Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)
2000-04-30 / 118. szám
2000. április 30. ★ ARCKÉP ★ 7 Horn Gyulát, az 1994-1998 közötti időszak miniszterelnökét nagyon lehet szeretni és gyűlölni is. Pedig nem ellentmondásos személyiség, csupán az élete van tele ellentmondásokkal. Főleg olyanokkal, amelyekről talán önmaga tehet a legkevésbé. Mert hogy ki hová születik, milyen körülmények között nő fel, s ez miként határozza meg önálló életének kezdeti szakaszát, az nem rajtunk múlik. Ám, hogy hová jutunk el, az igen. Ebből a szempontból a ma is gyakran támadott politikus pályafutása mindenképpen tiszteletre, elismerésre méltó. Hibáival együtt, melyeket országunk valamennyi kormányfője közül egyedül ő ismert el idáig. Lóhústól a gyűlölt osztrigás vacsorákig Honi: Gyakran keriittom örvénybe Ám nem erről, hanem magáról az emberről igyekeztünk most megtudni minél többet. Főleg olyan információkat, melyeket nem olvashattunk a korábban kiadott Cölöpök és a közelmúltban megjelent Azok a kilencvenes évek... című második könyvében sem. Beszélgetésünknek - terjedelmi okok miatt - csak töredékét tudjuk közreadni. Mth - Sokan tudják már, hogy az ön gyerekkorának talán legmeghatározóbb élménye az éhség volt. Felnőttként viszont helyet foglalhatott a királyok asztalainál is. Olyan ez, mint a mesében. Gondolta volna? H. GY.: - Rólam valóban köztudott, hogy a legsötétebb nyomorban, állandó nélkülözésben nőttem fel. Heten voltunk testvérek, mert a másodikként született bátyám korán meghalt. Édesanyánknak csak fiai voltak, én negyedik lettem a sorban. Amikor apám trógerolha- tott, viszonylag jól ment a sorunk, mert jutott zsíros kenyér meg tej reggelire, meleg étel délben, vasárnap meg néha hús is az asztalra. Ám amikor 1938. december 23-án leégett a barakklakásunk, nemcsak átvitt értelemben került jégre az egész család, hanem a valóság- ban is. Q’im - Ekkor volt először életveszélyben? H. GY.: - Igen, de nem utoljára. Sráckoromban gyakran kerültem örvénybe a Dunán, a Rákos-patak és a Csepel-sziget között. Tudtam, hogy le kell úszni a meder aljáig, s úgy kijönni a vízforgatagból. Egyszer viszont majdnem megfulladtam valamelyik uszály alatt. Legnagyobb folyónkat azóta is szeretem, de elfordítom a fejem, ha uszályt látok.- Később, repülései közben sosem volt halálfélelme? H. GY.: - Előfordult. Főleg a Szovjetunióban, a belföldi járatokon, de amikor sok éve megláttam az Interflug ütött-kopott gépét, ugyancsak kitört rajtam a frász. 1*1 th - Egyébként mivel szeret utazni leginkább? H. GY.: - Hivatalos ügyekben nincs beleszólásom ebbe. Magánemberként viszont szívesen autózom, de régi vágyam egy nagy hajóút, amire korábban nem volt pénzem, később pe- dig időm. Mth - Térjünk még vissza egy kicsit a gyerekkorához! Valahol azt írta, hogy azokban az években egy életre megutálta a puliszkát, a máiét és a marme- ládét. De mit szeret? H. GY.: - Leginkább a magyaros ételeket. A jó pörköltöt nokedlivel, s kedvelem a gulyást is. áüúM - Diplomataként, majd külügyminiszterként ilyet aligha kapott a munkaebédeken. H. GY.: - De nem ám! Azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ízlettek az ezüsttálcán felszolgált különlegességek, köztük az osztriga is. Annak ellenére, hogy vallom: az emberek elleni merénylettel felérő többórás értekezleteknél csak a díszvacsorák rendezése minősül galádabb tettnek. Mindkettőt szívből gyűlölöm. MtH - A nőket viszont szereti. H. GY.: - Nem tagadom. Mert a m férfi az, aki nem?- Igaz, hogy az ön életében olyasvalaki volt az első, aki kuriózumnak számít? H'. GY.: - Jaj, de szépen körülírta! Nincs okom szégyellni, hogy hajdani munkatársaim egy falábú utcalány karjaiba löktek a Conti utcában, mert addig nem fogadtak be maguk közé, amíg át nem estem a tűzkeresztségen. líliW - Nekik köszönhetően tehát szexuális tapaszta- 1 latokkal is felvértezve indulhatott tanulni a Szovjetunióba a háború után. H. GY.: - Azt azért sietve hozzáteszem, hogy nem ilyen jela képzésre küldtek.- Tudjuk. De bizonyára nem csak a lexikális tudását gyarapította ott. H. GY.: - Na jó. Ha már ennyire kíváncsi, elmondom, hogy volt ott Tamara nevű barátnőm is, akinek a férje egy távoli telepen szolgált. Egyszer, amikor hazajött, valaki megsúgta neki kapcsolatunkat, s ő részegen le akart lőni. Kedvezőbb helyzetbe kerültem Aszt- rahánban, ahol államvizsga előtt üzemi gyakorlaton vettünk részt egy évfolyamtársammal. Az irodán dolgozó sok hölgy mindegyike örült, amikor a két külföldi fiú hazakísérte őket. Bár ott akkor egy-egy szobában több generáció is lakott, azért gyakran előfordult, hogy S attunk a bejárati ajtón...- Közismert politikussá válása után is kapott egyértelmű ajánlatokat? H. GY.: - Előfordult. Őszintén megmondom, hogy ha néha nehéz szívvel is, de diplomatikusan mindig kitértem. Egyszer Etiópiában egy orvos — figyelmes házigazdaként, az ottani szokások szerint - bennszülött feleségét is felajánlotta, de én csak beszélgettem a hölggyel. Társalogni viszont több nyelven is tud. Hányon is? H. GY.: - Oroszul, szerbhorvátul, bolgárul, angolul, de beszélem még a macedónok nyelvét is. A németekét viszont nem, de sok mindent megértek. BEB- Ön szót tudott érteni a világ számos befolyásos emberével. Memegígérte, hogy támogat valakit, akkor nemcsak a vállát veregette, de érdemi intézkedésekre is utasítást adott. | - Erre önnek is volt többször lehetősége. Melyiket bánta H. GY.: - Nem emelnék ki egyet sem. Voltak döntéseim, amelyeket ma másként hoznék meg, de utólag már mindenki tud okos lenni. Pályafutásom során inkább az volt a legnagyobb gondom, hogy sokszor találkoztam köpönyegforgatókkal. Néha ma is eszembe jutnak például azok, akik egykoron mindent megtettek a Dél-afrikai Köztársasággal való hivatalos kapcsolatok felvétele ellen, aztán ők lettek a közös vállalatok magyar vezetői. M ill - Lám, máris politizálunk, pedig szerettem volna elkerülni. De ha már így esett, megkérdezem, hogy milyen szerep várhat önre 2002 után? H. GY.: Nézze! Én sosem jelentkeztem egyetlen tisztségre sem. Tisztában vagyok azzal, hogy a fiatalítás objektív folyaNévjegy Született Budapesten 1932. július 5-én Felesége: Király Anna — 1956 óta Gyerekei: Anna (44) Gyula (31) Kedvenc tánca: a keringő Hobbijai: futás, úszás, teniszezés Apja az Újpestnek szurkolt, ő a Vasasnak m ■ lyikük gyako Különleges pillanatok 11 mat, de vétek valakit elveszíteni csak a kora miatt. Én is hallottam többféle variációt a következő választások utáni időszakkal kapcsolatban, de ezek csak kitalációk. Reálpolitikusként csak a tényekkel számoltam, s számolok ma is. Az már egyértelműen látszik, hogy a mostani kormány csődöt mondott, de a következő választás még nem történt meg. Úgy látom, hogy van esélyünk a nyerésre, de garancia: nincs. itltH - Másra se nagyon. Önből sem lett klasszikus kommunista, pedig úgy indult. Vannak, akik abban az értelemben Mózeshez hasonlítják, hogy segített kivezetni az országot a Szovjetunió fennhatósága alól a Kánaánnak gondolt Európai Unió felé. H. GY.: - Megtisztelő a hasonlat, bár én Mózest másként ítélem meg, mint a legtöbben. Az biztos, hogy mindenkit a hibáival és az erényeivel együtt kell minősíteni. Minket, politikusokat annak függvényében, hogy mit tettünk az ország érdekében. Én büszke vagyok arra, hogy a rendszerváltást sikerült véráldozatok nélkül végrehajtanunk. Miniszterelnökként pedig mertem kőkemény, népszerűtlen intézkedéseket hozni, mert akkor ezt követelte meg a haza. Palásti Péter önre a legnagyobb ha tást? H. GY.:- Talán Hans- Dietrich Genschert emelném ki elsőként, aki a megbékélés elkötelezett híve volt mindig. Ő folyamatosan tudott újítani. Kicsit hasonlítottunk is abban, hogy mindketten képesek voltunk helyze tét teremteni egy-egy probléma megoldására. A leg- kelleme-sebb meglepetés mégis Bili Clinton volt számomra. Nem gondoltam volna ugyanis, hogy az USA elnökeként eny- nyire érzékeny az emberi problémák iránt. Ő ha 1. Willy Brandtnak 1978-ban elénekelte az Akácos út című magyar nótát. 2. Kenyában farkasszemet nézett egy gorillacsapattal. 3. A piramisok tövénél cipőjével két régi pénzdarabot ásott ki a homokból, ma is őrzi azokat. 4. Bejrútban a harcok szünetében teniszezett a magyar nagykövettel. 5. D. Maurice R. Henessey olyan ritka konyakkal ajándékozta meg, amit egy kézzel készített kristálypalackba töltöttek Cognac városában a XIX. sz. elején. Ma is őrzi, mert hasonló ajándékban csak II. Erzsébet angol királynő, Clinton, Jelcin és Chirac részesült. Úgy tervezi, hogy 70. születésnapján bontja meg.
