Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)
2000-04-20 / 109. szám
ílS M 2000. Április 20., csütörtök HATTER RIPORT Új Dunántúu Napló - 7. oldal hetedik oldal — Süket vonalak Annak idején nagy elánnal harangozta be a távbeszélő szolgáltató, hogy arccal a kistelepülések felé, a legeldugottabb községeket is bevonja a telefonhálózatba. Külön programot hirdettek, megkeresték az embereket, felírták az igényeket - majd csend lett. Ez a csend most is tart, annak ellenére, hogy van olyan telefonra váró, aki évekkel ezelőtt befizette a szükséges összeget, ám most is csak széttárni tudja a karját a háza előtt. Akár már groteszknek is minősíthető a párhuzam, hogy tudniillik a XXI. század legeleje és a telefonellátottság. Még akkor is, ha itt állunk Adorjáson, a hanyagul restaurált kazettás templom előtt. Itt, az Ormánságban, annak is egyik apró településén egy kicsit lemaradódnak tűnik az idő. Még mindig erről beszélnek Csakhogy például szóba kerül az Elcoteq is, az új pécsi üzem, amely a korszerű technológia egyik éllovasa Baranyában. Szóba kerül, mert amikor az Ormánságban munkaerőt toboroztak, innen, Adorjásról is voltak jelentkezők. Most már az Elcoteqnél dolgoznak. Mások a vasútnál. Akármelyik munkavállaló felől nézzük, ma már nem privát szükséglet a telefon. Ezért jelentkeztek sokan az említett akcióra, például Sámodról, Adorjásról, vagy Kórósról. Vakargatja a fejét a sámodi polgármester. Mert akár azt is újságolhatná, hogy nincs különösebb probléma, de akár azt is, hogy amit a távbeszélő szolgáltató az igénylők egy részénél felszerelt, „nem nevezhető az igazinak.” Tudomása szerint olyan sámodi, aki jelentkezett, és nem kapott volna készüléket, már nincs. Igaz, a legutóbb üzembe állítottak nem vonalas hálózatra kapcsoltak, s „gyakorta süket a készülék”, de kevesebbet kellett fizetni, mint amikor ők, még 1998-ban az első körbe beleestek. Vonalas készüléket kaptak, 35 ezer forint körüli összegért, a mostaniaknak valamivel több, mint 12 ezret kelled fizetni.- Ez azonban - ecseteli a helyzetet Bónis Imre - csak átmeneti állapotnak tekinthető, mert a vezeték nélküli új készülékek tulajdonosai majd a hálózatra csatlakozhatnak, ha annak kellő kapacitását kiépíti a Matáv. Bár - teszi hozzá - ebből eredhet majd némi keserű szájíze azoknak, akik korábban 35 ezer forintot fizettek, mert lám, akik később jutnak megfelelő minőségű telefonhoz, ennek harmadáért kaphatják meg. Mindjárt elém is tesz egy listát. Négy évvel ezelőtt alig néhány, 1998-ban már 10, majd 17, most az újabbakkal együtt közel 30 készülék van a faluban. Pillanatok alatt összegyűlnek Adorjáson azok, akik hiába várnak telefonra. Jóval korábban jelezték igényüket, s ennek kielégítését régen meg is ígérte a Matáv.- Jöttek egyszer, talán a múlt év februárjában a huzalszerelők, kifeszítették a drótokat, itt-ott oda is adták a készüléket - mondta Szűcs Tibor. - Nekem is, azóta nincs más gondom vele, mint hogy állandóan a port törölgetem róla, használni nem lehet, süket a vonal. Csak ámít bennünket a szolgáltató, én már azon vagyok, hogy visszavonom az igénylésem, elvitetem velük a telefont, veszek egy mobilkészüléket. Ha nekik nem kell az előfizető, legyen meg az ő akaratuk.- Talán hetente is végiggurul egy autójuk a falun, nagy hivalkodó feliratokkal az oldalán, csak éppen azt nem tudjuk, minek jön, mit csinál, mert a telefonhelyzet semmit sem változott azóta, hogy előjegyzésbe vettek bennünket igénylőként - mondja egy idősebb asszony. Azt javasolja, menjünk át Kórósra, keressük meg Hitre Tibomét, ott lakik mindjárt a kocsma melled. Mert ő már régen be is fizede a pénzt, „aztán ahogy nekünk nincs, úgy neki se azóta telefonja!” A kórósi fiatalasszony a befizetési szelvényt mutatja: 10.125 forint, a címzett a Matáv Pécsi Igazgatósága, 1998. 07. 18. a dátum. Majd egy értesítést vesz elő: „Szigetvár TC Ügyfélszolgálati Iroda. Ügyintéző: X82. Igénybeadás dátuma: 1998. 07. 06. Teljesítés várható időpontja: 1998. 11. 30. Tájékoztatom, hogy a távbeszélő állomás felszerelésére vonatkozó igénybejelentését előjegyzésbe vettük. Kérését azonban a lakhelyét ellátó műszaki egység telítettsége miatt - sajnos - jelenleg nem teljesíthetjük. A mellékelt díjelőleg-számla dátumától számított egy éven belül azonban Önnel az előfizetői szerződést megkötjük, s ezt követően 30 napon belül kerül sor a távbeszélő-állomás felszerelésére. 1998. 07. 06. ” Kérdéses persze, hogy ha a szolgáltató „a műszaki egység telítettsége miatt” nem tudja az igényeket teljesíteni, miért jelentkezett szerződés-ajánlattal? És miért kérte a díjelőleg befizetését? Hitréné egy másik értesítést lobogtat meg. „A Matáv kötbérfizetés terhe mellett kötelezettséget vállal arra, hogy távbeszélő-állomásának bekapcsolására vonatkozó szerződési ajánlatot - a műszaki feltételek biztosítását követően - 1999. év második negyedév végéig megküldi Önnek és a szerződés létrejöttét követő 30 napon belül bekapcsolja az ILLUSZTRÁCIÓ: TÓTH L. igényelt állomást. Békési Árpád Telefonos ügyfélkapcsolati Központvezető, Sopron, 1998. 11. 30.” Telefonja Hitrénének azóta sincs, pedig - szögezzük le a kapuban ácsorogva -, már 2000. április 15. van. Egy-kedő-egy-kettő. Legalább annyiszor van ez a kifejezés az adorjásiak száján, mint a jó napot. Ezt a számot kell hívniuk, ha a türelmük ismét elfogyott már, s újfent az után érdeklődnek, mi lesz a telefonnal? A vonal túlsó felén azonban - mesélik - csak hümmögnek: ők erről nem dönthetnek, a késésről nem tehetnek. Azt mondja Bősz Tivadar (ő is a pécsi Elcoteqnél kapott munkát, s bizony - lévén munkahelye távol - igen hasznos lenne a számára a telefon, hogy időnként ne kelljen hiába több mint 40 kilométert utaznia a megyeszékhelyig, majd vissza), meg sem tudná mondani, hányszor tárcsázta már ezt a számot. 1-2-1-2. Ingyenes szám. Kellemes női hang: „Ha.... nyomja meg az egyes gombot..., a főmenünket hallja, ha... várja meg ügyintézőnk jelentkezését. Milyen község? Kórós? Tudna konkrétumot mondani? Kérem a türelmét!” Várok, várok, várok. Végre megkérdezhetem: mi a szerepe Sopronnak az ormánsági telefonberuházásban?- Ez egy országos cég - jelzi tömören a hölgy. - Ok végzik a telefonbekötéseket.- Kinek a megrendelésére?- Természetesen az ügyfelekére. Ismét hosszú csend. Vagy megszakadt a vonal, vagy kis teljesítményű a Matáv ügyfél- szolgálat (1-2-1-2) számítógépe, de nem találják a mondod igénylőket a képernyőn. Már a harmadik perce lógok a készüléken. Igaz, a hívás ingyenes, de az idő nem. Végül kapok egy budapesti telefonszámot. Kérdés azonban, hogy az adorjásiak, kórósiak ezt honnan hívják fel? És ez is ingyenes? Nézzük inkább Sopront. Péntek van, éppen dél. Nem is veszik fel. Üzenetrögzítő nem kapcsol be. Van ellenben egy másik soproni szám is. Ingyenes. Ezt felveszik, adnak egy harmadik soproni számot. Először itt is az automata ügyféltájékoztató halmoz el jobbnál jobb ajánlatokkal. A hang természetesen ugyanaz, majd a sokadik „nyomja meg a... gombot” variáció után egy kedves hölgy - ő legalább nem úgy jelentkezik be, hogy X82 - azt ajánlja, próbáljam mégis csak azt a számot, amit nem vedek fel. Végül Fuderer Károly (kis képünkön), a Pécsi Távközlési Centrum vezetője mond némi biztatót:- Az egy éven túli igényeket idén mindenképpen kielégítjük, ha másként nem, vezeték nélküli készülékkel. A baj csak az, hogy ezekben a déli falvakban nem mindenütt van térerő. Elképzelem magam, telefon nélkül, Adorjáson. Nem tudom, hogy a hálózatbővítés - más oldalról közelítve: a korhoz illően magától értetődő szolgáltatás -, amit meghirdetett a Matáv, ezek után jelenthet-e még csábítást? Mellékesen: kedvezményes akcióról van szó. MÉSZÁROS ATTILA PUHÁI IMRE Egy nap, egy forint A brit miniszterelnök példája követésének reményében bejelentette, hogy egy napig „társadalmi munkát” végez valamelyik iskolában. A Liberation című lap ezt gunyorosan kommentálta: „Ha igaz, hogy kevesebb beteg hal meg, amikor sztrájkolnak az orvosok, menynyi előnyhöz juthatnánk, ha a kormányok időnként mást csinálnának?!” Gondoljunk csak bele mi is! Például, ha miniszterelnökünk nem megy el Romániába tárgyalni, hanem magánemberként közhasznú munkát végez bárhol, már az is tiszta nyereség lett volna a két ország viszonyában jelenleg objektíve elérhető eredményhez képest. Megspóroltuk volna a kiutazás költségét is, a román sajtó pedig törhette volna a fejét, hogy miről írjon. Bezzeg így most akad kin és .min „köszörülni” a szövegszerkesztőt. Igazából azonban mégsem lehet általánosságban kimutatni a hasznot a pohtikusok hiva- tali tétlenségéből. A kormányzók nagyobbik parlamenti frakciójából például sokan igyekeztek szó szerint helyt állni a gátakon - természetesen kellő sajtónyilvánosság közepette -, az országgyűlési munkától ellopott időt azonban biztosan bepótolják a fizikai munkától szellemileg felfrissültén. Pedig reánk férne egy kis mulasztás a részükről: annyi az új törvény és módosítás, hogy már-már árral fenyegeti. a jogbiztonságot. Ebből tehát csak a Tisza mentén lakók profitáltak. Rájuk is fér minden fillér. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége ehhez képest lakosonkénti minimum egy forintnyi árvízi hozzájárulásra hívta fel a települések vezetőit. Kevésnek tűnik ez a tízmilliós minimum, ám valójában valamennyi ön- kormányzat segít, hiszen a nekik jutó költségvetési támogatásokból is elcsípték azt a több, mint két százalékot, amiből a árvízi kiadásokat fedezik. így természetes, csakhogy források előteremtésénél a kormány térfeléről csak a minisztériumok saját hatáskörben mutatott áldozatvállalását hangsúlyozták. Nem lenne haszontalan, ha a kormány propagandistái töl- tenének évente legalább egy napot valahol társadalmi munkával. Azzal akár közmegelégedésre dicsekedhetnének is. PVC? PÉTER Sapkát tüstént fel! Mottó: „Ha valaki a bazilikába sildes sapkával a fején megy be, az nem ateista, hanem bunkó!" (Plagizált életbölcsesség.) Virgoncka, a kisfiú élvezi az utazást a helyi járatú autóbuszon. Szaladgál le és fel, majd felmászik egy ülésre, feláll és kinéz az ablakon. Anyukája, Szellemi Toprongyné büszkén tekint körül. Hiába no, az én, meg az uram vére a kis Virgonc, van benne élet. A gyerkőc toporog a műbőrön, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve le- csüccsen. Na de erre már anyut is elkapja a gépszíj, és legorom- bítja szegény szerencsétlent. - Miért ülsz le! Nem látod, hogy csupa kosz az a rohadt szék? Sapkát tüstént fel! Jöhet a következő megálló. Nép Művésze - keze nyoma alapján messze még a nyugdíjtól - üzenetet küld az autóbuszon. Mit neki közbeszerzési törvény, politikai vita, Mercedes, vagy Ikarus. Csak vastag filctolla legyen, akkor nyomot hagyhat gyorsan elillanó földi pályafutásáról. Néhány ákombákom, pár nyomdafestéket csak aligtűrő .kifejezés a szék támlájára, és kész< is az alkotás. Persze nem az örökkévalóságnak, csak a hígítás rongynak. Mindenesetre fejfedőt a kobakra föl! A járat közben robog tovább, újabb kalandok felé. Éltes Asszonyság és Gyermekes Anya egyszerre lép a mozgó színpadra.' Hölgy ühk 'égy hatalmas zsákkal.jő, telis-tele guberált portékával. Mama csupán kislányával érkezik, neki az jutott az élettől. Udvarias Káder felpattan a kettes ülésről, és átadja helyét. Éltes, testes szajréstól lehuppan, majd tekintélyt parancsolóan körülnéz. - Na azért - motyogja félhangosan, megelégedetten. Ehhez persze már páncélsisak és tuskó fej is kell, hogy ne sértsék egymást, ha kátyúba téved a sofőr. Szerencsére semmi sem tart örökké, így a rémutazás is véget ér egyszer. Bágyadt Szemlélő lelép az utca kövére. Csepe- reg az eső. Bágyadt előkapja horgolt pomponosát, mélyen szemére húzza, majd zsebre gyűrt kézzel dolga után indul. De az egészet még napok múlva sem érti. hetedik oldal HOLNAP Riport Remény egy halálos baleset hallatán. Bár az emberi alkatrészek között nem mindegyik csereszabatos, a szervátültetések világszerte terjedőben vannak. Ám a szakemberek szerint az új egészségügyi törvény óta csökken az átültetések száma. Az ok prózai: egyre nehezebb szervekhez jutni. Portré Dr. Bédi Imre helytörténész. Ő tárta fel a Nádor Szálló történetét. Ám kutatómunkájának még két fővonulata van: a hajdani pécsi Kisebbségi Intézet, illetve a Ciszter- d Gimnázium története. P >RTRÉ Vigyázzunk erre a városra” Tóth Klára mindennap átutazik Pécsen: Patacsról sokszor Pécsbányatelepig. Nem mindig büszke arra, amit lát. Sőt... És mivel a bajok megoldásán szeret leginkább munkálkodni, tavaly ősszel elvállalta a Pécs Barátai Egyesület elnökségét.- Ön magyartanár és egyben iskolaigazgató is. Mi az oka ennek a környezetért való tevékeny aggódásnak?- Az intézmény-átszervezések során a Bártfa utcai iskolához csatolták a pécsbányatelepi iskolát is. így kerültem kapcsolatba a külfejtéssel, hiszen ott az udvar gyakorlatilag a gödör szélén kezdődik. Ekkor szembesültem azzal, hogy milyen is az, mikor a természet rendjét valamely úgymond „nemes cél” érdekében felborítják. Ezen kívül lelkes természetjáró és „mellesleg” pécsi lakos is vagyok...- Aki, mint mindnyájan, nem mindig csak szépet lát, ugye.- Mindensúlyba kerülj dolatok. Náli is létre tudott badidőpark é- A Pécs B, tud tenni?- Az lenne szervezetekk elérni valami tos, hogy n nap zom son. dály átuta- Tóth Klára Pécsett, Palacson a váró- ként végzett a főiskolán. A B A Ko- huszonhét esztendeje tanít, az Zoltán tölti be. Főállású munkája t alakult Pécs Barát úton látom, milyen szépen virágoznak a 'mandulafák, szét az erők. tövükben pedig ott a szemétha- csolatot a T lom. Ugyanakkor azt tapasztal- vétséggel és tam, lehet tenni azért, hogy túl- Mi nagyon sz nek a pozitív gon- ík is, iskolán belül lönni egy szép sza- több teniszpálya. rátái Egyesület mit a jó, ha a hasonló 1 együtt tudnánk , hiszen az is fon- forgácsolódjanak zületett. Magyar szakos tanár- rtfa Utcai Általános Iskolában •skolaigazgatói posztot 1996 óta ellett 1999 őszétől ő az akkor ti Egyesület elnöke. Felvesszük a kap- rmészetbarát Szö- városvédőkkel is. retnénk a külfejtés rendbetételénél bábáskodni, amit a város szolgálatába állítva kell megoldani. Ami kifejezetten az egyesületet illeti, jelenleg az eltökéltség fontosabb, mint a taglétszám, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy akár szinte naponta ne gyarapodnánk új emberekkel, akik új és új feladatokat hoznak magukkal.- Gondolom, igazgatóként van éppen elegendő gondja-baja. Miképp birkózik meg még ezzel a vállalással is?- Úgy vélem, hogy egy iskola- vezető kell, hogy a környezetével, a kívülről jövő igényekkel is törődjön. Ez pedig tipikusan az az eset. Ezért nem is érzek lelki- ismeret-furdalást hogy erre is áldozok energiát, hiszen bízom benne, a gyerekeink javát fogjuk szolgálni. Eddig talán nem mondtuk eléggé hangosan: vigyázzunk erre a városra. MÉHES KÁROLY
