Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-11 / 100. szám

12. oldal - Új Dunántúli Napló BARKÁCSOLÁS 2000. Április 11., kedd « Oldalszerkesztő: B. Murányi László ÖTLETSAROK KARÓHEGYEZÉS. Hogyan he­gyezzük a karót és a lécet, hogy közben a kezünkre, lábunkra, sőt még a balta élére is vigyáz­zunk? A legbiztonságosabb mó­don úgy végezhetjük el ezt a műveletet, ha egy stabil beton­oszlopra, fára akár autóköpeny­ből kivágott vastag gumidarabot rögzítünk ütközőnek, és a léc vagy karó hegyezendő végét an­nak nyomva kezdjük el a fara­gást a baltával. Vigyázzunk, ha a földre, betonra helyezett deszka­talpon végezzük a hegyezést, az igen veszélyes is lehet. Ugyanis az ütést követően a talp köny- nyen felugorhat, elmozdulhat, így aztán a baltával a karó vagy a léc mellé, rosszabbik esetben a lábunkra üthetünk. ÜVEGCSERÉP ÖSSZEGYŰJ­TÉSE. Ha kitört az ablaküveg, és nagy része a padlóra került, úgy kell eltávolítanunk az üveg­cserepeket, hogy a művelet köz­ben ne szenvedjünk sérülést. Legegyszerűbb megoldás, hogy a cserepeket összeseperjük, már amit így összegyűjthetünk. A legbiztonságosabb eljárás, ha a seprés után egy marékra való ablakkittet összefogunk és azt nyomkodjuk rá a szétszóródott üvegcserepekre. E munka vé­geztével a kittet akár még a kitö­rött helyére szabott és megfele­lően rögzített új ablaktábla rög­zítésére is felhasználhatjuk. FÉK A FIÓKRA. Öreg bútorok, asztalok fiókjának kicsúszását úgy akadályozhatjuk meg a leg­könnyebben, ha az asztallap alá, belülről vékony anyagból (alu­mínium-, rézlemez, vékony réte­gelt lemez stb.) készült ütközőt erősítünk. Ajánlatos a vékony anyagot olyan méretűre kiszab­ni, hogy annak felső, keskeny részét könnyen becsavarozhas­suk az asztallap alá, és alul kiáll- jon belőle annyi, amennyi a hir­telen, netán erősen kihúzott fiók hátsó, függőleges falát megfogja. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a kirántott fiók előre ki­bukjon a helyéről. A fékező anyag felső részét ajánlatos be­vésni az asztallap alá, hogy a fiók tökéletesen záródjon. Barkácsgépet és tartozékot vásároljon és javíttasson a* Elektrió Kft.-néii Pécs, Szabadság u. 28. Tel.: 72/210-102, 336-685 Jó szerszámmal és ötlettel könnyebb a munka a telken A kert meghálálja a törődést A kerti munkákban behozhatjuk az esetle­ges késést, ha valamennyi gépünket és szer­számunkat még idejében átnéztünk, kijaví­tottunk, esetleg újakat vettünk, vagy magunk készítettünk néhány igen hasznos eszközt. A fűnyíró gép az egyik legnagyobb igénybevétel­nek kitett segítőnk, akármilyen gondosan is tet­tük el tavaly ősszel, a használata előtt érdemes alaposan átnézni. A kezelési utasítást a gép vásárlá­sakor ajánlatos gondosan meg­őrizni, abból megtudhatunk műi­den elemi tudnivalót a motoros és az elektromos masinával kap­csolatban. Az árammal működte­tett fűnyíró, szegélynyíró gépnél legfontosabb a vezeték épségé­nek ellenőrzése, nehogy a gép használata közben áramütést szenvedjünk. A kissé felsértett kábelt (ha egyik vezeték sem szakadt el, és nem törött el) szi­getelőszalaggal tekerjük át. Az át­vágott vezetéket ajánlatos újra cserélni, mert nem valószínű, hogy azt biztonságosan meg tud­juk toldozni. Ellenőrizzük a kap­csolót és a vezeték végén a csat­lakozó dugót, ha bajt észlelünk, és annak kijavítása meghaladja a tudásunkat, forduljunk szakem­berhez. A fűnyíró vágókését, a kés rögzítettségét ne felejtsük el megvizsgálni (lásd képünket). A kicsorbult kést szereljük le és élezzük, éleztes- sük újra, hogy az valóban jól vágjon. A kést min­dig szorosan rögzítsük a helyére, hogy megelőz­hessük az esetleges kellemetlenséget, bajt. A zöldségek és virágok ültetéséhez magunk is készíthetünk sortávolságot jelölő eszközt öreg babakocsi vagy roller kerekét felhasználva. A tö­mör gumiba megfelelő távolságra szúrjunk erős huzaldarabokat, a keréknek készítsünk olyan tengelyt, amivel tolhatjuk a sortávolság kijelölőt, aminek a kerekébe beszúrt huzaldarabok ponto­san és gyorsan kijelölik a palánták, a vetni való magok helyét. A palánták átültetésekor jó szolgálatot tesz néhány öreg cserép, amelyek köré 2-3 millimé­teres lágy drót tartót hajlítsunk, és a dróttartóval összefogott cserepeket úgy helyezzük el egy víz­zel telt vödörbe vagy lavórba, hogy a cserepek alján legyen 1-2 ujjnyi víz. Átültetéskor legprak­tikusabb lábbeli a gumicsizma, annak hiányá­ban a cipőnk orrára ajánlatos öreg nagyméretű sárcipőt, esetleg tornacipőt húzni, a térdünkre pedig összehajtogatott laticelt, esetleg összehaj­togatott rongyot erősíteni gumiszalaggal. A palánták átültetéséhez igen hasznos segéd­eszközt készíthetünk egy nagyobb konzervdo­apjspíih« Használat előtt tisztítsuk meg és a vágókés rögzítettségét is ellenőrizzük! fotó: m. a. bozból, nagyobb átmérőjű acélcső darabból. A hosszában kettévágott csődarab vagy az aljától megszabadított konzervdoboz alsó peremét élezzük meg, majd forrasszuk, esetleg szege­cseljük vagy csavarozzuk egy hosszabb és erős lemezcsík két végére, aztán a csíkot a közepénél úgy hajlítsuk meg, hogy a kiemelő pofák homo­rú részükkel legyenek szemben egymással. Szo­rítsuk össze a lemezcsíkot, az átültető eszkö­zünket nyomjuk az átültetendő palánta köré és nyomjuk be a földbe, majd a földdel együtt ki­emelt palántát emeljük át az új helyére. A gyeptéglák átültetéséhez alakítsunk át egy öreg lapátot vagy szemeteslapátot. A lapát fene­kének alsó és oldalainak első élét reszeljük éles­re, a lapátfejet lehetőleg alakítsuk négyzetesre, 30x30 vagy 40x40 nagyságúra. Mi mindenre jó a méhviasz? A nem túlságosan drága és könnyen beszerezhető méhvi­asznak a háztartásunkban és a műhelyünkben is nagy hasznát vehetjük. Érdemes próbát tenni vele. A méhviasz hő hatására gyorsan megolvad, majd szobahőmérsék­leten ismét megszilárdul. Fém- és fafelületen is jól megtapad, és tar­tós kötést biztosít. Elektromosan is szigetel. Kenőanyagként is jól hasznosítható minden olyan terü­leten, ahol szobahőmérsékleten szilárd kenőanyagra van szükség. Könnyen alakítható, ezért mintá­zásra, modellek és minták készí­tésére is beválik. Olcsó, kitűnő padló- és bútorfényesítőt készít­hetünk, ha nem nyílt lángon, edényben egy rész terpentint 0,9 rész megolvasztott méhviasszal összekeverünk. A keveréket tárol­juk zárt edényben. A fényesíten­dő felületet gondosan tisztítsuk meg a portól és más szennyező­déstől, majd puha ronggyal véko­nyan kenjük rá a pasztát, várjuk meg, amíg a felvitt rétegből elpá­rolog az oldószer. Ezután puha kefével és ronggyal dörzsöljük tü­körfényesre a felületet. A festményekre méhviaszból felvitt vékony réteg megakadá­lyozza a színek kifakulását és az olajfesték összerepedezését. Á felületi korrózió megelőzhe­tő, mivel a vékonyan felvitt viasz­film elzárja a megvédendő tárgya­kat a levegőtől. A fémtárgyakat, finom műszeralkatrészeket, szer­számokat kenjük be méhviasszal, majd jól záró dobozba helyezzük el azokat, és a doboztető zárófedelének peremét is kenjük körbe a pasztával. Vastag szöve­tek, bőrdarabok varrását meg­könnyíti, ha a varrócérnát bedör­zsöljük méhviasszal.__________■ Tavaszi házszemle Ajánlatos alaposan megnéz­ni a családi és a hétvégi há­zunkat, netán présházun­kat, nem okozott-e nagyobb károkat a tél. Az épületet körbejárva először azt vizsgáljuk meg, hogy a járdák mentén, a lábazatoknál van-e süllyedés, kimosódás. Az ilyen hibák a csatornázás, az ereszcsa­tornák károsodására utalnak. Ha a homlokzati vakolat feltáskáso- dott, mállik, az többnyire azt je­lenti, hogy a tetőzet, az ereszcsa­torna és a bádogozás megsérült vagy valahol tönkrement, a hiba­forrást azonnal kutassuk fel. A pincében a nagyobb foltoso- dás, vakolatlemállás okozója le­het a szigetelés meghibásodása, esetleg a csatorna repedése, de az is, hogy valamelyik kitört üvegű pinceablakon ömlött be kívülről a víz. Utána kell járni, mitől vált vizessé a pince. Az ereszcsatornát és a leveze­tő csatornákat is alaposan néz­zük át, hogy nem iszapdsodtak, tömődtek-e el a téli csapadéktól. A tetőn elsősorban a héjazat hibáit kell kijavítani, egy részük belülről, a cserepek megigazítá- sával is megoldható. A szemlénk során a kémények, fedkövek, bá­dogozások és a nyílászárók álla­potát is alaposan vizsgáljuk meg. Ha bárhol valamilyen hibát, hiá­nyosságot észlelünk, a saját érde­künkben is ajánlatos mielőbb el­kezdeni annak kijavítását, esetleg szakembert hívni a károk felmé­rése és elhárítása érdekében. Keresés iránytűvel Falfúrás előtt győződjünk meg arról, hogy a fúrás helye mögött nem húzódik-e a falban elektro­mos vezeték vagy cső, esetleg acél- és vaselem, mert ha bárme­lyikbe is belefúrunk, komoly bal­esetet vagy kárt szenvedhetünk. Áramütés érhet, csőrepedést okozhatunk, esetleg a fúrószá­runk vagy maga a gépünk bán­hatja, amiért nem voltunk elég körültekintőek a munka megkez­dése előtt. A falban rejlő esetle­ges veszélyforrásokat a legegy­szerűbben iránytűvel mérhetjük be. Az erősen kileng, ha azt az adott falszakasz mellett lassan végighúzva fémet vagy elektro­mos vezetéket észlel. Ha az elekt­romos vezetékben áram folyik, az iránytű jobban reagál. Rögzítsük a létrát Gyakorta okoz balesetet, hogy nem rögzítjük a létrát, mielőtt ar­ra felmászva valamilyen munkát végeznénk. Ha talajon állítjuk fel az egyágú létrát, a lábát erősen nyomjuk be a földbe, hogy az on­nan ne csúszhasson ki. Ha vi­szont betonra, díszburkolatra ál­lítjuk fel, az alját feltétlenül rög­zítsük, mert könnyedén elcsúsz­hat. Rögzítőnek megteszi akár egy zsák cement is, amit a létra aljához fektetünk, mert az is megtartja a létrát. Ha viszont nincs teherrel teli zsákunk, farag­junk karót, azt verjük a földbe, és ahhoz kötéllel erősítsük a felállí­tott létra legalsó fokát. A feltámasztott létra felső fo- kát is ajánlatos kikötni. _______■ KÍ MÉLŐ RESZELÉS. A kisebb fémet, fát, műanyagot ne fogjuk be a satuba, ha azt finomabb felületűre akarjuk megmunkálni. A resze- lőt lapjával rögzítsük néhány szöggel a munkaasztalra, vagy fogjuk be az éleit satuba, és a munkadarabot mozgassuk a reszelőn. FOTÓ: MÜLLER ANDREA Készítsünk horgonyt Kisebb tavi csónak lehor- gonyzásához magunk is ké­szíthetünk vasmacskát. Különösen az állóvízben hasz­nált csónak kikötéséhez megte­szi egy nagy méretű kiürült festé- kesdoboz, akár egy 5 literes ét­olajos flakon is. Bármelyiket is választjuk erre a célra, először is szabadítsuk meg a tetejétől. Utá­na erős gömbacélból vágjunk le akkora darabot, amelyik a meg- hajlítását és a két végének vissza- hajlítását követően leér az edény aljáig és fölül jócskán kiáll a pere­me fölött a kampós része. He­lyezzük a vashorgot az edénybe, majd töltsük fel betonnal. Ha megköt a beton, már kész is a horgony. A kampóra kössünk erős kötelet. A horgony burkát kívülről ajánlatos bevonni rára­gasztott puha műanyaggal, hogy a csónakban tartva a hullámzó vízen se tehessen kárt a vízi jár­művünk belsejében. A kampóra kötött kötélre akár méterenként színes szigetelőszalagot is ra­gaszthatunk, hogy a csónakunk lehorgonyzásakor azonnal tud­juk, milyen mélységű alattunk a víz. A kötél másik végét rögzít­sük a csónak orrához. A folyókon használt csónak le- horgonyzásához az imént leírt horgony nem az igazi. Ha nem tu­dunk venni, illetve készíteni sza­kállas horgonyt, az üres dobozba a betonozás előtt úgy helyezzünk be legalább két gömbacélt, hogy fölül megmaradjon egymással ke­resztben a két kampó, alul pedig a doboz alját, netán az edény oldal­falát kivágva a végeit hajlítsuk ki legalább 15-20 centi hosszon, hogy a horgony kidobását követő­en, a súly nyomására a meder fe­nekébe tudjanak kapaszkodni a kiálló horgok.________________■ SZEM ELŐTT A TÉRKÉP. Ha egyedül indulunk autóval hosszabb útra idegen tájra, a nagyméretű tér­képet ajánlatos a fejünk fölötti kárpitra kinyitva felerősíteni gombostűvel vagy ragasztószalaggal. így a mindig szemünk előtt levő térképre elég egy pillantást vetnünk, és máris megnyugodhatunk, hogy jó úton haladunk. fotó: müller andrea Védekezzünk a rejtett rozsda ellen Főleg az öregebb autók ka­rosszériáját az illesztési helyeken kezdheti ki a rozsda. A karosszéria a rozsda által igen sebezhető ott is, ahol a lakk vagy a festék lepattogzott róla. Ha nem védekezünk időben és rendszeresen, rövid időn belül túl nagy árat fizetünk a kezdet­ben alig kis pöttyökben előfor­duló rozsdafoltok miatt. Az ilyen károsodásnak könnyen elejét vehetjük magunk is, ha a veszélyeztetett részeket leg­alább 3-4 havonta cseppentő csőrű olajozóval legalább egy­szer végigolajozzuk. A felesle­ges olajat nyomban töröljük le, mert a por és más szennyeződés könnyen megtapad rajta, és a művelet több kárt okozhat, mint hasznot. I i y i

Next

/
Oldalképek
Tartalom