Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-04 / 93. szám

■ ft| 2000. ÁPRIUS 4., KEDD HÁTTÉ R - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Nem ér a nevem Alsószentmárton lakosai közül néhányan megelégelték, hogy sokszor emberek tucatjai is ugyanarra a névre hallgatnak, legfeljebb a faluban adott becenév vagy csúfnév különbözteti meg őket. Erről viszont nem tudnak a hivatalos szer­vek,'levelek, értesítések járnak körbe, míg az igazi címzetthez eljutnak. A nehéz helyzetben lévő községben fényes délelőtt nem nehéz fellelni a reménybeli ri­portalanyokat, sajnos, a munkanélküliség olyan mérvű, hogy szinte csak az ablakban könyöklő vagy az utcán ácsorgó férfiakkal találkozni. A polgármesteri hivatalban ka­pott lista alapján indulok, hogy a Kossuth és Petőfi utcában végigjárjam azokat az alsószentmártoniakat, akik az utóbbi né­hány évben kérték, hogy praktikus meg­fontolásból változtassák meg a vezetékne­vüket. És mintha kicsit divatba is jött vol­na, hogy valakit egyik napról a másikra másképp hívnak. Kun József valaha Petrovics volt, három évvel ezelőtt szánta rá magát, hogy kérje a névváltoztatást.- Megbeszéltem a feleségemmel, aztán beadtuk a papírokat Egyházasharasztiba, befizettük az 5000 forintot. Gondoltuk, le­gyen az új név Kun, az rövid, egyszerű.- Milyen volt hirtelen „más embernek” lenni?- Nagyon furcsa. Kellett egy év, mire meg­szoktam, hogy így hívnak. Bemutatkozásnál is mindig Petrovicsot mondtam, aztán kija­vítottam Kunra, csak néztek, mi a bajom, nem tudom, hogy hívnak? De itt a faluban is kellett egy kis idő, mire tudomást szereztek a dologról. Volt, hogy kerestek, de közölték vele, hogy Kun József nem lakik itt, nem is­mertek. Tényleg baj lehet az új nevekkel, mert amikor a 29 éves fiatalembernek mondom, hogy akkor én megyek tovább a lista szerin­ti következő állomásra, Füredi Lászlóhoz, ő kapja fel a fejét:- Füredi? Hát van olyan? Vanni van, majdnem szemközt.- Három nevet adtunk be - mondja a 42 éves, immáron tíz éve munkanélküli férfi -, az első volt a Füredi, a második az Aczél, a harmadik... Már nem is emlékszem.- Milyen érzés volt Füredivé válni?- Nagyon jó érzés. Képzelje, 17 Jovánovics László van a faluban, így hívtak engem is. A személyi igazolványban az új név szerepel már, igaz, a siklósi fényképész „elfelejtette” mondani, hogy nem kell külön képet vinni, azt helyben készítenek, ezen is buktam 1400 forintot. De a papírok még mind Jovánovics névre jönnek, bizonyára eltelik még egy-két hónap, mire a tb, az APEH meg a többi cég átállnak az új nevem­re.- Gondolom, az emberek egymás között csak megkülönböztették valahogy a sok Jovánovics Lászlót, nem?- Hát, van nekem is egy másik nevem, úgy hívnak, hogy Gulyás. De ez nem jött szóba a választáskor, nem tetszik.- Felteszem, mégis így hívják legtöbben.- így hát. Meg Lacinak is. Aztán a férfi arca elkomorodik kicsit, úgy mondja:- Tudja, azért is jó, hogy megszabadul­hattam a Jovánovicstól, mert ezzel a névvel szóba sem állnak az emberrel a munkahe­lyeken. Valaha a Vízműnél dolgoztam sofőr­ként, embereket fuvaroztam, most kereken tíz éve vagyok munka nélkül. Próbálkozunk a kosarazással, kimennénk a határszélre árulni, hogy jöjjön össze legalább 4-5 ezer forint, dehát örökké elzavarnak minket. Igazság szerint el is mennék ebből a faluból, csak elég nehéz eladni a házat. Hiszen mért költöznének ide máshonnan? Igaz, minket se fogadnak sehol se örömmel... Keresem tovább a Petőfi utcát, ahogy las­sítok, egy biciklis ember áll meg mellettem. Elmesélem, mi járatban vagyok.- Aztán mibe kerül ma a névváltoztatás? Mondom, amit hallot­tam, hogy eddig ötezer fo­rintot kértek érte, de janu­ártól emelték a duplájára.- Juj, az nagyon drága! - kiált fel a kinézetre az ötve­nes éveiben járó férfi. - Nem baj, jó lesz nekem a nevem, ahogy van.- Hogy hívják?- Engem Ignácz István­nak. Ha vezetéknév, akkor cz-vel írják, ha keresztnév, akkor sima c-vel.- Hány Ignácz István van a faluban?- Várjon csak... Három. De jó név ez. Én lopni, be­törni nem járok, mindenki úgy ismer, mint aki szeret dolgozni. A Petőfi utca meg ez itt, jobbra, kicsit kacska- ringós. Mikor illendőképp meg­köszönöm az útbaigazítást, szinte meghajtja magát:- Ugyan, nincs mit kö­szönni. Elgurulok Angyal Péterék házáig. A kerí­tésen idős ember támaszkodik, szája sarká­ban pipa lóg. Érdeklődöm, itt lakik-e, akit keresek.- Én magam Kosztics volnék, a fiam az Angyal. Míg a feleség elszalad szólni a férjének, kicsit faggatom az öreget, mit szólt ahhoz, hogy a fia eldobta az „ősi nevet”.- Ó, nem nagy baj az. Milyen szép nevet kapott! A legszebb név a faluban, elhiheti. Valóban, maga Angyal Péter is csupa mosoly, mikor a névválasztásról kérde­zem.- Mikor szántam rá magam? Négy éve már. Csak ebben az utcában hét Kosztics Pé­ter lakik, heten vagyunk - illetve csak vol­tunk -, mint a gonoszok. Mutatja is a szemközti és szomszédos há­zakat:- Ott is Kosztics Péter lakik, abban a ház­ban is, abban is. A jogosítványomat a har­madik szomszéd hozta egyszer, de rendsze­resen hoznak át felbontott leveleket is. Mi van, ha egyszer valami nagy nyereményről értesítenek? És nem adja oda? Az már be­csület kérdése.- Kinek az ötlete volt ez a név?- Közösen keresgéltünk - szól közbe a fe­leség is, egy valóságos Angyal. - Böngésztük az újságot, figyeltük a tévében is a neveket. Angyal volt az első variáció, utána Várszegi és Szegedi. Aztán ezt adták a belügyminisz­tériumban.- Nagyon jó érzés! - büszkélkedik a ház ura. - Alsószentmártonban nincs több ilyen név, ez a legragyogóbb! A pécsi anyakönyvi hivatalban sem isme­retlen a névváltoztatás gyakorlata, sőt! Évente több százan keresik fel őket azzal a szándékkal, hogy megváltoztassák a család­nevüket.- Az utóbbi időben érdekes módon na­gyon beálltak néhány névre - mesélte az egyik munkatárs -, mindenki Király, Herceg vagy Császár szeretne lenni. Mi próbáljuk őket finoman lebeszélni erről a választásról, mert ezekből a nevekből is rengeteg van. Akkor választják a Gyémántot, mostanában az is nagy divat lett. Igazság szerint nem na­gyon hagynak beleszólást ebbe az ügybe. Tőlem egyszer kért valaki javaslatot, mi le­gyen az új neve, amire én a Körösit válasz­tottam. Ezt el is fogadta, megkapta a minisz­tériumtól az engedélyt, ám erre kiderült, hogy a Körösi a gyerekeinek egyáltalán nem tetszik... A névválasztási gyakorlatról egyébként megtudtuk, hogy természetesen nem lehet akármit beírni a papírra. Tucatneveket - Ko­vács, Szabó, Tóth, Kiss - eleve nem lehet vá­lasztani, csak abban a nagyon indokolt eset­ben, ha valaki az édesanyja nevét szeretné felvenni, és őt hívják, mondjuk, Nagynak. Nem választható idegen hangzású név se, és e tekintetben a Magyarországon oly gyakori német nevek sem kivételek. Illetve itt is ér­vényes az a szabály, hogy német nevet csak az kaphat, aki vagy német származását ké­pes igazolni, vagy azt, hogy huzamosabb ideje külföldön él. Különösen érdekes a helyzet a közismert személyiségek nevét illetően. A történelmi nagyságok és nemesi famíliák - Kossuth, Széchenyi, Grassalkovich, Esterházy - ab­szolút védettek, ha valaki nem őseitől örök­li e neveket, nem „társulhat be” ezekbe az előkelő kompániákba. Azonban a mai csúcspolitikusaink is élvezik nevük exkluzi­vitását, ami azt jelenti, hogy legalábbis 2002-ig nem választható az amúgy nem túl­ságosan ritka Orbán családnév, mint ahogy természetesen sem a Göncz, sem, példának okáért, a Torgyán névcsalád sem bővül egy­hamar új tagokkal. MÉHES KAROLY Már a helyi italkimérést is átkeresztelték fotó: tóth László KOZMA FERENC Idemo tankolni Sajnálom azokat, akik az or­szág közepén élnek, akiknek nem adatott meg a határmen- tiség. Nincs annál gonoszabb dolog a hazai benzinárak mel­lett, mint ha valaki messze la­kik az olcsó üzemanyagforrás­tól, aki nem tud átugrani a szomszédba tankolni. Literen­ként hetven forintjába kerül, hogy eredendően vagy rossz helyre született vagy nem a leg­jobban választotta meg a lakó­helyét. Pimasz kiváltságosok, a horvát, szlovén és román „ha­társávban” élők, azok, akik például Baranyából már a la­kóhelyük templomtornyából látják az olcsó INA kutakat, az­az szretan put zseli vám. (Jó utat kíván önnek!) Nem tudom, észrevették-e, hogy néhány hónapja milyen nehéz kúriát kapni Baranyá­ban. Pedig a kishatármente árucsere-forgalmában (Horvát­országban háromszor annyiba kerül az ennivaló, mint ná­lunk) tömegével jönnek át hoz­zánk szomszédaim, sajtra, kol­bászra, szalonnára föl, s oly­kor egyéb apróságokat is vesz­nek a maradékból. Utóbb ja­vult a kuna árfolyama, még a feketeárusoknál is több forint­tal megemelkedett, a piaci vi­szonyoknak megfelelően. Van olyan ismerősöm, aki keresztül kasul autózta a pécsi pénzvál­tóhelyeket, mire egy tankravalót (215 kuna) össze­gyűjtött. Sok ismerősöm összeköti a kellemest a hasznossal. Van aki a barcsi anyósát látogatja meg havonta kétszer (közben átugrik a hídon üzemanya­gért), más Harkányba jár le fü­rödni, hogy apropót találjon egy kis Donji Miholjac-i kerülő­re, sőt hallom, hogy baráti tár­saságok állnak össze átugomi a szomszédba. Mozgásban vagyunk tehát, élénkülünk. Bár mostanában kissé aggódva hallgatom, hogy az OPEC országok elhatároz­ták, fokozni fogják a nyersolaj­termelést, s ezzel a hordónkén­ti olajár 30 dollárról 25-re esik majd vissza. Még képesek lesz­nek a hazai árat csökkenteni (meglépni ezt a merőben szo­katlan lépést), s ezzel elvenni tőlünk azt a kis boldogságot, ami a határmentiségből fakad. MÉSZÁROS ATTILA_________________________ Vízóra Messze van tőlünk Észak-Ma- gyarország. Legalábbis távoli­nak tűnt az elmúlt évi áradás az ottani folyókon, majd az egyre nagyobb területekre rála­posodó belvíz. Távolinak tűnik azért is, mert nekünk itt, még a Duna és a Dráva közé szorít­va sem kellett az utóbbi évek­ben szembenéznünk a rohanó árral, nem kellett arra gondol­nunk, hogy „azért a víz az úr. ” Valamivel közelebb éreztük magunkhoz itt, Dél-Dunántú- lon is a tiszai szennyezést. Ta­lán azért, mert egyre másra jöttek a hírek az újabb romá­niai gátszakadásokról, a meg­ismétlődő méreghullámokról, s mert a Tisza azért nem egy teljesen ismeretlen tanya körü­li vízfolt. A Magyar Távirati Iroda „vízórája” szinte vetítettképes eladásként jelzi, mi történik megint északon, a Bodrog kör­nyékén. 04. 01. 16.54.: Árvíz - maga­sabb fokú készültség Észak-Ma- gyarországon. 04. 02. 11.58.: Ár-és belvízvé­delem harmadfokú készültség a Tiszán. 04. 02. 12.33.: Árvízvédelem - kritikus helyzet a Bodrogon. 04. 02. 13.11.: Árvízvédelem - Tivizig - magasabb készültség. 04. 02. 13.38.: Árvízvédelem - már házakat veszélyeztet a Bodrog. És így tovább, egyre vészter­hesebben. Önkéntelenül ráné­zünk az óránkra: ha 13.38-kor már házakat veszélyeztet, ak­kor mi lehet most, délután öt­kor? Azután a laikusok számá­ra megnyugtatónak tűnő infor­máció: a Bodrog óránként 1-2 centimétert árad. Csakhogy már délben 43 centivel maga­sabb volt a víz, mint a har­madfokú készültség elrendelé­sének szintje. A szakemberek pedig azt jósolják, eléri akár a 770 centimétert is. Ők, a vízzel hivatásosan harcolók mintha nekünk szenvtelennek tűnő hangon mondanák: valószínű­leg estére a Bodrog elönti a 37- es számú főközlekedési út Sá­rospatak és Sátoraljaújhely kö­zötti szakaszát. Pedig nem szenvtelen ez a hang. Az utóbbi években talán senkik sem dolgoztak annyit, mint a vízzel szembeszállók. Senkit sem lehetetett olyan biz­tosan megtalálni, mint egy víz­ügyest. Szinte folyamatosan a töltéseken kell lenniük. Ott vannak most is. Egyre fárad­tabban. hetedik oldal HOLNAP Riport Várható, hogy újabb le­mondások lesznek a sziget­vári képviselő-testületben? Tíztagúra fogyatkozott az eredetileg 17 tagú városirá­nyító szervezet. Miért ra­gaszkodnak továbbra is székükhöz a megmarad­tak? Politikai harc húzódik meg a háttérben? Portré A Medó. Diákjai hívják így Medovarszky Laci bácsit, akinek közel negyvenéves pályafutása alatt szerény számüások szerint is húsz­ezer tanítványa volt a pécsi gépipariban. Ő a csudálatos ember. Portré Elődök, véletlenek, tengerek Munkájában - mondja - elsősorban azt szereti, hogy tág, átfogó, térségi szemléletet követelt és eredményezett. Van párhuzam, vagy sem, de amikor leül a tenger partján, vala­mi rabul ejti. „Csak nézem, nézem...” A kitapinthatatlan horizontok felé a sirályok fehér szárnyán küldi el a távol­ságoknak szóló vallomását.- Tulajdonképpen véletlenül let­tem vízügyes. A nővérem is ilyen szakiskolába járt, két évvel felet­tem, jó szüleim úgy gondolták, nem baj, ha szem előtt vagyok.- És véletlen volt az is, hogy Pécsre került?- Ez már nem annyira. Mint al­földi gyereknek, nagyon tetszett nekem ez a vidék. Társadalmi ta­nulmányi ösztöndíjat kaptam a BÉV-től, két évig itt dolgoztam. Amikor pedig egy állással szolgá­lati lakást ígértek a Vízügyi Igaz­gatóságon, a szakmámba kerül­tem. Szépen végig is jártam a sza­márlétrát.- Mi voltí akkor a szak­mai álma?- Különös és izgalmas korszak volt. Kezdett kikerekedni az a felfogás, hogy nem csak a vizek elvezetésében kell gondolkodni, hanem az ár­vizek megelőzésében is. Nevez­zük a tározós szemlélet térhódí­tásának. Többek között a Deseda, a hársasberki, a töröcskei, a háromfai víztáro­zók a munkáim ebben az idő­ben. Közben pedig nagyon so­kat dolgoztunk már a Balaton vízminőségének megvédése ér­dekében is. Ezt a korszakot megelőzően azonban egy na­Szappanos Ferenc, a Dél-dunántúÜ Vízügyi Igazgatóság igazgató­ja, 1938-ban Orosházán született. A műegyetemen végzett, majd vízgazdálkodási szakmérnöki oklevelet szerzett. Számos díj kitüntetettje. Nős, felesége orvos, nagyobbik fia vállalkozó, kiseb­bik vízépítő mérnök. Utóbbi a fővárosban, a család Pécsett él. gyón lepusztult területi vízháló­zat volt. Szerencsére ismertük az elődök szép munkáját, volt miből kiindulnunk. Az én ál­mom ebből eredően az elfogad­ható állapot megteremtése volt.- Hogy van az, hogy Magyaror­szágnak oly sok jeles vízépítő szakembere volt?- Egy teknő vagyunk. Vizeink döntő többsége kintről felénk folyik. Ilyen körülményeknek egyszerűen ki kellett termelni­ük ezeket a nagyszerű szakem­bereket, előde­inket, mint ami­lyen Vásárhelyi, Türr, vagy Lamp Hugó.- És most az álma?- A szakma - elsősorban a Bős- Nagymaros körül dúló vita révén - megtépázott tekintélyének újjá­élesztése.- Sokat fotózik. Szinte mind­egyik felvételén ott a víz.- Nincs köze a szakmámhoz. Egyszerűen: ahol víz van, az a táj már szép. MÉSZÁROS A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom