Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)

2000-05-16 / 133. szám

<■ N| 2000. Május 16., kedd HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal Megélénkült az antik holmik piaca Minden, ami már nyolcvan évnél öregebb A régi holmi többnyire értékhordozó. Köztük is akadnak különösen keresett portékák, üveg és porcelán dísztárgyak, festmények, bútorok, századelős játé­kok, porcelánbabák, ezüst és arany ékszerek, amelyek olykor csillagászati árakat érhetnek el. És nem csak külföldön, hanem már nálunk is. Az antik holmik hazai piaca az elmúlt tíz évben megélénkült. Aukciók és árverések so­ra bizonyítja, hogy akad, aki nem sajnálja a pénzt, akár befektetésnek sem. Legutóbb egy budapesti árverésen egy francia komódért kilencmillió forintot fizetett ki a vevő. Bognemé dr. Tóth Mária ismert pécsi régi­ségkereskedő üzlete a Citrom utcában van. Igazából tizenhat éve szakmabeli, de már jó ideje foglalkozik a régi holmikkal. A mí­ves tárgyak közelébe valamikor a hatvanas években került, amikor a mai szemmel nézve meglehetősen nagy értékű bútorok­hoz, garnitúrákhoz potom pénzért lehetett hozzájutni. Amikor a panellakások építésé­nek, gombamód-szaporodásának idejét él­tük, s nem fért be oda egy valamirevaló ebédlőgarnitúra, de a terebélyesebb szek­rény, fotel, íróasztal sem. Amikor átmeneti­leg a modem az antik holmik fölébe kere­kedett.- Mi jellemezte az akkori időket?- Jól emlékszem, pont annyiért vettem egy Steindl-garnitúrát, amennyiért az akko­riban gyártott csőbútort meg tudtam volna venni. Ráadásul a modernet előjegyzésben, többhónapos várakozások után kaphattam volna meg. Szerintem a hatvanas, hetvenes, sőt még a nyolcvanas években is a régisé­gek szempontjából kincsesbánya volt Ma­gyarország.-És ma?- Óriásit változott a világ, főleg amióta, az elmúlt tíz-tizenöt évben a kivitel is lehet­ségessé vált. Szinte kirabolták az országot, hiszen a nyugati államokban milliókat is adtak azért, amit nálunk a vásárokban fillé­rekért lehetett megszerezni. Egyébként ezt a vásári kereskedelmet egy bizonyos réteg vette kézbe, nagyon hozzáértő, rafinált em­berek, s még ma is ömlik az ám Nyugatra. Olykor jól szervezett láncon, akár zöld ha­táron át. Persze mostanában már Magyar- országon egyre nehezebb igazi kincsekhez jutni, akár bútorról, porcelánról, régi hasz­nálati tárgyakról van szó. Jó forrás még esetleg Románia és Ukrajna, ahol a megél­hetés kényszere diktál az embereknek. Mi ez esetben is legfeljebb tranzitország va­gyunk, .hacsak nem konkrét megrendelésre szállít a nepper.- Mivel jellemezné a kínálat hiányát?- Valamikor hetente legalább két-három Zsolnayt hoztak be bizományi eladásra, ma örvendek, ha havonta akad egy-egy olyan régebbi porcelán, ami némi értéket is kép­visel. Árverések a közeljövőben- A pécsi vásár azért az élmezőnyben van még?- Nagyon jó a hírünk, amire azért a fel­hozatal időnként rácáfol. Minden bizony­nyal megelőz bennünket a fővárosban az „Ecseri”, és úgy néz ki, hogy az utóbbi években az osztrákokra való tekintettel már a nyugati megyeszékhelyek - Győr vagy Szombathely - nagyvásáraiban olykor-oly­kor több az áru és nagyobb a kínálat.- Hogy látja ön a műkereskedelmet. Mi ma a kurrens holmi?- Szinte minden, ami a B múltból ránk maradt és a hozzáértő mesterek vala­mivel nagyobb odafigye­léssel, gondosabb mun­kával készítették, mint az átlagot. Kommersz min­den időben készült, száz éve is. Kapósak porcelán­ban a szecessziós idők termékei, bútorban szinte minden, ami a múltra mutat. Manapság a gyűjtők nagyon keresik a szőnyeget, a fest­ményt.- Az árak persze egyre emelkednek.- Ott van a polcon egy herendi „Kanalas gém" porcelánszobor, ami a hatvanas évek­ben került ki a gyárból és annak idején 1100 forintért lehetett a boltban megkapni a talpán lévő régi árcédula szerint. Most a ka­talógusok szerint pontosan 168.400 forint az értéke.- Kik a vevői?- Sokféle ember lép be hozzánk, sokféle igénnyel. Magamról tudom, hogy a régi holmik szeretete szenvedéllyé válhat, olyanná, amiről sohasem lehet leszokni. Ha már egyetlen biedermeier bútordarab beke­rül a lakásba, szépségével a többi bútor fö­lébe kerekedik, s „ráveszi” az embert, hogy megkezdje azok folyamatos cseréjét. És közben a bútorra terítő, a térítőre porcelán vagy valamiféle műtárgy kívánkozik, a falra festmény és velencei tükör. A folyamat megállíthatatlan... ■■■■■IMHHHRRHMBHHPiMHHM A hazai régiségek forgalmának egyik leg­jobban jegyzett színtere a fővárosi Nagyhá­zi Galéria, amelyből a minap egy XVI. szá­zadi francia komódot 2,2 millióról 9 millió­ra felverve vittek el a licitálók. Műtárgyai­nak árverésein egy-egy al­kalommal több ezer tétel cserél gazdát. A galéria dolgozója a pécsi illetőségű Nagy Jó­zsef (tanár volt a főisko­lán), aki szerint napjaink­ra érkezett el az az idő, amikor az erősödő pol­gárság ismét szép környe­zetet akar maga körül lát­ni, és ehhez a pénze is megvan.- Ám olykor nem a szépségre megy, inkább befektet a vevő.- Természetesen gyakori a befektetési célú vásárlás, hiszen az államkötvényeket, a tőzsdei árfolyamok rohanását, sőt az in­gatlanok árváltozásait is überelheti egy-egy műkincs értékesülése. De a régiségek vá­sárlásához nemcsak hozzáértés, hanem szerencse is kell. Sok újgazdag próbálkozik evvel, s azt se mondanám, hogy nem éri meg számára. Ha szakember segítségével ad-vesz, ritkábban fordul talán elő, hogy rá­fizet a boltra. Főleg akkor jár jól, ha figyeli a műkincspiac jelzéseit és van türelme ki­várni azt a megfelelő pillanatot, amikor a korábban vett holmit érdemes újra piacra dobni.- És persze azt se felejtsük, hogy van egy profi kereskedőréteg, amelyik ebből él.- Természetesen egyre többen próbál­koznak manapság az antikvitások forgal­mazásával, bár igazán nagy kereskedőházat keveset bír el a hazai piac.- A szakértők szerint az árak mostaná­ban felfelé mozognak.- Ezt egyértelműen alátámaszthatom. Magyarországon ma már jó ideje keresleti piac van, miközben eléggé erőteljesen kez­denek hatni a bécsi, müncheni, tehát a nyugati árak is.- Annyit mondok: festmény. Mi jut eszé­be?- Az, hogy az utóbbi néhány évben hi­hetetlenül megnőtt a kereslet a huszadik századi magyar festők iránt és hogy sok olyan kép jön elő, amiről azt sem tudtuk, hogy létezik. Például mostanában az úgy­nevezett nagybányai iskola kevésbé jegy­zett mesterei után kutat a piac, s olykor egy-egy kép milliókért cserél gazdát.- Porcelán?- Századelős Zsolnay. Vagy úgy a két há­ború közti.- Bútor?- Szinte minden korból való, de különö­sen kapós a késő reneszánsz. A mondottak alátámasztására - hogy a műkincspiacon mennyire felkapott a szá­zadelő - néhány információ. Az idén mind­össze két aukciót szervez a fővárosi Blitz és a Magángyűjtők Galériája, mindkét alka­lommal többnyire a nagybányai iskola, il­letve a 20-as és a 30-as évek modernista festőinek képei kerülnek a középpontba. Májusban a Pless&Fox a századik ékszer­aukcióját szervezte, s a látványos, szemet gyönyörködtető kollekció (az interneten is megtekinthető) elsősorban a szecesszió és az art deco korában, a század első felében készült tárgyak gyűjteménye. Áprilisban tartotta kétnapos tavaszi ár­verését a Nagyházi Galéria, amely főkép­pen a klasszikus, realisztikus stílusú festé­szet, a portrék, csendéletek kedvelőit vonja hatókörébe. Az aukción rekordot döntött A. Schiffer osztrák festő „Festőművész a táj­ban” című alkotása, mely 550 ezer forintról 3,2 millió forintra emelkedett. A sztárképek sorában még ott volt Gulácsy Lajos „Szap­panbuborékok” című műve, amelyért 4 millió forintot tett le a vevő. Végül az interneten is (www.agria.hu/ acreklam/iranyar/2008/regiseg.html) szembesülhetünk a műkincsek (bútorok és egyéb régi holmik) keresleti piacával. A sa­játos hirdetőújsággá vált oldalakon szinte minden második érdeklődő antik bútort venne. A jelszó: legalább 80 évnél öregeb­bet! KOZMA F. Budapesti Belvárosi Aukciósház (V. Váci u. 36.) június 1- jén, 8-án, 22-én és 29-én tart műtárgyárverést. A Nagyházi Galéria (V. Balaton u. 8.) Június 6-án, 7-én és 8-án tart műtárgyárverést. Az Ulysses Antikvárium a fővárosi Trade Centerben június 6-án és 7-én filatéliai anyagok és régi képeslapok árveré­sét tartja. A Kieselbach Galéria június 12-én a fővárosi Vígszínház­ban festményárverést tart. CSERI LÁSZLÓ Meztelenül Meghirdették az Első Magyar Naturista Gyermekrajzversenyt egy internetes honlapon, s ez­zel párhuzamosan naturista fo­tópályázatot az erotikamentes ruhátlan szabadidős tevékeny­ségekről, de díjaznak bármi­lyen naturista témájú esszét, s meg lehet pályázni a legnatu­ristább magyar család címét. Ez utóbbin mélyen elgondol­kodhatunk, miképp is lehet egy család a legnaturistább. Mert a meztelenséget csak egy hatá­rig lehet fokozni, az anyaszült meztelenség után vajon mi kö­vetkezhet még? Persze elképzel­hető, hogy nem ezen a téren kell versenyezniük a magyar családoknak, hanem minél többször és minél több helyszí­nen illik megjelenniük ruhátla­nul. Magyar apa, anya, fiaik és lányaik kéz a kézben végig­vonulnak a főutcán, bevásárol­nak, szavaznak, megjelennek a földhivatalban, a polgármes­ter fogadásán, részt vesznek családi szánkóversenyen, tün­tetnek a Parlament előtt, kira­bolnak egy-két bankot, pártot alapítanak vagy veszejtenek el, mindezt természetesen meztele­nül. Azt azonban nem szabad hinnie senkinek, hogy a ruhát- lanságot mindenütt díjazzák. Történt példának okáért a na­pokban, hogy Aszanokiri, ja­pán szumós ágyékkötője leesett birkózás közben. Azt gondol­nánk, hogy ebben nincs semmi különös, hiszen láttunk mi már ilyesmit vízilabdázók, labdarú­gók, satöbbi esetében, nem nagy ügy. Igen ám, de szúrná birkózásban 83 évvel ezelőtt for­dult elő hasonló ágyékkötő-le- esés utoljára, ráadásul az vi­szonylagzárt körben történt. Most pedig a televízió élő közve­títésben számolt be az esemény­ről, amint ez a derék Aszanoki­ri ott áü anyaszült meztelenül, s lába alatt hever a rosszul felkö­tött, nyolc méter hosszúságú mavasi, fedetlenül hagyva Asza­nokiri férfiasságát. Ám nem­hogy díjazták volna, rögtön ki­zárták a versenyből, ami egy ki­csit szigorú ítéletnek tűnik mife­lénk, mert kinek is jutna eszébe piros lapot felmutatni Kuttor- nak, Sowunminak, Zabundu- nak vagy Böőrnek nadrágleesés miatt. Nálunk egy ilyen eset ér­dektelen. Legalább is eddig így volt. Mostantól azonban kiváló téma a naturista gyermekrajz- .verseny résztvevőinek. KOZMA FERENC _______________________ Ér ettségik A hét végén még ballagtak, de tegnap reggel már a magyar té­teleken rágódtak az érettségiző diákok. Előrehozott vizsgasze­zon van az egyetemek némelyi­kén is (tegnap a Pécsi Tudo­mányegyetemen a magyar sza­kosok már szigorlatoztak), s evvel elkezdődött az az orszá­gos stressz, ami a diákok ré­vén érinti a szülőket, nagyszü­lőket, érinti a testvért. Mert hát ilyenkor emelkedik az adrena­linszint és egyre kevesebbeknek megy le a torkán a reggeli. Szo­rítunk a sikerért és álmodjuk a jövőt. Hiszen az érettségi még nem minden, a vizsgák után a továbbtanulás (felvételi) vagy a munkába állás lehetőségeinek kétsége ronthatja tovább az amúgy is gyatra közérzetet. És persze a kérdés: mi legyen a gyerekből? Szombaton Pécsett (talán a ballagás utáni levezetőként) a köznyelvben csak gépipariként emlegetett középiskolában sa­játos találkozót hívtak egybe, amely nem kötődött jubileum­hoz (hiszen még csak 88 éves a technikum), de amelyre min­den valaha volt tanár és egyko­ri diák meghívást kapott. Lás­sák egymást, szóljanak a múltról, öleljék át öreg tanárai­kat, simogassák szemeikkel a folyósokon kifüggesztett tabló­kat, érezzék e kedves miliőt. Hallják a jelenről meg-mind- azt, amit tudni kell, miként küszködik az iskola, s hogy a fennmaradásért például Ame­rikában élő diák alapítványt tett, amihez Németországba szakadt kedvelt tanáruk csat­lakozott legelőbb. És persze azt is gondolják egy kicsit végig magukban, hogy vajon mire is vitték azóta, hogy maguk is „elballagtak” az öreg alma ma­terből Hányfelé szaladtak a szakmákban, a politikai hit­vallásokban és a nagyvilág­ban? Mennyire tart még az egészség, hogy nyűtte el a szí­veket az elmúlt harminc, negy­ven, ötven, vagy hatvan év, bennük a mindenféle társadal­miváltozásokkal? (Ötvenhat első baranyai áldozata is gép­iparista diák volt.) Hogyan kényszerítette generációk sorát helytállásra az élet, amint kényszeríteni fogja a mai érett­ségizőket is. Persze mi már sokan tudjuk, hogy mi várt ránk. hetedik oldal HOLNAP Riport Kusza ügy az egyetem bota­nikus kertjében. Más mun­kakörbe helyezték át a kert eddigi vezetőjét. Szerinte szakmai féltékenység és kon­cepciózus támadás áldozata Az egyetem azt mondja vég­re rendet kellett csinálni. Portré Pincérként kezdte a Nádor­ban dr. Deák Imre, vezetett luxusszállót Kaliforniában a tengerparton, s ma azon dolgozik, hogy a Danubius Hotels Group a legnagyobb európai gyógyszállóhálózat tulajdonosa legyen. És köz­ben fél szemmel a pécsi Ná­dorra néz. Portré A füvészkert leggazdagabb hajtása Áradnak belőle az emlékek, a hiteles történetek, nevek és helyszínek. Árad belőle a bölcs, magabiztos humor is. Ke­vés olyan polgára akad Pécsnek, akire annyira büszke le­hetne, mint rá, a tudósra, a Szent István Akadémia tagjára,- Nem akartam pap lenni. Vi­szont, kérlek szépen, nagyon ér­dekes előjelei vannak botanikus- ságomnak. Már ötéves koromban magántanuló voltam a debreceni Füvészkert utcai iskolában. Ne­vem ugye Olivér és Adolf. Az előbbi olajfa-ültetőt jelent. Az lett belőle, hogy már piarista gimna­zistaként sejtbiológiáról tartottam önképzőköri előadást. Miután a Pázmány Péteren három év alatt végeztem, Pécsre jöttem tanítani természetrajz-vegytant. Akkor, kérlek, a biokémiának még a ne­vét sem hallották!- Mostanában mivel foglalko­zik tanár úr?- Kérlek szépen, erősen foglal­koztat a gondolat, hogy ismét ak­tivizáljam a tiszteletre méltó tes­tületet, a Szent István Akadémiát. Ennek pilla­natnyilag én vagyok az egyetlen élő, teljes jogú tagja, immár 40 éves korom óta.- És az egyetlen pap, aki Szé- chenyi-díjat kapott.- Igaz. Talán ezért kerültem be a Ki kiesődé?-ba. A Katolikus lexi­konnal elégedett vagyok, mert ter­jedelmében fele annyit írtak ró­lam, mint Szent Ágostonról. Ez terjedelmében talán túlzás, vi­szont fontos dolgok kimaradtak az életutamból.- Azt mondta, életében négy hajótörése volt.- A rend birtokainak, majd is­koláinak, ezt követően a Szent Mór kollégiumnak, végül a rend­házunknak az elvétele. Hála Is­tennek, a növénygyűjtemény még mindig megvan, s könyvtáram­nak is 95 százaléka. Ez utóbbi most annyiban okoz nekem gon­dot, hogy el kellene döntsem, kire hagyományozzam.- Egy. volt tanítványa a tanár úrról nevezett el egy növényt.- Garai László. Dél-Ameriká- ban foglalkozik orchideákkal, s egy növénynem­zetségnek a Hor- vatica Andicola nevet adta.- Mindezek el­lenére, hiányol va­lamit, tanár úr?- Lelki táplálékom a vatikáni rádió, európai szinten tudok pro­tekciót szerezni, remek termé­szetfilmeket látok a tévében. Hát kérlek, azért van valami. Az arany- és a gyémántdiplomám után már meg kellett volna kap­nom a vasat is. MÉSZÁROS ATTILA Dr. Horvát Adolf Olivér, a riszteteknél pappá szentelt tudós botanikus 1907-ben született Girálton. A biológiai tudományok kandidátusa, nagydoktor, Pécs díszpolgára, Jávorka Sándor- és Széchenyi-díjas. Pár év megszakítással - amikor Kaposvárott tanított - 1931 óta él Pécsett. A f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom