Új Dunántúli Napló, 2000. május (11. évfolyam, 119-148. szám)
2000-05-12 / 129. szám
Tengernyi sérelem Tengeriben A kárpótlási földosztások az aprócska kis faluban, Tengeriben sajátos helyzetet teremtettek. Egyes lakók szerint van, akinek hatalmas terület jutott, de nem is ez a baj, hanem hogy úgy is viselkedik a mezőn, mint egy kiskirály, erőnek erejével érvényt szerez minden akaratának. Legutóbb a szenvedő fél egy új földbirtokos volt, akit állítása szerint verőlegények megrugdostak, s elkergették a területéről. Tengeri Baksa után következik, s a letérő út gyorsan átszalad a falun, egyenesen a mezőre, ahol földútként tekereg tovább a végtelenbe. A mezőn, ezen a hullámzó zöld tengeren, ameddig a szem ellát, szántó, rét, legelő váltakozik. A falucska elöregedett. Tóth Jánosáé polgármester asszony fogalmaz így, hiszen egyetlen utcájában alig 70 ház áll, lakói viszont még ennél is kevesebben vannak, s azok többsége is nyugdíjas. A polgármesterasszony aztán fejből mondja, hogy ki az a négy ember, akinek munkája van a településen. De arról, hogy Tengeriben a napokban rendőrök jártak, hogy itt megvertek volna valakit, arról nem tud, pontosabban hivatalosan nem akarja kommentálni.- Az embereknek bármilyen vitájuk van, és verekedés lesz belőle, én abba bele nem szólok. Ez az ő személyes dolguk. Békéltető bíró nem lehetek, arra van a polgári peres eljárás. - Azt azért hozzáteszi, hogy az ominózus verekedésben a faluvezetés képviselői közül az egyik hölgy érintett, mert az ő férjét jelölte meg a sértett támadónak.- Nézze, ez a vita nem új keletű, lassan két éve tart már. Hirdetés útján kerestem mocsaras területet, ahol halastavat lehet csinálni, és lovakat lehet tartani. Ugyanis egy társkeresőklubot vezetek, és külföldi befektetők segítségével ide üdülőfalut szerettünk volna építeni - kezdi állítólagos megveretése történetét a pécsi Rácz György. - Találtam is megfelelő nyolchektáros gyepet, legelőt Tengeriben, a falu utolsó háza mellett, melyet megvásároltam Benke Ottónétól. Találkoztam ekkor a szomszédos mező tulajdonosával is, sőt felajánlottam neki, hogyha eladja, megveszek egy részt az ő birtokából is. Majd rögtön megmagyarázza azt is, hogy milyen fonák helyzet volt ez:- A környék legnagyobb gazdája ő, mint később megtudtam, 60-70 hektár földje van, Perek és feljelentések halastavakkal. Első szóra mégsem zárkózott el az ötlettől, azt mondta, hogy jó pénzért nála minden eladó. Nem sokkal később aztán feljelentett birtokháborításért, mondván, hogy az általam vásárolt földrész az ő tulajdona, és jogtalan eladás útján szereztem meg. Időközben ugyanis Benkééket is megfélemlítette, a férfit, Benke Ottót tudomásom szerint meg is verte. Az ügy akkor hosszú huzavona után mégis elrendeződött.- A bíróság tavaly tavasszal megállapította, hogy a terület az enyém, ennek ellenére rendőri segédlettel tudtuk csak a gépeit, eszközeit eltávolítani róla. Az igazi perpatvar azóta tart. Persze a külföldi befektetőket sem érdekelte már ekkorra a pereskedés miatt az üdülőfalu felépítése - teszi hozzá Rácz György. A telekszomszédi viszony azóta enyhén szólva nem felhőtlen közöttük. Rácz György közben egy otthoni baleset miatt kézsérülést szenvedett, s hónapokig nem járt a birtokon. Május 3-án aztán újra kilátogatott rétjére, s vitt egy falubeli embert is, Árva Józsefet, hogy lekaszálják a füvet.- Rég volt már reggeli, indulj ebédelni! - szóltam egy óra körül a segítőmnek magam pedig a birtok közepén álló mocsaras tavacskában lubickoló halakat figyeltem, és etettem őket - mondja Rácz György. - Alighogy távozott a kaszásom, a szomszédos területen kapáló képviselőhölgy odakurjantott, hogy Jó a más tavában horgászni?” Pár perc múlva az embere is megérkezett, de ő már sokkal keményebben lépett föl: „Na takarodj erről a területről!” üvöltött rám. Ne gyere át a rétemre, mert ez birtokháborítás, feleltem, mire odaugrott, és belevágott a halastóba. Ezt követően kihívtam a rendőrt Vajszlóról, aki mindössze annyit tett, hogy fölírta az adataimat. Folytattuk a munkát, de négy óra után három sportos legény jelent meg a területen. Az egyik szó nélkül szájon vágott, s mikor próbáltam elfutni, felrúgott a mocsárban, majd rugdalt, ahol ért. A társamat is földhöz vágták, de őt nem bántották. Ezt a három alakot Tengeriben már többször látták, s a faluban az a hír járja, hogy a nagygazda haverjai, akik vagy rendőrök, vagy kommandósok. Mindenesetre a verés közben azt kiabálták, hogy „Mondd, hogy megértetted, hogy eltakarodsz innen, mert a nagygazda úr (itt nevén nevezték az illetőt) úgy kívánja!” A vajszlói rendőrőrsről kijött néhány egyenruhás ezután, de tulajdonképpen semmit sem tettek. így látleletet készíttettem a sérüléseimről, hámsérüléseket és zúzódásokat diagnosztizáltak, szerencsére töréseket nem. Majd feljelentettem a gazda urat a Siklósi Rendőrkapitányságon.- Én azzal vívtam ki a tengeri nagybirtokos haragját, hogy gyakran segédkeztem Rácz Györgynek. Másrészt a házam szomszédos az övével, és ebből is adódtak kalamajkák - idézi fel megpróbáltatásait Árva József. - Egyszer átdobta hozzám a moslékot, majd rám för- medt: „Te kis hülye, már nem sokáig viseli a neved a feleséged!” Éppen kapáltam, amikor a kerítésoszlopot kikapta és a lábamra dobta, én pedig a kapával védekeztem. Aztán még ő jelentett fel. De egy másik helyi lakost, Szilágyi Sándort is leütötte egy háromméteres karóval, amikor egy barátjával a haranglábhoz csalta. Retteg az egész falu ettől a nagy darab embertől és ismerőseitől, miközben a nagyúr csak azt hangoztatja, hogy mindenkit meg tud vásárolni. A támadások kereszttüzébe kerülő urat nem tudtuk megszólaltatni, mert lapunkkal közölte, nem kíván ezekben az ügyekben nyilatkozni. Felesége éppen a birkacsordát Tengeri békére vár fotó, tóth László legeltette ottjártunkkor, s ő úgy emlékezett vissza arra a május eleji szerdára, hogy csak akkor szerzett tudomást a rendőrök kijöveteléről, amikor estefelé hajtotta haza az állatokat. Egyébként meg semmi közük ahhoz, hogy Rácz Györgyöt ki veri meg, vagy kik veretik meg. A vajszlói rendőrőrs vezetője, Pásztor Ferenc megerősítette: Rácz György megkereste őket azzal a bejelentéssel, hogy egy általa ismert személy bántalmazta.- De hát ezeknek az embereknek egymás melletti területeik vannak, bírósági határozatok sora próbálja rendezni köztük a területi vitát, így nekünk semmi közünk az ügyhöz - összegezte véleményét az őrsparancsnok. Másrészt a három támadó már nem volt ott, a sérülések szemmel láthatóan nem voltak súlyosak, a zúzódások a ruhán keresztül nem látszottak, így a rendőrök csak tanácsot tudtak adni, hogy készíttessen látleletet és annak birtokában tegyen bármely rendőrkapitányságon feljelentést. Ugyanakkor Pásztor Ferenc hozzátette, hogy itt sokkal súlyosabb atrocitások is előfordultak már, mivel a kárpótlási földek, a halastavak kijelölésekor nem mindenki volt elégedett a szerzeményével. Többször is előfordult, hogy a tavak gátjait éjszaka feltépték, és szántókat, réteket öntött el a víz, a halak pedig elpusztultak a szárazon. Rácz György mindemellett nem mondott le arról, hogy Tengeriben panziót építsen a magányosoknak, bár egyelőre félve megy a faluba. A vizsgálat ellenben folyik, a siklósiak talán többet tudnak meg arról, hogy ki a titokzatos három izomkolosszus. MÉSZÁROS B. ENDRE Rácz Györgyöt perük birtokháborításért - 1999 áprilisában felmentik a vád alól, mivel megállapítják, hogy szabályos adásvételi szerződéssel jutott a birtokához, így azt jogszerűen használta. Árva Józsefet feljelentették, mert a saját portáján szidalmazták, s személyiségi jogai védelmében a kezében lévő munkaeszközzel, egy kaszával kergette ki a sértegetőt. Rácz Györgyöt birtokán három ember megtámadja, megrugdalja, s megfenyegeti, hogy még rosszabbul jár, ha visszatér a földjére. Az ügyben orvosi látleletek alapján feljelentést adott be a Siklósi Rendőrkapitányságra. Két sértett (Benke Ottó és Szilágyi Sándor) állítja, hogy megtámadták, de feljelentést egyikük sem tett. Szilágyi Sándor egyébként orvosi látleletet is készíttetett az eset után, s állítása szerint bordatörés volt a diagnózis. Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal ~ CSERI LÁSZLÓ Tanév: vég és kezdet Baranyában egyelőre nem gyűjtenek tiltakozó aláírásokat, de több tanintézet pedagógusai is úgy gondolják, hogy nem kellene beengedni az iskolába a tanulókat június 8. után és szeptember 1. előtt. Az oktatási tárca szerint ugyanis választani kell a között, hogy egy héttel később fejeződik be a tanév, vagy hamarabb kezdődjék, miután a következő tanév olyan szerencsétlenül alakul, hogy az állami és egyházi ünnepek kivétel nélkül munkanapra esnek. A közoktatási törvény pedig 185 napos tanítási évet ír elő. Természetesen felmerül a kérdés, miért pont 185 a szükséges tanítási napok száma, de erre van „elfogadható” magyarázat, mi szerint ha kevesebb lenne, hét-nyolc órás tanítási napokra is szükség volna, lennének gyerekek nagy számban, akiknek hajnalban kellene kelni, hogy beérjenek a nulladik órára. Ez persze ke- rettanterv kérdése, meg az előírt óraszámoké, amelyek nem a könyörtelenül és szükségszerűen bekövetkezendő természeti törvények által meghatározottak. Azt mondja Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének pécsi ügyvivője, hogy a magyarországi klimatikus viszonyokhoz nem igazodik ez a 185 tanítási nap, amelyet azért állapítottak meg ilyen nagyságrendben, mert ez az Európához való csatlakozásunkhoz éppen „szükséges” mennyiség. Ugyanis például Németországban, ahol ugyanennyi a tanítási napok száma, ki tudja miért, de kissé máshogyan alakul az éghajlat. S azt tudni kell, hogy ha ott 28 fokra felmegy a hőmérséklet, akkor a hőség miatti rendkívüli szünetet rendelnek el, mert akkor már nem lehet eredményesen tanítani és tanulni. A nyugat-európai rendszerek mechanikus átvételének tehát nem sok értelme van. Ennek megértetésére azonban, úgy tűnik, néhány illetékest be kellene ültetni egy júniusi, vagy manapság akár májusi gatya- rohasztó forróságú héten egy „korszerű" iskola padjába. Ahol légkondicionálásról talán még nem is hallottak. MÉSZÁROS ATTILA _______________ Ut óirat Olvastam valahol egy statisztikát. Mondanivalója szerint nem is sokára a hazai társadalomban elképesztően rossz lesz az arány az aktív és a nyugdí- jaskorúak között. Természetesen az előbbiek lesznek túl kevesen. Az utóbbiakat eltartottaknak nevezzük. Ezért úgy is fogalmazhatunk, szűk lesz az eltartók, széles az eltartottak rétege. Ragozhatjuk tovább, jelesül hogy elöregedik a népesség. Avagy alacsony a népszaporulat. Túl vagyunk az anyák napján. Köszöntötték a sok katonafiút szült anyákat, egyáltalán a sokgyermekeseket, bemutattak a televízióban békés, szép hangulatokat, az udvaron játszó öt gyerekkel, olyan anyát-apát, akik teljesen idegen és többszörösen születési hibás kisgyereket vettek magukhoz, hogy szereteden neveljék és boldog emberré tegyék. Megkérdeztek a rádióban aranyos beszédű kis óvodásokat, mivel szeretnének örömet szerezni édesanyjuknak, miért szeretik őket?- Én azért szeretem az anyukámat - felelte egy pár éves kisfiú -, mert megtartott. Megszorult bennem a levegő, talán a szívem is megállt egy pillanatra. Döbbenetes volt ez a válasz. Minden politikai, szociológiai, morális bukdácsolásunkat összefogta ez az emberpalánta. Ártatlanul és teljes természetességgel mondott iszonyúan súlyos ítéletet a kor fogságában vergődő felnőttek világa felett. Mondhatnánk sok mindent mentségül. Jó részük elfogadható, magyarázatot ad. Más részük csak gyenge kifogás, mert hiszen éppen a vasárnapi ünneplésükkor mondta egy édesanya azt is, hogy az élet igenlése a gyermek. Valami rossz reflex alapján rögtön a másik oldal jutott eszembe. Még ott csengett a fülemben a kis óvodás hangja. Mellé tettem a statisztikát. Eltartottak és megtartottak. Kezdjünk el moralizálni, hogy ez nem jó? Próbálgatni a jövőbe látni, hogy ez hova vezet? Hogy a munkának és a családnak nem ez a gyümölcse? Hiszen mindenki, vagy csaknem mindenki tudja. De azért, ha egy óvodás is mondja már, a sürgősségi sorrenddel baj van. Nagyon nagy baj. hetedik oldal HOLNAP Riport Pécs teli van állat ürülékkel . Ez nemcsak városképi csúfság, hanem veszélyforrás is: sokféle parazitával fertőződhetünk. Az apró gyermekeknek van legtöbb esélyük erre. Tavaly a megvizsgált játszótéri homokozók közül minden másodikban talállak féregpetü. Tárca Bükkösdi László: Egy öregember emlékirataiból. Jó az előjegyzési naptár. „Kedden taípig feketében mentem dolgozni. Délben hatalmas csokorral, másik kezemben bottal, kitaxiztam a temetőbe. Tizenöt percbe telt, míg rájöttem, a temetés holnap van. ” Portré Az új rádióigazgató Csinos, mosolygós teremtés. Ahogy mondani szokás, olyan, akinek a jókedve ragad a környezetére. Kinevezése egy kereskedelmi magánrádió élére lehet meglepetés (rádiós múltja sohasem volt), de lehet egyfajta szervezői rátermettségének, határozottságának igazolása is. Hiszen elsődleges feladata az adások feltételeinek megteremtése.- Kézenfekvő, hogy megkérdezzem: sokáig töprengett azon, hogy beüljön az igazgatói székbe?- Nem feltétlenül. Valahogy úgy esett az életemben mindig, hogy gyorsan futottak velem a dolgok: szerdán érettségiztem, szombaton férjhez mentem. Egyébként a korábbi munkahelyeimen is hamar a mélyvízbe kerülve lettem első számú vezetővé. Itt a rádiónál már egy évet mint elkötelezett marketinges dolgoztam, s most is az a célom, hogy igyekezzek minél pécsibb adót faragni belőle, amolyan beszélgetős, a hallgatókat is bevonó műsorokkal, amiben persze a szakmát igen jól értő kollégáim segítenek majd. Jó a csapat.- Áz adót Mohácson nem hallani.- Az adáskörzetünk valóban Pécs városra szól, de mint azt tudjuk, sok minden függ a terepviszonyoktól, és amint befordulok szüleim mohácsi házánál, gyöngén, de újra hallom a 101,2 MHz- n a megszokott hangokat.- A Duna-parti várost nem véletlenül hoztam szóba. Nem hiányzik néha?- Már inkább Pécshez kötődünk, de mivel férjem is mohácsi, nem kell különösebben biztatnunk egymást, hogy olykor-olykor hazaruccanjunk. Egyébként is imádom a Dunát. Ha tehetem, amikor lemegyünk a partra, többnyire azonnal levetem a cipőm, harisnyám, és bedugom a lábujjam a vízbe.- A férje tapasztalt kollégánk. Hallgat rá?- Tanácsokat kérve sok mindenkit meghallgatok, de többnyire magam hozom meg a döntéseket. Mindenesetre olykor-olykor nagy segítségemre van.- Menedzser- feladatokat végez a nap huszonnégy órájában. De mit jelent a szó, szabadidő?- A családom minden tagja saj- tós, megszoktuk, hogy nincs szombat-vasárnap, sőt olykor karácsony se. Életvitelünk ilyen. Ám ha van némi szabadidő, nincs hangverseny nélkülem, és mint aki valaha énektanár voltam, imádom hallgatni a népdalokat. Egykét számot olykor én is eldúdol- gatok. KOZMA FERENC Füzesné Schmidt Ilona, a Fordan&Zengő Rádió ügyvezető igazgatója 1953-ban született Mohácson. A Pécsi Tanárképző Főiskolán majd az ELTE-n szerzett diplomát. Évekig az Apáczai Csere János Nevelési Központban volt vezető. Férje Füzes János tévés-újságíró, 26 éves fia apja nyomdokain járva pályakezdő a szakmában.
