Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)

2000-04-08 / 97. szám

2000. Aprius 8., SZOMBAT KULTÚRA Új Dunántúli Napló'- 13. oldal UVELODES Költészet napja, 2000 Bertók László Önmagát szépen (Napfogyatkozás, 1999. aug. 11.) Azok a pici holdak, ahogy a diófalevelek között átboldogoltak. És kisütött a fa alatt a zöld, s megszólaltak a tücskök, mintha holnap. Ahogy a világ begombolódott, s látni lehetett a hátulról kivilágított fekete gombot. S mintha a sötét szemüveg, ő játszott volna csak veled, levetted, s máris világosodott, melegedett. Ahogy a valóság a mesében körülírta önmagát szépen 1999 augusztus tizenegyedikén délben. Méhes Károly Egyszerűen: nyár Belefúlni a zöldbe belehalni a nyárba elolvadni a melegben vagy inkább büntetésül élni tovább Egy bot amint eljátssza egész életedet Egy fény amint pukkanva kihúny Egy arc amint a távolba csobban A pályán egy vagon pipacs és egy tartálykocsinyi égbolt vesztegel Meliorisz Béla Azt hittem időnként azt hiszem nem igaz hogy megint veletek vagyok bolyongtam felállványozott szavak között hülyített október szelíd bukolikája nyájak melegét sóvárogva lődörögtem a légszeszvilágítási részvénytársaság gyárüzeme körül vagy mintha fényképeznének az angol-magyar bank bejárata előtt álltam pedig semmi keresnivalóm sem volt arrafelé támasztottam a múzeumkert vaskerítését néztem a plakátragasztókat a villanyosok gyerekes igyekezetét a mozdulatlan fiákereseket a hószállingózásban leveleket írtam kapkodva reményvesztetten régi temetők útjait jártam hallgattam falusi kápolnák harangját szívemben ősidők bujaságával vasútállomásokon ácsorogtam csalódott kis postamesternőkre várva és azt hittem egyszer meghaltam száz éve? titokban? Makay Ida Csak Isten Lehettél volna szép múlandó lobogó dac a márványarcú, a könyörtelen örök ellen. S hogy megvéstelek, a szobor. Már csak a bálvány. Most már csak Isten. Mihalik Zsolt A talpam ha halkan... Leszek tétova óda, érzelmes kis szavalat. Míg az örök mezőkön hajszolom a nagyvadat... Leszek zizzenő papír izzadó, csöpp tenyérben. De meg nem jelenek se bokorban és kenyérben... Leszek szónoklat, lassú könny, dobbanás a szíven. De hol lesz jó pórázom, hogy szoktatnám a rímem... Leszek táblányi, kissé sarkított, de márvány. Akkor nekem nem árthat se szerelem, se ármány... Leszek combos harisnya, szemezős, mely fölszalad. Ingok csak, buksi medve. Lesz láncom. De nem szakad... Szakács Eszter Apály Ülök. Ahogy birkózó, idegen síkos testét, kulcsolva térdem. Hullámok keskeny hátúszói kanyarognak a szélben. Homokban turkál az öreglány, ma sárga csizmája a Nap. Nagy kagylók nyitogatják delfinszagú, páros szirmaikat. Sótól fehér a gyökér. Megnyalom állatként ezt a Krisztus-kezet. Magas, elkínzott hangon egy sirály sikoltozni kezd. Az ég mindennap közelebb jön. Felhőszínűek a döglött törpehalak. Szemhéját lebocsátja lassan az összeráncolt homloku part. Össze se rezzenek már, ha a szürkületben felállva egy állat orra magányos esőcseppként esik rá a bokámra. Rézfúvósok: huszáros diadal Jött, látott és valóban győzött a múlt hét végén Székesfe­hérvárott a mohácsi zeneiskola Duna kvintett elnevezésű rézfűvós formációja. A Reiter Gábor, Mausz Ferenc, Molnár Géza, Dalecker Gábor és Kreml Roland alkotta csoport a Vili. Országos Millenniumi Kamarazenei Találkozón „vág­ta ki a rezet”, s hozta haza a verseny első helyezettjének járó oklevelet és pénzjutalmat. Dobos József felkészítő tanár kü- löndíjat, míg a zeneiskola elisme­rés gyanánt egy digitális metronó­mot kapott. A rendezvény döntőjébe a feb­ruárban tartott, dél-dunántúliak számára kiírt területi válogatóról a régió öt városából jutottak be együttesek, Mohácsról mindjárt kettő is, ugyanis a Duna mellett a Csele Kvintett is képviselhette a város színeit. A háromnapos fesztiválon az ország negyven zeneiskolájából érkezett hetvenhat csoport mutat­ta be tudását. Az esemény csúcs­pontját a vasárnapi gála jelentet­te, ahová a húsz legjobb produk­ciót választotta ki az ismert szak- tekintélyekből álló zsűri. Bara­nyából itt már csak a Duna Kvin­tett léphetett színpadra. Műsoruk osztatlan sikert aratott, például a Török induló hallatán a zsűri is vastapsban tört ki.- Mindkét együttesünk kiváló­an szerepelt - értékelt Dobos Jó­zsef. - A zsűri tagjai s mások is, akikkel beszéltem, úgy véleked­tek, hogy a Duna Kvintett már ki­nőtte ezt az osztályt, s jóval ma­gasabb kategóriába tartozik. Én Duna Rézfúvós Quintett Donau Brass Quintett MSvémeeti ♦ Oobos Mamd • Kürartfyn»yh«t lector azt szoktam mondani, hogy ak­kor már elégedett vagyok, hogyha a gyerekek tudásuk nyolcvan szá­zalékát hozzák, most ezt túltelje­sítették.- A még csak fél éve együtt ze­nélő, fiatalabb tagokból álló Csele Kvintett is ragyogóan muzsikált - folytatta Dobos József. - Tudni kell, hogy a zenészek nem voltak korcsoportokba osztva, így a tizennyolc-húsz évesekkel is fel kellett venniük az általá­nos iskolásokból álló együt­tes tagjainak a versenyt. En­nek ellenére remekül helyt­álltak, a zsűri őket is kiemel­te, de az idejük három év múlva jön majd el. A zenészek a székesfehér­vári huszáros diadal után most a norvégiai Európa- fesztiválra készülnek, amit a Zeneiskolák Szövetsége ren­dez. A trondheimi megmérette­tésre pályázaton nyert pénzek se­gítségével tudnak elutazni. Terve­ik között szerepel még egy CD megjelentetése is. Ennek költsé­gei hatszázezer forintra rúgnak, ezt az összeget reményeik szerint szponzorok közreműködésével sikerül majd előteremteni. MÁTÉ BALÁZS A kórusmuzsika városában idén nem lesz fesztivál Az elmúlt 36 év alatt még nem fordult elő az, ami idén megtörtént Pécsett: el­marad, pontosabban jövő évre tolódik át a nemzetkö­zi mezőnyt vonzó kamara- kórus-fesztivál. Az Europa Cantat városa persze, jövő­re is csak remélheti, hogy lesz pályázati pénz a talál­kozóra. Két évvel ezelőtt, a 17. Nemzet­közi Kamarakórus-fesztivál és -Verseny több száz vendége még nem sejthette, hogy nem lesz kö­vetkező alkalom, pedig 1998-ban először volt verseny színtere is a kórusok találkozója. Az 1964- ben indult kezdeményezés a kez­deti időszakban országos rendez­vény lett, melyet a kulturális ve­zetés mindig támogatott, de nem ezért került be a három-négy or­szágosan is elismert kórusver­seny közé. A pályázati rendsze­rek idején is sikerült a szükséges pénzekhez hozzájutni, szponzor is akadt, de az utóbbi fesztiválo­kon már részvételi díjat kellett kérni az idelátogatóktól. Az idei tervekben a külföldi kórustagok 100 márkát fizettek volna 4 napra, a hazaiaktól, bele­értve a határon túli együtteseket is, 60 márka körüli összeget kér­tek volna el. A Pécsi Kamarakó­rus és a Nevelők Háza Egyesület fesztivált szervező rendezőbi­zottságának részéről Vincze Csil­la elmondta: a szükséges 8 millió forintból saját bevételekkel 4 mil­liót tudtak volna előteremteni, a maradékhoz kérték a Magyar Tu­rizmus Rt., a Nemzeti Kulturális Alap és a Millenniumi Emlékbi­zottság támogatását. Az utóbbi szervezet arra való hivatkozással utasította el őket, hogy az ese­mény nem kötődik kifejezetten a 2000. évhez, bár idén éppen az évforduló miatt a kórusok kötele­ző darabjai magyar szerzők mű­veiből kerültek volna ki. A Magyar Turizmus Rt. utoljá­ra még 1 millió forint felett utalt, most azonban semmit sem, in­doklásuk szerint ugyanis a feszti­vál rétegrendezvény. Kérdés per­sze, hogy mi nem az, s az is el­gondolkodtató, hogy egy 6-700 turistát hozó, a megyét bejáró, több ezer nézőt megmozgató eseménysorozat, ami ráadásul mindm is „alulról szerveződő” . miért nem érdemes a hivata­los szervek figyelmére. A pályá­zatokkal idén egyedül a kiírók jártak jól, hiszen volt, ahol a pá­lyázott összeg 1 százalékát a je­lentkezőnek be is kellett fizetni, így a pécsiek vagy 30 ezer forin­tot rögtön el is buktak. Információink szerint az idei versenyre már idáig több, mint tíz kamarakórus jelentkezett, köztük német, szerb, szlovén énekesek. A szervezők a kórusok fellépései mellett millenniumi matinét is képzeltek, a Pécsi Nemzeti Színházba. Marcel Comeloup mindeneset­re, aki az idei fesztivál elnöke lett volna, s aki annak idején elhozta az Europa Cantatot Pécsre, kellő­en elszomorodott a hír hallatán, a hazai kórusok vezetői pedig szé­gyenről, illetve a kultúra devalvá­lódásáról beszélnek. A jövő évi találkozó is kérdéses, ám a pályá­zók nem adták fel, újra folya­modtak támogatásért. Válasz két hónap múlva várható. H. I.CV. Tojásból a világ születése Az ország egyetlen, külön­leges, művészien díszített tojásokat bemutató kiállítá­sa nyílik meg a baranyai Zengővárkonyban. A Míves Tojásmúzeumot, amelynek anyagát dr. Nienhaus Rózsa gyűjtögette, 16-án avatják fel ünnepélyes külsőségek között. A néprajzkutatók úgy tartják, a to­jás egyetemes szimbólum, sok mítosz az egész világot belőle származtatja. A Kaleva­la szerint például a to­jáshéj alsó feléből lett a föld, a felsőből az ég­bolt, a sárgájából a Nap született meg, a fehérjé­ből pedig a Hold. A tar­ka foltokból csupa csil­lag lett, s a fekete foltjá­ból felleg az égen. Talán a tojásban rej­lő titokzatos erő, s a rá­rajzolt mágikus ábrák szépsége és sokasága ragadta meg dr. Nienhaus Rózsát is, aki szerint gyűjteményé­nek első darabjait a vé­letlen hozta. Ám ahogy szaporodtak a tojások, ahogyan egyre szebb és érdekesebb díszít­mények kerültek a Münsteri Egyetemen tanító magyar biometrikus mate­matikus birtokába, elkezdte őket tájegységenként gyűjteni, felke­resve, felkutatva az alkotókat is. Tojásárverésekre járt, más kol­lekciók ritkaságaira licitálva, s vé­gül mára összeállt a 17 ország 2100 míves tojását bemutató tár­lat páratlan anyaga. Nem min­dennapi , hogy valaki egy üyen kincset másokkal is megoszt, s az is nagy szerencse, hogy az egyetlen hazai tojásmúzeum ép­pen Zengővárkonyba kerülhet. A sors gondoskodott róla, hogy az önzetlen gyűjtő legjobb barátja Horváth Ágota, a zengővárkonyi tájházhoz kötődő Kézművesek Baranyai Egyesüle­tének elnöke legyen. A tagokkal összefogva, rengeteg saját mun­ka árán, Nienhaus Rózsa anyagi támogatását is elfogadva s a pá­lyázatokba a helyi önkormányza­tot is bevonva sikerült pénzt sze­rezniük a tájház szinte már omla­dozó pajtájának helyrehozására, így elkészült odabent egy színvo­nalas bemutatótér. A pajtát az egyesület 50 évre bérbe vette, a gyűjtemény tulajdonosának kí­vánságára pedig a helyiek mindig ingyenesen látogathatják majd. ízelítő a hazai mintákból FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ A gyűjtemény legjelentősebb része magyar és erdélyi darab, a legnagyobb vitrinben a zengő­várkonyi mintákat látni, de van dél-afrikai, japán, kínai tojás, sőt nemezből, fémből, porcelánból készült is. Az egyik pirosra fes­tett kedvenc Betlehemből való, belekarcolva az utolsó vacsora összes szereplője és a mennybe­menetel. Az április 16-i, virágvasámapra időzített, 11 órakor kezdődő megnyitóra a helyi és hazai tojás­hímzők mellett határon túli mes­terek is érkeznek, s ezen a napon kapja meg a település a millenni­umi zászlót is. HODNIK I. QY. 4 » 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom