Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)
2000-03-25 / 83. szám
2000. Március 25., szombat KULTÚRA Új Dunántúli Napló - 11. oldal MŰVELŐDÉS Tizenöt év után újra színpadon Kevés balettművész dicsekedhet azzal, hogy táncos pályafutásának negyvenedik esztendejében is estéről estére színpadra szólítja az ügyelő. Uhrik Dóra másfél évtized után újra szerepet vállalt, s a Pécsi Balett idei bemutatójában, a Zorbában kelti életre Madame Hortense alakját.- Rengeteg kérdés gyötört a próbaidő- szak alatt: meg tudom csinálni? szabad egyáltalán? kell ez nekem, hisz egyszer már gyönyörűen elbúcsúztam a színpadtól?! - idézi a közelmúltat Uhrik Dóm. - Madame Hortense hatvanéves nő. Ennyiidős figurát negyvenéves táncosra szoktak bízni. Herczog István azzal, hogy első szereposztásban nekem adta, hazardírozott. Szerencsére a premier őt igazolta, s én is akkor nyugodtam meg. Kiderült, hogy a velem egyidőseket nagyon boldoggá tette, s nemcsak azért, mert ők együtt „nőttek fel” velem, hanem mert igaz, amit a szerep sugall: a mi életünknek is van értelme, nem kell még lemondanunk a szerelemről.- Ezek szerint megnyugodott.- Aki színpadra lép, sohasem nyugszik meg. Egyébként is luciferi alkat vagyok: állandóan kérdező, latolgató, önironikus és maximalista. De nagyon jól érzem magam Madame Hortense-ként. Persze, nem örülnék, ha most fölfedeznének, és az én kedvemért tűznének műsorra bármit is.- Volt kedvenc szerepe?- A táncos furcsa lény. Imádja, ha virtuozitását, technikai tudását csillogtathatja a koreográfiában. Sok ilyen szerepem volt, szerettem is ők Aztán egyszer Eck Imre a Stabat Maier című balettben egy emelvényen álló óriási karosszékbe ültetett, ahol harminc percen át fésülködtem, aztán a koturnusomban lejöttem, majd egy kicsit odébbmentem. Eleinte bosszantott, hogy a látványos részekben nem izzadhatok a többi táncossal, de amikor Imre elhalmozott instrukciókkal, rádöbbentem arra, hogy a táncon kívül más is fontos: a jelenlét, amivel a kellő pillanatban magamra vonhatom a közönség figyelmét. Imre kiváló rendező volt. Nem sémákban, hanem emberekben gondolkodott. Tisztelte és szerette a táncosait, a partnerévé emelt minket.- A Pécsi Balett alapító tagjaként részese volt egy legenda születésének.- Fiatalok voltunk és nyitottak. Imre úgy tartotta, hogy a táncmotívum csak tinta, amivel írunk, de a lényeg az, amit leírunk. Vagyis nem a lépésanyag az elsődleges, hanem a gondolat, amit ki akarunk fejezni. S ő mindig a ma emberéhez szólt.- Szokott nosztalgiázni?- Nem. Az, hogy az ember huszonöt év aktív táncolás után kikopik a színpadról, persze fájdalmas, mert a rengeteg energiát, amivel addig dolgozott, másra kell fordítania. De én nem éreztem ezt törésnek, mert örömöt lelek a tanításban. Lassan tíz éve vezetem a Művészeti Szakközépiskola tánc tagozatát, tehetséggondozással foglalkozom, és a koncertvizsgákat tanítom be. Óriási boldogság észrevenni egy gyermeket, akiben megcsillan a gyémánt pici lapocskája, és én segíthetem őt, csiszolgathatom, biztathatom, aztán amikor elindult a saját útján, hallom róla, hogy az Operaház tagja, vagy Bozsik Yvette társulatában táncol, hogy díjat kapott Győrben, elismerték Szegeden, vagy épp Hollandiában arat sikereket.- Időnként prózai szerepekben is feMnik. Korábban Spiró György: Csirkefej című darabjában játszott, nemrég Göncz Árpád monodrámájában, a Magyar Médeiában láthattuk.- Balettos létemre kezdettől fogva részt vettem musicalekben, prózai darabokban is voltak rövidebb szövegeim, sőt a szabadtéri színpadon operettet énekeltem, a Csókos asszony főszerepét. Azzal is mélyvízbe ugrottam, akárcsak a Medeiával. De szeretek kockáztatni, holott tele vagyok szorongással. Na és mazochista is vagyok, s talán ez tartott a pályán. Mert a tánc: harc. Az benne a csodálatos, hogy az ember fölülkerekedik önmagán, és az agyával uralni képes testének minden porcikáját.- Mire a legbüszkébb?- A sikereimre és a családomra egyformán. S hogy egyre gyakrabban mutatnak be így: a Kamarás Iván anyukája. Csató A. „A mi életünknek is van értelme..." Városra nyíló ablakok Aki ezekben a napokban betér a Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállítótermébe, annak a sok különböző műalkotás közt is szembeötlik Jegenyés János pécsi üvegművész szép, színes üvegablakterve, amely a városháza ablakait lenne hivatva díszíteni. Az üvegablak-triptichon közelében van egy három dimenzióssá nőttetett kis kereszt is kő-poszta- mensen. A kereszt egy nagyobb köztéri munkának krómacél-vázú előképe. A Ferenczi Noémi-díjas üvegszobrász elképzelése szerint ez a munkái közt gyakori, kedvelt motívum a Dóm téren lévő Szepessy Ignácz szobrától, Kiss György alkotásától balra helyezkedhetne el. De ez csak terv, „abszolút csak terv” hangsúlyozza nyomatékkai rögtönzött tárlatlátogatásunk alkalmával.- Itt van egy szép, mozaikszerű- en összerakott üvegablak terve is a falon.- Az, hogy nem valósult meg, valószínűleg az én hibám is. Ti- zenvalahány éves a terv, akkor még egy-két millióba került volna elkészítem, ma legalább a tízszeresébe. Azt megértem, hogy sok minden más fontosabb, és nem én vagyok az első a sorban, de igazából udvarolni se tudok. Most az ablakban egy védő katedrál- üveg van. Olyat építettünk be, hogy túlságosan is jó, úgylehet, 150 évig is kibírná. Be kellett épíókeresztény emlékek is. Nagyon ben is, amit olasz térképészek finom ólomrajz képezné az ut- rajzoltak a tengerről. Pedig lát- cák vonalait. A meleg barna és tam az Ermitázsban fantasztikus sárga színek mediterrán hatást képeket is ... adnak. A térkép az egyik máni- - Egy üvegművész, akinek művei vannak közgyűjteményekben, számos díja van, szimpóziumok vendége, hogyan tud a „szép”- művészetéből megélni. '- Ez kényes kérdés, nem szívesen feszegetném. Még az Iparművészeti Főiskolát végezve építészeti üveggel foglalkoztam, volt kapcsolatom az Orosházi Síküveggyárral is, de rövidesen bejött a gépi üveg. Borosüveget is terveztem Francia- országba, de olyan sikerélményem nincs, hogy gyártották és bort is ittak teni, mert beröpültek a madarak. Most, hogy nem röpülnek be, a kérdés sem aktuális...- Az üvegablak-terven.az utcák rajzolatát látom.- A középső ablak felső osztásában volt az éppen aktuális címer, ahol most a város címere lenne. Ahogy látni is, az üveglapok kézzel kovácsolt vasszerkezetbe - „T” és „U” profilok közé - illesztődnek, és meg lehet úgy oldani, hogy a mai utcarajzolat mellett rajta legyenek a régi utcák, amelyek már eltűntek - például a Majláth és mások is. Érzékelni lehessen a város fejlődését is. „Az ember előbb legyen elfogadható iparos, és csak aztán művész’ Ezt ezüstnitrát alkalmazásával, több színtónus egymásra helyezésével meg lehet oldani. Láthatók lennének a régi ám. Életem legnagyobb emléke az akkori Leningrádban Péter cár hajózási térképei a Vörös erődvolna belőle. A Centrophone Irodaházban vagy a Merni Pasa fürdőjében azért vannak üvegmunkáim. Most restaurálok, több mindennel foglalkozom. Ráadásul én lassan dolgozom, megrágom, amit csinálok, mert azt szeretném, hogy igazán jó lenne, és ezt a megrendelők nehezen fogadják el. Van egy üveges tízparancsolat, ami szerint az ember először legyen elfogadható iparos, mielőtt művésznek titulálná magát. Meg aztán jó lenne többször megfordulni külföldön is, például Nancy környékén, ahol szinte mindenütt szembejön az emberrel az üveges múlt. Utólag bánom, hogy amikor Valenciában díjat nyertem az üvegtéglával, és Salgótarjánban már gépre is tették, nem lett belőle termék...- Pécsnek mekkora súlya lehet a hazai üvegművészetben?- Vannak tehetséges, jó művészek, Kertészffy Ágnes és mások, de tulajdonképpen jó lenne minél több ehhez kedvet érző, tehetséges embert rávenni. Mert van itt egy üveges bázis, és az a jó, ha minél több versenyparipa van együtt, aki meg akarja mérni magát. Az üveges hagyományt jelzik a tönkrement, felújításra váró régi huták Pusztabányán, Kisújbányán és Óbányán is. Hatalmas átalakuláson ment át az üveges táborunk Bárdudvarnokon, ahol az idén nyáron tizedszer lesz szimpózium. A gázüzemű hutához csarnok épült, mellette egy nyári huta biztosít folyamatos téli-nyári üzemet, és egy nagy pincegalériát nyitot- tunk tavaly nyáron. _________b.r. Me gjelent a Somogy A Kaposváron szerkesztett, kéthavonta megjelenő Somogy című folyóirat idei második száma a kisebbségi létformáról szól, főként a téma történeti és mai kulturális vonatkozáshoz kapcsolódva. A lap lehetőségeiből következően nem törekedhetett teljességre, de amit közöl, azt fontosnak, jellemzőnek tartja. Verssel Ébert Tibor, Valeria Koch, Nagy Anna, Novák Éva, Rudnai Gábor,. Sulyok Vince, Szentjánosi Csaba, Vass Tibor, Zsirai László jelentkezik. A prózai írások közül Hol- ti Mária, Kalász Márton, Sarkady Mária munkáját érdemes ''’'emelni. Számos naplóföl- jtgyzés, dokumentum tanúsítja, milyen iszonyú működésre létesítették egykor a náci koncentrációs táborokat. Viszont keveset tudunk arról, mi történt a táborok feloszlása után, hogyan tértek haza az életben maradottak. Erről a hazatérésről beszél az imént említett két napló. Bodó Barna, Magyart A. Sándor, Póczik Szilveszter, Rába György dolgozata az esszérovatot gazdagítja. Pongrácz Évának a cigánygyerekek rajzairól írott tanulmánya, Gacsályi Józsefnek a szekszárdi német színházról, Rónaky Editnek a pécsi horvát színházról készült elemzése egyaránt figyelemreméltó. A gazdag kritikai anyag - többek között Botlik József, Gállos Orsolya, Gutái István, Lengvári István, Pannonius, Szirtes Gábor, Vadas Gyula, Vonyó József, Zolnai Anette Réka jóvoltából - számos, ugyancsak a kisebbségi tematikához kötődő könyvet ismertet. A most megjelent Somogy című folyóiratot Bőhm András, Papp Oszkár és Zugor Sándor rajzai díszítik. _______■ Ne mzeti fesztivál 2000 A Kultúrával a Nyugat kapujában elnevezésű nemzeti fesztivál szentlőrinci kistérségi bemutatójáról megyei szakági bemutatóra továbbjutottak a tánc kategóriájában: a Józsa Gergely Néptánc Egyesület (Kozánnisleny), a Vas Zsolt-Krautner Éva kettős (Szigetvár) és az Adria-Szigó Tánc- együttes (Szigetvár). Népzene: Limba Nestru Együttes (Gerde), a Kozármislenyi Nyugdíjasok Egyesülete. Ének-zene: a Tinódi Vegyeskar (Szigetvár), Bodovics Katalin (Nagypeterd), a Szigetvári Ifjúsági Fúvószenekar és az St. Laurentius Rézfúvós Kvartett (Szentlőrinc). Rock, jazz, poprock: WOPM Zenekar (Szigetvár) . Vers- és prózamondás: Berta Judit (Kozármisleny), Hajku Zsuzsa (Kővágószőlős), Kiss Anikó (Kozármisleny), Tabi Zoltánné (Szentlőrinc). ■ Ezer év zenéje A Twin Lines Project nemzetközi és magyar dzsessz-sztárokból álló együttesben alkotott maradandót Vasvári Pál, aki most egy új stílusban is kipróbálta tehetségét: a világzenében. Immár a harmadik lemezét adta ki a Twin Lines Project és Vasvári Pál. A dzsesszegyüttes- ből Acunát, az egykori Weather Report dobosát Pécsett is megcsodálhattuk, miként Dave Samuels is elbűvölte a dzsesszrajongókat vib- rafonjátékával három évvel ezelőtt. Vasvári Pál most egy új „projekttel”, s annak debütáló anyagával kápráztatja el a közönséget, s erről bárki személyesen is meggyőződhet március 27-én, az Ifjúsági Házban. A dzsesszgitáros lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a world music, vagy világzene a szemében nem a Deep Forest és Sebestyén Márta közös zenéjét jelenti, de nem is a Szakcsi Lakatos Béla, vagy a Binder Károly, netán a Babos Gyula-féle népzenére, cigányzenére történő dzsesszimprovizációkat. Ő Miles Davis és Marcus Miller ritmusát vitte ebbe a muzsikába. Olyan szintézis született, amelyben minden egyszerre szerepel, amit a világon a hasonló gondolatok kifejezésére kottában, műfajtól függetlenül kitaláltak. Ötvenhat napig tartott a stúdiófelvétel, és Vasvári tudatosan kerülte, hogy bármilyen más zenére hasonlítson a lemez. Az új együttes, a Hungarian World Music Orchestra most Thousand Years, vagyis Ezer év címmel dupla albumot adott ki, melynek első korongját mutatják be az ország nagyvárosaiban. A pécsi, március 27-i előadás fontos helyet kap a sorban, mivel a fővárosi koncertet követő, és a március 31-i Emerton-díjátadást megelőző bemutató lesz (a csapat egyébként az év felfedezettje Emerton-díjat kapja). De Vasvári Pál folytatja korábbi dzsessztevé- kenységét is. Az év második felében a Twin Lines Project-tel (és természetesen Csepregi Gyula szaxofonossal, aki a HWMO fellépésein is szerepel) megjelenik újabb lemezük. Sőt készül egy Vasvári szóló album, ahol a kíséretet szintén a nemzetközi csapat adja. Van viszont egy szenzációs változás: a nemzetközileg elismert Mike Stern-t egy másik világhírű gitáros, John Scofield váltja fel! ________________ MÉSZÁROS B. ERŐRE Du ende szentivánéji álma Sajátos felfogású Shakespeare-adaptációt láthat a nagyérdemű a Pécsi Harmadik Színházban április 12-én 19 órai kezdettel. A nagy angol drámaköltő Szentivánéji álom című színművét az egyetemistákból álló Duende Társulat adja elő. A különös, ha akarom feminista előadást Somorjai Eszter dramaturgi szabászmunkája nyomán nők uralják, tizenkét szerep közül nyolcat nők játszanak, hogy aztán a fanyar, humorát és mondanivalóját tekintve is kesernyés darabban a nemi szerepek is felcserélődjenek. Az ötlet ugyan nem új, sőt a szerepek Shakespeare korához képest - mikor a női alakokat is férfiak játszották - most csak újabb gellert kapnak, legalábbis külszínre-külcsínre nézve. Valójában sokkal többről, a nemi identitás mögött emberi méltóságunk, szenvedélyeink lehetséges tartományairól, azok megőrzéséről van szó. A darabot egy fiatal, friss szellemű csapat, az egyetemistákból álló Duende Társulat játssza. Az együttes a befogadó Pécsi Harmadik Színház Szabad Színházi Műhelyében dolgozik több éve már, nevükhöz fűződik a szép, flamenco tánccal fűszerezett Lorca-est, és innen lehet ismerős a közönség számára, mert itt tartja bemutatóit a Kreatúra Kisszínpad is. Az április 12-i bemutatón a népes gárdát felvonultató előadás szerepeiben Fálvay Eszter, Hársas Péter, Inhoff Pálma, Karsa Tibor, Kozma Gábor, Kőváry Ágnes, Nagy Attila, Romsits Anita, Rubányi Anita, Sümegi Szilvia, Szegedi Veronika és Varga Adrienn fellépését fogadhatjuk bizalommal, .a jelmezek és a maszk Széphalmi Csilla ötleteit dicsérik, Somorjai Eszter pedig nemcsak dramaturgja a darabnak, hanem ötletadó rendezője is. Egyébként is mozgalmas lesz a Harmadik Színház tavasza, a „Lola Blau”, az „Elnöknők” és „Pinokkió” kínálatával, műsoron marad Spiró nagysikerű Szappan- operája is. Az április 12-i bemutatót követően 16-án, 17-én majd 25-én tűzi műsorára a Harmadik Színház Shakespeare örökifjú, s ily módon újra életre kelő színművének, a Szentivánéji álomnak a női „kiadását”, amely minden bizonnyal méltó, s nem amatőr szintű propagandája lesz a pécsi amatőr színházak egyre erősödő mozgalmának is. B. R. I
