Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-06 / 95. szám

10. oldal - Új Dunántúli Napló H ÍTÉLET 2000. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK |||P Emlékeztető PÉNTEKEN, ÁPRILIS 7-ÉN este 6 órakor a Pálos Baráti Kör szervezésében dr. Veres And­rás, a Püspökkari Konferencia titkára mutatja be a szentmisét, majd „A katolikus egyház hely­zete Magyarországon, ahogyan az egyház látja” címmel tart előadást. VASÁRNAP REGGEL 8 ÓRA­KOR a budapesti Egyetemi templom kórusa énekel a pécsi Bazilikában. A 9.30 órakor kez­dődő diákmisét Mayer Mihály megyés püspök mutatja be. DR. LÁBADY TAMÁS tanszék- vezető egyetemi tanár, alkot­mányjogász Kékesden a kultúr- házban az épülő templom javá­ra előadást tart április 9-én, va­sárnap 16 órakor. Előadásának címe: Jézus Krisztus pere egy jogász szemével. A NÉMET NYELVŰ SZENT­MISÉN a hásságyi kórus énekel vasárnap fél 10 órakor a Belvá­rosi templomban. LELKIGYAKORLAT. Április 10,11,12-én a zárdatemplom­ban délután 4 órakor lelkigya­korlatot tartanak szentmisével. Előadó: Ft. Simon István nagy­dorogi plébános. Gyónási lehe­tőséget biztosítanak, és sok sze­retettel várják egykori kedves hallgatóikat. BEÍRATÁS. A Miasszonyunk Kanonokrend Árpádházi Szt. Margit Általános és Zeneiskolá­jába április 11-én délelőtt 8-12, 12-én délután 13-tól 16 óráig beíratás lesz. Első osztály angol és német, második osztály né­met szakkal indul. HÚSVÉTRA KÉSZÜLNEK a komlói katolikus templomban. Április 8-án, szombaton isko­láskorúak és felnőttek keresz­telése lesz 18 órakor. Vasárnap szintén 18 órakor kezdődik a jótékonysági hangverseny, me­lyet vakok és gyengénlátók megsegítésére szerveznek. Az ünnepi műsorban fellép a Komlói Munkáskórus, az Erkel Ferenc Zeneiskola kórusa, va­lamint a Kenderföldi Általános Iskola tanulói. EGYHÁZMEGYEI NŐI CSENDESNAPOT tartanak a reformátusok Bólyban, az újon­nan épült református templom­ban április 9-én délelőtt 10 órá­tól. Keresztes Hajnalka lelkész igehirdetése után többek között az édesanyai és a nagymamái missziói szolgálatról lesz szó. NAGYBÖJTI lelkigyakorlat lesz a Belvárosi templomban pénteken 18 órakor. Az elmél­kedést Takács Gábor teológiai tanár vezeti. Mihez igazodjék a gyermek? Korszerű iskola az, amely értékeket közvetít A gyermek igazodni akar, s éppen az igazo­dás hiánya a deviancia. Ha azt akarjuk, hogy minél kevesebb deviáns magatartású gyermek legyen, akkor az iskolának orien­tálnia kell. A devianciáról tartott konferen­ciának március 31-én a Pécsi Református Kollégium Gimnáziumában ez volt a köz­ponti gondolata.- Egy értékválságos társadalomban élünk, amelynek talán legnagyobb problémája az egyensúlybomlás - mindenféle szempontból. Annak a közösségnek, amelyik devianciát gyó­gyítani akar, az a feladata, hogy az egyensúly­bomlást megállítsa - mondotta vitaindító elő­adásában dr. Takaró Mihály, a Dunamelléki Re­formátus Egyházkerület főgondnoka és iskola­ügyi főtanácsosa.- Milyen egyensúlybomlásokra gondol?- Első a szabadság és a felelősség egyensúlyá­nak megbomlása. A XX. század emberei a sza­badság szellemében nevelődtek, ugyanakkor a felelősség kérdését nem veti fel senki. Szabad­ság csak felelősséggel párosulva érték, felelősség nélkül szabadosságra visz. Ezért iskoláinkban a gyermekeket a szabadság és felelősség együttes használatára kell megtanítani. A másik a jog és a kötelességek egyensúlyá­nak megbomlása. Százával vannak Magyaror­szágon és a világon emberi jogokat védő szerve­zetek, deklarációk, csoportok, az emberi köte­lességekről - amelyeket klasszikusan a Tízpa­rancsolat foglal össze - mintha megfeledkezné­nek. De lehet-e élni jogokkal kötelességek nél­kül? A harmadik a sikerorientáltság kérdése. Ma a globális társadalombart az egyetlen értékmérő a siker. De a sikerorientált ember garantáltan in­toleráns.- Miért?- Mert nem képes elviselni a sikertelenséget. Nem sikert kereső embereket kell nevelni, ha­nem sikert és kudarcot egyaránt elviselni képes embereket.- Előadásában azt mondotta: döntő kérdés, hogy a gyermek tudjon igazodni.- Ebben a világban, amely információözönt zúdít rájuk, meg kell különböztetnünk a korsze­rűt és az értékest. Nem minden értékes, ami kor­szerű. Az érték azonban mindig korszerű. Azt nevezzük korszerű iskolának, amelyik értékeket közvetít, amely értékrendszert épít ki. Ma min­denki egyoldalúan csak közölni akar. Tulajdon­képpen nem is meggyőzni, hanem megdolgozni az információk tengerével. Előáll egy olyan sajá­tos társadalmi helyzet, hogy az információ özö­nét egy kommunikációs sivatag övezi. Ez a lehe­teüen szélsőség az, amely a gyermekkori, de nyu­godtan mondhatom, a felnőttkori mindenfajta de­viancia egyik melegágya. Kommunikálni kell! Az iskolának újra kommunikációs műhellyé kell len­ni, ahol a gyermek van a központban.- Vagyis helyre kell állítani az oktatás és neve­lés egyensúlyát.- Ez az egyensúlybomlás végzetes. Az iskola oktatáscentrikussá vált, egyre kevesebb idő ma­rad a nevelésre. Márpedig a tanulás ismeretet ad, de nem ad hozzá lelkiismeretet. Ha pedig felnő egy olyan generáció, amely nagyon sokat fog tudni, de tudását lelkiismeret nélkül fogja használni, egészen félelmetes távlatai vannak az emberiségnek.- A deviáns magatartás alapja az értékzavar, illetőleg az, hogy bizonyos társadalmi normákat nem hajlandó elfogadni a deviánsán viselkedő. Mi ennek az oka?- A nevelés színterét három síkon szoktuk megfogalmazni: a családban, az iskolában és a társadalomban. Ma ez a három egymásnak töké­letesen ellentmond. Mibe kapaszkodjon egy gyerek? Abba, amit a családban hall? Az esetleg egészen más, mint amit az iskolában monda­nak. Ha kikerül az iskolából, mibe kapaszkod­jon? Amit tanult az iskolában erkölcsi értékeken kívül, vagy amit lát a társadalomban? Döntő te­hát: háromfelé szakadt az a fajta elvárható társa­dalmi magatartásforma, amit ha betartana a gyermek, nem lenne deviáns.- Ma itt keresztény iskolák igazgatói mondták el tapasztalataikat. Mi az a sajátos, amit a ke­resztény iskola ad?- A keresztény iskolában szeretetre nevelés folyik. És ez a döntő. Hosszú évtizedeken ke­resztül arról, hogy szeretetre nevelni még csak szót sem lehetett ejteni. Volt tudásra nevelés, volt szocialista ember­típusra nevelés, bőségesen volt gyűlö­letre nevelés. Ezt azonban a 90-es évek­ben, a rendszerváltás idejében nem a szeretetre nevelés váltotta fel, hanem a másságra nevelés.-Mi a baj a mássággal?- Alapvetően az, hogy a másságra nevelés nem az embert, hanem az em­ber másságát toleráltatja a másikkal. Pe­dig a másik emberben nem a másságát, hanem az emberségét kell tiszteim. Nem a másfájta elhajlásban kell őt meg­érteni, hanem abban, hogy ember. Eb­ben vagyunk mi közösek. Ma nagyon sok mindent toleráltatnak az emberek­kel, ami nem másság, hanem egészen egyszerűen bűn. Az alkoholista emberrel nem az alkoholizmusával kell közösséget vállalni, ha­nem az emberségével. Nem az alkoholizmusát kell tolerálni, hanem a beteg, gyógyulásra szoru­ló emberségét. Ugyanezt mondhatom a homoszexualitásról és mindazokról a divatos másságtémákról, amelyeket ma nyíltan a ma­gyar parlamentben, a magyar politikában tole- ráltatni akarnak. Kérdem én: mihez igazodjon a gyerek? Halljuk, hogy az iskola világnézetileg semleges. Világnézetileg semleges iskola nincs. Kívánatos az lenne, ha elfogulatlan iskola lenne. A semlegesség, az elfogulatlanság nem ugyanaz. Aki azt gondolja, hogy lehet világnézetileg sem­legesen nevelni, az vagy nem látott életében gyereket, vagy nem ismeri a gyermeki lelket. A gyermek igazodni akar, éppen az igazodás hiánya a deviancia. Ismétlem, az a korszerű is­kola, amely értékeket közvetít, amely értékrend- szert épít ki.___________________________jlj. Az iskoláknak kommunikációs műhelyként is működniük kell A Győztes oldalán állunk? Talán nem is jár messze az igazságtól Lewis, mikor megfogalmazza fik­tív leveleiben Csűrcsavar tragikomédiáját: a sátán minden jézusi taní­tást a feje tetejére állít, s egy fordított világot tár az emberek elé. Hazug napjai azonban már meg vannak számlálva „Némileg” ismerjük stílu­sát, hiszen folyton küzdenünk keü önmagunk ellen, hogy ne tegyük mindig az ellenkezőjét annak, mint amit akarunk, illetve akarnunk kellene. Jó lenne, ha már nevetni tudnánk átprogramozott világunk furcsasá­gain: fegyelmezetlenségünkben éjszaka fenn vagyunk, nappal pedig al­szunk; ahol osztogatnunk kellene, ott inkább fosztogatunk; kis dolgo­kat elefánttá fújunk fel, fontos kérdéseket elbagatellizálunk. A jézusi boldogságokat messze kikerüljük, de beépítjük életünkbe, amitől óvott minket, amire „jaj"-t kiáltott. Ahol Jézus azt mondja nekünk: „gyújts!”, ott mi szétszórunk; ha azt mondja „mintha meg se tartanád”, mi ve­szünk még; ha arra biztat, vegyük fel keresztünket, még a port is leráz­zuk lábunkról, oly sebesen távozunk onnan. És kép­mutatásunkban odáig merészkedünk, hogy Őrá hi­vatkozunk: Te mondtad, Uram! És ez igaz is, csak máshol, másnak, másra más összefüggésben. Üd­vös volna - összekevert „rendszerünk" torz voltának elismeréseképpen - öniróniával nevetni magunkon. De még jobb lenne, ha sírni tudnánk mindezen, mert a könnyekben benne lenne tévedéseink elisme­rése, fájlalása S ez a könny megtisztítaná látásun­kat, s kezdetét venné a jobbulás, a tettek tisztulása. Megújult tekintetünk csodadolgokat észlelne: olyan közelségbejött Jézus, hogy hallom hangját, észlelem szeme sugárzását, és nem tudok, nem akarok kitérni előle. Én is kérek tőle az élő vízből felállók a pénzváltó asztaltól, elhagyom a fügefa rejtekhelyét és elkez­dem a megkárosítottak négyszeres kárpótlását. Miért? Mert Jézus, aki a kezdet és a vég, belépett az életembe. Általá­ban szabad tér nyílt számomra, hogy elejéől a végéig mindenben részt vegyek, és kiteljesedjen az életem. Ami eddig lehatárolt volt, az végtelen távlatot nyert, ami gyengeségem jegyeit hordta magán, most a Szent Arctól tündökhk. És mindenen átsugárzik a Fény, és minden felett átvet­te az uralmat az Élet. Az első bűnre Isten pedagógiája volt a válasz: tanulj engedelmességet a szenvedésből! És következett a kemény megpróbáltatás, a verítékes munka, a homályban-lét bizonytalansága. Aztán kevésnek bizonyult ez az embernek, s ráduplázott és következett az emberi oktalanság, a szétesettség: az ember embernek farkasává vált. Ezt nem az Isten adta ránk, ez a mi művünk volt. Miközben menekültünk Őelőle, „kicsit” el­tapostuk egymást. Aztán elkövetkezett az utolsó felvonás - ebben élünk most -, szeretetével ütköztette minden emberi gonoszságunkat. Irgalma túlemelkedik a vádaskodás, a bosszú és a gyilkolás őrületein, és szeré­téiből fakadó áldozata eltörli és megtöri a nagy fölforgató, a diabolosz erejét. Mi mindannyian általa élünk, akár tudunk róla, akár gyermek­ként bújócskázunk vele, és minden tettenérésünkkor ordítjuk, hogy „nem vagyok meg!” Ő pedig - így szokta - belemegy a játékba és tovább keres, hogy nagyobb legyen az örömöm. De ekkor már mindketten tud­juk, hogy én mégiscsak megvagyok már... De várat még magára a bol­dogpillanat: az örökkévaló ölelés, a mindent feledtető békesség. A szi­várvány azonban addig se tűnik el többé egünkről: Krisztus győzött a halál felett, és megosztja velünk dicsőséges uralmát. így élünk mi, az idei húsvét előtt, de már Jézus egy-örök Húsvétja után, ami mindent és mindenkit átölel és fényével borít be. Tisztán cseng már a hangunk, azt mondjuk, amü gondolunk, azt tesszük, ami a másiknak jó, megfogjuk egymás kezét s nem eltaszítjuk azt... Vagy mégsem? Talán nem érintett szíven a valóság: Krisztus - sokféle gonosz próbálkozás ellenére - él? Él! Garadnay Balázs Világparlament Jasszer Arafat, a Palesztin Ható­ság elnöke személyesen vezeti azt a díszbizottságot, amely októ­ber 25-én fogadja a Jézus szülő­helyére zarándokló ezer parla­menti képviselőt. A világ minden parlamentjét képviselő személyek Szent Pál nyomdokait követve érkeznek a Szentföldre, majd november 4-ig Rómába hajóznak, hogy jelen le­gyenek a Vatikánban a Világparla­ment rendkívüli közgyűlésén. A következő napon újabb négyezer politikus és legalább 100 állam- és kormányfő csatlakozik hozzájuk, akik a kormányzók és parlamenti tagok jubileuma alkalmából ér­keznek az Örök Városba. Arafat hangsúlyozta, hogy az ezer parlamenti tag jelenléte Pa­lesztinában a közel-keleti béke folyamatába illeszkedik. Ami a politikusok római jubileumát il­leti: a fogadóbizottság elnökévé Giulio Andreotti szenátort nevez­ték ki, míg a díszbizottságot Carlo Ciampi államfő vezeti. ■ Ismerni, érteni Igazság, béke, testvériség Élnek ma földünkön éhe­ző gyermekek, nyomorgó családok, munkanélküli szülők és fiatalok. A lu­xusban és fényűzésben dőzsölők mellett sokan alapvető szükségleteiket sem tudják kielégíteni. Ha szívünk mélyére nézünk, láthatjuk, hogy mi is önzők vagyunk, hogy elsiklunk a másik szenvedése felett és nem segítünk. Szükségünk van arra, hogy valaki kiszaba­dítson minket az önzésünk­ből, kényelemszeretetünkből és vagyonúnkból, és megtérít­sen minket és nyitottá tegyen az emberibb életre. „Jézus elkezdett tanítani. Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek orszá­ga.” (Mt 4,17) Ez a felhívás a megtérésre. Igazi jó hír a bű­nösöknek. A legkézenfek­vőbb megoldást kínálja, is­merjék be bűnösségüket, vál­janak nyitottá a Jézus által fölajánlott megváltásra. Jézus a „Mennyek Országa” kifeje­zést használja arra, aminek megszabadulására a válasz­tott nép évezredek óta vára­kozott. Hogy megértesse ma­gát, olyan szavakat használ, melyek magukban hordoz­zák a reményt. Arról beszél, amit a próféták hirdettek: az igazság, a béke, a testvériség birodalmáról. A Mennyek Or­szága akkor jön el közénk, ha megváltozik minden egyes ember, új, jó emberré lesz, létrehoz egy olyan világot, amelyben igazságosság és szeretet uralkodik. HARDI SZILVIA Főiskolás lánykollégium a Székely Bertalan úton Megnyílt a Hittudományi Főiskola Kollégiuma a Szé­kely Bertalan úton. Negy­venhárom diáknak ad ott­hont. A Pécsi Egyházmegye az egy­kori Megye utcai iskoláját és óvodáját cserélte el az évek óta üresen álló Petőfi Sándor Álta­lános Iskolával. Az átalakítás tavaly kezdődött. Szeptember­ben akarták megnyitni, de a munka elhúzódott, mert lesza­kadt a födém, a csövekbe be­húzták a villanyvezetéket - reg­gelre ellopták. Februárban el­készültek a legfontosabb belső munkákkal. A külső tatarozás ősszel lesz kész. Elsősorban a Hittudományi Főiskola leányhallgatóinak biz­tosítanak szállást és tanulási le­hetőséget - 5.000 forintért ha­vonta. De más katolikus egyete­mista lányokat is felvesznek, ha marad szabad kapacitás. Reggeliről, vacsoráról min­denki maga gondoskodik, ebé­det a menzán lehet kapni. A legszükségesebb bútorok megvannak. A melegítőkony­hát, ebédlőt, társalgót most rendezik be. Egy raktárhelyi­ségben hetven négyzetméte­res tornaszoba lesz -, várják a felszerelést. A kollégium - vezetője dr. Terbe Klára pszichológus - ke­resztényi mentalitást tükröz. A kápolna a napokban készült el. A közösségi életet a diák önkor­mányzat szervezi. S nyáron? Turistaszállóként várják a kato­likus iskolák diákjait. II It i >' ■ P I 1 f ■■ Ifi fr# Í 1 II r| Az épület külső felújítása még várat magára FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom