Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)
2000-04-03 / 92. szám
■ ■■ 2000. Április 3., hétfő HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Lipovecz: „A HVG nem hatalom” A Pécsi Sajtóklub második rendezvényén, múlt pénteken a HVG főszerkesztője, Lipovecz Iván volt a Dunántúli Napló vendége. Az alábbiakban a meghívott vendégek előtt lezajlott közel kétórás beszélgetésen elhangzottakat szerkesztett formában közöljük.- Amikor azt kérdeztük, hogy miért csak Lipovecz Iván jön a HVG-től, azt a választ kaptuk, hogy lapzárta van - egy héttel a megjelenés előtt. Azt hiszem, ez magyarázatra szorul.- Magyarországon sajnos nincs olyan nyomda, amelyik egy 132 oldalas újságot egyszerre képes lenne kinyomni. Hozzáteszem, nemrég a német Spiegelnél jártam, kiderült, ők is kénytelenek öt részletben nyomni a lapot. A pénteki lapzárta tehát csak a HVG egy-két rovatát érinti, mint például a Monitort vagy a Szellemet, de most van az infografikák leadási határideje is.- Legutóbb, amikor az ÉS szerkesztősége volt a Pécsi Sajtóklub vendége, elhangzott: a lap független, mivel teljes egészében a szerkesztőség a tulajdonosa. A helyzet hasonló a HVG-nél is, igaz, itt kicsivel jobbak az anyagi kondíciók...- Nem tudom, mi van az ÉS-nél, nem nagyon foglalkozunk azzal, hogy mi a helyzet más lapoknál. A HVG-t a HVG Kiadói Rt. adja ki, amelynek száz százalékban a lap munkatársai a tulajdonosai. Ez tényleg nem rossz helyzet, hiszen így a dolgozók abban érdekeltek, hogy az rt. prosperáljon, így több pénz kerül a zsebükbe. Kisebb problémák természetesen adódnak a helyzetből, de eddig kezelni tudtuk azokat. A cég egyébként éppen április elsején 11 éves.- Tudjuk, hogy a HVG hosszú évek óta fogalom. A főszerkesztő szerint mi a baj a lappal? Miben kell javulnia?- A legnagyobb baja a lapnak, hogy nincs konkurenciája. Az elmúlt években ugyan volt néhány kísérlet arra, hogy egy hasonló gazdasági-politikai lap versenyre keljen velünk, de mindegyik megszűnt. Az egyetlen valódi konkurensünk, a Figyelő pedig félévente újabb metamorfózisokon megy keresztül. Ez a szituáció magában hordja annak veszélyét, hogy ellustulunk, elkényel- mesedünk. Ez az, amire nagyon figyelnünk kell. Szerencsére a számok azt mutatják, Háttér hogy a HVG biztos piacvezető a nem bulvárhetilapok között, mintegy 130 ezer eladott példánnyal, ráadásul 1993 óta az értékesített példányszám az auditált adatok szerint néhány ezerrel folyamatosan emelkedik. Más bajt szerencsére nem látok.- A közeljövőben semmilyen változás nem lesz?- Tartalmi biztosan nem, arra azonban készülünk, hogy a szövegoldalakat még áttekinthetőbbé, szellősebbé tegyük. A nemzetközi trendek is azt mutatják, hogy a keretbe zárt szövegek helyett laza tördelésű anyagok jelennek meg. Annak igénye, hogy nagyobb és színes képek legyenek, már korábban fölmerült, most azonban ez technikailag is lehetségessé vált. A layout-váltásra vélhetően még ebben az évben sort kerítünk.- Ha már a tördelés: a hirdetések legalább olyan fontosak a HVG-ben, mint a cikkek...- Ma Magyarországon nyomott lapárak vannak. A HVG egy-egy példányának előállítása is többe kerül, mint amennyit kérünk érte, következésképp a hirdetési piac nagyon fontos. A lap egyértelműen a legfontosabbnak számít az álláshirdetésekben. Ez azt jelenti, hogy a hirdetők rájöttek, többet veszítenek akkor, ha nem a HVG-ben keresnek munkaerőt. A lapot gyakorlatilag hiba kihagyni, ha valaki minőségi munkaerőt keres, de annak is, aki jó állást szeretne. Ez a jelenség természetesen nem függetleníthető a laptól, és én a folyamatos példányszám- emelkedést is annak a számlájára írom, hogy a korábban a lapot nem olvasók, viszont itt hirdetést böngészők „rászoktak” a HVG-re. Az olvasó óhatatlanul találkozik mindkettővel - a hirdetéseket gyakorlatilag nem lehet átlapozni. Amióta a szövegoldalak mellett is tudunk színes hirdetéseket közölni, a helyzet csak tovább javult.-Alap független, de soha nem volt jele annak, hogy a gazdaság vagy a politika szereplői befolyásolni akarták volna?- Nagyon kevés ilyen példát tudok hozni. A gazdasági szférából a bankok a legsértődé- kenyebbek. Ha valamelyikről számára hátrányos információk kerülnek napvilágra, gyakran úgy döntenek: nem hirdetnek többet a HVG-ben. Azonban eddig - ki tudja miért? - még minden hirdető visszatért egy idő után... Egyetlen egy olyan bank sem volt, amelyik tartósan megengedhette volna magának azt a luxust, hogy nem hirdet nálunk. A politikával más a helyzet. A lapot korábban többször kóstolgatták a politikusok, de soha nem engedtünk semmilyen kísérletnek. Más az, amikor cikkek után érkeznek reakciók politikusoktól, de ma már ez is ritka. Utoljára Magyar Bálint SZDSZ-pártelnök hívott föl három évvel ezelőtt, azzal, hogy „Hogy csinálhattunk üyet a Gáborral?” Pedig nem csináltunk mást, mint hogy a Prisztás József meggyükolása utáni héten leközöltük azt a fotót, amelyen Prisztás együtt látható Kuncze Gáborral. De hogy korábbi példát is mondjak, akkor, amikor az Antall-kormány megalakulásakor a kabinetről szóló cikknek azt a kétértelmű címet adtuk, hogy „Szürke állomány” Balsai István igazságügy-miniszter kijelentette: „Semmi sem áll távolabb az MDF-től, mint a HVG.” A helyzet azóta némileg változott, egyes megfigyelők szerint például Dávid Ibolya korábbi parlamenti megszólalásaiban pontosan föl lehetett fedezni azokat a gondolatokat, amelyeket a lap az adott témákról közölt. De hogy friss példát is mondjak: a miniszter fölhívott, mi pedig szó nélkül leközöltük Harrach Péter cikkét a Vélemény-rovatban az abortuszról, pedig talán még a névelőkkel sem értettünk benne egyet.- Került-e ki már kész anyag a HVG-ből?- Erre egyetlen példa volt. Az egyik kolléga beletenyerelt egy maffia-ügybe. Meghívták egy bárba, ahol a legeldugottabb zugba vitték, ahonnan már menekülni sem lehetett és életveszélyesen megfenyegették. Az újságíró odajött hozzám és kérte, hogy az anyag mégse jelenjen meg. A kérésnek szó nélkül eleget tettem, mert féltettem a testi épségét. Egy eset jut még eszembe, amikor kompromisszumot kötöttünk, és az anyag nem aláírással, hanem egy ponttal fejeződött be, hogy legalább keresgélniük kelljen a cikk íróját. Nem keresgélték.- Hatalom ma a HVG?- Nem hiszem hogy az lenne. Nem akarunk kormányokat buktatni, de ha téma van, azt meg kell írnunk. Utalnék olyan tényfeltáró anyagainkra, mint a Prisztás-ügy, az SZDSZ érintettsége a Tocsik-ügyben, vagy éppen a Fidesz-MDF székházügylet. Ezek olyan kapitális disznóságok voltak, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Ez a lap minden kormánnyal szemben egyformán kritikus, és az is marad. De soha nem jutott eszünkbe, hogy megmondjuk az olvasóknak, kire kell szavazni, mint mondjuk tette azt az egyébként konzervatív Washington Post, amikor váratlanul Bush helyett egyértelműen Clinton mellé állt. A másik nagyon fontos dolog, hogy a HVG soha nem fizet információért. Az autópálya-ügyben a Miskolci Bányakapitányság egyik dolgozója nagyon fontos információval szolgált az Or- bán-bányák esetleges érintettségéről. Természetesen ezt nem tudta dokumentumokkal alátámasztani és a nevét sem adta hozzá. Lehet, hogy egy kitöltött csekk megtette volna a hatását, de erre semmi garancia nincs. Azt gondolom, hogy bár Nyugaton az információvásárlás bevett gyakorlatnak számít, ez korlátozza az információhoz való jogot, és etikai szempontból is elítélhető.- Az informááóért utólag is lehet fizetni. Hogy áll a HVG a perekkel?- Köszönjük, jól. Átlagban a perek kétharmadát megnyerjük. Érdekes, hogy 1996 óta jelentősen megnőtt a számuk, ami nyilván nem annak tudható be, hogy mi lennénk figyelmetlenebbek vagy épp bátrabbak, az érintettek, vagy azok ügyvédjei jöttek rá, hogy itt lehet keresni. Egyre több a személyiségi jogi per és a kártérítési per. A bírósági gyakorlat azonban kialakult, általában, ha helyt is adnak a keresetnek, a követelt ösz- szeg 10 százalékát ítélik csak meg. Remélhetőleg ez nem is nagyon fog változni. LENDVAI DÁVID A HVG fejlécén már nem szerepel a rövidítés eredeti föloldása, a „Heti Világgazdaság”. A 135.200 nyomott lapból a MATESZ legfrissebb (még nem auditált) adatai szerint 114.800 példányt adnak el. Összehasonlításul: a 168 óránál ugyanez a két szám: 49.300 nyomott és 36.600 eladott példány. Lipovecz Iván 1988 óta a HVG főszerkesztője, elődje a Matávnettől várhatóan hamarosan távozó Vince Mátyás volt. Lipovecz korábban a Magyar Rádiónál dolgozott, egészen ’93-ig pedig a Magyar Televízió külső munkatársa is volt. A Pécsi Sajtóklub rendezvényét a pécsi Hotel Hunyor támogatta. DUNAI IMRE Hiteltelen paprikás Kobra emeli fejét vészjóslóan a közép-amerikai őserdőben a francia komédia balfácán hősének lábánál. Vagy inkább ijedten: szegény hüllő igen messzire tévedt „szülőföldjétől”. Az amerikai szuperfilmben a Sanghajból induló, nyílegyenesen szálló repülő úgy érkezik Indiába, hogy elhúz a kínai Nagy Fal felett is. Nem kis pofon a topográfia orcáján. A hajótöröttek olyan szigeten tengődnek, amelyen amazona- si anaconda, afrikai strucc és ázsiai tigris alkotják a speciális élővilágot. Egy híres sci-fi- ben ősemberlányok tépett „bikiniben” kergetőznek az akkor már 70 millió éve kihalt T-rex- szel. A rettenthetetlen skót felkelő az Oscar-díjas eposzban a történelem előtt is suttyomban gyermeket nemz a walesi hercegnének. Ám a hölgy a skót szabadságharcos kivégzésekor is csak hétesztendős volt. S amikor vásári látványosságként szakszerűen kibelezik a főhőst (ez hiteles), művészi igazságszolgáltatás gyanánt a gaz angol király haldokol. Valójában jó néhány évvel túlélte a lázadót. Ugyan miféle hitelességet várhatunk a filmipartól? - legyintek, amikor tinédzser gyermekem tőlem kéri a magyarázatot. És még örülök, hogy annak okozati összefüggéseit nem kérdezi még, kis hazánkban kik és milyen alapon kérik számon a nekik nem tetsző személyek, politikai alapállások hitelességét ténybeli tévedésekkel dobálózva. A közélet több anakronizmust produkál, mint a filmrendezők leleménye. Bezzeg a klasszikus irodalom! És a hitelesség jó példájaként fiamnak az Egri csillagokat hozom fel. Mutatom az író által a könyvhöz csatolt jegyzéket, a várvédők lajstromát. Ez korhűség - dicsérem, s mivel rég volt már a kezemben, belelapozok a könyvbe. Ahol a lappergetés megáll, török fogságba esett magyar rabok ízes paprikást főznek 1532-ben, valahol nálunk a Mecsekben. Villámként hasít belém: a paprika Amerikából származik, és nálunk csak az 1600-as évek derekán terjedt el. Főúri kertekben, dísznövényként. Csendben visszateszem a kötetet a polcra. Hetek óta rágom a körmöm. Még éjszaka is, hiszen idegességemben nem jön az álom, az enyhet adó. Ugyanis előfizetője vagyok a televíziós házimozinak, amelynek nyereményesőt ígérő áprilisi sorsolásán alanyi jogon részt vehetek - hittem eddig. Akik novemberben már, áprilisban még előfizetők, 300, 200, illetve 100 ezer forintos utazást nyerhetnek. A szlogen szerint egy havi csatornadíjjal, amely egy család egyszeri mozilátogatásával egyenértékű, az előfizetők éjjel-nappal-kukkol- hatják az amerikai szuperfilmeket, melyeket sokak szerint csupán a Dél-Amerikából importált szappanoperák és a honi parlamenti közvetítések múlnak alul. A három fődíj, ha jól számolom, nagyjából két és fél ezer család mozizási gondjait oldja meg, legalább is az utazás idejére, sőt a nonstop mozicsatomát sem kell nézniük. A házimozi krőzusi ajándékához - és itt jön a lényeg - nem elég előfizetőnek lenni. A csatorna reklámjából kiderül: a ________DEÁK GÁBOR_________________________________ So rsolás sorsoláson csak azok vehetnek részt, akik nevükkel és címükkel ellátott postai levelezőlapot küldenek a cég címére. Innen kezdve nem értem a tévémozi píárosait. Ha már - számomra érthetetlen módon - szűkítik a lehetséges utazók körét, a mesés díjak elnyeréséhez mesebeli próbatételekre is lehetne késztetni a nézőket. Álmatlan éjszakáimon eszembe is ötlött néhány. Például az előfizetőknek meg kellene mászniuk a Mount Everestet, e cselekedetet nehezítésül a katmandui elöljáróság pecsétjével igazoltatnám. Ezt követően a Titanic roncsaiból egy köz- . jegyző által hitelesített darabot is küldetnék a cégnek. Ha a próbatevők a könnyebb akadályokon túljutnak, utolsó feladatként bebifláztatnám velük a Jókai összest. Persze nem cél nélkül, mert ezt egy 90-es telefonszámon (180 Ft/perc + áfa) az utolsó szóig fel is mondat- nám a kiérdemesültekkel. Ha ezek után még marad nyerni vágyó, az meg is érdemli az utazások valamelyikét, prémiumként pedig azt, hogy végleg kikapcsolják nála a mozicsatomát. hetedik oldal HOLNAP Riport Nem ér a nevem. Alsószentmárton lakosai közül néhányon megelégelték, hogy sokszor emberek tucatjai is ugyanarra a névre hallgatnak, legfeljebb becenév vagy csúfnév különbözteti meg őket. Erről viszont nem tudnak a hivatalos szervek, a levelek, értesítések körbejárnak, míg a címzetthez eljutnak. Portré Szappanos Ferenc, a Dél- dunántúli Vízügyi Igazgatóság első embere. Hobbija a fotózás. Szinte mindegyik képen ott a víz. „Ahol víz van, az a táj már szép. ” Portré „Nem hittem, hogy emlékeznek rám” Ary Róza március 15-én Aranyfóliát vehetett át a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában. A szakma legrangosabb kitüntetését azok kapják, akik életművükkel rászolgáltak. Évente általában tíz Aranyfóliát osztanak ki, a díjat alapítása, 1978 óta 282-en kapták meg.- Hogyan lett újságíró?- A véletlen hozta. Ötven nyarán, mint a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége szigetvári járási titkára levelet írtam az aratómunkásokról, 1951 elején pedig a szövetség iskolájában folyó munkáról a Dunántúli Naplónak. Ezeket olvasva hívott Kászon József főszerkesztő-helyettes a laphoz.- Milyen útravalót vitt magával otthonról?- A szabolcsi Túrricse, ahol születtem, szegény falu volt. Heten voltunk testvérek, de soha nem éheztünk. Később Magyarmecs- kére költöztünk, testvéreim többsége azóta itt él. Otthonról a családi szeretetet- Boldizsár Ivántól. Huszonöt éves voltam, amikor lapjához, a Béke és Szabadsághoz vett. Tőle tanultam: úgy kell írni, hogy az utcaseprőtől a miniszterig mindenki megértse, s hogy mindig azokat keressem, akiket a közvélemény tisztességes embereknek tart. Egész életemben igyekeztem ebben a szellemben dolgozni. és a mások iránti tiszteletet hoztam. Édesapám nemesi származású volt, nemesen is élt, és a munka szere- tetére tanított.- Pályafutása során kitől tanulta a legtöbbet? Ary Róza 1927-ben született Túrricsén. ’51-ben a Dunántúli Naplónál kezd, hamarosan a Béke és Szabadság-hoz hívják. '53-tól az MTI munkatársa Budapesten, Szekszárdion és Békés Csabán. ’74-től ’82-ig a Békés Megyei Népújság újságírója. Elvált, egy lánya, két unokája és egy dédunokája van.- Hogyan összegezné élettapasztalatát?- Az újságíró legyen szerény, kerülje a nagyképű megnyilvánulásokat. Nagyon fontosak a személyes kapcsolatok, bele kell nézni az emberek szemébe ahhoz, hogy tudjuk, igazat monda- nak-e. A témát soha nem íróasztal mellett találtam ki, hanem az életben kerestem, beutaztam érte a megyét. Hajnalban indultam, és sokszor későn értem haza. Több mint húsz évet dolgoztam az MTI-nél, ahol megtanultam, két dolgot különösen komolyan kell venni: a neveket és a számokat. Nem szégyelltem tollat és papírt adni az emberek kezébe, hogy nyomtatott nagybetűvel írják le nekem a nevüket.'- Mit érzett, amikor kibontotta az Aranytoll odaítéléséről értesítő levelet?- Elkezdtem bőgni. Nem akartam elhinni, hogy tizennyolc évvel a nyugdíjazásom után bárkinek is eszébe jutottam, és hogy érdemesnek tartottak a díjra. Árpási Zoltán
