Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-21 / 110. szám

|| 2000. ÁPRIUS 21., PÉNTEK HÁTTÉR - RIPORT Új DunAntűu Napló - 7. oldal hetedik oldal — Remény egy halálos baleset hallatán Olykor a kórház vezetője tiltja meg a szervkivételt Bár még az emberi „alkatrészek” között nem mindegyik csereszabatos, a szervátül­tetések világszerte terjedőben vannak. Manapság a leggyakrabban lecserélt szervek sorában a vese vezet, megelőzve a májat, szívet, hasnyálmirigyet, tüdőt stb. Magyar- országon a vese-transzplantáció rutinműtétnek számít, és a szívműtét avagy a has­nyálmirigy- és a májcsere sem szenzáció már. Ám a szakemberek szerint az új egészségügyi törvény 1997-es elfogadása óta csökken a szervátültetések száma. Az ok prózai. Az ember személyiségi jogainak kibontakoztatása elbizonytalanított or­vost és hozzátartozót egyaránt, s egyre nehezebb átültethető szervekhez jutni. Az elmúlt napokban elhunyt egy pécsi fia­talember, akinek szinte minden életfontos­ságú szerve alkalmas lett volna arra, hogy valaki másba átültessék. A jog szerint a szí­vét, máját, veséit nyugodtan eltávolíthatták volna az orvosok, ugyanis az illető életében ezt nem tiltotta meg. Ám a szülők nem egyeztek bele, s állás­pontjukat az orvosok nem vitatták... Olykor furcsa helyzeteket produkál az élet. Ha valakinek a halálával új esélyt kaphat az életre más, akkor minden bizony­nyal a szervre várakozóban egy-egy halálos közúti baleset kapcsán aprócska remény éb­red: hátha ö lesz az, akit a soron következő szervátültetésre behívnak. Aztán többnyire szertefoszlik a remény. Dr. Kalmár Nagy Károly (képünkön) a pé­csi I. számú sebészeti klinika adjunktusa ve­zeti a transzplantációs osztályt. Kézenfekvő, hogy megkérdezzük:- Tényleg tetten érhető ez a remény?- Igen.- Es sok a csalódás?- Nagyon sok. Sokkal több, mint ameny- nyire igazából szükség volna. Ugyanis az utóbbi években meglehetősen nehézzé vált a donorok felkutatása, a szervnyerés.- Elmondaná, hogyan juthat a sebész át­ültethető veséhez, májhoz, hasnyálmirigy­hez Magyarországon1- Hazánkban négy vese-transzplantációs központ működik az ország négy orvoskép­zéssel foglalkozó egyetemén. Mind a négy központ az egyeteme által ellátott terület kór­A szervátültetés számokban házaiból kap értesítést, ha ott valaki meghal, és szervei átültetésre alkalmasak. Mi a négy dél-dunántúli megye: Somogy, Tolna, Bara­nya és Zala kórházaiból várjuk a hívást, ami azonban sokszor elmarad.- Úgy gondolom, hogy minden szervnek ára van. Mit ér egy hasnyálmirigy?- Amennyit az ember élete. Vagyis ezt nem lehet pénzben kifejezni. Sehol a vilá­gon nem készítettek még árlistát, feltüntetve netán, hogy mit ér mondjuk dollárban egy átültethető szív, tüdő vagy máj. Rendkívül kényes dologról van ugyanis szó. Egyrészt etikátlan volna egy elhunyt embert, annak szerveit pénzzé tenni akár csak egy árlista formájában is. A szerv-kereskedelemről szó­ló alaptalan mendemondákat is nehéz volna cáfolni, ha árlista készülne.- Ezért nem fordulhat elő, hogy például az életemben eladom az egyik vesém?- Pontosan ezért nem.- De megtehetem, hogy előre megtiltom azt, hogy halálom után bármelyik szervemet eltávolítsák más számára?- Igen, bárki megteheti. A jogi szabályozás egyértelmű. A hazai felfogás az európai jog alapján formálódott, s ezek szerint, aki kifeje­zetten nem tiltotta meg, annak a még „életre­való” szerveit el lehet távolítani, és a szüksé­ges vizsgálatok után egy arra várakozó beteg­be át lehet ültetni. Aki meg akarja tiltani, hogy halála után szerveit transzplantációs céllal eltávolítsák, az a háziorvosánál teheti ezt meg a legegyszerűbben. A háziorvos a til­takozást három napon belül továbbítja az Ál­lami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgá­lat központi számítógépéhez. A tiltakozás azonban már a nyilatkozat megtételétől érvé­nyes, mert a tiltakozó egy, a személyes doku­mentumai között tartandó nyomtatványt is kap. Nekünk a törvény szerinti kötelessé­günk minden tervezett transzplantációs szervkivétel előtt ellenőrizni az elhunyt sze­mélyes dokumentumait is, és kapcsolatba lépni a központi számítógéppel is. Csak ak­kor kezdődhet a műtét, ha nincs nyoma an­nak, hogy az elhunyt életében tiltakozott.- Bizonyára tudja, hogy momentán Ma­gyarországon hányán tiltották meg szerveik későbbi felhasználását.- Igen. Az elmúlt héten hangzott el egy konferen­cián, hogy pontosan 39 személy tett tiltakozó nyi­latkozatot.- Ezek szerint nem gya­kori a szervkivételtől való elzárkózás?- Nem mondható an­nak. Ezt részben annak tudom be, hogy az embe­rek nem tájékozottak a transzplantáció kérdései­ben, mert talán más dol­gok foglalkoztatják őket, és nem is gondolnak arra, hogy baleset vagy agyvérzés következtében hirtelen meghalhatnak. Ez talán természetes is.- Akkor miért döcög Magyarországon a transzplantáció?- Régiónkban tizenhat olyan kórházi-kli­nikai intenzív terápiás osztály van, ahonnan donort jelenthetnének. Sajnos nagyobb ré­szükből nem hívják a transzplantációs köz­pontot. Az ott dolgozó orvosok jól tudják, hogy ki az a beteg, aki meghalt, és a szervei Máj-transzplantációt 1995 óta Magyarországon pontosan 85-öt végeztek el, tavaly 22-t, ebből egyet Pécsett. A szívátültetések száma 1992 óta 28 darab, tavaly 5 em­ber kapott új szívet Magyarországon. Hasnyálmirigy-átültetést eleddig csak Pécsett végeztek hazánkban, összesen négyet. Tavaly és tavalyelőtt is kettőt. A veseátültetés a leggyakoribb. Az elmúlt három évben 774 beteg kapott új vesét Magyarországon, tavaly a pécsi klinikán 28 műtétet végeztek el. A nemzetközi adatokból kiindulva, a népesség számához vi­szonyítva e műtétek többszörösére volna szükség. közül akár több is felhasználható lenne, de nem értesítenek bennünket. Elismerem, hogy az intenzív osztályon dolgozó kolléga nehéz helyzetben van. Erejét megfeszítve küzd egy beteg életéért, és amikor kiderül, hogy a küzdelmet a betegség nyerte, akkor a rossz hír mellett azt is közölnie kellene a hozzátartozókkal, hogy szeretnénk az el­hunyt szerveit átültetés céljából eltávolítani. Egy hozzátartozót szeredének elvesztése lelkileg döntésképtelen állapotba hoz. Ilyen állapotban esetleg igazságtalanul a vádak tö­megét zúdítja az orvos fejére. A kolléga ezért inkább megfeledkezik arról a másik betegről, aki az átültethető szerv hiányában meghalni kénytelen. Olyanról is tudok, hogy egy kórház vezetője megtiltotta, hogy az intenzív osztály orvosai szervátültetés ér­dekében értesítsék a transzplantációs köz­pontot, mert úgymond „a szervnyerés rossz fényt vet a kórházra”.- A szervkivétel gyakorlata ezek szerint nem a legjobb?- Talán a kommunikációs munkánk sem jó. Nem tudjuk minden intenzív osztályos orvossal elfogadtatni a szervátültetés hasz­nosságát. Nem tudatjuk elég hatékonyan a társadalommal, hogy bárkinek lehet szüksé­ge szervátültetésre, és bárkivel előfordulhat, hogy szervdonációval kapcsolatosan kell döntenie. Sajnos időnként a sajtó sem elég körültekintő. Magától értetődő kötelessége minden újságírónak, hogy a negatív jelensé­geket, bármivel kapcsolatosak is, nyilvános­ságra hozza, és így a társadalmi kontrollt az élet minden területén lehetővé tegye. Az vi­szont több ember életébe kerülhet - előfor­dult már -, ha egy kórházat ok nélkül, vagy félreértésből hurcolnak meg a szervkivéte­lek miatt.- Ezalatt a szervre várók reménye fogy.- És enyhén növekszik a számuk, bár idő­közben sokan meghalnak, helyüket újabb betegek foglalják el a várakozók között. Eb­ből a szempontból is érdemes végiggondol­ni, hogy mit ér igazából az élet. Továbbá azt is, hogy hány ember életét lehetne megmen­teni egy csöpp odafigyeléssel.- Magyarország készül arra, hogy a nem­zetközi szervcserét koordináló nagy szerve­zet, az Eurotransplant tagja legyen. Miért nem csatlakoztunk eddig, és mit hozhat egy csatlakozás?- Nagyon sok előnnyel járna a szervátül­tetésre várakozóknak, ha a tízmilliós lélek­számú Magyarország több mint százmilli­ós lélekszámú közösséghez tartozna. Na­gyobb volna annak az esélye, hogy kifeje­zetten jó szöveti egyezéssel történjenek a veseátültetések, és a beültetett vesék sok­kal tovább és jobban működjenek. Továb­bá, hogy gyorsan kapjon májat vagy szívet az, akinek valóban gyorsan volna szüksége szervátültetésre. Igazán nem tudom, hogy miért nem vagyunk még tagjai ennek a szervezetnek, ami tárt karokkal várja Ma­gyarország jelentkezését. Sajnos a vidéki transzplantációs központok véleményét az illetékes döntéshozók nem kérdezik meg. Mindenesetre nagyon bízom abban, hogy a hazai transzplantáció problémái a nem túl távoli jövőben megoldást találnak, és jövő­re már sokkal derűsebben beszélhetek eredményeinkről. KOZMA FERENC HOPNIK ILDIKÓ OY. Lóversek Az a lány vagy asszony, aki húsvét hétfőjén alaposan be- ■ riglizi az ajtaját, és szabadon ereszti a vérebet az udvarban, talán azért teszi ezt, mert már épp elege van a tarháló (gyak­ran teljesen ismeretlen) locso­lókból, és nem akar kellemet­len helyzetbe kerülni azok mi­att sem, akik közül néhányan kifejezetten durva versikékkel lepik meg. Amikor felhívjuk aggódva a locsolkodni induló fiatal fiúk figyelmét, hogy vilá­gért se fogadjanak el alkoholt, meg lehetne talán azt is tuda­kolni tőlük, van-e valami jobb­fajta locsolóversük, olyan pél­dául, amit nemcsak a zárt budiajtó mögött lehet skandál­ni. Az internetre oly fogékony fiatalok a hálón találhatnak úgynevezett humoros locsoló­verseket, amelyek biztosan meg is felelnek azoknak, akik szeretik, ha egy rigmusban csak úgy röpködnek az apu­kák és a lovak alkatrészeire vonatkozó szavak. Alig van a bőséges kínálóiban olyan, amelyben ne volna túlságosan is közérthető utalás a locsoló vágyaira. Van, aki egyenesen azt ígéri: haőa hölgyet meglo­csolja, az elmehet majd gyes­re. Egy önkritikusabb másik megnyugtatja a lányt, hogy nem veszi elő nadrágjából a locsolót (nincsen dugó ben­ne), mert ha megtenné, nagy röhögés lenne. Persze a dévaj- kodás az igazi népi, hagyomá­nyos locsolóversektől sem állt távol soha, csakhogy míg Bánffyhunyadon a rózsavizet Tündérország kiskertjéből hoz­zák, vagy mint Háromszéken, az ég harmatával öntözik a lányt, addig néhány újmódi versecske más biológiai anya­gokat javasol. Van, akit már ez sem izgat, „kell a francnak piros tojás, ide a pénzt, gye­rünk, nyomás", javasolja a lé­nyegre törve. A politikai pikantéria már nem jellemzi a szerzeménye­ket, a „Kossuth téren jártam, nagy tömeget láttam, nem akart oszolni, szabad-e locsol­ni?” típusú sorok felett elszállt az idő. Annak a tréfás legénynek pedig, aki a „zúg az erdő, leng a páfrány, meglocsollak házi­sárkány” sorokat citálja, egy másik mondókát is ajánlha­tunk: „én vagyok a teve, lo­csolkodni jöttem, hehe”. CSERI LÁSZLÓ ________________________ Az elektronikus ember Interneten ma már bármit ren­delhetünk a CD-től a gépkocsiig, s elvileg komoly szerződéseket is köthetnének az üzleti élet képvi­selői, ha az elektronikus aláírás hitelesítése megtörténne. Az Eu­rópai Unió tagországainak 2001-ben kell meghatározniuk saját törvényeiket ezzel kapcso­latban, itthon pedig ősszel a Parlament elé kerül az elektro­nikus aláírást szabályozó tör­vényjavaslat. Az aláírás természetesen egy számsor, amely a számítógép használójának egyedi azonosí­tására szolgál, s amelynek léte­zik majd nyilvános és csak a fel­használó által ismert része. Ha mindez zöld utat kap, akkor szerződéseket is köthetünk, elektronikusan szavazhatunk, megírhatjuk adóbevallásunkat, s minden dolgunkat elintézhet­jük otthonról anélkül, hogy ki kellene lépnünk a házból. Lehetne persze ékelődni azon, hogy az ember majd a la­kásában éli le teljes életét úgy, hogy a világgal való minden kapcsolata a számítógép lesz, lábai elkorcsosulnak, feje meg­nő, személyisége eltorzul, kap­csolatai az élővilággal a panel­bogarat leszámítva megszűnnek stb. De ékelődés helyett valljuk be: az előnyök számosak. Csak egy gombnyomás, és máris ott van a kérelem a kegyelmes mél- tóságos főtanácsos úr monitor­ján, majd még egy gombnyo­más, s máris elküldhetjük a rögtön megjeknő elutasító hatá­rozatra a felkbbezést. Az újabb, immár végleges elutasítást per­sze már nem lehet szó nélkül tűrni, ilyenkor az ember, ha még emlékszik rá, hol van a la­kásából kivezető ajtó, idegenve­zető segítségével felkeresi a hiva­tok, s ha nem is jut be, időt kér az ekktronikus titkárnőtől. Amíg a törvényjavaslat éktbe lép, addig is itt van az egyik szolgálható ádtal ajánlott első orúine feljelentő honlap, amely világpremier is egyben. „Ez az a hely, melyről mindenki álmo­dott, melyre vágyott. Ez az a hely, ahol mindenki kiekgítheti vágyait, ahol bosszút állhat, ahol másokat őrületbe kerget­het!” - olvashatjuk. Ez nagyon „örvendetes”, mert úgy tűnik, ha az ekktronikus aláírás tekin­tetében lépéshátrányban is va­gyunk, más terükten vezetjük a világranglistát. hetedik oldal HOLNAP Riport Valóban több szabálysértést, . bűncselekményt követnek el i a rendőrség tagjai manap- ' ság, vagy csak a botrányos hírek kerülnek könnyebben és gyorsabban a nyilvános­ság ek? Baranya főkapitá­nya állítja: kíméktlen a sza­bályszegőkkel. Tárca ! Bükkösdi László: Egy öreg­ember emlékirataiból. Pro­fán feltámadás. „Tudtam, az én műtétem során felnyitják ; a mellkasomat, kiveszik a i szívemet, egy jegelt kistá­nyérra teszik, majd prof. ba­rátom fölnyitja, öszszevarrja a lyukat...” Portré Levéltár és kert helycserével Arról ismert, hogy a Nádor Szálló történetét ő tárta fel. Ám kutatómunkájának még két fő vonulata van: a hajdani pé­csi Kisebbségi Intézet, illetve a Ciszterci Gimnázium törté­nete. A Pannónia ÁFÉSZ elnöke is volt 20 évig. A Ciszterci Diákszövetség egyik vezetője.- Miért a jogi pályát választotta, hiszen hamar letért róla?- Az orvosihoz nem alkalmas a lelki alkatom, a tanári pálya nem ígért jó megélhetést, a jognak vi­szont az volt a híre, hogy sok mindenre alkalmas tudomány. Ez számomra is igazolódott, amikor a gazdasági szférába dobott a sors, és mindent szinte elölről kel­lett kezdeni.- Honnan indult a munkássá­ga?- A Kisebbségi Intézetben az „intervenció a nemzetközi jog­ban” témáját választottam Tria­nonnal kapcsolatban. Ezt 1945 után nem lehetett kutatni. Ké­sőbb a Nádor Szállodánál na­gyon idege­nyertem vele, de nem adták ki. Máig kéziratban van csak meg. A Kisebbségi Intézet történetével később jobban jártam. A Lakiteleki Alapítvány pályázatán 480 munka között az ötödiknek rangsorolták, és adtak pénzt a megjelentetéséhez.- Milyen hiedelmek bosszantot­ták a Nádornál? sített, hogy sok valótlan dolgot állí­tottak a múltjáról. Utánanéz­tem a levéltárban. A munkám el­ső része 1968-ban készült el. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum pályázatán első díjat Dr. Bédi Imre 1916-ban született Bácsalmáson. 1919-ben került Pécsre, itt '39-ben kapott jogi diplomát. A '49-ben megszünte­tett Kisebbségi Intézet kutatója volt, majd a dékáni hivatalt ve­zette '51-ig. Útána a Nádor Szállóban dolgozott, sokáig főköny­velőként. Nős, két lánya, két unokája, egy dédunokája van.- Leginkább az, hogy 1846-ban készült volna el. Valójában akkor kapta a Nádor nevet a régi épület. Az eredetit lebontották, és a jelen­legit 1902-ben építették. A szállo­da valóban 1846-tól létezik. Alapí­tója egy pécsi textilkereskedő volt. Abszolút nem értett a szállo­dához, de beletanult. A hotel hoz­ta a hasznot a tulajdonosoknak, az éttermet, sörözőt, kávéházat kiadták bérlőknek, azok pedig ál­talában megbuktak.- Most mi foglalkoztatja?- Van egy örö­költ szőlőnk és kertünk. Ötven­éves koromban kezdtem a ker­tészkedésbe. Ar­ra is jó volt, hogy a munka után kiengedhettem a gőzt a fejemből. Októbertől már­ciusig a levéltárban kutatok, utá­na viszont muszáj kijárni a szőlő­be. A ciszterci tanárok közműve­lődési munkásságáról is van egy 200 oldalas tanulmányom. In­kább csak felkínálom vele a té­mát, hátha valaki folytatja. Én már nem vállalom a további 40 ezer újságoldal átlapozását. DUNAI IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom