Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-26 / 84. szám

2000. március 26. ★ ARCKÉP ★ 7 Ha egy politikust a saját pártjá­ban szinte kivétel nélkül min­denki kedvel, és a politikai tér­fél túloldalán állók is be mer­nek szállni vele egy liftbe, az furcsa, vagy legalábbis szokat­lan a mai gyűlölködéstől han­gos magyar belpolitikában. Rockenbauer Zoltán, a Nemze­ti Kulturális Örökség Miniszté­riumának irányítója ilyen em­ber. Orbán Viktor miniszter- elnök a múlt év végén nem kis meglepetést okozott, hogy épp őt, a korábban kül- és bizton­ságpolitikával foglalkozó - a polinéz szigetvilág kultúrájá­nak kutatójaként, szenvedé­lyes zenehallgatóként és biliárdjátékosként kissé kü­löncnek elkönyvelt - politikust szemelte ki a kultusztárca élé­re. Az eddig háttérembernek számító politikus január else­jétől a frontvonalba került.- Esküszöm, nem a kötelező udva­riasság mondatja velem, de önről - szemben a Fidesz szinte összes ve­zető politikusával - alig lehet rosz- szat, elmarasztalót hallani, olvas­ni. Még az ellentáborban is általá­ban tisztelettel nyilatkoznak önről. Nem fél attól, hogy emiatt meg- orrolnak az elvbarátai?- Nem hinném, hogy ettől kellene tartanom. Amit említ, annak két oka lehet. Miután eddig főként nemzetkö­zi politikával foglalkoztam, nem vol­tam gyakran reflektorfényben, és ki­maradtam a napi belpolitikai csatáro­zások kereszttüzéből. Másrészt meg­próbálok korrekt kapcsolatokat ápol­ni az emberekkel, s ez igaz politikus- társaimra is, egyszerűen szeretek jobb viszonyban lenni velük, mint rosszban. Egyébként mindez nem fel­tétlenül számít erénynek, inkább al­kati, habituális kérdés.- Ha ilyen konfliktuskerülő...- Ezt nem mondtam! Bár nem szere­tem élezni a konfliktusokat, de nem is kerülöm őket. Szükség esetén vállal­nom kell a konfrontációt, de igyek­szem ezt jól kezelni. Szinte nincs olyan miniszteri döntés, amely ne sértene érdekeket.- Tehát, amennyiben nem szíveli a konfliktusokat, a kultusztárca ve­zetőjeként lesznek még kellemet­len pillanatai. Miért vállalta el még­is a feladatot? Sokat töprengett?- Bevallom, számomra is meglepe­tés volt a miniszterelnök úr felkérése, hiszen sohasem merült fel bennem a gondolat, hogy miniszter legyek, s nem is voltak ilyen céljaim. Nem mondtam azonnal igent, alaposan át kellett rágnom a dolgot. Elsősorban azt mérlegeltem, hogy alkalmas lehe­tek-e erre a feladatra, vagy jobb, ha meg sem próbálkoznom vele. Végül arra jutottam, hogy olyan izgalmas ki­hívás, amelyet el kell fogadnom.- Na de ön külpolitikusként vált ismertté.- Bölcsészvégzettségem van, könyv­tárakban, múzeumban dolgoztam, kultúrtörténeti tevékenységgel foglal­kozom, könyveim, publikációim jelen­tek meg, időnként egyetemi órákat tar­tok, így számomra nem idegen ez a szakterület. Arról nem beszélve, hogy a nyugati demokráciákban nincs ab­ban semmi rendkívüli, ha egy politi­kus vált, és például a földművelésügyi bársonyszékből átül a hadügyibe.- Elárulná, hogy a kormányfő hol és mikor kérte fel?- Egy autóban kérdezte meg, hogy vállalnám-e, még jóval december előtt. A konkrét időpontot azonban nem szeretném megmondani.- Ön mindig inkább háttér­embernek számított a Fideszben.- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy tipikus csapatjátékos vagyok. Bizton­sággal tölt el, ha egy kedvemre való társaságban lehetek,'dolgozhatok, s ez igaz a miniszteri munkára is.- Ami a médiában - különös­képpen a közszolgálati tévék, rá­diók esetében - kialakult, az már nem is konfliktus, sokkal inkább háború. Hogyan éli meg ezt a helyzetet, hiszen bizonyos érte­lemben az ön jelenlegi szakterü­letét is érinti...- Azt azért hadd szögezzem le, hogy a kultusztárcának van ehhez a legkevesebb köze, az egész áldatlan vita a parlamentben zajlik. A legna­gyobb gondnak azt tartom, hogy a rendszerváltás idején nem sikerült a média helyzetét tisztázni. De ez nemcsak magyar sajátosság, minden friss demokráciában megfigyelhető. Talán a médiatörvény módosításával nyugvópontra kerülhetne az ügy.- A Nemzeti Színházra is ráférne egy kis nyugalom. Ön hogyan látja? Felépül valaha ez a hányatott sorsú intézmény?- Nagyon bízom benne.- Csak bízik?- Nem véletlenül fogalmaztam így, hiszen a színház ügye 100 éve húzó­dik, nem árt tehát az óvatosság. Úgy vélem azonban a tervek szerint halad WCÍJC&J I960, január Tanárképző Főiskolánkéi végezte S sSnKeZzdeSn könyvtárakban dolgozott, mai a Néprajzi Múzeumban. kapcs0latba a demokrati­Az 1970-es ev®k1v„|f ánéllis 30-án belépett a F«tel sSrrr»— politikai főtanácsadója. g Miniszterelnoki Hivatal 1999. szeptember U politikai ällamtito« a Nemzetl Kultur« Örökség 2000. januar elsejew Minisztériumának elen. Nős, gyermeke nincs. mányzat. Beavatna a részletekbe?- Amikor hónapokkal ezelőtt bezárt az Uránia - akkor még szóba sem került a miniszteri kinevezésem -, azonnal fel­hívtam Várhegyi Attilát, a tárca politikai államtitkárát, s megkérdeztem tőle, mi lesz a mozival. S egyetértettünk abban, hogy meg kell menteni ezt a patinás in­tézményt. Azóta előrehaladt az ügy. Az a tervünk, hogy az Urániából létrehoz­zuk a magyar filmkultúra palotáját. Eh­hez fel kell újítani az épületet. A főte­rem mellett egy vagy két kamaratermet alakítunk ki, ahol elsősorban magyar és klasszikus, valamint művészfilmeket vetítenek. A jövő évi filmszemlét már ott szeretnénk megrendezni.- Ön hivatalból szórakozhat, hódolhat a képzőművészeti, szín­ház- és moziszenvedélyének. De mi van a másik kedvteléssel, a biliárddal?- Évek óta nem játszottam, ami nagy baj. A karambolbiliárd, amelyet szeretek, ugyanis kiválóan alkalmas az elme csiszolására. Kicsit hasonlít a sakkhoz, azzal a különbséggel, hogy nem elég fejben kitalálni a következő lépést, azaz lökést, azt fizikailag is meg kell tudni oldani. Amióta azon­ban kormányon vagyunk, nincs időm rá, s azoknak sincs, akikkel játszani szoktam. Ráadásul kevés a megfelelő asztal, előre le kell foglalni, tehát meglehetősen macerás a dolog.- 2002 után több ideje lesz?- Feltételezem, arra kérdez rá, hogy a következő választás után is kormá­nyon maradunk-e.- Persze.- Azt gondolom, igen, és rutino­sabb, gyakorlottabb kormánypárti po­litikusként lesz időm biliárdozni is. Almási B. Csaba ©TÓ: FEB/ KALLUS GYÖRGY ez - az egész ország szempontjából na­gyon fontos - beruházás. De miután az ügy a kormánybiztos kezében van, az én szerepem legfeljebb az lehet, hogy pszichológiailag támogatom.- Az már nem annyira közismert, hogy nemzeti filmszínházat is sze­retne működtetni a kulturális kor­A környezet maga az ember A miniszteri dolgozószoba falán - ahogy az illik a kultusztárcához - kiváló magyar festmények Czóbel Bélától, Czigány Rezsőtől, Márffy Ödöntől. És szinte állandóan szól a zene, akárcsak a Twin Peaksben.- Megnyugtat, jobban tudok koncentrálni - hangzik Rockenbauer Zoltán magyarázata. Az interjú készítésekor Mozart hegedűversenye volt műso­ron, Isaac Stern előadásában. A salzburgi csodagyereken kívül szereti még például Baghot, Wagnert, de számos más klasszikust is, a XX. század köze­péig, Bartók Béláig bezárólag. A dohányzóasztalon a csendes-óceáni Marquises szigetekről származó tiki, azaz emberszobor figyel. Antoni Judit néprajzkutatótól kapta, aki ott folytat ásatásokat.- Jó kézbe venni, simul a tenyérbe - mondja a miniszter. A polinéz kultúrával is foglalkozik A miniszter „civil” foglalkozása meglehetősen különleges. A polinéziai törzsi népek mitológiájával, kultúrájával foglalkozik.- Ez már ISO éve halott kultúra, bizonyos értelemben hasonlít a görög mito­lógiához - tart rögtönzött kiselőadást. A szakterületnek az országban egy-két kutatója van csupán. Rockenbauer Zoltán a társadalom működéséről sokat megtudott a törzsi népek és kultúrájuk tanulmányozásából. A miniszter sajná­lattal említi, hogy nincs ideje a tudása fejlesztésére, utoljára 1994 és ’96 között vásárolt szakkönyveket. A tudását azonban igyekszik megőrizni, és felhalmo­zott ismereteit egyetemi előadásokon adja tovább. S már azt a kérdést is kissé furcsának tartja, van-e elég hallgató. A kulturális antropológia érdekli a diákokat - állítja -, s legutóbb is maratoni hosszúságú órát tartott az ELTE-n. 1 Riliávil. 1 WF1B Dlllaiu” a frontvoifólbán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom