Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-04 / 63. szám

10. oldal - Új Dunántúli Napló KULTÚRA-MŰVELŐDÉS 2000. Március 4., szombat Hfl Ü Hírcsatorna HERMÉSZ-DÍJ. A minőség az egyetlen szempont a Hermész- díjnál, amelyet 3 év óta évente osztanak ki a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. Bár az elismerésben részesülők a dí­jat majd az Ünnepi Könyvhét megnyitóján vehetik át, a róla szóló emléktáblát már tegnap felavatta Várhegyi Attila, a mi­nisztérium politikai államtitkára, a pécsi idegen nyelvű és művé­szeti könyvesboltban. (ly) MICIMACKÓ. Új bemutatóval jelentkezett a pécsi Ifjúsági Ház Sziporka Gyermekszínpada. Mi­cimackó kalandjainak örökzöld történetét N. Szabó Sándor és Unger Pálma rendezte, a premi­er vasárnap 10 órakor lesz. To­vábbi előadások 9-én, 14-én, 23-án és 29-én 15 órakor kez­dődnek. (ly) TARIMÉNES UTAZÁSA. Bes senyei György Tariménes uta­zása című művének kritikai ki­adását mutatják be a közönség­nek 9-én 18 órakor a pécsi Mű­vészetek Házában. A kötetet dr. Nagy Imre egyetemi tanár ren­dezte sajtó alá, s ő írta a beve­zető tanulmányt, illetve a jegy­zeteket is. A szerzővel Bíró Fe­renc, az ELTE egyetemi tanára beszélget. (ly) HOVA JUT A NŐ? Magyar né­pi szövegek alapján készült az az érdekes zenés előadás, ame­lyet a Franciaországban játszó színésznő, Varga Kata ad elő. A vendégjátékra 7-én és 8-án 19 órakor kerül sor a pécsi Harma­dik Színházban, a zenét a Téka együttes szolgáltatja. (ly) ÉLŐ NÉPMŰVÉSZET. Ezzel a címmel rendezik meg a XIII. or­szágos népművészeti kiállítás és pályázat megyei tárlatát a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központban. A megye népművészeinek alkotá­saiból készült gazdag összeállí­tás 6-án 17 órakor nyílik meg a pincegalériában. (ly) KÉP, SZOBOR, NEMEZ. Több izgalmas kamarakiállítás nyílt a napokban Pécsett. A Par­ti Galériában Nyári Zsolt szob­rászművész új munkái látha­tók, a Pécsi Galéria pincéjében Csille Márta nemeztervező tex­tilművész válogatott hét év ter­méséből, míg az IH Galériában a PTE Művészeti Karának festő szakos, beszélő művésznevet választó hallgatója, Amigó mu­tatkozik be. ily) Játékok a közösségi színtéren Pénz nélkül csak törvénysértéssel működhetnek Nagy eredménynek könyvelhették el a köz- művelődési intézmények a kulturális javak védelméről szóló 1997-es törvényt, melyben a finanszírozásról szóló részek a biztonsá­gos működés ígéretét jelentették. Az eltelt időszak azonban megmutatta: hiába került az önkormányzatok feladatai közé a köz- művelődési ellátás biztosítása, ha a költség- vetés vagy a képviselők egyéni jóakarata nem engedi, a közösségi színtereken megáll az élet. A baranyai viszonyokról a megyei önkormány­zat számára készült elemzésben a közművelő­dési intézmények helyzetét helyenként ugyan jónak, általában azonban válságosnak ítélik. Jel­lemző, hogy míg 1997-ben még 187 hely műkö­dött, '98-ban csak 106. Átmenetileg szünetelt 40, teljesen megszűnt 21. Az intézmények többségét az önkormányzatok tartják fenn, az egyesületek és alapítvá­nyok részvétele ezen a téren elenyésző. Baranya 302 tele­püléséből 10-ben általános művelődési központ van. Törvény szerint a helyi ön- kormányzatoknak a közmű­velődéssel, a könyvtári ellá­tással, a kulturális javak vé- . delmével, a múzeumi és le­véltári szolgáltatásokkal kap­csolatos feladatokhoz norma­tíva jár, de ez olyan kevés, hogy a kisebb lélekszámú te­lepüléseken az egész évi ösz- szegből jó, ha egyetlen falu­napot lehet csinálni. Idén pél­dául évente és fejenként 731 forint a normatív támogatás, de a művelődési házakra eb­ből általában csak 300-380 forint jut. Az igényes programokhoz nem elég a jó szándék és a meg­szállott közművelői akarat, pénz nélkül semmi nem működik. Talán ez is oka, hogy az intéz­mények tevékenysége mind kínálati, mind láto­gatói oldalon sok helyen beszűkült, a művészeti alkotóközösségeik aránya is megváltozott. Az előadói csoportok, néptáncosok, színjátszók, táncházak, fúvószenekarok száma kissé emelke­dett ugyan, de az anyagigényes vizuális alkotói társulások száma csökkent. Még ma is a legfőbb bevételi forrás a helyiségek bérbeadása, termék- bemutatók, bálok számára, jellemző adat, hogy míg például '98-ban képző- és iparművészeti ki­állítás 157 volt a megyében, vá­sárt több, mint 2000 alkalom­mal, diszkót pedig több, mint 600-szor rendeztek a közműve­lődési intézményekben. A közösségi terek ilyen fel- használása ellen végül is nincs panasz, hiszen az embereknek tetszik, ha például egy esküvőt egy jobban felszerelt, szép falu­házban tarthatnak. A törvény­ben kötelező feladatként megfogalmazott célok azonban a legtöbb helyen nem teljesülnek, hi­szen van, ahol még szakember sincs, a bérüket igyekeznek megspórolni. Pedig a helyi önkor- ' mányzatnak segítenie kellene például az önkép­ző, szakképző tanfolyamokat, a felnőttoktatást, a hagyományőrző munkát, az ismeretszerző vagy épp az amatőr alkotói közösségeket. A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete szerint törvénysértést szül, hogy az idei költségvetési törvény nem adja meg a hi­vatalosan járó kötelező állami támogatást, a megfelelő bért és a kiegészítő juttatásokat, sőt korábban létszám-leépítési fenyegetések is el­hangzottak. A szakszervezet megyei elnöke, dr. Bodor Mi­hály (kis képünkön) szerint a kulturális alapel­látás válságos helyzete különösen a dologi ki­adások területén mutatkozik meg, de ez leg­alább 7-8 éves probléma. Az intézményeket a fenntartók bevételekre sarkallják, ám sok intéz­ménynek törvény által előírt feladatai vannak, amelyekért nem kérhet pénzt, a levéltári szolgál­tatások jó része is ilyen. Aki teheti, pályázik, támogatásért kilincsel. Sokan reménykedtek a Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériuma által kiírt revitalizációs pályá­zatban, de ebből csak azok részesedtek, akik sa­ját részt is tudtak biztosítani. Más szavakkal: az kap, akinek van, aki pedig szegény, az koppan, mint mindig. Belvárdgyulán sajnos, bár önerőt is felmutat­tak volna, nem nyertek. Németh Jenő polgár- mester a „kinőtt” lakodalmas házat és a kultúr- házat akarta összekötni, fűtést korszerűsíteni, vakolni. Végül központi pénz nélkül, hitelből ol­dották meg a fűtést, elindult (majd meg is halt) egy ifjúsági klub, de az óvoda legalább örülhe­tett a nekik átmentett tévének, videónak. A pol­gármester (aki, mivel népművelő nincs, maga dolgozik a programokon) úgy látja, igény van a művelődésre, de csődbe menne az önkormány­zat, ha annyit biztosítanának a kultúrára, amennyi elkelne. Ha például egy nevesebb ének­est hívnának a falunapra, akár milliós nagyság- rendű is lehet a kiadás, miközben a félezres falu teljes évi kulturális kerete ennek csak töredéke. Átmeneti segítséget adhatnak a millenniumi időszak pályázatai is, ezeket persze sok helyütt az amúgy is tervezett programokra fordítják, a megtakarítást pedig a fenntartásra. Pécsvárad helyzete jobb ennél, mert itt az ünnep kiemelt szerepet kapott, meg azért is, mert a város és a képviselők számára fontosak a kulturális érté­kek. A művelődési ház igazgatója, Dretzky Kata­lin szerint viszont ez nem minden településen van így, az intézmények gyakran teljesen az ön- kormányzatok jóindulatára vannak bízva. Pécsváradon, ezen a 4000 lakosú településen nincs egyetlen dúsgazdag cég sem, szponzori pénzek nemigen csurrannak, de az emberek személyes áldozatvállalása sok mindent pótol. Ez azonban nem fokozható a végtelenségig, mint ahogyan az az egyenlőtlenség sem, amely a nagyobb, s ezért a közművelődésre aránylag többet fordítani tudó, illetve a kisebb, s ezért egyre leszakadóbb önkormányzatok között ma is csak egyre nő. ____________________ H. I. GY. Pécsváradon sokak számára fontosak a kulturális értékek, ezt bizonyítják a művelődési ház színvonalas rendezvényei, kiállításai fotó: laufer lászió Magyarul - magyarán Szókincsgyarapítás Nyelvünk szókészletének bővü­lése, új szavakkal való gyarapo­dása egész története folyamán többféleképpen történt. A más népekkel való hosszabb-rövi- debb együttélés, később a latin, szláv, német, olasz, francia nyelv hatása tagadhatatlan. A megho­nosodott átvételekről csak a szakemberek tudják, hogy ide­gen eredetűek. Ezeket jövevény­szavaknak nevezzük. A folyamat szakadatlanul folytatódik. Az újonnan vagy a közelmúltban át­vett szavak, kifejezések sorsa, jö­vője kétesélyes. Vagy megmarad­nak nagyjából az átadó nyelv for­májában, legfeljebb ejtés- és írás­módjukban hasonulnak a ma­gyar nyelv törvényeihez. Vagy si­kerül megalkotni a magyar meg­felelőjüket. Illetve egy harmadik lehetőség a kettőnek a küzdelme, amelyből vagy az egyik, vagy a másik kerül ki győztesen. Vissza- révedve a távolabbi múltba, meg­említhetjük az indóház szavun­kat, amelynek az emlékét az In­dóház utca őrzi. Azt a házat jelöl­te, amelyből vagy amelytől a vo­natok elindultak. De ugyanígy motiváltnak, nyelvileg megma- gyarázottnak tekinthetők a foga­lom más elnevezései is, mint pl. az állomás, a német közvetítésű Station helyett, amelyben a jelen­tés magja az áll (latin sto, stare, steti, status), vagyis se nem indu­ló, se nem végállomás, hanem olyan hely, ahol a vonatok me­netrend szerint megállnak. Az Eisenbahn magyar megfelelője a vaspálya, később a vasút és az a térség, ahol ezek az utak talál­koznak: a pályaudvar (német Bahnhof). A magyar nyelvi tudat a lokomotív-vil se tudott mit kez­deni, ezért lett belőle mozdony, eredetileg mozgony. Az idegen Zigarre meg szivar-rá magyaroso­don. Szinte vég nélkül folytathat­nánk a felsorolást, mint a magyar nyelv asszimiláló erejének bizo­nyítékait. Viszont csaknem reményte­lennek látszik, hogy a hot dog-ból szó szerinti fordítással forró ku­tya, a sci-fi-ből fanti, a hambur­gerből legalább hamburgi legyen a debreceni, a párizsi mintájára vagy, hogy a videó és társai ma­gyarrá váljanak. A nyelvalkotó ösztön vagy erő azonban nem szűnik meg mű­ködni. Mint lehetőséggel szá­molhatunk, hogy néhány egé­szen új fogalom, amelyet az áta­dó nép nyelvén ismertünk meg, talán magyar nevet kap. A fiata­labb nemzedék tagjainak dere­kán látható az övre erősíthető kis táska, amelynek a következő ne­veket adták: hasitasi, kenguru, kengi - a játékos szóalkotás köz­ismert mintája szerint. A furika lábbal hajtható négykerekű gyer­mekjáték (kadricikli). Egyre több fiatalnak támad kedve tolla­sozni (nem tollasodni) a bad- mintonozás helyett. A frisby megmagyarításának is legfeljebb a hajítókorong hosszabb volta le­het az akadálya. Rónai Béla Színhely kézműveseknek Rövidesen egyesület ve­szi kezébe Pellérden a leendő szabadidőpark sorsát, amely kézműves szakmai találkozók köz­pontja lehet. Mint ismeretes, Pellérden a Brázay-kastélyhoz tartozó 25 hektáros park rendbehozatalát, a régi istállóépületek felújítását és átalakítását azzal a céllal kezdték meg tavaly, hogy a falu szabad­időparkja lesz, és az Orfűi Fafara­gó Tábor művészeinek többsége itt alakít magának alkotóhelyet. Metzing József, Pellérd pol­gármestere elmondta, hogy a csónakázótavat már kitisztítot­ták, a park felújítása azóta is fo­lyik, de a volt táborvezető, Kerényi Gábor elhunytával a szakmai koncepció változni fog, mert még nem fogalmazódott meg közös szándék a tábor ki­használására. Valószínűleg, hogy a jó állapotú istállóépület­be telepített műhelyek és a tíz­tizenöt vendég fogadására alkal­mas, de egyelőre még szerény szállás elsősorban kézműves szakmai találkozók színhelye le­het. Természetesen - igény sze­rint - állandó munkalehetőséget is kínál elsősorban faművesek­nek, agyagosoknak, ahol egyez­tetett ütemterv szerint dolgoz­hatnak majd a népi iparművé­szek. Igaz, hogy számos eszköz - faeszterga, fúrók stb. - átköltö­zött már Orfűről, de azért a mű­helyekben még további jelentős, sokmilliós fejlesztésekre lenne szükség. A számos feladat összehango­lására, szervezésére egy-két hé­ten belül civil egyesületet hoznak létre, hiszen terveik közt a műhe­lyek életének megszervezésén kívül millenniumi emlékpark, sportpálya létrehozása szerepel, és a szabadidőparkot is úgy sze­retnék továbbfejleszteni, hogy természetes, mindenkori színtere lehessen a falusi juniálisoknak is. Mindehhez pályázati úton terem­tenek pénzt a Baranya Megyei Térségfejlesztési Tanácshoz, a Nemzet Kulturális Öröksége Mi­nisztériumhoz és alapítványok­hoz fordulva. B. R. Futnak a képek Utójáték a Naplókhoz Az Uránia moziban most egy hé­ten keresztül bemutatják a film­szemle alkotásait. Minden nap más mű kerül vetítésre. Ez a program afféle kóstoló, mert ké­sőbb még külön-külön is műsor­ra tűzik majd e filmeket. A prog­ram nyitóelőadásán az az alkotás szerepelt, amellyel a budapesti szemle is kezdetét vette: Mészá­ros Márta Kisvilma című munká­ja. Amiről, sajnos, sok jót nem tudok mondani. Ez a film semmi újat nem kö­zöl a sztálini időszakról ahhoz képest, amit más forrásokból (így a rendező Napló-iból) már úgyis tudunk. A Kirgíziában ösz- szegyűlt internacionalista társa­ság bemutatása és .emberi szem­pontból kétségkívül megrázó sorsa sem hordoz váratlan infor­mációt: annak a fanatikus esz­mének váltak áldozataivá, amelynek maguk is feltétel nél­kül szolgálatába szegődtek. Épp azért voltak védtelenek, és ezt a hatalom cinikusan ki is aknázta ellenük, mert saját helyzetüket ők is az eszmekörön belül hatá­rozták meg. Intellektuális és lelki csapdába estek. De ezt is tudjuk más, hiteles forrásokból, Mihal- kovtól például. A jelzett csapda­helyzet és a szellemi rabság lé­lektana bizonyára kínált volna még eredeti nézőpontokat, de Mészáros Márta ezt láthatóan nem ambicionálta. Ehelyett egy elavult, s ma már inkább csak a kommerszfilmek- ben alkalmazott elbeszélési módszernek hódol, aminek kö­vetkeztében a cselekmény fordu­latai narrációs és vizuális közhe­lyek jellegtelenségével követik egymást. Ez a stílus szinte telje­sen személytelenné párolja a tör­ténetet, ami pedig eredetileg a rendéző gyermekkori élményei­ből táplálkozna, és - nyilván a szubjektív érdekeltséget hangsú­lyozandó - a naplóíró egykori ön­magát Mészáros Márta unokája, Ladányi Cleo alakítja, de mindennek a filmhez, mint mű­alkotáshoz alig van köze, legfel­jebb csak mint kiaknázatlan le­hetőség említhető. Jellemző mulasztásnak tar­tom, hogy a cselekmény ugyan a jelenből indul, a múlttal való ta­lálkozás emlékeket felelevenítő­felszaggató helyzetéből, ám ez a nézőpont - néhány modoros je­lenettől eltekintve - a későbbiek­ben egyáltalán nem érvényesül. Monori Lili tétlenül lézeng a filmben, alakjának formai szem­pontból nincs jelentősége. A Kisvilma - nem szívesen írom le, de így van - érdektelen film. Útójáték a Naplókhoz, melynek esztétikai indokoltsága vitatható. Korrajznak sablonos, vallomásnak erőtlen. Mindez a színészi játékra is kihat. E téren szerencsés kivételt csupán egy­két hiteles kirgiz arc és két jó, a film fölé emelkedő alakítás je­lent. Jan Nowiczki szófukar játé­ka drámai formátumot ad szere­pének, Hegyi Barbara energikus játéka pedig, amelynek a szöveg mellett, sőt azon túl egyaránt fontos tényezője a színésznő ha­tározott metszésű arca, finoman fátyolos hangja és tekintetének NAGY IMRE FILMJEGYZETE A film egyik női főszereplője, Kéri Kitty bánatos árnyalata, arról tanúsko­dik, hogy ez a film mennyivel több lehetett volna annál, ami vé­gül is megvalósult belőle. A naplójegyzetek véget értek. A forma kimerült. Az alkotó sza­baddá vált arra, hogy megújulva más témát keressen. k i t 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom