Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-30 / 88. szám

ül 2000. Március 30., csütörtök HÁTTÉR - RIPORT Űj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A lapátnyélre támaszkodva Különös ez a széles utca. A két oldalán sorjázó házak legalább negyven méterre vannak egymástól. Okorágnak nincs is több utcája. Tavaly nyáron itt hömpöly- gött a víz. Megint a „gazdagok” jártak jobban. Az utca egyik fele csaknem egy méterrel magasabban van. Az, ahova hajdanán a falu módosabb rétege építke­zett. Velük szemben voltak a kisebb, szegényesebb épületek. Az árvíz most is ezeket támadta, a felső oldal szárazon maradt. Ez a kis patak sokat tud mesélni. Idős, fe­hér szakállú mesealak gubbaszt a partján. Latinul mondja a halak neveit. El-elmuto- gat arrébb, a nagy fához, a kanyarhoz, a háta mögé is bök, valamerre a Fekete-víz felé. Patak- és kanálisrács hálózza be az Ormánságnak ezt az elhagyott, elzárt vilá­A választóvonal gát. Ahol valamikor kolostor is volt - ma már romja sincs, csak neve ragadt az egyik falurészre: Monosokor éppen két patak ék alakú szögellésében. Valamivel arrébb volt Sziláspuszta, Aligvár. Ül a Papa - helybeli cigányember szólít­ja meg így a horgászt - kis székén, a hal­kan surrogó patak csendjébe öltözködve. Csak egy kis fény hiányzik, a Nap fénye, pezsdítő melege, hogy a zavartalan béke suhanjon át a délelőttön. Vannak Okorágon hangos viták bőven.- Húsz évvel ezelőtt még lazák voltak az emberek. A bér fix volt. Ez a lazulás nagyon mélyen beivódott. Az idők változ­tak, s elmulasztottak felszállni a gyorsvo­natra. A segélyekre építenek. - így a pol­gármester, Méhes Ferenc. Ebből pedig varképpen elég baj. A dön­tés, ki kapjon, a polgármesteré.- Most figyeljen ide! Ebben a faluban két kocsma van. Kétszáz ember él itt, a csecsemőtől az aggkorúig. Hogy az isten­ben van az, hogy két kocsmát is el tud egy ekkora település tartani? Mondom én so­kaknak: amikor van ötvenezer forintod, tí­zet hagysz a boltban, negyvenet a kocs­mában. Cseréld fel! De hát nem hallgat­nak rám. Engem egyébként nem érdekel, hogy valaki magyar, másik roma. Csak a magatartása ne legyen cigány! Nem aka­rom, hogy végvár legyen a faluból. A legutóbbi választási eredmények szinte szülték az ellentéteket. Méhes negyven szavazatot kapott, egyik ellenfele 39-et, a másik ennél nem sokkal keveseb­bet. Utóbbi kettő is tagja a hattagú képvi­selő-testületnek. Érkeznek kutakodó kérdések a sellyei körjegyzőséghez. Hogy miként állnak a számlák, mit fizettetett ki magának a pol­FOTÓsTÓTH LÁSZLÓ gármester, hogyan tudta egyszer a fél falut megvendégelni, máskor a vízbetörés nap­jaiban éjjel-nappal itt dolgozókat, helybe­lieket és a környékből érkezetteket, elszá­molta-e önkormányzati kiadásként a „saját bulijait”? Eddig azonban mindig elhesse­gették a gyanakvókat, nem akadt egy fillér sem, amit a maga javára költött volna.- Tudja - válaszol az egyik eset felidé­zésével, ami még hetekkel a választás előtt volt -, ennek az estének is keresték már a voksolást követően a számláit a körjegy­zőségen, nem az önkormányzati kasszá­ból fizettetem-e ki? Pedig csak arra kellett volna gondolni, hogy akkor még nem is volt aláírási jogom... Majd váratlanul hozzáteszi:- Ki nem állnám, ha bólogatókból állna a képviselő-testület. Olyan sok bólogatni való nincsen, leg­alábbis azoknak, akik kívülről néznek rá a falu életére. Ahol azonban kétszáz ember él, árvízzel és segélyek feletti vitával egy­bemosva, ahol mindeni tudhatja, a másik mikor adta el csikóját, mikor és mit vett oly sokat - és miből? - Pécsett, ott köny- nyebben vannak a mondatok ostorszíjból fonva. Mit lehet csinálni 26,3 millió forintból? Ennyi az idei költségvetése az önkormány­zatnak, március 22-én fogadta el a testü­let. Durván 8,8 millió forint forráshiányt terveztek erre az évre. Kétélű fegyver. Ha valamennyit a kért összegből állami bü­dzséből meg is kapnak - tavaly például 8,6 milliót terveztek, s 3,4 jött meg -, ak­kor is majd csak augusztusban lesz belőle pénz. Másrészt forráshiányos település­ként eleve el vannak zárva a legtöbb pá­lyázati lehetőségtől. Azt azért érdemes megjegyezni a múlt évi adatok közül, hogy átmeneti segélyre 1 millió 760 ezer forintot, rendszeres pénzbeni támogatásra közel 5 millió forin­tot osztottak ki a falubeli igénylők között.- El tudja képzelni, milyen megterhelő a 4-14 éves gyerekekre, hogy reggel fél hatkor kelnek és este érnek haza? - kérde­zi tőlem Méhes Ferenc. - Ezért szeretnénk csatlakozni a falugondnoki hálózathoz, ezért lenne nagyon nagy szükség egy falu­buszra. Ez az, amit akarunk, egyben az, ami oly elérhetetlennek tűnik. Egy hónapja az egész képviselő-testület - közöttük a polgármester is - lemondott tiszteletdíjáról. Ez havonta közel negyed­milliós megtakarítást jelent. Nem ennyi volt, de járulékaival ekkora összeget tett ki a tiszteletdíj. Nem találtak más lehetősé­get a költségcsökkentésre. Nincs is. Hetvenöt ház Okorágon, 4-5 Monosokoron. Az óvodások száma nem éri el a tízet, az általános iskolásoké a hú­szat, a középiskolások öten vannak. Gyógyszertár, óvoda, iskola Sellyén, két­hetente rendel helyben orvos és gyermek- orvos. Vezetékes víz van, csatorna, gáz nincs. Talán 15 házban van vezetékes tele­fon. A körjegyzőséghez Okorággal és Sely- lyével együtt hét település tartozik, har­minc község közösen működteti a gyer­mekjóléti családsegítő szolgálatot - szék­hely Sellye -, valamivel több társulásos alapon a szemétszállítást - nem régen ad­ták át Sellye közelében a térségi szemétle­rakót -, tagja Okorág a sellyei központú Ormánságfejlesztő Társulásnak is, a peda­gógiai szakszolgálat központja Siklós. Okorágon nincs egyetlen olyan munka­hely sem, amit helybeli töltene be főállás­ban. Még a postás is sellyei, egyébként tagja a képviselő-testületnek. Egy rendőr jár el Vajszlóra dolgozni, négyen mennek el reggelente az építőiparba, hárman Pécs­re, ketten a sellyei varrodába.- Minden csődbe ment itt - mondja egy szikár ember a templom előtt. Azt is me­sélik, csak egy ember gazdálkodott na­gyobb volumenben, de ő is a MiZo áldoza­ta lett. Azelőtt 160 tehenet' hajtottak ki a közsé­gi legelőre! Az sem véletlen, hogy az utób­bi 9-10 évben egyetlen építési engedélyt adtak ki Okorágon. Az az építkezés is egy­előre befejezetlen. Lakatlan ház azonban csak kettő van, egyik a papiak.- Nekem az a véleményem, hogy abban a faluban, ahonnan hiányoznak az első emberek - mondja a patak hídjánál lapátja nyelére támaszkodó ember -, mint ami­lyen az iskolaigazgató vagy a pap, azok a települések a sírgödör felé hátrálnak. Okorág református község. A tisztelen­dő úr Sellyéről jár ki. A hajdani papiak ablakai kivert üveggel engedik át a hideg huzatot az időtől megrettent,épüle- ten. MÉSZÁROS ATTILA Az ismét sorozatban bekövetke­zett kutyatámadásoknál véletle­nül többnyire a szelíd bárány­ként közismert rotweilerek vol­tak a tettesek, az áldozatok pe­dig a gazdik. A Magyar Ebte­nyésztők Országos Egyesületé­nek megbízott elnöke szerint a támadások leginkább arra ve­zethetők vissza, hogy a gazda rosszul képezte ki kutyáját, vagy gondatlanul járt el: nem tartotta pórázon az ebet, vagy nem járatta az egyesületük ku­tyaiskoláiba. Ennek olvastán harapós ked­vem támadt. És nem csak azért, mert nem jártam az egye­sület iskolájába. Hajdan ilye­nek nem is igen voltak, igaz, tragikus kimenetelű ebtámadá­sok sem oly sűrűn, mint mosta­nában. Az autodidakta kutyá­sok bevésték az agyukba: a gaz­di (és a családja) tabu, általuk nem megrendszabályozható Fő­nök. A póráz hiányát emlegetni a saját eb támadása okaként viccnek is rossz. Elegem van a kutyaharapá­sokat szőrén megült frázisokkal magyarázó szakértőkből. Az el­rémítő esetek sora után sem vizsgálják, miért jelentenek lé­nyegesen több veszélyt a ku­tyák, mint régebben. Mitől szállt lejjebb az ingerküszöbük? Gyermekbarátságuk miért for­dul oly sokszor ellentétes véglet­be? Miért támadnak gazdáikra ok nélkül? Persze, saját szem­szögükből kiváltó ok nyilván van, mint minden állat eseté­ben. Alkalmazkodnék is effé­lékhez, mondjuk az afrikai sza­vannán az oroszlánok vagy a hiénák esetében. Tüsszentéssel, köhögéssel, táskalóbálással, közelükbe gyaloglással nem is ingerelném azokat. Ám lakóte­lepijárdán kificamodottnak ér­zem a hasonló meghunyászko- dást. Hány tragédia kell még, hogy az illetékes szakma neki- álljon megvizsgálni: a tenyész­tésben történtek-e „baklövések”, és konkrétan hol (!), vagy a ku­tyatartás hobbija csapott át mennyiségből más minőségbe? Elképzelhető, hogy a „panelku­tyák” munkátlanul felgyülem­lett energiája és a dolgos ag­resszivitásra neveltek uralomvá­gya különös keverékhatásként megváltoztatta az ebek szociális beilleszkedésének határait, haj­landóságát. Végül is az ember a kutya legjobb barátja. És mada­rat tolláról, kutyát... Halbm, a rádióban ká férfi be­szélget. -El tudod képzelni, hogy mész az utcán Los Ange­lesben, és a járdán egy néger kisfiú mezőségi táncot jár? - Nem tudom elképzelni. - Én sem tudtam, azt hittem, rosz- szul látok. De aztán megkérdez­tem tőle, hol tanulta. Azt mond­ta, a házban lakik egy néger srác, aki Budapesten járt egye­temre, és egy nagy házban tán­cot is tanult. Ő tanította neki. Hallottam aztán azt is, hogy egy művelődési házban meg­szüntették a táncházat, mond­ván, „nincs arra pénzünk, hogy néhány szédült egyetemista va­sárnap, délutánonkint erdé- lyezzen, pengessen meg ugra­bugráljon”. Ja igen, és olvasom, hogy a kormány megbízásából a fővárosban szakemberek csapa­ta miUiárdokért az országimázs kidolgozásán fáradozik. Most kellene ide valami frap­páns, valami ironikus, valami csavaros gondolat- és mondatfű­zés - manapság a médiában így töprengenek a legszomorúbb je­lenségeken is. De nem jut eszembe semmi poén. Csak az, ahogyan a vidéki művelődési GÁRDONYI TAMÁS _________________________ Im ázs ház vezetője elsírta magát, ami­kor megtudta, mit mondott a polgármester a nagy nehezen lét­rejött nyugdíjasklubban megala­kúit kórusra: „kit érdekel hogy néhány öregasszony komyikál a kultúrban, és még pénzt is akar­nak fesztiválra utazni?” Nálunk már a csapból is az EU-hoz való csatlakozás folyik. Nem kulturális szakemberek, hanem szociológusok, közgaz­dászok (!) mondják el, hogy a már tag országok elsősorban kulturális értékeikkel őrzik iden­titásukat: a kultúra, a művészet az, amely egyénivé, megkülön- böztethetővé, szerethetővé tesz egy-egy országot. Néhány éve Spanyolország­ban nemzetközi kórusversenyen jártam. A tajvani énekesek, amikor megtudták, hogy ma­gyarok vagyunk, úgy köszöntek, hogy felmutatták mutató és kö­zépső ujjúkkal a győzelem jól is­mert V-betűjét, és azt mondták: „Kodály”. Kodályt - akinek Ja­pánban intézete van- ma itthon fanyalogva illik emlegetni, és a kulturális ügyekben felmutatott V-betűvel gyakran köszönnek így: „nincs rá pénz”. Nem aka­rom elhinni, hogy ez lenne Ma­gyarország imázsa. hetedik oldal HOLNAP Riport Címerháború Kökényben. Egy község új címerének megalkotása elvben aligha olyan nagy ügy, amelynek meg kellene osztania a fa- ' lut. Kökényben most mégis sikerült ez a „bravúr", a község két pártra szakadt. Portré Klein Jánosné, a pécsi Cor­vina Könyvesbolt vezetője. „Bár már egész kisgyermek- koromtól faltam a könyve­ket, eszembe sem jutott, hogy kereskedjek velük. Családi körülményeink megváltozása miatt gyorsan kenyérkereső pályára kellett lépnem." Portré Tudomány és a menedzsment között Tudomány és menedzsment. Ez a két dolog határozta meg eddig Bókay Antal pályafutását. Kiváló József Attila-kutató és irodalomkritikus, miközben rendszeresen vállal szerve­zési és vezetési feladatokat. Azt mondja, ha választania kellene, gondolkodás nélkül a tudományt választaná.- Hirtelen rádöbbent, hogy vagy irodalomkritika vagy semmi?- Majdnem. Negyedikes gim­nazistaként már tudtam, mi le­szek. Bécsy Tamás volt az osz­tályfőnököm, az irodalmat miat­ta választottam.- Magyar-történelemre felvéte­lizik. Hol itt az angol?- Épp ez az, akkor nem volt még angol szak. Viszont míg ka­tonáskodtam, megindult. A tör­ténelemről át is jelentkeztem.- És egyszerre beleveti magát a sűrűjébe.- Szakkollégiumot szervez­tünk, dolgozatokat írtunk, irodal­mi színpadot csináltunk. Emellett rendszeresen jártam Hankiss Elemérhez Budapestre, így szinte belecsöppen­tem a szak­mai közélet­be.- Nem csoda, hogy a főiskolán maradásra bírják. De hogy kerül az egyetemi kart szervező bizott­ságba?- Egyszerű: a bizottság elnöke, Szabolcsi Miklós nem ismert mást Pécsett.- Megindul a közéleti karrier. ’82-től dékánhelyettes, ’88-ban kis híján rektorhelyettes. Ezt épp Bécsy fúrta meg, amikor az egye­temi tanácsban az ön tudomá­nyos munkáját méltatta. Harag­szik rá? ■ - Azt hiszem, jó, hogy nem let­tem rektor-helyettes, hat évem amúgy is kimaradt a szakmai munkában.- Belehúz, többször is eljut Amerikába. Nem jutott eszébe, hogy kint marad?- Egyszer megpályáztam egy állást, de mire elbírálták volna, a két státusból csak egy maradt.- Gondolom, Amerika hatása a kevéssé bölcsészes irnágó. Egy idő­ben még Playboy-nyuszis jelvény­nyel is járt.- A kocsimon is volt egy, de ne kérdezze, miért. Talán kedvenc te­rületem, a pszi­choanalízis lehet az oka...-Mondjuk, hogy,értem. Megle­hetősen szigorú tanár hírében állt. De előfordult, hogy az önhöz szigorlatra jelentkezőknek mind jelest adott, szinte csak a bátorsá­guk miatt.- Később engedtem, a magyar tanszék ehhez túl liberális. Most az angolon adhatok rosszabb je­gyeket.- Ismét dékánhelyettes. Újra hanyagolja a szakmát?- Ez most egyszerűbb feladat. Úgyhogy jut időm könyvet írni. LENDVAI DÁVID Bókay Antal 1951. január 6-án született Pécsett. A Nagy Lajos­ban érettségizik, a tanárképző főiskolán magyar-angol szakon végez ’74-ben. Az ELTE-n egyetemi diplomát majd doktorátust szerez. Egyetemi tanárként ma az Angol Nyelvű Irodalmak és Kultúrák Tanszék vezetője és dékánhelyettes. Nős, egy fia van. Szőrével

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom