Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-06 / 65. szám

M 2000. Március 6., hétfő ♦ HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A világörökség esélyei Az elmúlt hónap végén a megye és a város által működtetett műemléki tanács­adó testület ülése nem minden konfliktus nélkül zajlott le. Információink sze­rint a város vezetése semmiféle dokumentumot nem tudott felmutatni a világ­örökség-pályázattal kapcsolatban néhány nappal az előtt, hogy a városba érke­zett az UNESCO szakmai szervezetének, az ICOMOS-nak a szakértője, Joseph King. Az „illetékes” alpolgármester szerint azonban a világörökség-pályázathoz nem sok köze van a tanácsadó testületnek. hogy van egy mecset, egy minaret vagy egy dzsámi - nem unikum, hiszen szerte a vilá­gon rengeteg létezik. Korábbiak, jelentő­sebbek, nagyobbak, akár az arab világban, akár másutt. Ha a középkori emlékeket nézzük, más hazai városban is látunk ha- sonlóakat. Meg kellett találni azt, ami való­Világörökségnek minősül mindaz, amit az emberiség egyetemes kincsnek tart, hiszen minden nemzetnek vannak sajátos helyi ér­tékei, amelyek mégis egyetemes jellegűek, így méltók a nemzetközi megbecsülésre és figyelemre. 1972-ben az ENSZ oktatási, tu­dományos és kulturális szervezetének kon­ferenciáján fogadtak el a világ kulturális és természeti örökségeinek védelméről szóló egyezményt, egyidejűleg létrehozták az UNESCO Világörökség Bizottságát és jegy­zékét. Magyarországon 1985. október 15-én hirdették ki az egyezményt. Hazánkból éji­dig a Duna panorámája és a budai várne­gyed (1987), Hollókő védett faluközpontja és táji környezete (1987), az Aggteleki és Szlovák Karszt barlangjai (1995), az Ezer­éves pannonhalmi főapátság és közvetlen természeti környezete (1996), és a Hortobá­gyi Nemzeti Park (1999) került be a világ- örökségbe. Tagságra vár még Pécs történel­mi belvárosa, de előkészületek folynak a Fertő-tó és környéke osztrák-magyar jelölé­séről is. Ásatás a Péter-Pál sírkamrában. A város méltán büszke római emlékeire. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Nincs semmi összefüggés a műemléki tanácsadó testület és a világörökség között, állítja dr. Újvári Jenő pécsi alpolgármester. A testület részére csupán tájékoztatást nyújtottak a dolgok jelenlegi állásáról. Pusztán arról van szó, a város vezetése fon­tosnak tartotta, hogy a pécsi értelmiség egy része ilyen jellegű beszélgetésen részt ve­gyen. Tudjanak arról, mi történik a világ- örökségi megfigyelővel kapcsolatosan a vá­rosban. Az a vád is alaptalan, hogy előké­szítetlen a pályázat, hiszen a magyar kor­mány már régen beadta az alapdokumentá­ciót, azt követően pedig létrejöttek a módo­sításról szóló dokumentumok. Joseph Ringnék pedig nem az volt a feladata, hogy a városvezetést vizsgálgassa, hanem inkább az objektumokat abból a szempontból, hogy megfelelnek-e a világörökséggel szemben támasztott követelményrendszer­nek. Azt is áttekintette a szakember, hogy megvannak-e azok a feltételek, amelyek biztosítják egy esetleges cím elnyerése után az emlékek megfelelő fenntartását. Mind­ezek rendben vannak, mondja Újvári Jenő, hiszen megvan az intézményi háttér, a szükséges törvények és helyi rendelkezé­sek, és azok az együttműködési szerződé­sek, amelyek a püspökség, a megye és a vá­ros között születtek ennek az ügynek az ér­dekében. Jó hangulatban zajló találkozás történt, amely nem annak a jegyében folyt, hogy a városnak kizárólag a pozitív oldalát mutogassák, hanem tárgyilagosan föltárták a valós helyzetet. Nagyon szép, kellemes és élő város Pécs, mondta lapunknak Joseph King, amely tele van csodálatos emberekkel. Nagyon jól érezte magát, benyomása tehát alapvetően pozitív. Arra a kérdésre, hogy konkrétan a vüágörökségre pályázó kulturális emlékek­ről mi a véleménye, azt válaszolta, hogy hi­vatalos véleményt nem formálhat, s jelen­leg nem megmondható, mi is lesz a vég­eredmény. Miután leadja a szakvélemé­nyét, a döntés mások kezébe kerül, az már az ICOMOS kompetenciája. S bár kimutat­ható olyan tendencia, amely az ázsiai, afri­kai és egyéb kultúrák felé történő elmozdu­lást részesíti előnyben, hiszen az eddigi vi­lágörökség részeivé vált kulturális emlékek és természeti szépségek döntő része euró­pai és amerikai volt, de ez nem jelentheti azt, hogy Európa, s benne Magyarország esélyei csökkennének. Nem lehet szabályt felállítani arra, hogy milyen időtartamon belül kell egy terület­nek a világörökség részévé válnia, mondta érdeklődésünkre dr Visy Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának he­lyettes államtitkára. Eddig 630 világöröksé- gi rész van a világon, közülük olyan is, amelyik gyorsan átment a szűrőkön, s olyan is, amelyik kálvárián át nyerte el a cí­met. Pécsről ezt nem lehet elmondani; nem kirívóan hosszú a nevezési idő, a Fertő-tó és környékének világörökséggé való nyilvá­nítása sokkal rögösebb útnak tekinthető, hiszen egyszer már vissza is utasították az­zal, hogy az osztrák fél a magyarokkal együtt próbálkozzék, amely meg is törté­nik. Pécs esetében nagyon nehéz megfogni - mint nagy hagyományokkal rendelkező eu­rópai kultúrváros esetében - azt, ami ki­emeli a többiek sorából, és világörökséggé teszi. A világörökségnek pedig alepfeltétele, hogy világra szóló unikális emlékanyaggal rendelkezzék a pályázó. Az első nekifutás- ra, amikor összeállt a pályázat, olyan anyag készült, amely az összes nevezetességet be­vonta, a rómaitól kezdve a törökön át a kö­zépkorig, és ezek az emlékek valóban ne­vezetesek Magyarországon. De az a tény, ban egyedi, s most a második nekifutásra a felkészítők valóban rátaláltak az ókeresz­tény sírkamra együttesre, amely ilyen mi­nőségben és üyen egységben nemcsak Ma­gyarországnak, hanem szélesebb kör szá­mára is fontos, izgalmas és érdekes lehet. Az eddigiek alapján, hazai szakemberek vé­leményét figyelembe véve, a nemzetközi tanácskozásokon való részvétel után, és az ICOMOS illetékeseinek hangjából ítélve a helyettes államtitkár úgy gondolja, ez a je­lenlegi pályázat ígéretesnek mutatkozik. Tehát, bár elkiabálni nem szabad, jó esé­lyeink vannak. Június végén, július elején a világörökség bizottságának vezető, hétfős testületé, a Bureau ülésezik, melynek tagja­ként Magyarországot éppen Visy Zsolt kép­viseli, s amely testület a befutott szakértői jelentés alapján fogalmazza meg vélemé­nyét. Pozitív állásfoglalás után pedig a Vi­lágörökség Bizottság év végi, Ausztráliában megtartott tanácskozásán születik meg a végleges döntés. Ha valami probléma adódik, annak meg­oldására lesz még idő, mondja Visy Zsolt, az év végi ülésig lehet pótolni. Júniusig hi­vatalosan benyújtja a magyar állam azokat a kiegészítő anyagokat, amelyek szükséges­nek bizonyulnak az elbíráláshoz - ez Hor­tobágy esetében is így történt. Véleménye szerint Joseph King pécsi látogatása rendkí­vül fontos láncszem ebben a folyamatban, hiszen a nemzetközi szakmai testületek na­gyon nagy tekintélyt élveznek, és a Bureau nagy mértékben hagyatkozik arra, amit a szakmai testület mond. E grémium számá­ra pedig irányt mutató King úr jelentése a pécsi állapotokról. Amit tehát leír, hangsú­lyozza a helyettes államtitkár, az majdnem hogy eldönti a dolgot. Lapunknak adott nyilatkozata tehát túlzott szerénységről adott tanúbizonyságot. ________cseri László MÉ SZÁROS ATTILA Már a padka sem Sajnálom az útépítő mérnökö­ket. Sajnálhatnám persze az útjainkat is, de a megszokott- ság nagy úr. Kevesen ismerik azt a fel­emelő érzést, amikor egy dim- bes-dombos tájon, ahol az épü­lő útnak oly lágyan hajló, ba­rátságos íveket lehet adni, ahol még szükség lehet egy kisebb hídra is, amely arányos testével nem összeköti, hanem magá­hoz öleli az átívelt két oldalt, amikor a széles aszfaltsáv ka­nyarjának enyhe dőlése szinte megmondja, milyen sebesség- . gél lehet rajta suhanni, vagy a frissen a felületre festett útbur- kolójelek azt a biztonságot morzézzák, hogy a kormányt akár el is lehetne engedni -az út maga vezet. Ahogy az útépí­tő mérnökök mondják: meg­húzza a kocsit. Én sem ismerem az alkotás­nak ezt a felemelő érzését. Lát­tam régen, a mérnökeink ar­cán, szemében. Amikor még módjuk volt folyamatosan ter­vezni, építeni, alkotni, átadni, örülni. Soha nem gondoltam volna, hogy az anyagmassza, amit beépítenek az útba, gyer­mekké válhat. Régen várt és meghatottan fogadott újszülöt­té. Ezt láttam régen, útépítő mérnökeinken, akik olyankor, amikor a szalagot valaki átvág­ta, kicsit hátrébb álltak, vala­hol a padka szélénél. Magyarországon elképesztő állapotban vannak az utak. Baranyában is. Ebben a me­gyében az állami kezelésben lé­vő hálózat 1597 kilométeréből csaknem ezer reparálásra szo­rulna. És nem tudni, mennyi­nek elég egy felületkezelés, mennyi kíván ennél jóval ko­molyabb, költségesebb javítást, felújítást. Hogy még egy adatot említsek: a hazai 30 ezer kilo­méteres állami közúthálózat­nak 19 százalékán meg sem fe­lel a burkolat minősége az elő­írásoknak. Az idei tél időjárása rende­sen kikezdte ezeket az amúgy is legyengült utakat. Országo­san fenntartásukra,. korszerűsí­tésükre 40 milliárd forint van. Ez persze nem autópálya-épí­tés, ahol egy kilométer egymil- liárdnál többe kerül. Ám 40 milliárd 30 ezerrel osztva... És persze sajnálhatom ma­gunkat is, az ilyen utakon au­tózókat. De szegény mérnöke­ink még a padkáig sem juthat­nak el. BŐKA RÓBERT ________________ A nyugalom ám Mi foglalkoztatja ma a pedagó­gusokat? Vagy a szülőket, akik naponta tapasztalják, hogy a gyerekeik iskolába járatása az évek haladtával (útban a vá­gyott diploma felé) növekvő te­her? Még ha ezt a szülő türe­lemmel vállalja is? Egyáltalán: miféle kreált ket­tőség pedagógusról és szülőről beszélni, amikor az iskolán kí­vül is kulizó tanár maga is szü­lő? A rendszerváltás után tíz évvel még mindig nem tudni, mit ér a diploma, és a tanári hivatás, melyet tönkretettek az évtizedek, mikor szerzi vissza a rangját? És amikor a tehetős di­ák játszva szerez be olyan in- formációkat, melyekhez tanára hozzá sem férhet, mit őrizzünk meg az alma mater világra ab­lakot nyitó, maradék presztí­zséből? Milyen zsinórmértékül szolgálnak majd az önellenőr­zésre ösztönző minőségbiztosí­tási eljárások? Beválik-e az új, középiskolába szólító felvételi rend, amelynek bírálói azt mondják, hogy a papírhegye­ken és az Óperencián túl min­den egy központi számítógépre van búvá, de a végeredmény­ben túl sok a hibalehetőség a közvetítők-kódok számos lép­csőfoka miatt? Sikeres lesz-e az újabb puding - az új kerettan- terv - próbája, amely a régi-új­nak még a megvalósulása előtt visszakozót fúj? Mennyire oszt­ja meg a pedagógusok társa­dalmát, amelyet a „régi” NAT programgazdái a tanári sza­badságot korlátozó, centralizá­ló politikai lépésnek tekinte­nek? Mikor zárulnak le végre az iskola-összevonások, me­lyeknek Pécs után most Kom­lón várjuk új, nem kevésbé att­raktív fejleményeit? Demagóg kérdések, de alig kikerülhetők, melyekről az is­kolák társadalmi környezetük függvényében és aszerint fog­lalnak állást, hogy mennyi energiát áldoztak a korábbi, törvényben deklarált változtat- nivalókra, s mennyi volt ben­nük az illúzió. Az oktatás-nevelés küldetése maisa személyiség formálása, hosszú távú felkészítése az „életre”. Ehhez azonban ugyan­ilyen tartós nyugalomra lenne szüksége a törvényeit, közin­tézményeit tekintve is. Vajon lesz-e nyugalom - és mi lesz az ára? hetedik oldal HOLNAP Riport Berkesd polgármester-vá­lasztás előtt áll. Nem lesz egyszerű döntés, mert egy ASZ-jelentés szabálytalan­ságok tömkelegét tárta föl a lemondott polgármester elődjénél. Úgy tűnik, a falu­ban sem a gyenge, sem az erőskezű vezetés nem célravezető. Portré Nincs a világon annyi ló ol­tárképen, mint amennyi a dunafalvai templom egyik mozaikján. Készítője az a Balázs József, aki főállás­ban nyomdász, egyébként pedig a Lovas Nemzet szak­mai szerkesztője, és díjlo­vagló vsrsenyek bírája. Portré Gitárral a kórházi ágyban Kész titok, mikor kutat. Mert idő kell egy pipa jóízű elszí­vásához, a gitározáshoz, a sakkozáshoz. Mégis vaskos kö­teteket mutat, szerzőként, lektorként, szerkesztőként sze­repel a címlapokon a neve. „Keveset alszom, de akkor ir­galmatlanul mélyen” - adja a magyarázatot.- Szóval az édesapja...- Tisztiorvos, számos tiszteletbeli funkció, fiatal korában főiskolai focibajnok Baróti Gézával egy csapatban, majd Szent-Györgyi Albert is beszállt közéjük, ha röp- labdáztak. Jelölt volt az 1930-as évek közepén maratoniban az olimpiai kiküldetésre. De a nagy­apám például parasztember létére négy nyelven beszélt.-És a többi előd?- Túl messze időben és hori­zonton sem lehet menni, kivéve a híres főrangú családokat. Későn kezdődött az állami anyakönyvi nyilvántartás. De azt tudom, hogy a lőcsei fehér asszony - akinek az édesapja kuruc ezredes volt -, vagy az aradi vértanú Kiss Ernő tábor­nok egyaránt közéjük tar­tozik. A tá­bornok fele­sége egyébként Dunántúl leg­szebb lánya volt. De a nagyma­mám is! Ha belegondolok, idős korában is milyen gyönyörű volt!- Pipák és gitárok. A két szenve­dély?- És a sakk! Ha annyira tudnék sakkozni, mint amennyire szere­tek, mindenkit tönkre vernék. A gitár? Ha félórát pengetek, kimegy a fejemből minden búm-bána- tom. Amikor rákkal műtötték, a kórházban is ott volt egy gitár a kezem ügyében, az ágy alatt meg az erősítő... Minden játékban benne vagyok, ha tisztázottak a feltételek.- Netán fel is lép?- Csak szűk baráti, ismerősi körben. Amikor a fiaimnak vet­tem karácsonyra ajándékba gitárt, megleptem magam is eggyel. Most négy van, Alvaro, Jose Ramirez, Gibson. Mindig előrébb lépek egy-egy fokkal.-Miért hordja magával mindig ezt a nagy táskát?- A szerszámaim vannak ben­ne, és persze még sok minden. Hiába tudnám, mit kell valamin megjavítani, ha nincs nálam fo­gó, csavarhúzó, fúrógép. Állandóan magammal hordom a szerszámkészletem. Vannak, akik például a pipához fémtömködőt használnak. Nagy hiba! Fa kell. Ezeket is magam fa­ragom, egész készletem van már.- Végül: Deák Ferenc.- Nagyon közel áll hozzám. Amikor utána kutattam, öt-hat hónapig csak vele éltem. Nézze csak, egy idézet'a végrendeleté­ből: „Ami megmarad, fordítsa jó czélokra. ” mészáros attila Dr. Hernádi László, a pécsi Egyetemi Könyvtár főigazgató-helyet­tese 1944-ben Kassán született. Családja somogyi eredetű. 1984 óta él Pécsett. Pályája elején volt bányász a Bakonyban, majd Zircen tanító. Kutató, lektora többek között a Révay lexikonnak. Felnőtt fia és lánya van. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom