Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-01 / 60. szám

10. oldal - Uj Dunántúli Napló POLITIKAI VITAFÓRUM 2000. Március 1., szerda Brüsszeli tapasztalatok Az elmúlt egy hónapban ösztöndíjas­ként tölthettem három hetet Brüsszel­ben, egy hetet Strassbourgban az Euró- pa-parlament legerősebb frakciója mellett, az Európai Néppártnál. Esemé­nyekben nagyon gazdag és eredmé­nyes volt az ott eltöltött idő. Alkalmam volt több Magyarországéit felelős Európa-parlamenti képviselővel találkozni, ha­zánk esélyeit és lehetőségeit megvitatni. Jó volt hallani, hogy pozitív a rólunk kialakult országkép, és egyértelmű a támogatási szán­dék. Igaz, vannak fenntartások is, különösen a magyar munkaerő szabad áramlásától félnek. Ez elhangzott a keresztény-szociális szakszer­vezetekkel való találkozás során is. Megjegy­zem, ha tőlünk elvárt a magyar piac teljes meg­nyitása a Nyugat előtt, akkor joggal várhatjuk el a munkaerő korlátozástól mentes szabad áram­lását. Egyértelmű, hogy féltik a jólétet, és mi er­re vonatkozólag egy esetleges veszélyforrás va­gyunk. Többek között ezt a lelkiállapotot hasz­nálta ki Haider is. Amikor a minimálbérről volt szó, én győztem hallgatni. Ez az összeg most Belgiumban 38.000 frank, kb. 230.000 Ft, a ma­gyar minimálbér kilencszerese, az árak viszont csupán háromszor akkorák, mint nálunk. Lehetőségem volt az euro-bürokrácia veze­tőivel találkozni és velük kapcsolatot kiépíteni. Betekinthettem a Magyarországért, illetve a Közép-Európáért felelős vezetők munkájába és meggyőződhettem arról, hogy vannak olya­nok, akik a magyar érdekeket felkarolják, és vannak sajnos olyanok is, akik befeketítéssel, dezinformációval foglalkoznak. Nagyon érdekes volt a Néppárt frakciójá­ban, ületve a parlament plenáris ülésén folyó vita az Osztrák Néppártnak Haiderrel kötött koalíciója ügyében. Két szélső álláspont ütkö­zött: fogadjuk el a kialakult helyzetet és várjuk meg, hogy mi történik, a másik, hogy azonnal zárjuk ki az Osztrák Néppártot az Európai Nép­pártból. A vita során felmerült, ha van mérce, akkor az mindenki számára legyen azonos, és az elitélő nyilatkozatok szóljanak ne csak a jobboldalra, hanem azon baloldali kormányok­ra is, ahol a szocialisták a kommunistákkal szerződtek. A politikai kultúra és vita hasonló a miénkhez, de jóval nyitottabbak minden ol­dalról a kompromisszumra. Fontosnak tartom a NATO politikai és katonai vezetőségén tett lá­togatást, illetve az Európai Püspökkari Konfe­rencia hivatalában folytatott megbeszélést, és az Európai Kérdések Katoli­kus Titkárságán jezsuita atyákkal való találkozást, akikkel az európai, illetve a magyar kereszténység hely­zetét vitattuk meg. Luxemburgban az Euró- jÁ pai Bíróság felépítése, műkő­ik Ä, dése, az emberjogi és ki­sebbségjogi mechanizmusa komoly tanulság szakmai ér­deklődésem számára. Példamutatónak tartom Luxemburg családpolitikáját, miszerint a csalá­dok minden gyerek születése után az államtól 100.000 frankot (610.000 Ft) kapnak, majd há­rom gyereknél és felette mentesül a család min­denfajta adófizetés alól. Dr. Füredi Péter, Magyar Demokrata Fórum Mentsük meg az állatkertet! Megszűnés fenyegeti Pé­csett az állatkertet most, amikor végre nem attól len­ne hangos az ország, hogy medvét lőttek vagy farkas tépett szét valakit, ahogy a korábbi vezetés alatt. Dél-Dunántúl egyetlen termé­szetes környezetben lévő állat­kertjében, az utóbbi időben olyan pozitív irányú szakmai változások zajlanak, melyekkel - ha az új, felkészült vezetés be­fejezhetné - országos hírű­vé válhatna a park, s méltán lehetnénk rá büszkék. A környe­zetbarát, az ál­latok tartására vonatkozó tör­vényeket be­tartó ötletes és esztétikus megol­dások - már a tervek szintjén is - méltán vívják ki a közönség elis­merését, amit a látogatottság lé­nyeges növekedése is igazol. A környezetszennyezés visszaszo­rítása érdekében a nagy testű pa- tások számát jelentősen csökken­tették, a megmaradó és a lecse­rélt fajokat felváltó állatok szá­mára nagyságban és minőségben is megfelelőbb elhelyezést bizto­sítottak. Összenyitották a kifutók egy részét, így az állatok többsé­ge máris jelentősen jobb körül­mények közé került. A város szocialista vezetése azonban az idei költségvetésben már nem biztosítja az intéz­mény fenntartásához szükséges összeget (egyharmadára csök­kent a támogatás) s ezzel halálra ítélte az állatkertet. A városlakók féltik az állatkertet, sok mindent megtennének a megmentéséért, de nincs sok esélyük a város­atyákkal szemben. Költségvetési kérdésben a törvény nem teszi lehetővé az aláírásgyűjtés kez­deményezését. Úgy véljük azon­ban, ilyen fontos, a város arcula­tát és az emberek jóérzését lé­nyegesen érintő kérdésekben mindenképpen szükséges meg­kérdezni a pécsi polgárokat köz­vélemény-kutatás formájában. Az állatkert vezetése nem zár­kózik el új szervezeti megoldá­soktól, de úgy tűnik, ezt az esélyt sem szándékoznak meg­adni nekik. Kompromisszumos javaslatunkat leszavazták, így csak a nyilvánosság ereje az, ami jobb belátásra bírhatja a vá­rosvezetést, hogy mindannyi­unk örömére a park tovább mű­ködhessen. A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója nevében dr. Gáspár Gabriella, a választókerület képviselője „Nagytakarítás” kellene A MiZo Baranyatej Rt. ügye a végkifejlethez érkezett. Döntés született a cég fel­számolásáról. Ezzel az eljá­rással lehetőség nyílt, hogy a jövőben folyamatosan ki­fizetik a beszállítókat. Va­jon mi lesz a múltbeli tarto­zásokkal? A mezőgazdaságban a szarvas­marha-ágazat, ezen belül is a tej­termeléssel foglalkozók vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Ebben a munkakörben nincse­nek ünnepnapok. A fejőstehene­ket naponta hajnalban és este etetni és fejni kell. Munkát jelent még a tehenek ápolása. A vegetá­ciós időszakban meg kell termel­ni a takarmányokat: abrakot, szé­nát, silót. Természetesen a napi 14-16 óra munka bére lenne a tej leszállításáért kapott pénz. Ebben az ágazatban is vannak járulékos költségek (víz, villany, vetőmag, növényvédő szerek gépalkatrészek stb.), ezeket szintén a tej árából kell finanszí­rozni. Mint ismeretes, a volt rt. 1,5 milliárd forinttal tartozik be­szállítóinak. Segítség kell az ágazat talpra állításához. Közel 3600 beszállító látja kárát a MiZo Baranyatej elle­hetetlenülésének. A gazdák köré­ben a kilátástalanság következté­ben sajnálatos döntések is szület­tek: vágóhídra kellett küldeniük az egyetlen bevételi forrást adó fejősteheneket (pl.: Drávake- resztúron). Nem jobb a helyzet a szövetkezetek esetében sem. Pl. a kátolyi szövetkezetnek több mint 10 millióval tartozik az rt. A MiZo Baranyatej Rt. érthe­tetlen csődbe jutása precedens értékű. A termékfeldolgozók so­rozatos csődbe kerülése (pl.: Szekszárdi Húskombinát), a ter­melők becsapása országszerte (Szolnok körzetében a sertésfel­vásárlások, a Baranya megyei sertésfelvásárló maffiózók 100 termelőt csap­tak be stb.) mindennapi je­lenség. Dr. Torgyán József mező- gazdasági és vidékfejlesztési miniszter a kecskeméti gazdaexpón ki­jelentette, hogy a tárca 500 millió forintot különít el az elmaradt tej­árak kifizetésére a kistermelők­nek. Nemes gesztus. Felvetődik a kérdés: nem lenne-e egyszerűbb a mezőgazdasági termékfeldol­gozók háza táján egy hathatós „nagytakarítás”? Bánhidi János, FKgP Pécs-belvárosi Alapszervezete Új szemlélet A munkanélküliség társadal­mi méretű kezelésében az utóbbi időben több kritika is érte a kormányt. Az új foglal­koztatási és kapcsolódó szo­ciális törvények módosításai csak látszólag jelentenek in­dokolatlan szigorításokat. A valóságban céljuk az, hogy a munkavégzés mint az ember egyik alapvető és létfontosságú te­vékenysége legyen általános és természetes követelménye az éle­tünknek. A járadékidő 12 hónapról 9 hó­napra rövidítésével az aktív mun­kakeresést, illetve a munkanélküli további segítésének, támogatásá­nak formáit gyorsabban és hatéko­nyabban kell elvégezni. A jövede­lempótló támogatás megszünteté­sével - helyette a szociális segély folyósításával - pedig a valóban szociálisan rászoruló rétegek segí­tésének nyílik meg a biztonságos, aktív módja. A szociális segélyhez rendelt évi harmincnapos köz­munka ugyanis nem engedi meg a munka világától való végleges és mindenképpen tragikus elidege­nedést az egészséges embernek. Ezt a törekvést pedig nem bírálni és kritizálni kellene, hanem támo­gatni a politika eszközeivel is. A feladat azonban túlmutat a munkaerő-piaci szervezeteken. Si­keresen megoldani csak akkor le­het, ha több partner összefogása gyakorlati lépésekben realizáló­dik, és súlyponti elemmé válik a munkáltatás, a munkavégző ké­pesség megőrzése, illetve visszaál­lítása az állampolgárok érdekei­nek megfelelően. A segélyezés fontos eleme egy állam szociálpolitikájának. Min­denki kerülhet olyan nehéz hely­zetbe, hogy szüksége lehet átme­netileg segítségre, a szociális védő­háló némely elemére. Nem lehet azonban a lecsúszott állapot meg­őrzésének, stabü rögződésének ösztönzője, az emberi természet­tel ellentétes magatartásformák „kiművelésének” eszköze. Természetesen akkor örülnénk a legjobban, ha a munkanélküli­ség nem lenne többé hazánkban üyen mértékű probléma. Ehhez azonban erőfeszítéseket kell tenni­ük az önkormányzatoknak, a terü­letfejlesztés szakembereinek és mindenkinek, aki potenciális munkaadóként jelenhet, jelenik meg a társadalmi munkamegosz­tás rendszerében. Az új törvények sokkal inkább munkára ösztönzők, mint előde­ik, s az értelmes alkotó emberi te­vékenység végzését tekintik érték­nek. Céljuk a munkára szocializá­lás elősegítése társadalmunkban. A szinte mindenütt tapasztalható értékválság kezelése és leküzdése több szervezet és intézmény ösz- szefogása, együttes fellépése segít­ségével valósulhat csak meg. A politikai célok és szándékok mögött, mindig szakmai célok és elképzelések húzódnak meg. Ezek tartalmát azonban el is lehet torzí­tani, a túlpolitizáltság következté­ben demagógiává is változhatnak. Nem engedhetjük meg azt, hogy a tisztán szakmai és alapvetően nemzeti érdekeket szolgáló elkép­zelés a politika kevésbé szakmai küzdőterén vereséget szenvedjen. A Magyar Kereszténydemokra­ta Szövetség támogatja a kormány szociális és a munkanélküliség ke­zelésére tett intézkedéseit, tör­vénymódosításait, mert azok meg­felelnek a nemzetközi tendenciák­nak, elvárásoknak, s a hosszú távú nemzeti érdekeinknek. A Magyar Keresztény- demokrata Szövetség Pécs-baranyai Szervezete Minőség A pécsi közgyűlés legutóbbi ülésén a legélesebb vitát ér­dekes módon nem a költség- vetési rendelet okozta, ha­nem a közoktatási minőség- biztosításról szóló előter­jesztés. Az Oktatási Minisz­térium pályázatot írt ki mi­nőségfejlesztési programra. Az ebben résztvevő pedagógusok fizetési pótlékot kapnak. Ennek fedezete a kiemelkedő munka­végzésért járó póüék. A miniszté­rium szakértői, tanácsadói és képzési költségeket biztosít. Hogy fontos kérdésről van szó, azt aligha kell bizonygatni. A pe­dagógusuk 81%-a az értékelés, el­lenőrzés visszaszorulását negatív hatásúnak ítélte egy felmérésben. A pályázatok iránti nagy érdeklő­dés is azt mutatja, hogy a minő­ségbiztosítás belső igényként je­lenik meg az oktatásügyben. Pécsett 22 intézmény jelezte pályázati szándékát. A pályázat­hoz csatolni kell a fenntartó nyi­latkozatát arról, hogy az intéz­ményt a 2001-2002-es tanév végé­ig nem érinti átszervezés, alapító okirata érdemben nem változik. A Közoktatási Bizottság febru­ár 21-i ülésén a szakértők és a szakmai szervezetek képviselői között egyetértés volt abban, hogy az önkormányzat nem sze­lektálhat, nincsenek kiválasztási szempontjai, nem veheti el a le­hetőséget senkitől. A pályázat minősége döntsön majd, ne ön­kényes szelekció. 3-2-re a fenti el­képzelés győzött. Ezek után a február 24-i köz­gyűlésen Meixner András módo­sító indítványt terjesztett elő, hogy a 22 pályázó közül csak nyolcat támogasson a közgyűlés. A javaslatot megérteni, elfogadni nem tudom, de tudomásul ve­szem, hogy a város vezetőjének és leghűségesebb embereinek más elképzelése volt a dolgokról. A módosító indítványt 18-17 arány­ban elutasította a közgyűlés. Ezután következett az eredeti előterjesztés szavazása. Ha nem kap többséget, akkor Pécsről sen­ki nem vesz részt a pályázaton. 14-en nem szavazták meg. (8 tar­tózkodás, 6 nem) 14-en úgy gon­dolták, Pécs ne vegyen részt a minő­ségbiztosítás­ban. 14-en fü­tyültek 22 in­tézmény neve­lőtestületének szakmai igényé­re, 9 MSZP-s, 1 SZDSZ-es, 1 munkáspárti képviselő és a Civil Koalíció egésze (3 fő). A dacos nem szavazatok közt ott volt a Közoktatási Bizottság tagja, Bókay Endre is. 22-en szerencsé­re másképp gondolták. Staub Ernő, MDNP Magyar politikussorsok Egy állam vezető személyi­ségeinek sorsa - mint csepp- ben a tenger - tükrözi an­nak a nemzetnek a sorsát. A XIX. században egy államfőnk (Kossuth Lajos, 1849-ben kor­mányzó) és egy kormányfőnk (Szemere Bertalan, 1849) kény­szerül élete végéig emigrációba, és egy miniszterelnökünket (gróf Batthyány Lajos, 1848) kivégez­nek. A XX. században folytatódik ez a szomorú hagyomány. Kivégzett állam- és kormány­főink: 1. Szálasi Ferenc (államfő mint „nemzetvezető”, 1944-45), 2. Imrédy Béla (kormányfő, 1938-39), 3. Bárdossy László (kormány­fő, 1941-42), 4. Sztójay Döme (kormányfő, 1944), 5. Kun Béla (külügyi népbiz­tos 1919-ben, ami a Tanácsköz­társaság idején a miniszterelnök­kel azonos funkció volt, kivégzik 1937-ben a Szovjetunióban), 6. Nagy Imre (kormányfő, 1953-55 és 1956). Természetesen itt most elte­kintek a konkrét személy megíté­lésétől, nyilván mindenkinek van kialakult véleménye arról, hogy melyikük érdemelte meg sorsát és melyik szenvedett igazságtala­nul politikai tevékenységéért. Egy meggyilkolt kormányfőnk a XX. században: gróf Tisza Ist­ván (miniszterelnök 1903-1905 és 1913-1917), aki az őszirózsás forradalom idején halt erőszakos halált. Gróf Teleki Pál (kormány­fő 1920-1921 és 1939-1941) vagy öngyilkos lett, vagy meggyilkol­ták a németek. Két miniszterelnökünk nem tudta kitölteni hivatali idejét, mert betegségben elhunyt: Göm­bös Gyula (1932-1936) és Antall József (1990-1993). A XX. században 14 államfőnk volt és 44 kormányfőnk. Ezek kö­zül ketten, Károlyi Mihály és Tildy Zoltán mind a két posztot betöltötték egymás után, tehát nem egyszerre. Az 58 állam- és kormányfő közül erőszakos ha­lált halt hét fő, ez 12%. Börtönt vagy emigrációt (esetleg mind­kettőt) szenved további hét. Ez összesen 24%. A hivatali ideje so­rán betegségben meghalt két főt ide véve, az 58 állam- és kor­mányfő közül 16 vezető politikus (27%) vagy nem természetes ha­lállal hal, vagy börtönt szenved, emigrációba kényszerül. Gazdag László Demokrácia és közvélemény Két és fél ezer évvel ezelőtt Athén, a kis görög városállam kialakította a politikai berendezés egy új formáját - a de­mokráciát. A demokrácia - tömör fogalmazással - népural­mat, azaz a közérdek megvalósulását jelenti. Alkotmányunk ezt a 2. paragrafus 2. bekezdésében következőkép­pen fogalmazza meg. „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, vala­mint közvetlenül gyakorolja.” E rendelkezésből egyértelmű, hogy Magyarországon a hatalom a népet illeti, csupán annak rész­beni gyakorlására jogosult a par­lament (mert népszavazással közvetlenül is gyakorolhatja), a parlamenten keresztül az állam- hatalmi szervek, a kormány, a kormányfő, a miniszterek, vala­mint az önkormányzati szervek is. Alkotmányunk világosan meg­határozza a legfőbb hatalmi szer­vek feladatait, miért is azok „nem uralkodhatnak a népen”, hanem jogaik a kötelességeik teljesítésé­nek szolgálatára kötelezik őket. Az egyértelmű rendelkezések ellenére a rendszerváltás első két kormányzata szinte korlátlan uralmat biztosított magának poli­tikai és gazdasági téren egyaránt a koalíciós vezető párt segítségé­vel és a parlamentjeik szolgálatá­val. Csak így volt lehetséges az ál­lami vagyonnak - a közérdekkel ellentétes - kizárólagos magánér­dekű lebontása. Népünk többsé­ge csak az 1994-es és az 1998-as választáskor mondhatott hatalmi bírálatot e két kormányzat felett úgy, hogy menesztette őket. Saj­nos a jelenlegi kormányzat is az előző két kormányzat uralmi és nem a demokratikus, szolgálati példát követi, amely azt igényli a kormányzattól, hogy a győztes párt választási ígéreteit, választá­si programját megvalósítsák, mert hisz ezért választotta meg őket a nép. Közvéleményünk szerint nép­egészségi helyzetünk a rendszer- váltás kezdete óta folyamatosan romlott, a magánosításnak e téren is jelentős hátrányait érzékeli. Ezért a háziorvosok magánpraxi­sa iránti törvényjavaslatot - a köz­véleményre figyelemmel - a par­lament elutasította. A kormány­zat válasza: kötelezte a kormányt adó pártok képviselőit a részvétel­re és a megfelelő szavazásra. Közvéleményünk szerint a képviselők elsősorban nem a pártjuk vezetőinek vagy a kor­mányoknak a felelősek, hanem az őket választó népnek. Közvé­leményünk ugyancsak nem tud­ja „tudomásul venni” a hortobá­gyi park igazgatójának menesz­tését a sikeres munkája után. Közvéleményünk szerint a jelen­legi kormányzat sem ítéli meg megfelelően a munkavállalók és a nyugdíjasok anyagi és egész­ségi helyzetét. Ugyanakkor látja, hogy az Egyesült Államokban és az EU- ban - az érvényesülő demokrácia folytán - a közvélemény észrevé­teleire alkotnak törvényeket, me- nesztenek minisztereket, kor­mányfőket. A demokrácia hatékony érvé­nyesülése érdekében azonban ar­ra is szükség van, hogy a választó- polgárok egy része ne csak „sült galambként” várja a változásokat, hanem a nyugati példákból okul­va a közvélemény kialakításában is tevékenyen részt vegyen. Dr. Vejkey Kálmán, MSZDP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom