László személyében. Az új vezetőtől az intézmény gazdasági rendbetételét várta az MSZP-Civil Koalíció-Munkás- párt-SZDSZ kormányzó koalíció a szakmai munka szintentartása mellett. Ám a támogatást megta­gadta a város egészségügyétől a baloldal, pedig az egyik legfonto­sabb önkormányzati feladatról van szó. Az előző két ciklusban a közgyűlés éves átlagban 80 milli­ót adott az egészségügynek, több megyei jogú város az idén 100 millió körüli összeggel támogatta ezt a feladatot. Pécs közgyűlése akkor adott 30 milliót - ebből ti­zenötöt az orvosi műszer-keret terhére -, amikor már a röntgen­filmek szállítását is megtagadták a partnerek. Hosszú Lászlónak ebben a helyzetben kellett dolgoznia, hogy a jövő év januárjában beve­zetendő szakorvosi praxisjogig legalább az eddigi színvonalon szolgálja ki az intézmény a bete­geket, becsülje meg orvosait, asz- szisztenseit. Az igazgató úr nem tétlenkedett, létszámleépítést hajtott végre, munkatársaival kö­zösen naprakésszé és átláthatóvá tette az intézmény gazdálkodá­sát. A város vezetése azonban to­vábbra is érzéketlen maradt a csődközeli helyzet megoldása iránt. Csak az utolsó utáni pilla­natban lépett egy aprót. Hosszú László a konfliktuso­kat vállaló ehhezTzonban B ezzel hívja fel a figyelmet a rendelőintézetek helyzetére. Szakmai becsületéből, az egész­ségügy iránt érzett felelősségéből ez a lépés következett. Lemondania azonban nem ne­ki kellett volna. Staub Ernő, MDNP PÁRTHÍREK TISZTÍTSUK MEG A KÖZÉ­LETET (Az „Olajügyről részleteiben”) címmel Pallag László FKgP országgyűlési képviselő tart előadást május 4-én, csütörtökön 17 órakor a Baranya megyei Kórház Szülészet Dischka Győző utcai előadóter­mében. (Bejárat az Eötvös u. felől) A MIÉP Mohácsi Szervezete értesíti tagjait, szimpatizánsait és az egyéb érdeklődőket, hogy a párt következő taggyű­lésének időpontja május 5-én, péntek 18 óra (Batra). A MIÉP Szigetvári Szervezete április 29-én tartotta újjáala­kuló taggyűlését. Az ügy­vezető Varga Zoltán, volt alpolgármester lett. Versenyfutás az Az Egyesült Államok és a Szovjet­unió között kibontakozott fegyver­kezési verseny fontos eleme volt a rakétatechnika és az űrkutatás terü­letén folytatott párviadal. Különös módon először, egy jó évtizeden ke­resztül (1957-67) az oroszok voltak előnyben. Ennek oka, hogy míg az USA támaszpont­rendszerrel vette körül a Szovjetuniót és ezért repülőgépekre alapozhatta az elretten­tést, a szovjetek csak a rakétatechnika fej­lesztésével ellensúlyozhatták ezt az ameri­kai előnyt. Ugyanakkor a szovjetek nagyon lemaradtak a miniatürizálásban és elektroni­zálásban, ezért a rossz találati pontosságot nagy atombombákkal és nagy tolóerejű ra­kétákkal tudták csak ellensúlyozni. Vagyis paradox módon a földrajzi és technikai hát­rányukat változtatták egy időre előnnyé, ala­posan megtévesztve ezzel a világot, de saját népüket is. Kb. másfél évtizedre elhitették az emberiséggel, hogy a tudomány, a technika és a gazdaság terén állják a versenyt a nyu­gati demokráciákkal. Ma már tudjuk, hogy az űrkutatásra össz­pontosított erőforrásokat a civil szférától vonták el, ezáltal az ottani sikerek ára a civil gazdasági szféra lemaradása, föláldozása volt. Ugyanakkor az űrkutatásban elért tu­dományos-technikai eredmények nem tud­tak „átszivárogni” a civil szférába, nem tud­ták magukkal húzni az egész gazdaságot, ahogy ez az USA-ban történt. A kezdet 1957. október 4. Szputnyik-1. (83 kg tö­meg.). 1957. november 3.: Szputnyik-2, Lajka kutya (fél tonna!). 1958. január 31.: amerikai Explorer-1 (8,1 kg.). 1958. március 17: Vanguard-1. Emberes űrrepülések 1961. április 12.: Jurij Gagarin, Vosztok-1. 1961. augusztus 6.: German Tyitov, Vosztok-2. 1962. február 20.: John Glenn, Mercury-1. 1962. május 24.: Scott Carpen­űrben tér, Mercury-2. 1962. augusztus: Vosztok 4-5. Páros űrrepülés. 1963: Vosztok-5. Páros űrrepülés: Tyereskova, Bikovszkij. 1964. no­vember: Voszhod-1. Három űrhajós. 1965. március: Leonov űrsétája, Voszhod-2. 1967: a „fekete év”: Komarov lezuhan Szojuz-1 há­rom amerikai bent ég egy űrkabinban a Földön. Bolygókutatás 19959. február: Luna-1, az első mesterséges bolygó. 1959. március: Pioneere-4, első amerikai mesterséges bolygó. 1962. dec.: Mariner-2, 35.000 km-re a Vénusz mellett. 1964: Mariner-4, Mars mellett 10.000 km-re, 21 képet küld. Sikertelen szovjet kísérletek: Vénusz-1 (1961), Mars-1 (10962), Zond-2 (1964. Vénusz-2 és 3 (1965). Rádiókapcsolat megszakad. A Hold meghódítása Az oroszok: 1959. szeptember: Luna-2 be­csapódik. 1959. október: Luna-3 lefényké­pezi a Hold túlsó oldalát. 1966. február: Luna-9 sima leszállása, televíziós képek. 1966: Luna-10, 11 és 12 a Hold holdja lett. 1966. december: Luna-13 megint leszállt. Az amerikaiak: 1964 júliusa és 1965 márciusa között: Ranger-7, 8 és 9. Becsapódás előtt összesen 17.000 képet készítettek. 1966. má­jus: Surveyor-1. Leszállt és 11.000 felvételt küldött. 1967 júniusa: Surveyor-3. Leszállt, 1969 novemberében az Apolló-12 legénysé­ge elhozta a kameráját. Apolló-program: 1968: Apolló-7, 8, 9 emberes űrrepülés a Föld körül. 1969 eleje: Apolló-10. Elmegy a Holdig, de csak megkerüli és visszatér. 1969. július 20: Apolló-11. N. Armstrong, J. Aldrin és M. Collins. Armstrong és Aldrin szállt le. 1969. november: Apolló-12. 1970. április: Apolló-13. sikertelen. Robbanás, visszatér­nek épségben. 1971. február: Apolló-14. 1971-ben még: Apolló-15. Holdautó. 1972. április: Apolló-16. 1972. december: Apolló- 17. Az Apolló-program keretében (1969. júli­us - 1972. december) hat űrhajó járt a Hol­don két-két űrhajóssal. Tehát 12 ember láb­nyomát őrzi a Hold pora. 391 kg holdkőzetet hoztak magukkal. Richard Nixon elnökségének első perió­dusa (1968-72) alatt került sor a Hold em- beres meghódítására. ________________■

Next

/
Oldalképek
Tartalom