Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-14 / 131. szám
Schéner Mihály nem csupán megalkotója volt a békéscsabai Meseháznak, ha teheti, maga is beáll játszani. Sőt, befekszik... Névjegy Született Medgyesegyháza (Békés megye), 1923. január 9. Végzettsége: Képzőművészeti Főiskola (1942-1947) Tisztségei: 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja Elismerései: Munkácsy Mihály-díj (1978), érdemes művész (1984), a Soros-alapítvány díja (1984), kiváló művész (1989), a Hamburgi Katolikus Akadémia Gyermekkulturális díja (1990), Kossuth-díj (1995) Állandó kiállítása: Meseház, Békéscsaba (1982-től) Isten legszebb teremtménye 2000. május 14. ★ ARCKÉP ★ 7 Schéner Mihály Kossuth-díjas festőművész 62 alkotása szerepelt nemrégiben a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely Virágok Vasárnapja című rendezvényének kiállításán, amit Kerényi József Kossuth-díjas építész nyitott meg. A Mester Magyar játékfundamentum című albumát pedig dr. Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója mutatta be Békéscsabán, a Meseházban április 28-án. A virágcsendélet műfajáról és az új könyvről a héten beszélgettünk Schéner Mihállyal zsúfolt műtermében, friss képek között. Ám ahogyan azt a művésztől megszoktuk, nemcsak festészetről, hanem a világ dolgairól, romlásról és hanyatlásról, valamint szívügyéről, a gyermekkultúráról is szó esett. mindennap festek. Az utóbbi két hónapban nagyon sokat dolgoztam. Minden virágot meghagyok, és az asztalok, szekrények, kredencek tele vannak elszáradt virágokkal, mert én akkor is szeretem és festem őket. Amikor a tulipánok teljesen kinyílnak, és szecessziós, lágy, hajlékony formákban hajladoznak, akkor szeretem őket legjobban festeni. Nekem a virágfestés mindennapi kenyerem. Még anyámtól örököltem a virágok szeretetét. Medgyesen, mint minden más háziasszonynak faluhelyen, volt kis virágoskertje. Már diákkoromban festettem a gangon, a lócán.- A sok rosszkedvű, borúlátó, lemondó műalkotás közepette — hogy a szomorú valóságról ne is beszéljünk — nagyon jól jönnek ezek a virágcsokrok, a vidám, derűs színek.- Miután annyi baj van a világon, annyi szennyezés, és nem csak cián, hullik a szürke por állandóan ránk, amiben méreg is lehet, egyre fontosabb lesz a virágok szépsége és megbecsülése. Egyre inkább meg kellene becsülni Istennek ezt a csodálatosan szép teremtményét, ami nemcsak színeiben, hanem szerkezetében is annyira nagyszerű. Azt szoktam mondani, ha valakivel jó kapcsolatom van, különösen a kultúrában,.hogy egy mezőn sétálunk és hasonló virágcsokrot szedünk.- Valahányszor beszélünk, előbb-utóbb szóba hoz két témát: az egyik a beteg, pusztuló világunk, a másik a szívügye, a gyerekek. így volt ez most is, amikor a találkozás időpontját egyeztettük.- Az én tevékenységemnek nagy része a gyerekekre vonatkozik. Tíz évig tanároskod- tam, aztán lemondtam róla, mert nem tudtam volna a művészetet meg a fegyelmezést Madáreregető tündér- A Szórakaténusz húsz éve nyitotta meg kapuit, a Meseház 1988-ban. Kerényi József kiváló építész műve a komplex kulturális intézmény. Járt nálam Kerényi, látta a virágos képeimet, s azt mondta: Mihály, érdemes lenne ezeket kiállítani. Azt feleltem, hogy néhány művészettörténész véleménye szerint a virágcsendélet konzervatív. Hülyék azok, a virág örök szépség marad! - mondta, és én is így fogom föl. A virág Isten legszebb teremtménye, s talán éppen azért teremtette, hogy örömünk teljék, gyönyörködjünk benne, hogy boldogságot sugározzanak a szépségükkel, szívükkel, illatukkal - emlékezett Schéner Mihály a meghívás történetére. - Végül azt mondtam: ha te leszel a kertésze ennek a kiállításnak, akkor megyek...- A kiállítás anyagában régi képek, vagy főként újak szerepelnek?- A legrégibbek talán egyévesek; de én, ha csak tehetem, együtt csinálni. De a gyerekkultúra a legfontosabb része művészi tevékenységemnek. Nagyon fontos, hogy a gyerekeknek már kiskoruktól legyen kapcsolatuk a környezetük szépségével, hogy élménydús legyen a gyerekkoruk, mert erre fognak majd visszaemlékezni szívesen felnőttként is. Ezen az úton kerültem én vissza Békéscsabára. 1978-ban hívtak engem ide, felajánlották ezt a műtermet, ami azóta beázik; láthatja, minden hullik és omlásban van, és senki nem csinálja meg. Nem tudunk itt se pihenni, se dolgozni, mert lárma van, éjszaka randalíroznak a fiatalok, amikor jönnek a környező diszkókból. Nem haragszik, ha elmondok valamit, ami talán nem ide tartozik? Tegnap a városházára nem lehetett bemenni, rendőrök álltak ott, 30 narkós fiatalt hallgattak ki...- Gondoltam, hogy nagyon tek sorsukra várva. Én nagyon sajnálom a szüleiket elsősorban, de őket is, mert korunk vagy századunk egyik mellék- terméke és átka, hogy megbünteti a szülőket az utódok által. Mert nincs olyan rend, tisztaság és értékrend, ami jó volna ahhoz, hogy a fiatalokat orientálja. Zűrzavar van, olyan világban élünk, ahol százszorosán fontos lenne, hogy a gyerekek lelkét megóvjuk és védjük.- Pedagógusként sokat tett, de legtöbbet művészként a gyerekek, az ifjúság esztétikai neveléséért, formálásáért.- Nagyon fontos a gyerekek szeretete. Tulajdonképpen ezért találtuk ki és hoztuk létre a Meseházat is; 1978-ban álmodtuk meg Dér Lacival. S éppen azokban a nehéz időkben valósult meg, amikor azt mondták, hogy csak egyféle golyót, pirosat lehetett begurítani. Nekem akkor is voltak jó embereim, támogatóim, Amikor a művész még a „cipőkorszakát" élte is idetartozik, amiről beszélni fog.- Aztán később beengedtek, s láttam azokat a szerencsétlen fiúkat és lányokat, ott ülkisebbektől. ,.Nekem a játékra mindig szükségem volt ahhoz, hogy élhessek" - írja új könyve bevezetőjében. A Magyar játékfundamentum életművéből egy szelet képekben, rajzokban, tervekben? emberek, intézmények, a pénz- és vagyonszerzéstől, a kapzsiságtól indíttatva, gátlástalanul szennyezik, pisz- kolják a környezetünket. Mintha a kapzsiságnak és a pénznek az ördögi ereje soksok segítséget kaptam Békéscsabán.- Mindig hangsúlyozza a játék, a gyermekkultúra fontosságát, azt, hogy sokat tanult a- Ez a könyv az én gyermekkulturális alkotói tevékenységemnek a garabolyom- ban összegyűjtött része; itt kaptam ezeket az élményeket és útmutatást, és a Meseházban egy részét meg lehetett valósítani. Sajnálom, hogy a pásztoraimat, amik a játszótéren voltak, elégették, tönkretették. Ez sajnos országos, sőt, világjelenség. Valami értelmetlen, ostoba bosszú kezd elterjedni, mintha az ör- dögiség diadalmaskodna az egész világon. Az utolsó órában vagyunk, és nemcsak a környezetpusztítás, a cián- eregetés miatt, hanem azért is, mert a ciánfújtó, dögölő kai nagyobb volna, mint a szívnek és a léleknek az ereje, s mintha nem kapná meg a szív és a lélek azt a táplálékot, amire szüksége lenne az emberiségnek. Aki hozzá tud járulni a világkatasztrófa megakadályozásához, próbáljon segíteni! Egyébként több ezerre tehető a tervrajzok száma, amelyeket két utam közben elhullattam. Néhány százat festményben és szoborban is megvalósítottam. Négy kötetet tervezek, ez most az első, amelyben játékos rajzaimat, köztereken és közgyűjteményekben látható műveimet közreadom. Niedzielsky Katalin
