Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)
2000-04-08 / 97. szám
' R I 2000. ÁPRILIS 8., SZOMBAT HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal Magyarok a csillagösvényen Több, mint 15 évvel ezelőtt egy vizsgálat során azt kérdezték meg a magyar iskolásoktól, hogy lesz-e 2500-ban még Magyarország. A diákoknak csak egyha- toda gondolta úgy, hogy igen. Ma talán jobb lenne ez az arány, ám a magyarság létének kérdése most is sokakat gondolkodásra késztet. A jövő felé tekintgetve újra felvetődnek népünk múltjának, eredetének komoly kutatást igénylő, homályos pontjai. A sok történelmi sorscsapást átélt Magyar- ország hosszan kereste helyét és identitását az elmúlt századokban is. Torz romantikus kép alakult ki a lóra termett, harcias, cigányzene mellett búsuló, üldözött magyarokról, illetve a nyíltszívű, szabadságát, függetlenségét őrző, Európát keletről védő örök rebellisekről. Korábban a nemzeti sajátosságokat elmosó internacionalizmus, most pedig a nemzeti értékekre teljesen érzéketlen globalizáció ellenében lángolnak fel a saját arcot feltáró őstörténeti kutatások, vagy éppen presztízsokokból, hiszen egy nemes lovasnemzet hagyományaival jobb büszkélkedni, mint a halszagú finnugor rokonságot firtatni. Aktualizálja a problémát az is, hogy a Trianon után elveszett haza- és országrészek témaköre újra beszédtéma, hiszen vannak, akik úgy gondolják, hogy a térségbén már csak Magyar- ország van egyedül „büntetésben”. De a millenniumi ünnepségek hangulata s az országképre vonatkozó, olykor suta kezdeményezések is a magyarság történetére vonatkozó kutatásokra irányítják a figyelmet. Az elfogadott, ha tetszik, hivatalos történelemtudomány szerint nyelvünk s vagy ezer szavunk, a szókincs alapja finnugor eredetű. A testrészek, rokoni kapcsolatok, számok, de a ragok, névutók, a hangsúlyozás is ezt jelzi. Az őshazát ma már Nyugat- Szibériába teszik, a vándorlás útvonala pedig a Dél-Urál, Baskíria (Magna Hungária), Levédia, Etelköz, Kárpát-medence megállókkal volt tarkítva. A honfoglalás valószínűleg két ütemben zajlott, László Gyula törMisztikus elméletek ténész szerint legalábbis, így az első kisebb hullám 670 körül, míg a fősereg 895-ben Vereckénél vette be magát az új hazába. Kutatók és amatőr rajongók is keresik azonban a magyarság szkíta, hun, avar, türk, iráni, belső-ázsiai kapcsolatait, sőt az esetleges indiai, sumér, dél-amerikai gyökereket, vagy éppen a kínai területen élő hun utódnépekkel való rokonság bizonyítékait, annak ellenére, hogy ez a kapcsolat állítólag csak középkori történetírói kitalálás. Ebből a munkából ad keresztmetszetet az a több előadásból álló sorozat, amelynek a pécsi Ifjúsági Ház ad helyet, s ahol a magyarság őstörténetével kapcsolatos nyel vi, hadtörténeti, zenei és egyéb szempontok alapján keresik a válaszokat a résztvevők. Csajághy György pécsi népzenekutató és zenetanár is hosszú éveket áldozott az életéből arra, hogy a népzene és az őstörténet összefüggéseit vizsgálja.- Sok olyan eredmény van, amely nem illeszthető be a finnugor szemlélet képébe - mondta el beszélgetésünkkor. - A temetkezési szokások, az ősi hitvilág elemei, a gasztronómiai párhuzamok többek között inkább közép- és belső-ázsiai vagy távol-keleti eredetre utalnak, türk, részben szkíta kapcsolatokra s a hun utódnépekkel való rokonságra. A finnugornak nevezett szókincs lehetett egy úgynevezett közlekedőnyelv, már az Urál környéki korszakban, amelyet eltérő etnikumok beszélhettek, hogy hidat teremtsenek egymás között. A zenével kapcsolatban is azt láthatjuk, hogy népzenénk ősi és régi rétegeinek sajátosságai túlmutatnak az Urál térségén, ezt már a század elején vüágosan látta Bartók és Kodály is. Kodály úgy találta, hogy a magyar és a finn népzene között nincs lényeges összefüggés, valójában csak a cseremisz nép egyes törzseinél találunk komolyabb párhuzamokra. Több az egyezés a török népek zenéjével, s kutatásaim alapján úgy találtam, főként a mai Kínában élő, hun erédetű ujgur zene mélyebb rétegeivel, közülük is különösen a sárga ujgurok dallamaival. Hasonló az előadásmód, egyes ritmusképietek, s a hangsúlyok is. Eredetünket illetően elgondolkodtatók az antropológiai vonatkozások is, amelyekből a magyarokra nézve az derül ki, hogy manapság a finnugorokra jellemző típusok aránya összesen alig 10 százaléknyi, míg a lovasnépekre jellemző „törökös” embertani jellegek több, mint 50 százalékot tesznek ki. További vizsgálatot igényel maga a nyelv, hiszen egyes elemzők szerint túlságosan is gyakori a türk-török jövevényszavak jelenléte ahhoz, hogy „jövevénynek” tekintsük őket, egyes elemzések ma már a korábban feltételezett 200, majd 5-800 üyen szó helyett több, mint ezer magyartörök szókapcsolatot említenek. Érdekesség, hogy volt olyan nyelvtankönyv 1539-ben, amelynek szerzője nyelvünk héber eredetét hirdette, s még a nyelvtudós Révai Miklós is feltételezett ilyen rokonságot. S ha már a nyelvnél tartunk, fordítsunk figyelmet a rovásírásra is, egyesek szerint ugyanis a magyarság már a honfoglalás idején is saját írásbeliséggel rendelkezett, és a jeleket nem csupán gazdasági feljegyzésekre, elszámolásokhoz alkalmazták a pásztorok. Van olyan nézet is, hogy csak a humanizmus korában alkották, eszerint nem volna sokkal régebbi, mint a Nikolsburgban 1483-ban lejegyzett első rovásírásos ábécénk. A pécsi Szekeres István, aki a székely, hun, ótürk írások jeltörténetét vizsgálja, a rovásírásnak más eredetét véli felfedezni. Vizsgálódásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy ismét csak a hunoknál kell keresgélni, s mivel az egykori magyarországi hunok azokkal a törzsekkel azonosíthatók, akik a Han-dinasztia idején a Kínai Birodalom északi részén éltek, a kínai írásjeleket is elemezni kezdte. „A mi népünk ott volt a Sárga-folyónál”, állítja, annak alapján többek között, hogy a kínai teknősbékát ábrázoló jel alkotóelemeit felismerte a magyar rovásírásos ábécé egyes jeleiben. Más bizonyítékokat is keresett, hun sírokban talált leletek, szibériai, mongóliai sziklarajzok alapján például, de az is elgondolkodtatta, hogy vajon a lovat jelentő „ma” kifejezés nem a lovas magyarokra utal-e, s hogy nem a kínai „ten” szót találjuk-e az „isten” szavunkban. Rovásírásunk eszerint hun eredetű volna. A kutatók világszerte dolgoznak azon, hogy megállapítsák, hol ringott az emberiség bölcsője. Úgy tűnik ma már, hogy ott, ahol a miénk is, valahol Belső-Ázsiában. Az őshazát keresve talán egyszer valóban eljutunk az Édenig. Van jogunk oda, hiszen Kézai Simon és Anonymus krónikája szerint bibliai őseink vannak: a magyarok ugyanis Noé dédunokái. _____ ______ HODNIK ILDIKÓ GY. A KASZPI-TENGERTÖL A DUNA-TISZA KÖZÉIG Morvái- M0RÁVIA 1 'ÜS % r fi 1 Garant \ ~ - Tisza./ PANNÓNIA FRANKOK t*m! / f—í«Ws JfÜarps' .. ~\ v' Terms o Szeret Fekete-tenger BOLGÁROK A magyarok őseit, magharija néven, egyesek a bibliai időkben élő farizeusok, szamaritánusok mellett vélik megtalálni. A magharija közösségből kivált szerzetesek lettek volna Jézus apostolai, akik később rokonaikat térítették, így András apostol például, aki a szabir-magyarokat, illetve a Pártus Birodalomban élőket kereste fel. Ilyenformán a magyar kereszténység nem ezer, hanem kétezer éves. A magharija szerzeteseket a Holt-tengeri tekercsek szerzőivel, az esszénusokkal is kapcsolatba hozzák. A magyar nyelv bizonyos elméletek szerint minden nyelv őse és alapja. Az állítólagos bizonyítékok a szóegyezéseken alapulnak, például Perbál elzárt hegyi kis falut jelent a Pilisben illetve Kasmírban, a Zimberi magyar és mezopotámiai családnév lenne, sőt sziget Új-Guinea vizein, a Kalobi vizes rétet jelent a Szigetközben, Elefántcsontparton, Togóban és Zimbabwéban viszont folyó. Ha a térképen nem lelünk rájuk, az azért van, mert a szavak az idők során elhomályosultak. A magyarok más elképzelések szerint csillagvándorok volnának, akik az Orionon, esetleg a Szinuszon éltek. Ugyan nem testi valójukban, hiszen ezek az égitestek tűzforró csillagok, ezért az ősök lélekcsoport formájában laktak ott. A Földre érkezvén misztikus küldetésüket teljesítik, amikor összekötik Kelet és Nyugat értékeit, ezért Magyarország e híd szerepében szimbolikusan a Föld mágikus szíve. KOZMA FERENC Robbanó pénz Mivel milliárdokra rúgna, érthető, hogy nem állíthatnak minden pénzkihordó postás mellé biztonsági őröket. Ezért új technika bevezetését határozta el a Magyar Posta. A napokban kezdődő „robbanó pénzeszsák” akció keretében már a régiónkban dolgozó kézbesítőknél, legelőbb Pécsett, kipróbálják a rablók elleni védekezésnek e sajátos formáját. A zsákokba festékbomba kerül, s ha a támadót nem is teszi ártalmatlanná, a pénz használhatatlanná válik. Mint amikor tinta ömlik rá. De nem csak a pénzre ömlik a lemoshatatlan és ezért különleges tinta, hanem megfesti a támadó kezét, arcát, ruházatát, s a fáma szerint egyelőre nincs olyan szappan forgalomban, amivel ezt a speciális festéket könnyedén le lehetne mosni. Hetekig tintás lesz tőle az ürge. Persze a most kezdődött kísérleti időszakban az alkalmanként félmilliós összegeket magukkal cipelő pénzespostások közül egyelőre nem mindenki kap robbanó-védelmet, csak néhány. A támadó pechje, ha éppen festékest szemel ki mondjuk, a Kispiricsizma-dűlő felé menő úton, s nem elég a sikertelenség élményét átélnie, hónapokig rejtőznie kell (ha tud hol) az ismerősök, szomszédok és persze a rendőrök elől. Az ötlet persze, további ötleteket ébresztő. Mégpedig arra gondolok, hogy talán nem ártott volna a bankok biztonságát is hasonló robbanó pénzeszsákokkal megerősíteni már a rendszerváltás startjakor, úgy 1990- ben. Hiszen emlékezzünk csak a bezárt ajtók előtt kígyózó, reményét vesztett emberek soraira, amidőn a bankok közül jó néhány azért ment tönkre többek között, mivel megszámlálhatatlan mennyiségű pénzt emeltek ki a kasszákból az al- és főemberek. A patronokkal elejét lehetett volna venni a dolgok elfajulásának, hiszen ki bízott volna az olyan pénzintézetekben, ahol bár szokatlanul magas kamatokat ígérnek, ám festett kezű pénztárosok és igazgatók dolgoznak? Persze, még most sem késő. És persze, akad egyéb jó néhány szegmense is az állami szektornak, ahol a biztonság a robbanó patronokban lenne elrejtve. CSERI USZLÓ ________________________ Ch ip a bőr alatt Rövidesen chip kerül a kutyák bőre alá. Erre azért van szükség, mert sok esetben nem azonosítható, kóbor kutyák harapnak meg embereket. A chippel ellátott ebekről pedig pillanatok alatt kideríthető, ki is volt a gazda korábban, beoltották-e vagy sem, tehát mindenképpen hasznos eljárásról van szó. Ma még nem lehet tudni, mindez mennyibe is kerül, és ki viseli a költségeit. A kutyák biztosan nem, ráadásul az sincs kizárva, hogy a négylábúak tiltakoznak majd személyiségi jogaik csorbítása miatt. Egyébként biztosra veszem, hogy rövid időn belül felmerül az eljárás emberen történő bevezetésének kérdése is, melynek rendkívüü előnyei lennének. Nem volna szükség különböző okmányokra: személyire, útlevélre, tb-kártyára és egyebekre, mert a bőrünk alá ültetett chip minden szükséges adatot hordozna. Hiába öltözne igazságos Mátyás királynak a körözött bűnöző, az igazoltató rendőr bőrébe ültetett chip jelezné, veszedelmes emberről van itt szó. Az országgyűlés szavazóképtelensége esetén csak egy gombnyomás, s a kivetített óriás képernyőn máris ország-világ láthatná és hallhatná, hogy a teremből hiányzók éppen hol vannak, milyen tevékenységet folytatnak. S akinek éppen nincs halaszthatatlannak tűnő nagy dolga, azt be lehetne rendelni. Természetesen az emberbe ültetett chip sem tökéletes megoldás, hiszen az alvilág jeles képviselőit sem ejtették a fejükre. Nem tart semeddig, amíg a kiszemelt áldozatot berántják egy autóba, elszállítják a sötét, külvárosi kócerájba, ott kioperálják belőle a chipet, s beültetik egy gengszterbe, s fordítva. A gengszter pedig besétál a bankba, s felveszi az áldozat számláján lévő ötmilhárdot kétszázforintos címletekben. Az áldozat aztán hiába szalad a rendőrségre, s bizonygatja, hogy ő ismert és köztiszteletnek örvendő politikus, országgyűlési képviselő, senki sem hisz neki, hiszen a bőre alatt üzemelő új chip szerint az alvilág jeles képviselője. A kérdés csak az, hogyan került a bankszámlájára az az öt- milliárd. De ez már egy másik történet. hetedik oldal HÉTFŐN Riport Istenkúti közösség forrása Az istenkúti iskola megszüntetésének hírére és a falusias jellegű pécsi településrész fejlesztésére egyesület alakult. Többek között felmérte Istenkút fejlődésének erőforrásait. Például azt, hogy itt az országos átlagnál sokkal több a kisgyerek. Az értelmiségi fiatalokból álló kis csapat most keserűen csalódott, hogy az iskola épületét az egyetem kapta tulajdonba a várostól. A politika és az egyetem együttműködési hajlandóságát hiányolják. Ám velük sem könnyű tárgyalni. Portré ’ Tordaszentlászló díszpolgára. Hangya Antal a politikában megmártózva egészen magas polcokig eljutott, de ma már inkább az unoka iránti vágyairól beszél. A Baranya megyei Kánban volt háza, de eladta, hogy Erdélyben vehessen egy másikat. „Van egy vállalkozásom Tordaszentlászlón is, arra vigyázni akarok... Leszek én még nyugdíjas is... Több hónapot akarok egyhuzamban Erdélyben tölteni. Akkor egyszerre lazítok és dolgozom majd." Egy öregember emlékirataiból Gyilkosok Néhány barbár cselekedet lendületbe hozta ismét az állatvédőket. Miután magam is utálom a kutyák módszeres irtását, már-már magam is be akartam lépni egy állatvédő egyesületbe, de mostanság mindenen nagyon sokat meditálok. S mint tudjuk, ez a tett halála. így csak mint egyesületen kívüli örülhettem annak, hogy egy somogyi önkormányzat rendelettel tiltotta be a népi kakasütést, s rémülten hallgattam, hány csincsilla bundája kell egy dáma bundájához. Meditációmban akkor mélyültem el igazán, amikor a tévé előtt arról értesültem, milyen borzalmas kegyetlenkedéssel ölik meg a vágóhidakon a disznókat és a marhákat, s amikor az állatok jogaiért küzdő harcos embertársam ecsetelte, mint árad a gazság a baromfi vágótelepeken is. Hallottam egy felháborodott beszámolót, hogy egyik járásbíróságunk felmentett egy férfit a nyestgyilkosság vádja alól. A himpellér azzal védekezett, hogy nem tudta, mi mozog az összerágott műanyag boroskannák között, s ijedtében szúrt oda a kezébe akadt vasvillával... A bíróság meg bevette a mesét. Holott bizonyítható, hogy akkor már közel száz nyest tanyázott annak a hétvégi háznak a padlásán és szerszámos kamrájában. Nem most kezdtek rágni. Volt ideje a tulajdonosnak megismerni ezeket a kedves védett állatokat... felháborító! Egyik állatvédő azt javasolta: nyilvánítsák védetté a sertéseket, szarvasmarhákat, birkákat, nyulakat, libákat, kacsákat, tyúkokat is, s akkor mindenkit felelősségre lehet vonni, aki kínozza vagy öldösi őket. Állítólag az egyik kis- párt már kezdi az aláírások gyűjtését, hogy a rendelettervezettel foglalkozzon a parlament. Az alsószarosi külvárosi részönkormányzat ügyesebb volt. Ők védetté nyilvánították saját hatáskörükben a bolhákat s a tetveket, amikor kiderült, hogy a területi önkormányzati képviselő szeretője egy pásztorórán harminc tetvet ölt meg. Mármint laposat. Mindezt a képviselő felesége eskü alatt vallotta. Tenni kellett. Én is cselekvésre szánom el magam. Az Állatvédő Egyesülethez mégsem csatlakozom. Ezzel ma már aligha kelthetnék feltűnést. Jobbat találtam ki. Megalapítom a Növényvédők Országos Egyesületét. Végtére a növény is élőlény! S ha hiszik, ha nem, már gyermekkoromban ismertem, sőt akkori tulajdonságomban szerettem egy embert, aki csak egyetlen nap tízezer búzakalászt gyilkolt halomra! S tudom, hogy most is vannak üyenek! Nem csak a virágokat tépik le, a gabonát, a paprikát, még a mosolygó paradicsomot is! Tiltakozzunk embertársaim! Gyűjtsünk aláírásokat! Egy mindig kekeckedő barátom azt hüm- mögte tervemet hallva:- Jó, jó. Nem ölünk állatot, sem növényt, de mit eszünk akkor?- Mi a fenét ennénk? Becsületes embereket^ Őket aztán nem védi semmiféle törvény! Bükkösdi László i 4
