Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-28 / 86. szám

A teleház és az öntevékeny városrész Az ötvenes években a meszesi építkezéssel kezdődött el Pécs nagyvárossá fejlő­dése, s ebből a keleti térségből csatoltak hozzá településeket. Az utóbbi évtized­ben a keleti városrész a várospolitika mostohagyerekének érzi magát. Néhány hónapja egy fiatal vállalkozó által működtetett teleház körül szerveződik a civil szféra városrészt fejlesztő öntevékenysége. Csak hát nehéz a terep. Teleház Pécsszabolcson, a Komlói út men­tén. Autószalon is egyben. Ez látszik mesz- sziről a háztömbön, nem a teleház felirat. Kis Varga István, a teleház vezetője ön- kormányzati képviselőknek tart tájékoztatót a nemrég megalakult pécsi Civil Kerékasztalról.- Az önkormányzattal való együttműkö­dést városi szinten összefogni lehetetlen. A belvárosból nem lehet a különböző városré­szeket képviselni. Azt gondoltam, legyen egy szervezet, amelyen keresztül az önkor­mányzat a civilekkel tárgyalhat, mert az nem megy, hogy százfajta civil szervezet megjelenik az önkormányzatnál. A kerékasztalból kiválva alakulhatna egy olyan fórum, amely a keleti városrészhez kapcso­lódik. A civil szervezetek és az önkormány­zat közöttí kapcsolathoz a bizottságok ad­hatják a szakmaiságot erősítő rendező elvet. Fratanoló János, az egészségügyi és szo­ciális bizottság megbízott elnöke helyesel:- Ez a kapcsolat akkor hasznos, ha az in- formálódás kölcsönös, tehát a civil szerveze­tek is megismerik a bizottság döntéseinek hátterét. Megérthetik, hogy miért nem lehet meg valami, ami egyébként elvben jó lenne. Ennek a megvalósítási formáiról vitáznak hosszasan. A legközelebbi fórumon a kör­nyezetvédelmi figyelő szolgálatot akarják megszervezni. A keleti városrész érintett önkormányzati képviselői többnyire támogatják a teleház ál­tal jelképezett törekvéseket.- Uránvárosi képviselő vagyok, de a kele­ti városrészhez is van kötődésem. Nagyon fontos a város tisztasága. Arra gondolok, va­jon a civil szervezeteknek volna-e lehetősé­gük részt venni az iskolás gyerekek tudatfor­málásában - töpreng Baumgartner Sándor, kisebbségi tanácsnok.- A fórumtól sokat várok. Most nincs ko­ordinálva a munka. Ez a városrész valaha jobb napokat látott, és szeretnénk rehabili­tálni. A köztisztaság külön gond. Hiába van közhasznú munkásokkal látványos takarítá­si akció, ha másnapra újra szemetes a közte­rület. Ezt úgy lehetne kezelni, mint hajdan: egy ember naponta végigjárná a területet, és összeszedné a szemetet - mondja Traj Fe­renc, Meszes képviselője.- Erre a külvárosra nem sokat fordít az önkormányzat. Igaz, kimondta, hogy majd jövőre, meg utána, de egyelőre a belváros a legfontosabb. Ám ez nem jelentheti, hogy a külső városrészek elhanyagoltak legyenek. Remélem, a teleházzal és az összefogással sokkal többet tudunk elérni, mint eddig - vélekedik Nürnberger Géza listás képviselő. Sík László, a 4. választókörzet képviselő­je, a Pécs-Újhegy-Üszög Településrészi Ön- kormányzat vezetője eleve tiltakozik a „pe­remterület” kifejezés ellen:- A belvárost leszámítva valójában min­den rész külváros. Évtizedeken át úgy folyt a városfejlesztés, hogy tovább lépett egy újabb területre: Meszes után Uránváros jött, aztán. Kertváros. A pénz mindig a legújabbnak ju­tott. Ezt a tendenciát meg kell állítani. Ha mi nem kezdeményezzük az összefogást, ha nem mutatunk rá, hogy a keleti területeken a kommunális rendszer teljesen lerobbant, ha nem hívjuk fel a figyelmet a szükséges fejlesztésekre, akkor tó más tehetné? Kis Varga István szerint a teleház színtér, ahol a párbeszéd elindulhat a különböző né­zőpontot képviselő személyek, szervezetek, intézmények között.- Persze senkit nem akarunk ide kénysze­ríteni, ám nyilvánvalónak tartom, hogy előbb-utóbb erkölcsi nyomás fog nehezedni azokra az egyesületekre, melyek a város­részben dolgoznak. Megkérdezik tőlük, hogy mit tettek a környékért? A teleházak- ban van egy folyamatosan munkálkodó kis csapat. Programok készülnek, pályázatok. Az alapgondolat az, hogy nem dolgozunk senki helyett. A teleház szerkezete, országos kapcsolatrendszere és adottságai jelentik a segítséget. A politika is támogatja ezt a for­mát kurzustól függetlenül - mondja. Vannak azonban kétségek és félreértések. A visszajelzések szerint például a roma szer­vezetek vezetői-úgy értelmezték a közös munkába való legutóbbi invitálást, hogy a kisebbséggel akarják az utcát takaríttatni. Az sem véletlen, hogy nem minden önkor­mányzati képviselő volt jelen a múlt heti egyeztetésen, és a részönkormányzatok ve­zetői közül is csak egy. Simonovics Ferenc önkormányzati képvi­selő, a pécsszabolcsi részönkormányzat ve­zetője a legközelebbről érintett: a teleház az ö körzetében van.- Eléggé bizonytalan érzé­seim vannak Kis Varga István törekvéseivel kapcsolatban - mondja kényszeredetten. - Sokat kapok azért a különfé­le egyesületektől és vállalko­zóktól, hogy kapcsolatot tar­tok vele. Hogy mit is csinál­nánk együtt a teleházzal, az eléggé képlékeny. A legutób­bi találkozón meg is mond­tam: traccspartira nem érek rá. A részön­kormányzatunk területén a civil szerveze­teknek van hol összejöveteleket tartani. So­kaktól hallottam: nem szívesen mennek a teleházba, mert az autószalonon kell keresz­tülmenni, és belépéskor mindjárt azt kérde­zik: milyen kocsit parancsolnak? Kis Varga István a nagybányaréti fejtés jövőjéről ren­dezett fórumon a külszíni fejtés bezárásáért küzdő szervezeteket pedig elidegenítette a nézeteivel. Persze az is gond lehet, hogy so­kan az ambícióit találgatják: polgármester­nek akarja-e majd jelöltetni magát, vagy or­szággyűlési képviselőnek? De hát ki ő, hogy ilyen fogadtatással ke­rült a középpontba?- 1964-ben születtem ebben a városrész­ben. A 35 évemből 32-t ezen a területen töl­töttem el. 1983-ban végeztem el a középis­kolát. 1987-ben lettem egyéni vállalkozó. Szinte mindenféle munkát, ami jött, végez­tünk a feleségemmel, földmunkát is, takarí­tást is. Az utóbbi szinte jelképes: életem meghatározója a tisztaság és a rend. 1989-től társas vállalkozássá alakultunk. Tíz év múl­tán aztán úgy gondoltam: ha az eddigiek szerint folytatódik a pályám, akkor zsákut­cába kerülök, mint nagyon sok vállalkozó. Kis Varga István a teleház-értekezleten: van miért töprengenie De a mókuskerék jobb hasonlat: az anyagi gyarapodást szolgáló újabb és újabb célok hajtják előre az embert, és nincs megállás. Ebbe belefáradtam, viszont rengeteg tapasz­talatot szereztem, és úgy gondoltam, ezeket jó lenne hasznosítani. Mert arra is szüksége van a vállalkozónak, hogy ne csak a szakmai hierarchiában legyen megbecsült, hanem a tágabb környezetében is, ahol él. A cégeim már pályára álltak. Valamennyi időm felsza­badult, és ezt erre az új feladatra szeretném fordítani. Emellett a Vállalkozók Országos Szövetsége Baranya megyei elnöke, a Páneu­rópai Unió megyei szervezetének ügyvezető alelnöke, a pécsi egyetem tiszteletbeli szená­tora vagyok - meséli szinte egy szuszra.- Az „öntevékeny keleti városrész" megha­tározás hogyan született?- A változáshoz kellenek új fogalmak. Az elnevezés magáért beszél. A jelenlegi gazda­sági helyzetben nem lehet elvárni, hogy az önkormányzat megoldjon minden problé­mát. Nem érdemes siránkozni. Meg kell ra­gadnunk a lehetőségeket. A pénzügyi szük­ségállapot előnye, hogy az embereket meg­tanítja összefogni. Olyan összefogásban gon­dolkodunk, ami a lakosságot összetartja, és nem kirekesztő. Vitaanyag készül arról, hogy távlatilag mit szeretnénk elérni. Ez a civil szerveztek és a képviselők ötleteivel, ja­vaslataival válhat csak komoly programmá. Pályázni, támogatást szerezni csak úgy le­het, ha pontosan tudjuk, hova szeretnénk el­jutni. Párbeszéd címmel szeretnénk egy új­ságot kiadni a civil szervezetek számára, hogy egymás programjaiba betekinthesse­nek. A politikusok sem érezhetik, hogy a ci­vil szervezetek szerepzavarba esve akarnak beleszólnia a város vezetésébe. De azt remé­lem, előbb-utóbb eljutunk oda, hogy az em­berek aszerint választanak képviselőt ma­guknak, hogy tó mit tett a körzetéért addig. DUNAI IMRE Akikre az összefogásnál számítanak Választójogosult pécsi polgárok a keleti városrész részönkormányzatainak területén az 1998-as önkor­mányzati választás adatai alapján: Hird 1369, Vasas 2071, Somogy 1606, Pécsszabolcs 4175, Pécsbányatelep 1552, Pécsújhegy-Üszög 2518 fő. Meszesen - amelynek nem lehet részönkormányza­ta - 7047 választópolgárt tartanak nyilván. Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal DUNAI IMRE Tíz szál gyertya Születésének közelgő 10. évfor­dulóján konferenciát rendeztek az önkormányzati rendszerről. A tudósok szerint - körükben feltűnően sok volt a pécsi - egy sikerés rendszer továbbfejleszté­sénél elsődleges feladat a de­mokratikus, decentralizált és autonóm értékek megvédése. Nyitni is kell: az önkormány­zati demokrácia sok esetben megreked a képviselők önkor­mányzásának szintjén, ahe­lyett, hogy a helyi lakosság ön- kormányzásává válna. A jelenlévő gyakorló önkor­mányzati szakembereket azon­ban nem a majdani, a talán- igaz-sem-lesz jövő izgatta, ha­nem a holnapi, holnaputáni. Erről pedig a kormányzati ve­zetők kinyilatkozásaiban hall­hattak. Akadhatott jó néhány pol­gármester, aki meggondolatla­nul elbízta magát, amikor a kancellária vezetőjétől azt hal­lotta, hogy 1990 óta egyetlen kormány sem tett maradéktala­nul eleget törvényi kötelezettsé­gének, hogy elegendő forrást biztosítson a kötelező felada­tokhoz az önkormányzatok­nak. Még az is kellemes volt a fülüknek, hogy indokolt lenne a feladatok differenciált újrate­lepítése az állam, az önkor­mányzatok és a piac között. Az már kevésbé tetszhetett, hogy a központi források nem bővül­nek, de ez nem okozott megle­petést, mert nem is szoktak ilyet tenni. A hatékonyabb, koncentrál­tabb forrásfelhasználás felem­legetése arra utalt, hogy még szorosabb lesz az önkormány­zatok póráza. A konferencia zárszavában aztán belügymi­niszterünk feldíszítette habbal a szülinapi tortát. Fontosnak nevezte, hogy az állami támo­gatásokat elsődlegesen a félbe­maradt beruházások befejezé­séhez, s ne újak elkezdéséhez folyósítsák a jövőben az ön- kormányzatoknak. Ez olyan érdekes beruházási politika lesz, hogy majd a csodájára jár a világ. Amikor háromnapos „vir­rasztás” után a tíz szál gyertyát elfújták a részvevők - persze csak képletesen -, sokan elbi­zonytalanodhattak: valóban tortán vannak-e azok, és vajon születésnapi alkalomról van-e szó, és ha igen, ki lehet az ün­nepéül A „kormányzatiság” ta­lán, de hol marad az „ön”? LENDVAI DÁVID ________________ Cs alád. Mi csak azt hisszük naivan, hogy ennél lejjebb már nem le­het süllyedni. Hogy ehelyütt egy ismerősöm bölcs aforizmá­jával éljek: lefelé mindig van út. Ezt egyébiránt akkor találta mondani, amikor a legalsó szinten a liftbe szálló hölgyet arról kérdezvén, hogy lefelé vagy fölfelé igyekszik-e, azt a választ kapta, hogy de hát lefe­lé nem lehet menni. Nos, a fogkrémreklámok ed­dig sem túlságosan kápráztat­tak el bennünket kreativitásuk­kal, de az, amelyik mostaná­ban igen sűrűn bukkan föl a tévékben, minden eddigi társát alulmúlja. Ha valaki esetleg nem látta volna. Egy idősebb hölgy (vélhetően a nagymama, bár ez így direkte nincsen ki­mondva a filmetűdben) látoga­tóba érkezik a láthatóan tágas és elegáns otthonban élő csa­ládhoz. Nem sokat teketóriáz, rög­vest azzal a kérdéssel nyit, hogyaszongya: - Csak hárman laktok itt? Ezzel a debüttel vél­hetően már helyből megfogta a 32 négyzetméteren szorongó kétgyermekes családok többsé­gét, de talán érdemes végiggon­dolni azt a helyzetet is, hogy az indirekt nagymamának hal­vány sejtése sincs szintén indi­rekt unokái számáról. Mindegy, nem ez a lényeg. A lényeg a kisgyerek válaszában van. Nem idézném szó szerint, mert tartok tőle, hogy azon ol­vasók, akik eddig megmene­kültek a reklámfilm megtekin­tésétől, menten kiejtenék ke­zükből az újságot, ami cseppet sem célja a jegyzetírónak, mi­vel a jegyzetíró azt szeretné, ha végigolvasnák, amit írt, de kis­sé elkalandoztam. Szóval. Azt mondja erre az indirekt unoka, hogy dehogyis, csak a negyedik családtag a fürdőszobában la­kik, és vigyáz a fogaikra. Ő vol­na ugyanis a fogkrém. Nagyjá­ból ennyi, az obliged mosolyo­kat nem számítva. Namármost. Aki úgy véli, hogy a paradicsompróbás vagy a fogmosó hódos reklám ehhez képest Oscar-díjas alkotás, az nem téved nagyot. A baj az, hogy a reklám készítői egy do­loggal vannak tisztában, az­zal, hogy a családok legfonto­sabb tagja nem a fürdőben la­kik, hanem a nappaliban, és televíziónak hívják. hetedik oldal Portré HOLNAP Riport Élet hétfőtől hétfőig. Né­hány éve már, hogy az egy­kor antialkoholista klubnak induü összejövetel szép las­san átalakult egyszerű be­szélgetőklubbá. Siklósnagy- falun van egy hely, ahol úgy beszélgetnek a fiatalok, ahol otthon talán soha. Portré Evelyn Wozur( A szép brazil lány külsejével akár egy szappanopera hősnője is le­hetne, de most egy számára sokkal fontosabb dologgal van elfoglalva: hamarosan magyar nyelvvizsgát szeret­ne tenni. A 18 éves lány ta­valy nyáron jött Pécsre. A Király utcai pereces dala Pécsnek sok jellegzetessége van, főképp a belváros szívé­ben, a Széchenyi tér környékén. Azonban néhány éve a ne­vezetes épületek tövében ott dolgozik a város perecese, aki összetéveszthetetlen kántáló hangon kínálja portékáját. Mint mondja: ő az utolsó igazi eladó. Természetesen munka közben beszélgetünk. Az első meglepe­tés: Bata Imrének teljesen más a hangja, mikor megszólal, mint mélyen dörmögő éneke.- Én hiszem, hogy születtem erre a munkára. A véremben van, fejlesztettem éveken át. Elhiheti, ha nem szeretném, amit csinálok, nem így állnék hozzá. Szélben- fagyban kint vagyok a sarkon - azért ez nem egy álomvilág.- Erre született, de mikor kezdte?- Két szakmám van, az egyik az eladói. A másik kikopott alólam a rendszerváltásnak és a privatizá­ciónak köszönhetően. A régi srá­cok közül is jó, ha egy maradt a pá­lyán. De igazság szerint annak ide­jén már kö- Talán ösztönösen a kereske­delem kezdeteihez tértem vissza, a kikiáltó módszeréhez, mikor egy rég letűnt korszakban így rek­lámozták még a portékát. Ez egy stílus, és igazság szerint a legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogy mit csinálok, amikor ének­lek. Pedig nem kis fizikai és szel­lemi munka ezt órákon át végig­1y ö kké n t árultam pat­togatott ku­koricát és sült geszte­nyét. Úgy­hogy csak visszatértem oda, ahová igazából tartozom.- Kémiáivá énekü egész nap: ve­gye, vigye, egye. Honnan a módszer? Ifjabb Bata Imre 1965-ben született Pécsett. ABC-eladói és me­legburkoló képesítést szerzett. Először a BÉV-nél, majd a Bázis nál dolgozott, a rendszervádás után talált vissza ösztönös szakmájához. Azóta a pécsi Király utca sarkán árul pékárut. Édesapját nemrég temette el, özvegy édesanyjával él együtt. játszani. A fiatalok sokszor egy­szerűen hülyének néznek.- Tényleg, amolyan békebeli foglalkozásnak tűnik: a város pe­recesének lenni. Legalább jó a megélhetés?- Erről mindössze csak annyit, hogy már tavaly sem kerestem annyit, amennyibe az áru és a csekélyke bérem került a főnö­kömnek, úgyhogy lehet, le kell köszönjek innen, bár nagyon, nem szeretnék. Én lopni, csalni nem tanultam, nem is szeretnék ilyeneket csinál­ni, de ha nincs az embernek munkája, nem tudhatja előre,. hogy hová süly- lyed le egy idő után.- Akkor hadd kérdezzek valami vidámabbat: azért néha maga is csipeget?- Persze, nem állhatok itt étien egész nap. A lekváros táskát és a fahéjas csigát kedvelem. De azért a legjobban mégis csak eladni szeretem az árut. MÉHES KÁROLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom