Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)
2000-04-22 / 111. szám
i ü| 2000. ÁPRILIS 22., SZOMBAT HÁTTÉR 1- RIPORT Új Dunántúli Naplő - 7. oldal hetedik oldal — „Még nem tisztult meg az állomány” Interjú dr. Emyes Mihállyal, Baranya megye rendőrfőkapitányával Valóban több botrányos, vagy annak tűnő szabálysértést, bűncselekményt követtek el az utóbbi hónapokban Baranya megye rendőrei, vagy csak az ügyekre vonatkozó információk jutnak el gyorsabban és könnyebben a médiához, és így a nyilvánosság elé? A főkapitány határozottan állítja, hogy ő, és ebben illetékes kollégái mindent megtesznek azért, hogy ne maradjanak a testületben azok, akik szakmai vagy erkölcsi szempontból nem felelnek meg a követelményeknek.- Az elmúlt időszakban a megszokottnál sűrűbben szerepeltek a megye rendőrei a hírekben, hol hősiességük, hol épp ellenkezőleg, botlásaik miatt. Rendőrtiszteket gyanúsítottak hivatali visszaéléssel, illegális fegyverkereskedelemmel, az eredményességi statisztika meghamisításával, közlekedési rendőröket zsebre bírságolással, botrányos verekedéssel. Nem sok ez egy kicsit?- A főkapitányságon 1030 hivatásos, és 330 polgári állományú alkalmazott dolgozik, döntő többségük megfeszített munkával, becsületesen igyekszik eleget tenni jelmondatunknak: „mi azért dolgozunk, hogy ön biztonságban éljen”. Ezt a kérdéscsoportot azonban szeretném szélesebb körből megközelíteni. A rendszerváltás óta eltelt tíz év alatt - csakúgy, mint a társadalom - a rendőri állomány is jelentős változásokon ment keresztül. Kétségtelen, nálunk is megjelentek olyan negatív dolgok, amilyenek azelőtt vagy nem voltak, vagy ha voltak is, többnyire eltitkolták őket. Régebben nem szaladtak ki az utcára, ha gond volt valamelyik rendőrrel, hanem sokszor titokban - a mundér becsületét védve - rendezték el az ügyet.- Most sem vernek nagydobra minden belső szabálysértést.- Én még sohasem rendeltem el vizsgálatot azért, mert valamilyen információ kiszivárgott a rendőrségről, és itt természetesen nem szolgálati vagy államtitokra gondolok. Sok esetben nem ujjongok, ha idő előtt kerülnek nyilvánosság elé adatok, de véleményem szerint nem az információt kell visz- szafogni, hanem azt kell megelőzni, hogy egyáltalán megtörténjék a szabálysértés az állományban. Ennek ellenére nem fogok eltussolni egyetlen ügyet sem, csak azért, hogy a jó hírünkön folt ne essék. Más nevében persze nem nyilatkozhatom, hiszen nem tudhatok minden esetről. Alapvető munkakövetelménynek tartottuk mindig, hogy a rendőrségen csak olyan emberek szolgáljanak, akik megfelelnek az iskolai, szakmai, és erkölcsi elvárásoknak. Akik nem felelnek meg, azoknak nincs helyük az állományban. Az elmúlt két évben egyébként ezek a követelmények, és a belőlük következő intézkedések országos szinten is jobban előtérbe kerültek.- Volt is néhány nagy visszhangot keltő ügy- Még mindig nem tisztult meg az állomány, még mindig vannak problémák, de azt is meg kell jegyeznem, hogy az utóbbi időben ez a téma - mármint a rendőri állomány törvénysértései - a korábbinál jóval nagyobb publicitást kapott. Hangsúlyozom, a rendőrség folyamatosan tesz azért, hogy kiszűrje a nem ide való embereket.- Erről nem sokat hallhattunk eddig.- Felül kell vizsgálnunk azt az „úri magatartásunkat”, hogy egy-egy kényelmetlen ügyben elzárkózunk a nyilatkozattól, és az ügygazdához, az ügyészségi nyomozó hivatalhoz irányítjuk a sajtót. Ha ez történik, akkor csak az kerül nyilvánosságra, hogy egy rendőr olyasmit csinált, amiért eljárást kezdeményeztek ellene. Arról sosincs szó, hogy a védelmi szolgálattal együtt mi nyomoztunk utána, mi szerveztük meg a lebuktatását, és mi jelentettük fel az ügyészségen. Azért „csak úgy” nem lehet korrupt rendőrt fogni az út mellett.- Miért van, hogy egyeseket rögtön, még a bírósági eljárás megkezdődése előtt felfüggesztenek, mások viszont megtarthatják a szolgálati viszonyukat akkor is, ha egymás után több feljelentés is érkezik ellenük?- Ha mindenkit felfüggesztenénk, aki ellen feljelentést tesznek, akkor ezt a bűnözők hamar észrevennék, és pillanatokon belül elfogynának a kollégák. Ha olyan típusú a bűncselekmény, hogy nincs helye a magyarázkodásnak - például lopáson érnek tetten valakit - akkor eljárok saját hatáskörömben. Ha viszont valaki feljelent egy rendőrt azzal, hogy az előállítás során megverte őt, ez automatikusan nem vonhat maga után felfüggesztést, mert sokszor csak azért tesznek ilyen feljelentéseket, hogy elhúzzák a büntetőeljárás idejét.- Elképzelhető hogy egy nem, vagy csak nehezen behatárolható kör szisztematikusan aláaknázza a baranyai rendőrség munkáját azzal, hogy folyamatosan feljelentéseket tesz vezető beosztású tisztek ellen?- Mindig vannak olyan körök, amelyeknek érdeke, hogy ne működjön jól a rendőrség. Tevékenységüknek az egyik érzékelhető eredménye, hogy részben valótlan állítások, találgatások terjednek el. Volt ilyen a közelmúltban is. Érdekes módon, amikor az alvilági csoportokból bezáratunk néhány vezetőt, akkor rendszerint megjelennek az olyan hírek, amelyek negatív képet alakítanak ki a rendőrségről.- Érték már személyes vádak a főkapitánysági tevékenysége során?- Én sem vagyok kivétel. Évekre visszatekintve voltak olyan megnyilvánulások, amelyek engem is megpróbáltak befeketíteni, de a vizsgálatok tisztázták, hogy alaptalanok voltak a jelzések. Komoly ellenőrzéseken kellett keresztül mennem.- Ha nyilvánosságra kerül valamilyen gyanú, akkor magyarázkodhat-e a rendőrség?- Egy példa: abba nem szólhatunk bele, hogy cikk készüljön arról, hogy valaki rendőrségi iratokat talál a szeméttelepen. Abba sem, hogy milyen címmel jelentesse meg az újság azt az írást. De amikor mindenki titkos rendőrségi iratokról beszél, holott egyetlen egy ilyen irat nem került ki, akkor másnap magyarázkodnunk kell. Konkrétan: a kölkedi szeméttelepre az építési törmelékkel együtt selejtezésre szánt papírok kerültek tó, nem pedig titkos iratok. Az igaz, hogy a megsemmisítésnek nem ez a szabályos módja, ezért megvizsgáljuk, hogy történt-e olyasmi, ami fegyelmi intézkedést követel meg.- A Mohácsi Rendőrkapitányságról miért gondolják sokan, hogy olyan, mint egy feldúlt méhkas?- Évekkel ezelőtt vezetőt kellett keresni a kapitányi székbe, ami nem is olyan könnyű egyébként, mert nagyon kevesen vállalnak ilyen beosztást, és aki vállalná, az nem biztos, hogy alkalmas is rá; A Mohácson akkor kinevezett új kapitány s*zigorú követelményeket támasztott kollégáival szemben, ezért egy idő után támadni kezdték. Az eddig lezámlt vizsgálatok egyetlen egy gyanút sem támasztottak alá. Ódáiig fajult a dolog, hogy - megromlott egészségi állapota miatt - a kapitány a felmentését kérte tőlem, és én ehhez hozzá is járultam. Más ügyekben jelenleg is folyik nyomozás, én magam is rendeltem el vizsgálatot. Mint azt korábban már jeleztem, komoly lépéseket tettünk Mohácson a rend visszaállítása érdekében. Fegyelmiket osztottunk tó, több embert el kellett mozdítani a beosztásából. Bízom abban, hogy az állomány egy idő után megtalálja a helyét és megtisztul.- A felmentett kapitány élvezi az ön bizalmát?- Az ártatlanság vélelme egy rendőrtisztet is megillet. Ha nincs olyan adat, ami miatt azonnal el kell távolítani az állományból valakit, akkor nem mondható bűnösnek addig, amíg a vizsgálat le nem zárul.- Hogyan próbálják megelőzni, hogy rendőrnek álljon, aki nem annak való?- Sokáig nem vizsgálhattuk meg alaposan azokat az embereket, akik jelentkeztek hozzánk, és ez komoly problémát jelentett. Most viszont úgy tűnik, lehetőségünk lesz arra, hogy egy kicsit szélesebb körben is tájékozódjunk, jobban megnézzük, tó is áll velünk szemben. Egyelőre csak akkor végezhetjük el ezt a vizsgálatot, ha az illető hozzájárul. Ha ezt nem teszi meg, akkor esélye sincs.- Milyennek értékeli a főkapitányság fegyelmi helyzetét?- Igen sok rendőrt távolítottam már el az állományból. Nem megyek el az ügyek mellett, ami nyilván rontja a statisztikánkat. Ennek ellenére a mezőny jobbik felében foglalunk helyet, ami azt hiszem, nem rossz. Eredményességi mutatóinkat tekintve még jobb a helyzet, benne vagyunk az első harmadban, és ez az állomány munkájának köszönhető. _____ SCHNEIDER cábor BARABÁS B ÉCA Tiszai önkényesek „Segíthetek?” - kérdezi a jó tündér egyik kedvenc viccemben a mocsárban egyre lejjebb süllyedő, kocsis módjára káromkodó agresszív kismalacot. „Nem kell!"- hangzik a spirál- farkú durcás válasza. Morbid vagy sem, amikor két dühös cimborámmal találkoztam, valahogy az elcsépelt vicc jutott eszembe. Urbi és Orbi baranyai fiatalok. Amikor az első elkeserítő tiszai hírek szárnyra kaptak, úgy döntöttek: ahogy lehet, az alföldi felebarátok segítségére sietnek. Hívták is vagy százszor az egyik kereskedelmi rádióadón hirdetett telefonszámot, a zsákhordó önkéntesek toborzására hivatott készüléket még csak fel sem vették. Sebaj, a két végsőkig elszánt fiú felkereste a katasztrófavédelem megyei kirendeltségét. Nemzetünk bástyájának megbízottja közölte velük, hogy már többen jelentkeztek, de a tiszai gáterősítő álomutazásra csak akkor nevezhetnek be, ha összejön egy busznyi önkéntes turista. Urbi és Orbi ekkor taktikát változtatott. Megígérték: Szegeden szereznek maguknak szállást, még etetni sem kell őket, itthon összeborítanak néhány zsíros deszkát. Vinni sem kell őket, majd vesznek buszjegyet, csak hadd menjenek! De hiába könyörögtek, Szegedre hiába mennek, ott nem kell az ember. Ha mégis odamennének, keressenek meg valakit, és iratkozzanak fel valahová. Megelégelve a katasztrofális védelem jó tanácsait a helyi vöröskereszthez fordultak. A szervezet helyi vezetője szinte sírva kért bocsánatot, de ő sem tehet semmit. Egy helyi jótékonysági szervezet kétezer zsákot gyűjtött össze. A kommunikáció e téren is romokban hever: Szegedről először egy személyautót küldtek értük. Be is fért a negyede. Másnapra sikerült nagyobb volumenű készséget keríteni. Amúgy, szervezetten meg kellett volna várni, amíg egy kamionra való összegyűlik. Végül is ráér. Ezek után meglepve olvasom a híreket: a Tisza partján önkéntesek ezrei dolgoznak, a töltéseket homokzsákok tízezreivel erősítik meg. Csak tudnám, hogy kerültek oda. DUNAI IMRE Pompás magyarok A nagyhét napjai peregnek. Reggelente egyre kevesebb az utas a város határát megkerülő buszjáraton. A diákok már hétfőn eltűntek róla a tavaszi szünet miatt, és folyamatosan fogyatkozik a törzsközönség hölgykoszorúja is. Akik tehették, szabadságot vettek ki, és takarítanak, bevásárolnak, ajándékok után járnak, a vendégséget szervezik. Ám ezt tervezgetik a még munkába járók is. Készülnek megfelelni a szép hagyománynak. Átdöccenünk egy hídon Legkedvesebb Ady-versem harangja zúg a fülemben emlékeimből skandálva a veretes sorokat: „Pompás magyarok, templomból jövet, mentek át a Kalota folyón s a hidat fényben majdnem fölemelte az ölelő, júniusi nap. ” Pünkösdi vers, erdélyi ihletésű, és javarészében szerelmi líra A húsvéthoz nincs sok köze, csak a sugárzó áhítata illik rá maradéktalanul. Meg az ölelő nap, amely a verssorokat olvassa rám szakadatlan. Mióta is? Alighanem azóta, hogy újból kirobbant a vita az ünnepnapi kereskedésről. A szakszervezet, a munkaügyi felügyelőség, a határozott fellépéssel fenyegető államtitkár, sőt a bíróság szerint is jogellenes a munkaszüneti napon való munkavégzés. A re- nüenskedő hipermarketlánc külhoni vezérigazgatója viszont csalódott a zárva tartás miatt. Állítja: az ünnepnapi üzletelés népszerűvé vált a bevásárlók és a kereskedelmi alkalmazottak körében egyaránt. És a kampány folytatását emlegeti annak érdekében, hogy a vásárlók eldönt- hessék, mikor vásároljanak, a cégnél foglalkoztatottak pedig azt, hogy mikor kívánnak dolgozni. Mintha ezek az alkotmányos szabadságjogok körébe tartoznának, és az üzletjáró pénzköltés, illetve a profitszerzés lenne hivatott fényesre suvikszol- ni az ünnepet a családok számára. Ám akárhogy is igyekszem, sehogy sem tudom elképzelni, hogy például a ürögi patak híd- ját az árukkal megrakottan vonuló pompás magyarok nyomában az ölelő nap egy kicsinykét is felemelné. Húsvét- kor (pünkösdkor, május elsején, Szent lstván-napon stb.) pedig alighanem még háromszoros fizetésért sem lenne rá hajlandó. Egy öregember emlékirataiból Profán föltámadás hetedik oldal KEDDEN Riport Új utakon a numizmatika Az emberekben különleges a vonzalom a régi pénzek után Egy Kossuth-bankó, egy régi réz- krajcáros nagyapáról unokára száll, olykor különleges történetet is visz magávaL De a nem túl régi érmékről és bankókról is tudni, hogy előbb- utóbb korábbi vásárlóerejének többszörösé érik majd Portré Dr. Nagy Jenő, a Baranya Megyei Háziorvosok Szövéségének ebtöke visszatért az orvosi közélébe. Korábban bábáskodott a megyei és a városi kamara megalakításánál, utóbbinak elnöke is volt. Tizenegy hónapra születtem. Anyám azt hitte, elszámolta magát, de az orvos megnyugtatta: mondja nyugodtan, hogy két hónapos vagyok, elhiszik, s nem csak az öt kilóm miatt, amely súllyal kifáradtam a világra. Sokáig azt hittem, eredendő bölcsességemnek köszönhető a hosszabb magzati lét. Már akkor tudtam, hol jó nekem. Aztán hatvan év múlva, amikor Mester László doktor fölfedezte, hogy szívemben a két pitvar között lyuk tátong, összezavarodtam. Hőbb azt hittem, a sok lány könyökölte tó a lyukat, akiket a szívembe fogadtam, de aztán megtudtam, hogy a magzati létben még lyukas ott a szív, de a születés idejére összenő. Tán a Mindenható figyelmessége volt születésem késleltetése, hátha eltűnik az a fránya kis nyílás? De hiába kaptam haladékot. A lyuk pedig nőttön-nőtt. Egyre fáradtabb lettem. Ha panaszkodtam, orvos barátaim veregették a vállam: „van egy pici zörej, de elenyésző”, „a szív nem fáj, a meszes gerinced sugárzik tó oda”, „bár az én szívem lenne olyan, mint a tied”. Ha gonosz lennék most azt mondanám: bárcsak. Papp Lajos professzor először azt mondta, lehet, hogy már késő. Aztán vizsgálgatott, katéterezte- tett, majd azt mondta „jobb mint gondoltam, megcsinálom a műtétet”. Akkor már nem tudtam felmenni folyamatosan tíz lépcsőfokon. Húsz éve, amikor Füzes Jánossal a POTE Intenzív Osztályáról forgattunk tévéfilmet, több olyan emberrel találkoztam, akiket újraélesztettek, azaz visszahoztak a halálból. Mind ugyanazt mondták, amit olvasmányaim is megerősítettek: nagy fekete alagút... a végén fény... stb. Tudtam, az én műtétem során felnyitják a mellkasomat, kiveszik a szívemet, egy jegelt kistányérra teszik, majd prof. barátom fölnyitja, összevarrja a lyukat, összevarrja amit fölvágott, visszateszi a szívemet a helyére, s ha tud, újraéleszt. Ez mindenképpen egy rövid halál. Zalaegerszegen a műtétre várva, a félelmek közepette is az izgatott a legjobban, vajon meglátom-e az alagutat, végén a fényességet, vagy esetleg a műtő mennyezetén lebegve megnézhetem saját műtétemet, mint a könyvekben. Elaltattak. Kábult üres lebegésre ébredtem. Ez lehet a nirvána, valószínű még a felhők között vagyok. Lassan tórajzolódik egy ismerősnek tűnő arc. Ez a Jóisten, vagy inkább a Charles Bronson? De beszél is.- Lacikám! Sikerült! Túl vagy rajta! Mégsem a Bronson, a Jóisten beszél vagy majdnem az.- Lacikám! Túl vagyunk a műtéten, sikerült! Hallasz engem? hallom, s a szememmel intek, hogy igen. Tudom már a prof. örül így helyettem is. Lassan eltűnik körülem a felhő, s tapasztalom, hogy ahány lyuk van a testemen, s ahányat még vágtak rajta, abból mindből csövek jönnek tó, de erre számítottam. Aztán eszembe jut, hogy ezek szerint visszajöttem egy tós halálból, de nem emlékszem arra, hogy nézhettem volna felülről a műtétemet, az alagutat sem láttam, végében a fényt sem. Valószínűleg nem ért rá velem foglalkozni az Úr. Lekötötte az, hogy Papp Lajos kezét vezeti. Mindezen az sem ront igazán, hogy négy-öt évet megkésett ez a műtét, mert egy agyonrozsdásodott Trabant motoron hiába toldozzák be a lyukat, nem lesz belőle Mercedes, még papírjaguár is alig. Bükkösdi László I ) y
