Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-13 / 102. szám

2000. Április 13., csütörtök HATTER RIPORT Árpád-kori templom Túronyban? A rekonstrukció akár százmillióba is kerülhet Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Gázvezeték építése közben emberi csontokat hozott a felszínre az árokásó gép a túronyi református templom melletti úton, de hasonló csontokat találtak itt a kutatóásás közben pécsi egyetemista diákok is. A csontok egy padláson vannak, vizsgálatuk meglehetősen drága volna, egyelőre nem telik rá. Mint ahogyan a megroggyant templom rendbetételére sem. Pedig a túronyi templom nem csak a kisközség vagy a megye, hanem az ország kincse is. Legalábbis ezt állítják né- hányan. nagyon sokat rendbe tettünk és tettek a községek a polgármesterek és a települések lakóinak összefogásával, eleddig az összes leromlott templomunk felújítását nem vé­gezhettük el.- Ezek szerint ha a túronyi templom nem roggyan meg ennyire, rá sem jövünk, hogy Ma is sok a rejtély a túronyi református templom körül. Méreteiben miért ilyen hatalmas - talán a megye legnagyobb református temploma hiszen sose volt (?) annyi hívő, hogy megtöltse? Mikor is épült valójában? A templomajtón tábla jelzi, hogy közép­kori és műemlék. A korábbi becslések sze­rint XV. századi a főépület, s a barokk tor­nyot a XVIII. században építették hozzá. Ma már sokan azon a véleményen vannak, hogy talán még korábbi. Meglehet, falait a XIII. században, az Ár­pád-korban rakták a kőművesek. Szarkándi Lajos, Túrony község polgár- mestere mutatja az egyik medencecsontot és a hozzá kapcsolható combcsontot, ami vagy egy apró termetű nőé, vagy egy 10-12 éves gyereké lehetett. Pontosan a templom bejárata mellett ásott kutatóárokból hozták felszínre a diákok. De talán nem is ez az izgalmas a dolog­ban. A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karának építész-tanára, Balázs Ferenc szerint sokkalta érdekesebb az, hogy a fal mentén kimélyített közel két méter mély kutatóárokkal még nem érték el a templom alapjait, tehát mélyebben ké­ne keresni valahol a fal végét. Másrészt a templomban, valahol a kar­zat alatti részen lebocsátott szonda üreget talált, s ez,az üreg is meglehetősen mély. Altemplomot föltételez. A kérdés kézenfekvő:- Meglehet, hogy Árpád-kori alapokon nyugszik a túronyi templom?- Több mint valószínű. Annyi bizonyos, hogy az eddig hittnél jóval korábban épült. XIII. század előtti alapokon A túronyi templomról írásos emlékként áll, hogy 1414-ben szentelték föl - egy tűzvészt követő helyreállítás után. Balázsik Tamás régész szerint már önmagában ez a tény az értékes épületeink közé emeli a templomot. Maga is szemre­vételezvén az épület formáját, a gótikára jellemző jeleket, a kutatóárokból felszínre került építőanyagot, úgy véli, hogy minden bizonnyal korábbi lehet. „Nem merész feltételezés - mondotta -, hogy még jóval a XIII. század előtti templom alapjain épült. E miatt országos érdek volna a templom és közvetlen környékének tüzetes feltárása.” néhány millió forint ahhoz, hogy komplex kutatással eldönthessük, valójában mivel állunk szemben, hány kor építészei munkálkodtak a templom építésekor.- Van a pénzre esély? - kérdezem a polgármestert.- A község pénztárcája üres, egyébként sem volt soha annyi benne, amennyi a templom rendbe­tételéhez kellene - válaszolja. - De nagyon reménykedünk, pályázati úton kaphatunk annyit, hogy az épület és környékének komplex, tudományos igényű kutatómunká­ját elvégeztethessük. Sokan biztat­nak, sőt Kurucsai Csaba képviselő úr azt is megígérte, hogy talán az uniós kapcsolatokkal is a segítsé­günkre siet. Mindenesetre az elsőd­leges pályázatot a Nemzeti Kulturá­lis Örökség Minisztériumához be­nyújtottuk. Freivogel Mihály pécsi építész. Hat éve készítettek a templomról fölmérést baráti felkérésre, s egy tervet az akkor már nem működő létesítmény provizórikus rendbe­tételére. Szerinte a templom nem egy a töb­bi között. Nemzeti értékként fogható föl, hiszen hozzá hasonló nagyon kevés akad a megyében, sőt az országban is.- Az is megeshet, hogy a gótikus falak megpiszkálásakor középkori freskókra buk­kanunk, az eseüeges altemplomból csodák jönnek elő. Ki tudja? Mindenesetre kéne Bóka András református esperes azon a véleményen van, hogy való­jában csodára bukkantak Túronyban.- Minden jel arra mutat, hogy a túronyi templom a nagyharsányival és a peterdivel egy sorban említendő. Utóbbit az Országos Műemlékvédelmi Hivatal régésze, Balázsik Tamás kutatta meg, s ő is azon az álláspon­ton van, hogy e három templomot azonos korban kezdték alapozni eleink.- Hogyan került a túronyi templom egyik napról a másikra a figyelem közép­pontjába? ,- Az egyházmegyénkben 109 templom van, többsége hasonló kisközségekben, mint Túrony. Gondol­jon az Ormánság haló­dó falvaira. Nos, még jóval a rendszerváltás előtt egyházunk hozott egy döntést, mely sze­rint e 109 templomból valójában hatvankettőt le kéne bontani.- Jól hallom?- Igen, ezeknek a templomoknak a fenn­tartására nem futotta egy fillér sem. Ám ne feledjük, hogy e falva­kat az állam is halálra ítélte azzal, hogy elsorvasztásra kárhoztat­ta. És micsoda „jó volt” akkoriban hallani, hogy a hatvankét templomból néhánynak a tornya megmaradhat majd.- A rendszerváltás ezek szerint megmen­tette a baranyai református templomok több mint felét?- Valójában ez történt. Sajnos a sok-sok évig pap nélkül maradt, sorvadó kisközsé­gekben a templomok teteje beszakadt, ab­lakuk kitört, baglyok költöztek a tornyok­ba, amint az Túronyban is történt. S bár Máladozó falai ellenére is az egyik legszebb templom fotó: tóth l. pár száz évvel régebbi, mint azt korábban gondolták?- Bizonyára nem.- Mondják, hogy Túronyra legalább 100 millió kéne.- De az is lehet, hogy több. Ennyi pén­zünk nincs. Igen ám, de amint az kide­rült, a templom nemzeti értékként jöhet szóba, s ezért csak akad rá majd néhány forint. Túronynak ma 282 lakosa van, a refor­mátus gyülekezet 59 fős. Gacsályi József lelkész nemrégiben érkezett a Nyírségből, hogy a Bisse-Túrony-Csarnóta Társegyház­községben élő híveket együtt tartsa, szol­gáljon érettük.- Megdöbbentem azon a látványon, ami itt fogadott. Ilyen állapotú templomot még nem láttam.- Más idők jártak errefelé.- Nagyon mások. A minap Erdélyből jött egy lelkésznő, s valamelyest kisöpörve a kí­sértetek lakta épületet, közös istentisztele­tet tartottunk tizenkét évi szünet után a templomunkban. A lelkésznő nemzetközi kapcsolatait szeretné latba vetni azért, hogy adakozzanak a helyreállítás költségei­hez, alapítványunkhoz. Ő azt mondta, hogy sehol sem látott, még Erdélyben sem, ilyen elhanyagolt állapotban lévő reformá­tus templomot. Odahaza is gyűjtést rendez majd érettünk.- Ekként előfordulhat, hogy a szegény er­délyi magyarok pénze is segíthet majd a fa­lun?- Igen. KOZMA F. MÉSZÁROS ATTUA Halvér Életünket és vérünket! Mária Terézia uralkodásának idején, alig negyven évvel a Habsbur­gok által levert Rákóczi-szabad- ságharc után még nem egy hor­gászegyesület működése érde­kében rántották ki a szablyát a fogadalmat tevő főnemesek. Lelkesedésre való hajlamunk azonban azóta sem lohadt, s az újra fogékonyságunk döntő megnyilvánulási terepe az, amikor valamit elhatározunk. Attól kezdve azonban a „csen­des lohadás’’ válik úrrá. Van éppen elég gondjuk a ba­ranyai horgászegyesületeknek. Még azon sincsenek teljesen túl, hogy az országos szövetségük kötídi, éveken át tartó huzavo­na sebeit a működőképességet nem zavaró emléknek tudják. Azután itt van a horgásztavak privatizációja. Ezekben a hóna­pokban számos egyesület eseté­ben dől majd el, hogy marad­hatnak-e megszokott vizükön, vagy a halászati bérleti jogot el­nyerő ajtót mutat nekik. Addig is egy feladatuk meg­maradt. A munka. Mint általá­ban a vizek környéke - legyen az egy valamikor elkészült és sokáig hasznos élvezető árok, vagy egy úgynevezett műtárgy (példáúl zsilip) -, a tavak és partvonaluk is eléggé rászorul­nak a gondoskodó munkára. Ezt a tisztet sok horgászegyesü­let elvállalta, jó néhány közöt­tük csinálja is. Legutóbb a Pécsi-tó partjára terveztek egy takarítási akciót. Igen magas lászámú ez az egye­sület - ez azonban nem a mun­ka idején derült ki. Hobtt az ilyen közösségek is az alapítás, az elhatározás idején egy ember­ként rántottak szablyát: igen, majd mi rendben tartjuk! Társa­dalmi munkában, horgásztár­sak, nem igaz, hogy több ezer ember ne tudna hatékonyan ná­dat vágni, törött fát összehorda­ni, szemetet gyűjteni! Több ezer igen. De néhány nem. Különösen akkor dolgoz­nak eredménytelennek tűnőén, amikor a munka idején ugyan­ezen a vízen vagy kétszázan halvérű nyugalommal, feltűnő cinizmussal horgásznak, miköz­ben néhány tucat az ő érdekük­ben is dolgozik. Mondhatnánk, a csendes kisebbség. Mert -a ta­pasztalat szerint - éppen a mun­ka elől meglepők adják azt a hangos többséget, amelyik a leg­jobban kiabál a rendért és a több hal telepítéséért. KOZMA FERENC________________________ Vandalizmus Olykor, ha az erőtől duzzadó ifjak az éjszaka leple alatt ösz- szetörik a parkban a padokat, heccből feldöntögetik a kukás­vödröket, felvagdossák a vas­úti kocsik bőrüléseit, vagy mű­vészi ambícióikat kiélve össze­firkálják a liftet, vandalizmus­ról szoktunk beszélni. Persze, tudjuk, hogy nincs mit tenni, a prédikáció falra hányt borsó, s igazából személyes példával sem tudunk elöl járni. Mert ha nem döntögetünk, bicskázunk és firkálunk, azt nem veszi észre senki. A kártevéseknek egyéb pél­dái is akadnak. Ha valaki mondjuk, elmegy Sikondára, a valaha szebb napokat is megélt és kies parddicsomnak nevezett völgybe, nem hisz a szemének. A vandalizmus sa­játos megnyilvánulásával ta­lálkozhat, hiszen a fanyűvők (stílfűrészek és fejszék) befe­jezték azt a „munkát”, amit tavaly elkezdtek. A klímájá­ban is egészséges, egykor fák­kal gazdagon benőtt erdei mi­liő óriási változásokon ment át ezen a tavaszon, ugyanis az erdőgazdaság (Mit erdő? Mit gazdaság?) emberei tarrá vág­ták az ötven-hetven-száz éves fákkal benőtt dombokat, s ez­zel úgymond „kiszabadítot­ták” mára a szanatóriumot is abból a zöld világból, mely körbefogta, védte, óvta, amely a szanatóriumnak jelleget, ar­cot adott és elhitette mind­azokkal, akik erre jártak, hogy ez a (valahavolt) környe­zet tényleg szanatóriumi. Ha nem látom, nem hiszem el ezt az óriási erkölcsi kárte­vést, ezt a sajátos tájrendezést. Mintha valaki a Lillafüredi Nagyszállóban parkettaüze­met nyitott volna, avagy lecsa­polván Hévizet, a természet adta tó helyén mélygarázs épí­tésébe kezd. Hiszen olyan érté­kes, s nem csak a baranyaiak számára, hanem országos je­lentőséggel is bíró, kincset érő környezetet tett tönkre a tulaj­donos jogán, amihez fogható kevés akad. A pusztítás láttán fölmerült ugyan bennem a kérdés, hogy vajon a fakiter­melés elrendelője tud-e tükör­be nézni nyugodt lelkiismeret­tel e tett után, de aztán rájöt­tem, hogy nincs nagy értelme az ilyen kérdéseknek. Mert bi­zonyára tud. hetedük oldal HOLNAP Riport A kórház kirakja a maga­tehetetlen időseket, a szo­ciális otthon pedig nem tudja finanszírozni az ápolásukat. A Szociális és Családügyi Miniszté­rium álláspontja az, hogy a gyógyítás nem szociális feladat. Portré Dr. Várni Pál kisdiák ko­rában kiváló védő volt az iskola válogatottjában. Most határőr-ezredes. Temperamentumát ma­gyarázandó azt mondja: ha rohanok, a többiek is ilyen ritmusban jönnek utánam. Portré A szabadság ígérete Ahogyan az ember halad előre, már ami az életkorát illeti, egyre inkább a teljességre törekszik, de minél inkább sze­retné átfogni a világot, az annál megismerhetetlenebbnek mutatkozik, mondja az építész.- Tudatosan készült erre a pá­lyára?- Az általános iskolában erő­sen a művészetek befolyása alá kerültem, hiszen rajztanárom, Haraszti Pál festőművész volt, és dr. Pesti János, aki a magyart ta­nította, mindig párhuzamot vont a vizuális művészetek és az iro­dalom közt. Márpedig az építé­szet a különbökő művészetek hordozója.- így került a Pollackba.- A Nagy Lajos Gimnáziumba jártam egy évig, majd átiratkoz­tam, mert azt gondoltam, hogy a technikum teljes embert formáló intézmény, s az lenne nekem va­ló. Nagyon jól éreztem ott ma­gam, megbecsültek, s többek kö­zött Debitzky igazgató magas szintű építé­szettörténete nagyon ko­moly alapot és önbizal­mat adott a későbbiekre.- Mesteriskolás is volt:- Azon kevesek közül való va­gyok, akit statikus mérnökként vettek fel. Kétszáz építészmér­nökből mindössze húsznak sike­rül ciklusonként bejutni.- A statikusság mellékvágány?- Számos igazán „férfias” pá­lya létezik, az egyik például a se­bész, a másik a statikus, hiszen mindkettő emberéletet követel­het. Voltaképpen nem bánom hogy így alakult, az építészet esetében a művészet mellett szükség van racionalitásra is, mindezeknek együtt kell érvé­nyesülniük.- Milyennek érzi a pályáját?- A tervezőiroda sűrű értelmi­ségi közege és a vállalat tervgyár­tó gép jellege közti ellentmondást néhányan nehezen viseltük, s el­sőként hoztunk létre magánirodát ’88-ban. Akkor úgy tűnt, ez a sza­badság ígérete, de csak a tőke sza­badsága következett be.- Ez elkeseríti?- Inkább elgondolkodtat, s amikor éppen nincs annyi és olyan minőségű munkám, ami­lyent én elkép­zelnék, arra gon­dolok, hogy nemrégiben, amikor Chicagóban jártam, éppen 200 építészt bo­csátottak el egyszerre egy világ­hírű irodából. Az építészek hely­zete tehát mindenhol megle­hetősen bizonytalan.- Mit csinál szabad idejében?- Elmélettel foglalkozom. A pé­csi építészet történetének, külön­böző korszakainak emlékeit gyűj­töm és dolgozom fel. _____ _______ CSERI LÁSZLÓ We iler Árpád 1948-ban született Pécsett. Az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán szerzett diplomát, majd a Műszaki Egyetem statikus mérnöki karán. Elvégezte a MÉSZ mesteriskoláját, és a műemlé­ki szakmérnökit. Az Építészeti Kultúráért-díj birtokosa, munkái többször elnyerték az év lakóháza kitüntetést. Nős, két fia van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom