Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)
2000-04-05 / 94. szám
I 2000. ÁPRILIS 5., SZERDA HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Szigetvári frontvonalak A képlet ismert, ha már ketten zenélnek, valaki előbb-utóbb abbahagyja. Itt azonban, Szigetvár esetében egy egész város lehet a hoppon maradt közönség. Azoknak tehát, akik lemondtak a képviselői mandátumukról, és azoknak is, akik maradtak, kikerülhetetlen a felelősségük. A hosszú ideje tartó huzavona a testület egészét tekintve pedig azt eredményezheti, hogy hiteltelenné válik az önkormányzat. További súlyos következmény lehet, hogyha a csonkán maradt testület nem egyfelé húz, azokat a fontos döntéseket, amelyekhez minősített többség kell, nem tudja meghozni. A megkérdezett képviselők közül sokan már- már egyenmondatnak tűnő választ adnak. „Nem szívesen nyilatkozom...” A visszafogottság érthető. Hogy csak egy példával jelezzük a kívülállók számára nehezen megérthető folyamatokat: az egyik, MIÉP-színekben a testületbe került képviselő lemondott megbízatásáról, egy másik MIÉP-es most is tagja a tíztagúra olvadt testületnek. Mert eredetileg tizenhét tagú volt. A jelenlegi helyzetben - a március 30-i képviselő-testületi ülést követően, amikor név szerint szavaztak arról, feloszlassa-e magát a testület, vagy sem - továbbra is beleszólást kér a város ügyeibe Dervenkár Imre (egyedül maradt már alpolgármesterként, mert március 30-án Varga Zoltán lemondott), Magyar Sándor, Pöttendi János, Tóth Károly, Vajda Jánosné, Varga Ervin, Viljovácz Józsefné és természetesen Mozsgai Péter, a polgármester.- Kiderül majd, s ki is egészül a testület, mert májusban időközi választás lesz, és a távozott MIÉP-listás képviselő helyére majd belép valaki.- Csakhogy hozni kell majd olyan döntéseket is, amelyekhez minősített többség kell.- Csak ha mindenki egyet akar, akkor működik majd ez.- Bízik képviselőtársaiban?- Nem látok bele senkibe sem. Ha nem mindegyikük a város érdekét akarja, akkor nagy bajba kerülhetünk.- Mi a véleménye: hitelét vesztette Szigetvár képviselő-testülete?- A lakosság egy részének a szemében feltétlenül. Gondoljon a 2000 aláírásra, amelyben a testület önfeloszlatását kérték. mMmí Nem szívesen beszél erről a hosszú, másfél éve húzódó történetről Tóth Károly (első képünkön) sem. Azt mondja, egyre nehezebben éli meg a konfliktusoktól terhelt folyamatot.- Végül is önnek is módjában lett volna leköszönni, s mentesülni a további vitáktól.- Azért ez nem ilyen egyszerű. Az én választókörzetemben például folyamatban van egy csatornaberuházás előkészítése. Nagyon sokat dolgoztam, dolgoztunk érte, rengeteg tárgyalás után közeledünk a cél felé. Közel 70 milliós beruházásról van szó. Emiatt nem álltam fel. Igenek és nemek Amikor március 30-án arról szavaztak - név szerint képviselő-testület tagjai, hogy feloszlassa-e magát a testület (NEM), vagy sem, a népi kezdeményezést támogatók (IGEN) kisebbségben maradtak. Mozsgai Péter: NEM. Dr. Benkő Károly József: IGEN. Dervenkár Imre: (NEM, bár némi figyelemfelhívás után változtatta erre a véleményét). Bódis István: NEM. Magyar Sándor: NEM. Pöttendi János: NEM. Tóth Károly: NEM. Varga Ervin: NEM. Varga Zoltán: IGEN. Viljovácz Józsefné: IGEN. Veszprémi Zoltán: IGEN. Az e napon tartott testületi ülésen - megvárva a napirendek megtárgyalását - mondott le mandátumáról Varga Zoltán és Veszprémi Zoltán.- Ellene vethetnénk, hogy gyakorlatilag minden lemondott képviselőnek is voltak folyamatban lévő ügyei.- Biztosan jó okuk volt rá, hogy így döntöttek. Mondom még egyszer, ha én is ezt a megoldást választottam volna, most nem lenne lelkiismeret-furdalásom. De amit a csatornázásról elmondtam, az csak egyik oka volt a maradásomnak.- Biztos abban, hogy a tíztagú testület képes lesz az ügyeket zökkenőmentesen vinni? Varga Zoltán alpolgármester, a MIÉP- KDNP közös listáról a testületbe került képviselő március 30-án mondott le.- Nem vagyok jós, nehéz arra választ adni, működőképes lesz-e a testület. Az elmúlt másfél év tapasztalatai ennek ellene szólnak. Az eddig eltelt időszakban csak az volt állandó, hogy minden változott. Például talán nincs is már olyan képviselő, aki ne került volna egy másik helyére valamelyik bizottság élére. Azokból az anomáliákból, amelyek folyamatában jellemezték a testület munkáját, más városokban elég egy-kettő, hogy lemondjanak...- Várható, hogy az ön helyére valaki belép a listájukról?- Igen, bár a MIÉP a helyet nem kívánja betölteni, de a KDNP részéről ez a szándék. Szarka László kaphatja meg az én mandátumom. A városgondnokságon dolgozik, s tudomásom szerint el is vállalja a képviselőséget.- Alkalmatlannak véltem Dervenkár Imrét az alpolgár- mesterségre - szögezi le Király Lajos, a Fidesz városi szervezetének vezetője. Hozzáteszi, nem volt kezdeményezője a párt az aláírásgyűjtésnek, de miután ő is a lemondott képviselők között van, nyilván Fi- desz-álláspontot tükrözött magatartása. Ezt megerősíti az is, hogy amikor múlt év novemberében Dervenkár miatt lemondott képviselői mandátumáról, a Fidesz helyi és megyei választmánya is úgy döntött, hogy nem töltik be Király megüresedett helyét. - Vagyis - folytatja a volt képviselő - téves az a hír, hogy a Fidesz visszahívott volna valakit a képviselő-testületből. Pöttendi János (második képünkön) a Munkáspárt jelöltje volt a helyhatósági választásokon és már második ciklusban ön- kormányzati képviselő.- Az ön feloszlatás kimondása ellen szavazott. Miért?- Felelőtlenség lett volna a lemondás, itt hagyni csapot-papot, és a következő testüa letre hagyni örökül a következményeket. Ezt annak dacára mondom, hogy amikor a hitelfelvételről döntöttünk, én annak is ellenére voltam, a többséggel szemben. Vagyis nem igyekeztem átmenetileg könnyebb helyzetbe hozni magunkat. Úgy látom azonban, hogy az adósságállomány - a már bevezetett szigorító intézkedések mellett - kezelhető lesz.- Akkor a lemondottak mi elől menekültek?- Döntően a lakossági nyomást nem tudták elviselni. Az aláíráskampányt az MSZP, a Fidesz, a vállalkozók egy része támogatták, ehhez a kétezer aláírás elég. Egyszer magam is összegyűjtöttem vagy 700-at, más ügyben, másfél hét alatt.- Mi osztotta mega testületet?- Ennek több oka is van. Politikai ambíciók, gazdasági érdekek, de a funkciók - bizottsági elnökök, alpolgármesterek - elosztását is kezdettől éles viták kísérték. Voltak a testületben túlzottan ambiciózus emberek is, mert például nem választották meg polgármesternek, vagy többet, mást és másképpen akart mindig, mint amit és amennyit a lehetőségek megengedtek. Két képviselőt a pártja, a Fidesz, illetve az SZDSZ hívott vissza.- Gondolja, hogy elsősorban „kívülre” kell tolni, a lakosságra lehet hárítani a ziláltság okát?- Nem, ezt nem gondolom. Abban azonban bizonyos vagyok, az önfeloszlatás ellen szavazó tíz képviselő felismerte, hogy minden további huzakodás, különösen a város képviselő-testület nélkül hagyása, akár két-három évtizedre vetítve is visszafogja a város fejlődését, elzárja az előrelépés lehetőségét. Ezt gondolom én az előbb említett felelősség döntő tartalmának. m Horváth László a helyi vállalkozók egyik vezetője - egyébként a tiszteletbeli török konzul - azt mondja, segítőkészen közeledett szervezetük a város vezetése felé.- Első alkalommal, még a múlt év őszén addig jutottunk, hogy írásban kérték meg kérdéseinket, a közvetlen tárgyalástól elzárkóztak. Utóbb ezekre sem kaptunk választ, majd a pénzügyi bizottság vezetőjének szorgalmazására mégis csak fogadtak bennünket, de nem kaptunk ekkor sem választ. Mi úgy láttuk, hogy koncepció és megfelelő költségvetés nélküli a város vezetése, ezért kezdeményeztük a párbeszédet. Ugyanakkor sok döntés kifejezetten irritálta a város lakóit.- Mire gondol?- Például ingatlanok protekciós alapon történő adásvételére. De az is furcsa, hogy egy városi önkormányzat oktatási bizottságának elnöke mindössze az általános iskolát végezte el. És akkor még itt van a pártok kivonulása.- Igaz, hogy az egyik képviselőt „Rabló” néven emlegeti az utca népe?- Igaz, de ezt nem mi, az önfeloszlatás kimondását szorgalmazók találtuk ki, hanem valóban az emberek.- Sejthető a folyamat vége?- A leépülés felé süllyed a város. Meg kell adni a lehetőséget az új választásra. MÉSZÁROS A. MÉSZÁROS ATTItA Az ősmagyar A törvény az törvény! Kiskorúak veszélyeztetése címén indítanak eljárást egy fiatal zalai házaspár ellen. Jurtában élnek, kecskékkel, lovakkal körülvéve, mindent saját kezűleg csinálva, hallgatva a közelben csobogó patak szavára: az idő hosszú, ne rohanj! A volt villanyszerelő családjával együtt vállalta ezt a helyhez kötött no- mádságot, azt mondja: a szabadság ad ennek értelmet. A közvetlen kapcsolat az esővel, a tiszta levegővel, a napfénynyel. A két kislány nem jár - életkoruk szerint kellene - iskolába. Mindegyik természetesen ír és olvas, tanulják a történelmet, a földrajzot, amikor a legelőre kísérik a kecskéket, kis esőbeállójuk gerendáin ülve matematikáznak, madárdaltól üde iskolájukban. A szüleik a tanítóik. Es látva-hallva őket, nem lehet mást mondani: csak a szépre, csak a jóra. A törvény azonban törvény! Ha a szülők nem hajlandók iskolába adni a lányokat, akár öt év börtönbüntetést is kaphatnak. Ez esetben a gyerekek természetesen nevelőintézetbe kerülnek. Az apa azt mondja: ha a szabadságot elveszik tőlük, nincs értelme az életüknek. És elkeseredetten, talán kissé még csodálkozva kérdezi: egy szorgalmasan dolgozó parasztgyerek, aki Goethe-t olvas, az nem jó? Aki fehér nyakkendőben és hét diplomával ott ver át mindenkit, ahol csak tud, az jó? Én meg azt kérdem: és a nevelőotthon? Az jó? Nem sorolom az ősmagyar tulajdonságok közé a fafejűsé- get, de a konokságot, a hajlékonyság hiányát igen. Gyanítom, hogy megismerve ezt a csodálatos családot, egy ország áll majd melléjük támogató véleményével. Az értékes ember mellé, aki azt mondja: amióta így élünk, érzem magam a társadalom igazán hasznos tagjának. Sokat dolgoznak. Értelmesek és szépek a napjaik, ahogy azok a szülők és a gyermekeik is. Őket megtalálta a törvény. Sok száz más család, ahol valóban veszélyeztetve vannak a kiskorúak, a szeretetre nevelés helyett lopni tanulnak, virágillat helyett alkohol párolog, közös mesék helyett zajos verekedések a hétköznapok - ők hol vannak? MÉSZÁROSÉ. ENDRE Alamizsna Adakozunk önkéntesen és önkéntelenül, emberségből, olykor meg embertelenül. Az egyházaknak most elküldött 1 százalékok leginkább az „önkéntelenül” kategóriájába tartoznak. Hiszen húsz éve még a legtöbben büszkén hangoztatták materialista világszemléletüket, jópofán poénkodva, hogy az úrvacsora melyik úrnak az esti étke, most meg sokan apró részletekre kiterjedően emlegetik a bérmálási vagy konfirmá- lási szokásokat. Az alapítványoknak szánt adórészt is egyre tisztességesebben postázzák az adózók. Mintegy rádöbbenve, nemcsak fennkölt szavakkal segíthetünk a nincsteleneknek, s létezik olyan út is, amikor adunk, de mégsem lett üresebb a kasz- szánk. Itt azonban érdemes lenne valamit lépni a befogadók táborának is, mivel az emberek többsége újságokból kivágott fecniket ad kézről kézre, hogy biztosan jó helyre továbbítsa adományát. Az adakozásnak persze más aspektusai is vannak. Fogadó oldalról az új módi, hogy az egyik pécsi élelmiszerbolt előtt a kiürített kosarakért jelentkeznek a hajléktalanok: ne fáradjon az autós, majd ők visszatolják azt a helyére - természetesen a benne rejlő 10, 20 vagy 100 forintos érmével együtt. Nincs ebben semmi kivetnivaló, talán csak annyi, hogy kivárják, míg az alkalmatosságot üresen tolják vissza a helyére. A másik véglet az az álszemérmes városi szokás, hogy húsvét táján és más jeles ünnepekkor úgy támogatják egyesek a szegényeket, hogy a kisebb élelmiszercsomagokat, az ócska ruhaneműket, nem a Vörös- keresztnek ajánlják fel, hanem zacskóba csomagolva a kukába dobják: hadd örüljenek a guberálók, ha rátalálnak. Persze van ennél sokkal rosszabb változat is. Létezik egy pécsi pizzafutár, aki robogójával nemcsak a gőzölgő tésztát viszi ki a helyszínre, de egészen sajátos plusz szolgáltatást is nyújt. Ötszáz forintért a gavallér megrendelő tetszőleges méretű pofont „adományozhat” neki. Azt mondják, az üzlet virágzik. Éppen csak az ember veszett el valahol az ügylet során. hetedik oldal HOLNAP Riport Egy hotelszobában a történelemmel. Ahogy a múltra tekint a Kanadában élő házaspár, a pécsi Zsolnay gyár utolsó tulajdonos cégvezetője, Mattyasovszky Zsolnay Miklós és felesége, Erzsébet asszony, Gosztonyi Gyula egykori főispán lánya. Portré Lipics Zsolt, a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Először táncos-komikus szerepben az egykor pécsi, Leőwey- gimnazista. A Szappanoperában a házaló ügynök szerepében negyven percet beszél. Portré Egy-egy atyai pofon nem árt Diákjai szerint a legnagyszerűbb emberek közül való, szemben Laci bácsinak hívják, a háta mögött pedig mindig csak „a Medó” volt. Amikor őt kérdeztem a tanítványokról, nemes egyszerűséggel a fiaimnak nevezi őket. Szerény számítása szerint a közel 40 éves tanári pályáján közel húszezer „fia” volt.- Hogy szolgál a tanár úr kedves egészsége?- Bár nem futok már napi tíz kilométert, azért még ma is elindulok a nyolcvanon felüliek tájékozódási futóversenyein.- A sportos életmód a hosszú élet titka?- Az élet a génjeinkben van, az egészség többnyire alkati kérdés. De az se baj, ha megsegíti az ember. Kora gyerekkoromtól jártam az erdőt édesapámmal, s már harmincháromtól a Mecsek Egyesület tagja, titkára is voltam, ötvenöttől pedig a PVSK tájfutó szakosztályánál töltöttem hosszú éveket. Minden Anyák kútja, Melegmány, Kőlyuk útvonalon. Csodaszép.- Az iskola?- A tanítás messze már, de az iskola a szívemben. Mindig arra törekedtem, hogy ne csak tanár, hanem pedagógus is legyek, neveljem is a fiaimat. Olyan emberekké, akik nem csak a jogaikat ismerik, hanem a kötelességeiket hazai hegyet bejártam, s talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy már túl a hatvanon is megmásztam a Tátrában a Lomnici csúcsot. De ha csak sétálni akarok, elindulok a Kisrét, Kantavár, Keresztkunyhó, Medovarszky László 1919-ben született Pécsett. A reálgimnáziumban érettségizett (Széchenyi), majd a pécsi egyetemen diplomázott magyar-német szakon. 1941-től 1979-ig tanított a gépipariban. Nős, felesége szintén pedagógus volt. Két gyermekük, 5 unokájuk és két dédunokájuk van. is. Nekem nemigen tetszik ez a nagy szabadosság, ami manapság a tanintézetekben folyik. A fegyelem fontos dolog. Néhanapján egy-egy idejében elindított atyai pofon sohasem ártott meg senkinek.- Húszezer diák. Nem sok egy kicsit?- Kifogástalan a memóriám, arcról szinte mindenkit megismerek, s tudom, hogy nálunk, az ipariban járt. Az idősebb korosztálynál a nevek is beugranak még, a csúfnevekkel együtt.- A politika?- Figyelem és bírálom keményen. Baloldali embernek vallom magam - bár sohasem voltam semmiféle pártnak a tagja -, s a szolidaritás, a másért való cselekvés lételemem. Nagyon bánt az a harácsolás, ami az elmúlt tíz évben folyt, miközben sokan szegények, munkanélküliek, depresz- sziósok lettek. És persze bánt, hogy a pedagógus még ma is a nemzet napszámosa. KOZMA FERENC
