Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)
2000-04-11 / 100. szám
2000. ÁPRILIS 11., KEDD HATTER RIPORT 0j Dunántúli Napló - 7. oldal Kutyabarátok, smtérhangulatban hetedik oldal Minden bizonnyal sokan maguk elé képzelték a történetet. Az asszony rosszul lett, összeesett, a kutya odaugrott, elkapta a fejét, többször is próbálkozott, mire szerencsétlen nő feje szorosan a fogai közé került, majd vonszolni kezdte, ki az udvarra, a vér folyt, a szomszéd üvöltött, a sebesült kórházba került. Megint egy véreb! Ilyenkor nehéz elhinni, hogy a kutya segíteni akart a gazdáján. A képzelet közelebb jár a mindennapokhoz.- Egymást érik a hírek a kutyaügyekről. Ma már összemosódik sokak fejében az egész fajtalista, s lassan eljutunk oda, hogy minden kutyához óvatosan közelítünk, sandán nézünk rájuk. Az előbbi nem baj, az utóbbi rossz előjel. Mondhatnak nekem bármit - teszi le a voksát Gábor -, a pitbull sem veszélyes. Ám ha te most leírnád a nevem, a címem, biztos, hogy napokon belül mérgezett kaját dobnának az udvarunkba. Gábor pitbullt tart. Legyek egészen nyugodt, mondja, az isten se ismeri fel, pontosabban különbözteti meg azoktól a csaknem teljesen hasonló kinézetű fajtáktól, amelyek tartása körül nincs akkora hajcihő. Négyen ülünk az asztalnál, éppen Gábor toborozta össze a társaságot, megadva az előjelet is. Egészen belevörösödik az arca, ahogy háborog:- Sintérhangulat van az országban! Ezt kicsit erősnek érezzük, de azért az ónémet juhászkutyák nagy barátja, Csaba megjegyzi:- Én nem tudom, hogy hány embert tapostak össze lovak, ökleltek fel bikák, kaptak súlyos betegséget valamilyen madártól, de még nem hallottam arról, hogy tiltanák mondjuk a nóniusz vagy a szürke marha tartását, mert veszélyes a környezetére. Az hát! Ha valaki olyan szerencsétlen, vagy óvatlan, hogy ilyen helyzetbe kerül. Csaba története továbbiakat csal elő. Egy családban évente születtek a kisbabák. Ahogy a nagyobbacskáknak, úgy a legújabb jövevénynek is ott volt a helye - babakocsiban - a karácsonyfa mellett. Hat év telt el azt követően, hogy egy pumi került a házhoz. Minden évben ő is ott állt a többiek között, belekukkantott a gyerekkocsiba is. Hetedik évben azonban a szülők úgy gondolták, most már elég az utánpótlásból. Azon a karácsonyon nem állt a feldíszített fa mellett a babakocsi. Legalábbis a szenteste első perceiben. Amikor azonban elkezdték énekelni a Mennyből az angyalt, a pumi kiszaladt az előszobába és behúzta az ünneplők közé az üres babakocsit. Egy szőlősgazda inkább a gyümölcsfáit, a szép francia- és őszibarackokat pá- tyolgatta kertjében, nem annyira a bornak valót. Kuvaszát a telken tartotta, majdnem mindennap felment hozzá. Olyankor eloldotta a láncról, együtt bandukoltak fától fáig. Áhogy ért a gyümölcs, úgy szakított le egyet-kettőt a gazda, s tette kopott kosarába, amit egyébként a présház eresze alatti pádon szokott tartani. A kuvasz is megállt vele minden fánál, s örömteljes farkcsóválással jelezte, hogy remek idén a gyümölcstermés, A gazda meg is mutatta neki a kosárban: tényleg szépek a barackok! Másnapra a kuvasz az alacsonyra metszett fákról mindet leszedte, s gondosan oda- hordta a kosárhoz. Egy fognyom nem volt rajtuk, de egy kicsit még érhettek volna.- Szerintem - mondja kis csend után Gábor - egyszerű a képlet. Jóval több kutya van, mint amennyi gazda. Úgy értem, sokan nem gazdaként tartanak kutyát. Az utóbbi években alaposan megnőtt a háznál, pláne lakásban tartott ebek száma, s kerül ki innen jó néhány idegroncs az utcákra, játszótereibe, póráz és szájkosár nélkül, a gazdi Falkaszabálytól az önpusztításig- Viccelsz? - neveti el magát Gábor. - Csaknem harminc éve vannak kutyáim, de nem volt soha semmi galiba. Pedig sokat járok velük, nekik idegen környezetben is.- Illetve... - akar közbe szólni Tibor.- Ja? Egyszer volt egy kis balhé - folytatja Gábor. - Már másodszor ültük együtt Tibivel a névnapomat, szép, nagy sörök társaságában. Mindkét alkalommal ott ült mellettem Vekni is - mutat a pitbullra. - Virgonc jókedvemben ahányszor csak ráhúztam az italra, lehajoltam hozzá: ez igen, haver, ez aztán derék egy sör! Vekni csak nézett, vigyorgott rám. Egyszer azonban Tibi véletlenül az én korsómért nyúlt. Nem hiszem, hogy még egyszer kísérletet tesz rá! Persze, ha Vekni is ott van. Az én söröm a mi sörünk.- Nehéz ügy - simít végig ősz szakállán Tibor. - Szépet és meghatót, érzékenységet és intelligenciát, valódi hűséget és társi minőséget feltételezni, ezt a feltételezést sugallni a kutyákról, miközben száz szám verik ki őket az utcára. De azért én valamit nem hagynék figyelmen kívül. Hogy a legtöbb kutya utálja a részegeket, a többi ember által is gonosznak, rosszindulatúnak tartottakat. Nem kell megéreznie az ebnek a gazdája véleményét, ha ott van, ha nincs mellette, megugatja, megmorogja az ilyeneket. Teljesen mindegy, hogy terrier vagy pincsi. Hazugság, ámítás, hogy csak a kutyán múlik.- Az a kutya, amelyikről mesélni akarok, Sárváron élt - mondja Tibor. - Semmi pedigré, semmi arisztokratikus előnév. Sima falusi eb, öreg gazdájával. A bácsi - nekem egy ott lakó rokonom mesélte, hogy 87 éves korában - meghalt. Valahonnan előkerültek az elszármazott leszármazottak, elintézték a temetést, a házat bezárták, elutaztak. Az egyik szomszédnak jutott eszébe, mi lehet a kutyával? A temetőben találták meg, a sírnál. Rengeteg hasonló sztori van ilyen kutyákról, s ez is pontosan úgy végződött, mint a többi történet. Nem lehetett onnan elcsalni, végül elpusztult. Csak ebben a mesében az az érdekes, hogy alig négy hónap■■■■■■■- Gyalogtúrán voltunk Erdélyben. A völgy két felső széle, mint egy tölcsér, ért össze vagy másfél kilométerre tőlünk. A völgy mély és széles volt, aljában a juhász a nyájával játéknak tűnt. A velünk szemközti oldalról szinte lezúdult a mélybe, majd rohant fel felénk négy hatalmas, vad eb. Megijedtünk. Tőlünk azonban húsz-harminc méterre megtorpantak. Ott lehetett a területük határa. Egy lépést sem közeledtek, csak lesunyt fejjel figyeltek, szinte csatárláncba sorakozva. Álltunk, mi lesz ebből? Végre élesen felfüttyentett a gazdájuk, a négy kutya egyhuzamban visszarohant a túlsó élre. Nem a pásztorhoz, hanem a helyükre. Eny- nyit ér a jó kutya, ha jó a gazda. Arra medvék is járhatnak, farkasok. Ezek az erdélyi pásztorkutyák hírhedten kemények, nem lehet velük viccelni. Egymástól 60-70 méterre leheveredtek a fehér sziklákon, arccal mindegyik a völgy felé. Tökéletes volt az őrség. meg csodálkozik, vagy éppen agresszíven ő is támadja a megbolondult kutyáját megfékezni akarókat. Mindenki tisztában van már vele, hogy az eb sok helyen státusszimbólum, máshol csak elriasztásra használt házőrző, vagy éppen kereseti forrás. Gondolok a borzasztóan kegyetlen tenyésztési körülmények közötti szaporításra, futtatásra, viadalra. Ezt majdnem mindenki tudja. Mégis csak mostanában kezdenek olyan előjelek mutatkozni, hogy felel a gazda is. Higgyétek el, ha valaki együtt van a kutyájával, ha cimborák, soha sem kerül olyan helyzetbe, hogy bíróság előtt kelljen felelnie az eb miatt.- A ti kutyátok bántott-e már valakit? Téved, aki a német juhászkutya Max von Stephanitz kapitány által a század elején megfogalmazott standardjében az anatómiai felépítés puszta leírását látja. A kutya tenyésztése az anatómia mellett a kutya természetének széles körű ismeretét is igényli. „A kutyaféléknél falkaszabály, hogy a magadási pózt felvevő ellenfelet tovább támadni nem szabad. A harci viselkedést korlátozó szabályokat az evolúció írta meg, a hozzájuk való ragaszkodás falkatörvény. Kivételek persze itt is akadnak. Ha a mesterséges szelekció kioltja azokat a viselkedéselemeket, amelyeket a természetes szelekció oly finoman és hatékonyan megalkotott, akkor szemtanúi lehetünk például az úgynevezett harci kutyák olyan küzdelmeinek, melynek során a vesztésre álló fél a viselkedését kiváltó ösztön hiányában már nem képes a megadásra, ha mégis, akkor a győzelemre álló fél a megadás jeleit már nem képes felismerni. Ez nem más, mint az ember által manipulált önpusztitás, melynek mindkét fél a szenvedő alanya. (Dr. Janza Frigyes, állatmagatartás-kutató) pal korábban vette magához a kóbor jószágot az öregember. Karónak nevezte el, de mindenki Kárónak hitte. Szerintem tévedés, az előbbi lehet az igaz. Hogy tudniillik támasz volt. __________________ MÉSZÁROS ATTILA CSE RI LÁSZLÓ Kukaturkálók A cserzett arcú fiatalember úgy kapja ki menet közben egy laza mozdulattal a félig megevett zsemlét a pécsi városháza előtti szemetesedényből, hogy közben meg sem áll Kicsit megnyomkodja, érzi, hogy még friss, talán percekkel ezelőtt hajíthatta be valaki, nyomban bele is harap. Körbe-körbe diákok hada, egy részük a gyorsbüfébe tart éppen. A Kertvárosban az esti és a kora reggeli órákban élénkül meg a kukák környéke. Ritka, hogy valaki a kihalászott ételmaradékot ott helyben meg is eszi, de azért akad rá példa. Az egyik fiatal nő nejlonzacskóban kutogat, s savanyú uborkákat húz ki belőle. Megszagolja, megkóstolja, ízlik neki, nem hagy belőle egy falatot sem. A párja, aki szintén éhes lehet, nem ér rá enni, nála a nagyfokú műszaki érdeklődés erősebb éhségérzeténél, kiszuperált vasalót és használhatatlan táskarádiót bütykölget inkább. Egy másik kettős kenyérdarabokat gyűjtöget, dagadt zsákba rakják, nyilván állatok részére, de akadnak magányos kutatók is, akik például visszaváltható üvegekre vadásznak. Még emlékszem gyerekkorom kedvenc koldusára. Egy idős ember csöngetett be hetenként egyszer. Arca mindig erősen borostás volt, haja kócos, de Idrhatatlan tengerkék szeméből a szelídség áradt. Franciául köszöntötte az ajtót nyitót, mint később kiderült, az idegenlégióban szolgált egykoron. Ez sem volt akkoriban - az ötvenes években - divat, meg a koldulás sem, talán ezért olyan különös és emlékezetes a figurája. Ma már koldus, kukázó egymás hegyén-hátán, nehezen tűnik ki közülük egy-egy markáns egyéniség, franciául pedig talán egyikük sem beszél. Többnyire nincs is szükség beszédre, csak némán turkálnak a szemétben, értékek után kutatva. Pár évvel ezelőtt, de a rendszerváltás után, még hosszú ideig megvolt a városban az a kukásedényt, amelyre nagy betűkkel rá volt pingálVa: MSZMP. Hogy mi lehetett benne, rejtély, de amikor egy szerencsétlen kukaturkáló belepis- lantott, dühösen csapta vissza a tetejét. Lehet, hogy a „csábító" külső mögött csak az üresség tátongott. KOZMA FERENC_________________ Nagytakarítás Nagyárpádon azt mondta a helyi részönkormányzat képviselő asszonya, hogy legfontosabb a patakmeder és környékének rendbetétele, az öregtemető kiszabadítása a gaz tengerből és a homokbánya (rét-legelő) körüli szélfútta nejlonzacskók és egyéb szemetek összeszedése. Tökéletesen egyetértek vele. Mint ahogy avval is, hogy a város illetékesei szemétgyűjtési napok keretében a hét végén külön konténerekkel segítik majd Pécs város és külterületeinek nagytakarítását. Mert ráfér a dolog a megye- székhelyre, nagyon. Ennél mediterránabb és sze- metesebb várost alig találni a környéken. Távolabb már igen, s ebből a sorból Mohács, Szigetvár, egyetlen baranyai település (város), sőt tovább- menve egyetlen hazai település, még a szép Budapestünk sem kivétel. Manapság a nagy magyar közterület óriási szemétdomb. Hogy az érzékeny lelkületűeket ne sértsem, nem csak arról van szó, hogy az emberek többsége e fogyasztói társadalomban a csomagolástechnika-dömping kihívásaival nem tudna megbirkózni. Az úton-útfélen való szemetelés alapvető neveltetési hiányt jelez, a legelemibb dolgok egyikeként. Bezzeg valaha. A minap régiképeket forgatva a kezemben megdöbbentett a felismerés, hogy a képekről (Pécs századfordulós utcái, terei) hiányzott a szemét. A járda menti, avagy a díszbokrok ágain fennakadt szakadt staneclidarab, a cigaretta- csikk, a szél hátán szárnyaló újságpapír. Az egyik képen például a Havihegy alatti szűk utcácskák közkútjánál sok- szoknyás teremtés demizsont töltött tele, mellette mezítlábas gyerek bámulta (feltehetően) a fotográfus ténykedését. Éles, szép felvétel, még a házfalak mész-erezete is megérinti az embert. A városrészben élők szegénysége, elesettsége. Ám a kút környéke rendezett, tiszta. Még lószar sincs a közelben a macskaköveken. De maradjunk a mában. És higgyük, hogy a hétvégi tavaszi nagytakarításon akad majd elég konténer ahhoz, hogy a város összes szemete beleférjen. hetedik oldal HOLNAP Riport Hosszú ideje folyik a huzavona arról, hogy a komlói Béta-aknán létesülhet-e akkumulátorfeldolgozó üzem? Olyan megoldás, amely kizárólag a város belügyévé tenné a kérdést, nincsen. Jó néhány település érintett és beleszólást kér a döntésbe. Portré Bokor Károly, a harcsázók és süüőzők koronázatlan királya nem újabb babérokra vágyik, amikor könyveket ír. Egyszerűen szereti a vizeket, a természetet, és ezt a szeretetet tanítani is lehet. Portré A veszedelmes parányok szépsége Munkájának egyik része a beteganyagokban található paraziták kimutatása és diagnosztizálása. A másik a polleninformációs szolgálat. 1992-ben nemzetközi palinologia- vizsgát is tett. A parlagfűvel kapcsolatos tevékenységek Baranya megyei koordinátora.- Ritkaságnak számító szakterületen dolgozik. Mindig ilyesmire vágyott?- A biológia, biokémia mindig nagyon érdekelt, és az első gondolatom az volt, hogy tanítani fogok. A diplomaszerzés után felmerült, hogy a főiskolára kerülök oktatónak, de nem lehetett. A Bicsérdi Növénynemesítési Kutatóintézetbe menten dolgozni. Majd megkerestek, hogy kellene helyettesítőként biológiatanár a Leőweybe. Élveztem a tanítást, imádtam a gyerekeket, ők is szerettek, de amikor visszajött szülési szabadságról a kolléganő, két év után mennem kellett.- Miért a közegészségügyhöz?- A POTE parazitológusok Baranyában. Ez érdekes, felelősségteljes munka.- A tanítással felhagyott?- Ahova csak felkértek, elmentem tanítani. A JPTE-n például genetikát oktattam, mikrobiológia gyakorlatot vezettem. Szeretek előadni.- A polleninformációs szolgálattal lett közismert. biofizikai tanszékén is dolgoztam, de többre vágytam. Akkor jött a megkeresés: a megyei KÖJÁL laboratóriumába egyetemet végzett biológus kell. Közvetlen főnökömmel csak mi ketten vagyunk Dr. Bálintné dr. Gallovich Erzsébet Pécsett született 1947-ben. A Pécsi Tanárképző Főiskolán, majd a debreceni KLT-n szerzettdiplomát, 1977-ben pedig doktori címet. 1975-től a Baranya Megyei ÁNTSZ biológusa. Főtanácsos. 1992 óta a pollenin- formációs szolgálat vezetője. Férje sebész, két gyermekük van.- Először azt sem tudtam róla, mi fán terem, de mint új feladatnak, maximális erőbedobással veselkedtem neki. Lelkesítő volt, hogy a tüdőgyógyászok és az allergológusok pozitívan fogadták a méréseinket. Előadásokra hívtak asztmaklubokba, a lakosságtól is jöttek visszajelzések. Borzalmasan nő az allergiások száma. A parlagfüvet leszámítva nem a pollenszám nőtt meg, hanem a levegőszennyezettség, ami az immunrendszernek óriási megterhelés. Emiatt az emberek könnyebben válnak allergiássá. Én azzal a tudattal végzem a pollenvizsgálatot, hogy segítek vele.- Hosszú évek óta csak a mikroszkóp alatt látható veszedelmekkel foglalkozik. Mi ebiben a szép?- A parazitológia fontossága mellett a talányai miatt izgalmas: mit sikerül kideríteni a vizsgált anyagból. Egyébként imádom a természetet a legkülönbözőbb formákban megmutatkozó szépségéért. A mikroszkóp alatt a pollen olyan, mint egy gyönyörű ékszer.
