Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)

2000-05-18 / 135. szám

2000. MÁJUS 18., CSÜTÖRTÖK HATTER RIPORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal Veszélyeztetett gyermekek hetedik oldal Egy dél-baranyai faluban arról panaszkodott egy család a minap, hogy a gyám­hivatal erőszakkal vette el tőlük gyermeküket, s általuk ismeretlen helyre szál­lította. Aztán kiderült, hogy a kicsit súlyos betegsége miatt vitték kórházba. Fel­vetődik a kérdés: milyen körülmények fennállása esetében lehet kimondani ma Magyarországon, hogy egy gyermek veszélyeztetett, s családjából kiemelendő? Az 1997-es gyermekvédelmi törvény alap­vető változást hozott a családból való ki­emelés tekintetében. Ha létezik külön élő szülő, aki alkalmas a gyermek nevelésére, vagy rokon, de akár kívülálló harmadik személy is, aki elvállalja a gyermek nevelé­sét, gondozását, akkor nem kerül intézetbe, az csak a végső megoldás lehet, mondja dr. Kovács Zsuzsa, a megyei gyámhivatal veze­tője (első kis képünkön). A családból akkor kell kiemelni a gyereket, s „ideiglenes hatá­lyú elhelyezésiben részesíteni, ha súlyos veszélyeztetésnek van kitéve. Súlyos veszé­lyeztetésnek minősül a gyermek olyan bán­talmazása, elhanyagolása, amely életét köz­vetlen veszélynek teszi ki, vagy fejlődésében je­lentős és helyrehozhatat­lan károsodást okozhat, mondja ki az ide vonat­kozó jogszabály. Mindez a gyámhatóság, a rendőr­ség, az ügyészség, a bíró­ság vagy a büntetés-vég­rehajtási intézet parancs­noksága döntésén alapul­hat. Az ideiglenes hatályú elhelyezést köve­tő végleges döntés meghozatalára 30 nap áll mindössze rendelkezésére a városi gyámhivataloknak, fűzi tovább Kovács Zsu­zsa, amelyet törvénymódosítással szeremé­nek 60 nappá változtatni, hiszen az egy hó­napos időtartam nagyon kevés egy gyakran igen bonyolult eset kivizsgálásához. Az elmúlt évben Baranya megyében 128 ilyen intézkedés történt, amelyek 211 gyer­meket érintettek. Közülük 70 került állami gondozásba, amely a szülői felügyeleti jog szüneteltetését vonta maga után. Mindösz- sze 18 eset bizonyult „elhamarkodott” in­tézkedésnek, de azt tudni kell, hogy van­nak olyan ügyek, amikor nem dönthető el azonnal, hogy a gyerek maradhat-e a csa­Gyermeki jogok Az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről: 6. § (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és er­kölcsi fejlődését, jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez. (2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon sa­ját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének ki­bontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárítá­sához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önál­ló életvitelének megteremtéséhez. (3) A fogyatékos, tartósan beteg gyermeknek joga van a fejlő­dését és személyisége kibontakozását segítő különleges ellá­tásához. (4) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártal­mas környezeti és társadalmi hatások, valamint egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön. (5) A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tar­tásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erő­szakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. ládjábari vagy sem, mindenesetre biztonsá­gosabb, kevésbé kockázatos, ha a harminc napot nem otthon tölti. Nagyon fontos, hangsúlyozza a szakember, hogy a gyer­mekjóléti szolgálatok komoly segítséget nyújtanak a családoknak, javasolják a ve­szélyeztetett gyermek védelembe vételét. A védelembe vétel azt jelenti, hogy a gyer­mek a családban marad, de a jegyző köte­lezheti a szülőket, hogy a gyermeket vigyék el nevelési tanácsadóba, ideggondozóba, írassák óvodába, és tartsanak be bizonyos magatartási szabályokat. Pécs városában négy gyermekjóléti szol­gálat működik - Meszesen, Uránvárosban, Kertvárosban és a belvárosban -, magyaráz­za dr. Szűcs Valéria a Pécs Városi Gyámhi­vatal vezetője. A gyámhivatalt részint az ott dolgozó szociális munkások értesítik, ha észlelik a gyerekek veszélyeztetettségét, de megteszik ezt a tanárok, az iskolaigazga­tók, a szomszédok vagy a védőnők is. Mára tipikussá vált, hogy a szülő hozza be gyer­mekét: bűnözik, veri a kistestvéreit vagy éppen a szülőt magát, s nem tud vele mit kezdeni. Volt olyan anya, aki egyszerre négy gyermekét hozta be - nem hajlandó tovább mérgelődni velük, mondta. S bár al­kotmányos kötelessége gyermekeit nevelni, de semmiféle retorzió nincs arra az esetre, ha ezt nem hajlandó mégsem megtenni. Ebben az esetben sem lehetett meggyőzni az anyát kötelességeiről, hiszen az új élet­társ nem szívelte a gyerekeket, s a papír­munkák elintézése után az anya barackot nyomott a legkisebbik gyermeke fejére, majd elegánsan kisétált az épületből. Ennél szerencsésebbnek mondható egy furcsa eset, mondja Szűcs Valéria, amikor egy kitolási szakban lévő anya jelent meg a szülészeti klinikán, s a szülést követő reg­gelen, arra hivatkozva, hogy itt van a férje a gyerekekkel, kiment az épületből. Soha sem látták többé, adatairól pedig kiderült, hogy hamisak, amely úgy következhetett be, hogy jöttekor semmiféle igazolvány nem volt nála, csak az általa bediktált ada­tokra támaszkodhat­tak. S bár megszülhette volna gyermekét legáli­san is, s következmény nélkül lemondhatott volna róla mindjárt, de tekintettel arra, hogy a gyermek joga erősebb, mint az anya személyi­ségi joga, egy idő múl­tán gyermekének lehe­tősége nyílott volna ar­ra, hogy megkeresse őt. Amíg korábban ta­lán akkor is kiemelték a gyereket a családból, amikor nem kellett vol­na, mára az a vezér­lőelv, hogy a családjá­ban kell tartani. Ez ön­magában nem rossz gondolat, mondja dr. Simony Emőke, a kert­városi családgondozó vezetője (második kis képünkön), de az elmúlt két év döbbe­netes tapasztalatai alapján elmondhatja, hogy elképesztően sok család veszélyezteti közvetlenül és súlyosan a gyerekeket. En­nek ellenére a gyerek kiemelése a legrit­kább esetben történik meg, pedig, bár két­ségtelen, hogy nem ütik agyon, és nem éheztetik halálra, de olyan a család klímája, hogy állandó veszélyhelyzetet teremt. Ter­mészetesen korábban is voltak veszélyezte­tett gyerekek, de jó részükről nem lehetett tudni, mert nem működött a mostanihoz hasonló jelzőrendszer. Azt a nézetet, amely szerint veszélyezte­tett gyerekek elsősorban a lecsúszott csalá­dokban fordulnak elő, nem igazolja a gya­korlat. Volt olyan eset, amikor a középré­teghez tartozó családban az apa megtudta, hogy gyermekét védelembe vették, ezért el­kezdte ütni-verni a gyereket és a feleségét, majd beszaladtak a gyermekjóléti szolgálat­hoz, ahol a kollégák bezárták egy szobába az anyát a gyerekével, s rendőrt hívtak az őrjöngő családfő elviteléhez. Hiszen az al­kohol, a személyiségzavar, a rossz családi légkör, érvel Simony Emőke, bármely csa­ládban előfordulhat. De a hatóság köny- nyebben hajlik arra, hogy feltételezze: egy rendezett, egzisztenciálisan jól működő családban ennek kisebbek az esélyei. Pedig mindössze arról van szó, hogy ritkábban derül ki. Az viszont tény, hogy minden ne­gyedik családban valamelyik szülő alkoho­lista, vagy hogy az orvosok között tízszer több az alkoholista, mint az átlagnépesség­ben, s majd minden második házasság vá­lással végződik. Mindez azt mutatja, hogy a gyermekek veszélyeztetettsége általános. Komoly gond, panaszolja Simony Emő­ke, hogy a törvény előírja: legfeljebb 25 családot gondozhat egy családgondozó, míg ugyanez a szám Nyugaton 5, maxi­mum 10 család lehet. Ezt a mennyiséget pedig lehetetlen jól teljesíteni, mert azt tud­ni kell, hogy a családgondozás rendkívül időigényes munka, számtalan esetben te­repre kell kimenni úgy, hogy nincs gépko­csijuk sem. Nemritkán a hatóság kötelezi a gyermekjóléti szolgálatot olyan családok gondozására, amelyek nem akarnak együttmű­ködni. Mert segíteni csak azon lehet, aki ezt akarja is, hiszen a szolgálatnak egyéni nevelési tervet i kell elkészítenie, amely ^ ' jÍÉ ilyen körülmények kö- zött ellenőrizhetetlen.-.M Vannak ugyanis olyan szülők, alak nem nyitják ki az ajtót, s erre semmilyen eszközzel nem lehet kötelezni őket. A szülő szerepe pedig igen fontos. A nevelés egyik fogyaté­kossága a kényeztetés, amely egyre inkább abban nyilvánul meg, hogy a szeretetnek csupán tárgyiasult formáit kapja meg a gye­rek korlátlan mértékben. Ennek ellenkező véglete a teljes elhanyagolás. Igen jelentő­sek a családokban a szerepbizonytalansá­gok, elbizonytalanodik a szülő, milyen nő, milyen feleség, milyen anya is ő, s elbi­zonytalanodik az apa is. S ha elmosódnak a családon belüli szerepek, abból nem sok jó származik. Ha a szülő bizonytalan saját szerepét illetően, akkor szinte törvényszerű a korlátok hiánya. S kamaszkorra, amikor a gyerek viselkedése tűrhetetlenné válik, ak­kor hiába próbál korlátokat feremteni, többnyire már késő. CSERI LÁSZLÓ MÉSZÁROS ATTILA Kötetlen kötődés Szívós, várhatóan hosszadal­mas harcot kezdtek a kisebb te­lepülések önkormányzatai. Vagyis a többség. Azokról a fal­vakról van szó, amelyek vagy túl közel vannak egy nagyobb településhez, és annak vonzása sok embert elcsábít, vagy az el­múlt évek változásai a község­ben élők munkalehetőségeit - helyben - csaknem teljesen, vagy teljesen felszámoüák. A munkalehetőség keresése a vándorbot szülője. Akármelyik legyen is az ok, szembe kell nézniük azzal, hogy fogyó népességgel várják a jövőt. A fogyás pedig még ön- kormányzati anyagi szempont­ból is hátrányt jelent. Ám nem csak ezt látva kapcsoltak a pol­gármesteri hivatalokban. Na­gyon sok helyen különös oko­kat, apropókat találnak, min­den ötletet meglovagolva, hogy hazacsalogassák az elszárma­zottakat, de főleg hogy megerő­sítsék a településeken élőkben a lakóhelyükhöz kötődést. A millenniumi ünnepségek a falunapokm is jó alkalmat kí­nálnak, bár például Túrony- ban, ahol május 27-én lesz ilyen rendezvény, a meghívó­ban szerepel még egy fontos jel­ző: gyermek- és falunap. Lehet­ne persze tamáskodni, az ön- kormányzat nem azt az egyéb­ként okos megoldást választot­ta-e, hogy egy csapásra két le­gyet üt. De mindjárt ellenébe is helyezhetjük az érvet, hogy a te­lepülésjövőbeni felnőttéinek is a kedvében akar járni. Játékos vetélkedő és Bohócország egy­aránt alkalmas bizonyos kor­ban a kötődés erősítésére. Vannak már híressé váll fa­lunapok, mint amilyen például a bodai. Ebben a faluban las- san-lassan arra kell vigyázni, nehogy „elöntse” a települést a vendégek áradata. A túronyiak itt még nem tartanak, talán nem is akarnak. Úgy tűnik - fi­gyelve a május 27-re tervezett programot -, hogy befelé, saját maguknak szeretnének örö­met, jó kedvet teremteni. Per­sze, a jövő zálogaként. Kiderül ez abból is, hogy az ilyenkor szokásos formula - záróren­dezvényként falubál - hiányzik a meghívóból. Helyette ez áll: „ Az est addig tart, amíg jól érez­zük magunkat. ” Egy falu is ad­dig él, ameddig lakói jól érzik ott magukat. KOZMA FERENC _______________________ Me glepetések A pénzügyminiszter döntésére magam is elhatároztam, meg­próbálok hosszabb távú, ha nem is kétéves, de legalább kéthavi költségvetést csinálni, ami nem könnyű feladat. Hi­szen nehéz ilyen messzire előre­látni. És nem csak azért, mert igazából rászoktam, hogy bár általában havi beosztással élek, még az egyik hétről a má­sikra sem merek megváltoztat­hatatlan pénzügyi döntéseket hozni akkor sem, ha a házi költségvetésembe csak nehezen megmagyarázható áttételeken keresztül gyűrűződik be a dol- lár/euró viszonya és az európai inflációs ráta, s legfeljebb any- nyiban hasonlít a családi kasz- szám a központi büdzséhez, hogy előre nem látható, úgy­mond váratlan kiadásaim ne­kem is akadnak bőven. Szerintem manapság csak a bátrabbak és a meggondolatla­nok tervezhetnek hosszú távra. Hiszen olykor váratlan dolgok történnek, még a legfelsőbb szinteken is. Például az állam­főjelölés több éves izgalma Mádl Ferenccel lezárult, s olyasvalami történt a politikai közéletben, amire még a legna­gyobb fantáziával megáldott politológusok sem mertek gon­dolni: rövidesen hatpárti kon­szenzussal lehet majd Göncz Árpád utódlásáról dönteni. Az ellenzéki „ nagyok“ is egyetérte­nek a kisgazdákkal. De ez még semmi. Hirtelen beköszöntött a kormányátalakítás és a mi­nisztériumi átszervezések ideje is, amire a legnagyobb titok­ban készült a kormányfő, s amiről semmi sem szivárgott ki előzetesen. Olyannyim nem, hogy még maguk a miniszterek is meglehetősen furcsa képet vágtak a parlamenti folyóson, amikor az újságírók a hogyan továbbról ostromolták őket. Mit is mondtak volna, hiszen ma­guk is a sajtóból értesültek elő­ször arról, hogy a házuk táján valami gond van. Katona Kál­mán például alig végzett az ár­vízzel és a buzgárokkal, máris búcsút intett a bársonyszéknek (leginkább a hölgyek bánatá­ra), ám egyéb tárcák államtit­kárai is mással vannak elfog­lalva, minthogy örvendjenek a magyar gazdaság növekvő tel­jesítményének, az állami bevé­telek vártnál is nagyobb növe­kedésének. Hát, ilyen ez a kora nyár. Tele meglepetésekkel. hetedik oldal , Wu m *■ V HOLNAP Riport A dinnyehéj és az üvegház­hatás. Magyarország vezet az egy főre jutó hulladékter­melésben. Elképzelésnek bi­zarr, de igencsak kifejező példa, hogy évente csak a Pécsett keletkező háztartási hulladékból a Széchenyi tér teljes területén mintegy 50 méter magas hegyet lehetne építeni. Portré Kiszakítani egy darabot Is­ten szent ter&iől. Pál Zoltán szobrászművész már kisgye­rekként cserépből készített apró téglákat és abból épí­tett. A művészeti akadémiát a múzeumban „végezte el". Portré A könyvtár és a közszellem 1977-ben azzal a feladattal csábították el Szigetvárról a Pécs Városi Könyvtárba, hogy a Griffaton-féle házban ak­kor kialakítandó fiókkönyvtár szervező, könyvállomány­gyűjtő munkáit irányítsa. 1980. augusztus 20-án avatták fel a könyvtárat, és azóta ő a vezetője.- Hogyan választotta a könyvtá­rosságot?- Magyar-történelem szakos tanárnak készültem, de osztályfő­nököm biztatására a jelentkezési lapomat a szombathelyi főiskola népművelés-könyvtár szakára is beadtam, és végül oda felvételiz­tem. A gyakorlat során a Baranya Megyei Könyvtárban találkoztam egy kiváló könyvtárossal, Kozma Jenővel, ő biztatott, hogy erre a pályára térjek.- Hűséges a szakmához, hűsé­ges a munkahelyéhez.- Születésétől együtt vagyunk. Amikor avattuk, a város legszebb könyvtárának számított. A könyv- állományunk 80 ezer kötet. Re­mélem, a- A nevet én találtam ki. Máig sem tudom, milyen sugallatra. Várkonyi Nándort személyesen is ismertem. A névadás a könyvtár- avatóra nem jött össze. Később vé­letlenül kiderült, hogy Pestről már régen megérkezett az engedély, de elfektették a pártbizottságon. Va­lahogy nem kedvelték Várkonyit. 1981. május 19-én lett volna a 85. hírnevét si­került meg­őrizni. Jeles író-költő vendégein­ket hosszan sorolhatnám. Várkonyi Nándor nevét 1981 májusában vettük fel. Azóta is ápoljuk az emlékét.- A névadás simán ment? Keresztúri József 1946-ban született Pécsett. A Baranya Megyei Könyvtár volt az első munkahelye, utána a Tanárképző Főiskola könyvtára következett, majd a Szigetvári Városi Könyvtár. 1977-től dolgozik a Pécsi Városi Könyvtárban. Majd 20 éve a Várkonyi Nándor fiókkönyvtár vezetője. Nős. születésnapja, és akkorra rendez­tük a névadó ünnepséget.- Teológiát is tanult. Volt vala­mi szándéka vele a tudáson túl?- Vallásos vagyok, de ebben a témakörben tudtam a legkeveseb­bet. 1985-ben meg lehetett oldani, hogy Pestre járjak konzultációk­ra. 1988-ban végeztem a teológi­án. Azt hittem, erről a munkahe­lyemen nem tudnak, de téved­tem. Mindenesetre nem szóltak miatta. Tízegynéhány éve már hitoktatóként is dolgozom Mecsekszabol- cson.- Miket gondol mostanában a könyvtárról?- Nem olyan intézmény már, mint amilyen akár 10 éve volt. Be­jöttek a számítógépek. A könyv­tár zajosabb lett általuk. A ma­gyar közszellemben azonban nincs benne most sem, ahogy 40- 50 évvel ezelőtt sem volt. Ha ame­rikai filmeket nézek, azokban ab­szolút semleges párbeszédekben, vagy helyszínként sűrűn előfor­dul a könyvtár, noha nincs funk­ciója. Magyar filmben, tévéjáték­ban nemigen látunk ilyent.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom