Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)
2000-03-23 / 81. szám
ft- £1 2000. Március 23., csütörtök HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A biztosítási kultúra lépcsőfokai Olykor megcsörren telefonunk, és egy hang találkozót kér tőlünk. Többnyire valamilyen biztosítást szeretne velünk köttetni, melynek elmondása szerint számunkra csak előnyei lennének. Vajon mennyire kiszolgáltatott az ügyfél, milyen mértékben bízhat meg az üzletkötőben? Lehet-e hivatkozni később egy általunk rossznak ítélt biztosítási szerződés kapcsán az ügynökkel történt négyszemközti beszélgetésre? Kereszt lstvánné még tavaly augusztusban feladott egy levelet az OTP Garancia Biztosító Rt. megyei kirendeltségének, melyben azt kérte, hogy az állítása szerint megté- vesztésselkötött, s két esztendeig fizetett biztosításából eredő kárát térítsék meg annak kamataival együtt. A levélre nem kapott azóta sem választ. Kereszt lstvánné érdeklődésünkre elmondta, hogy 1997-ben kötött életbiztosítást, amelyben a biztosítási ügynök a szóbeli megállapodásuktól eltérően 10 év helyett húsz esztendőt tüntetett föl. A biztosítás megkötését ötszöri fölkeresés után sikerült nyélbe ütni 1997 nyarán, Keresztné ugyanis csak a szabadsága után szeretett volna erre sort keríteni anyagi okok miatt. Az ügynök azonban tekintettel arra, hogy tisztában volt azzal: ha akkor elmulasztja a szerződéskötést, később már nem lesz módja rá, hiszen az „áldozat” július 18-i születésű, tehát a lejáratkor túllépi a 75 éves életkort, ezért Keresztné állítása szerint „trükkhöz” folyamodott. Felajánlotta, hogy a kezdő díjat helyette kifizeti, s majd utólag elszámolnak. A nyugtára így nem is írta rá a kezdő összeget, majd októberig nem jelentkezett a pénzért, és a társaság se kötvényt, se csekket nem küldött. Ekkor a férje bement reklamálni, ahol azt mondták neki, hogy az ügynök hasonló esetek miatt ki van rúgva, sajnálják, hogy mint ügyfelet elveszítették, majd az ügynök által eredetileg kiállított, de üres nyugtát lefénymásolták, és a dossziéba helyezték. De már másnap felkereste az értékesítési csoportvezető és az állítólag kirúgott ügynök, s azt mondták, sajnálatos félreértés történt, azért jöttek, hogy beszedjék az elmaradt díjakat.- Ekkor már bizalmatlan voltam, megkérdeztem, hogyan lehet ezt a biztosítást tíz év múlva felvenni, amikor a szerződésben 20 év van írva. Erre a csoportvezető azt felelte, hogy azt a szabályzat tartalmazza. Mivel én ilyet nem kaptam, megígérte, hogy elhozza nekem. Szándékosan elhallgatta, hogy 10 év múlva csak visszavásárolni lehet, ami egészen mást jelent. Sajnos sikerült elhitetni velem, hogy minden rendben van, ekkor kifizettem két hónapot, több pénzem nem volt. Az üres nyugtára pedig a csoportvezető ráírta a 4100 forint fizetendő összeget. A szabályzatot nem kapta meg, csak a csekkeket és a kötvényt, s ezek után két évig fizette a díjakat. Ekkor érdeklődésre megtudta, hogy 2017-ben jár le a biztosítás, s addig csak visszavásárolni lehet legkorábban két év múltán, de a befizetett 105 ezer forint . helyett 33 ezret kaphat vissza, mint ahogyan ez meg is történt ez év februárjában. Kereszt lstvánné úgy gondolja, tekintettel arra, hogy a befizetett összeghez csalás útján, tehát jogtalanul jutottak hozzá, a teljes kárát kéri annak kamataival együtt. Ha ez nem történik meg, feljelentést tesz, és polgári pert indít. Két évig jól működött a szerződés, mondja dr. Laklia Sándor, az OTP Garancia Biztosító Rt. megyei igazgatója. A biztosító vállalta a kockázatot, tehát ha az ügyfél meghal, egymillió forintot kellett volna a hozzátartozók részére kifizetniük. Két év után jött rá a hölgy, mondja az igazgató, hogy mégsem ilyen biztosításra gondolt. Nem világos számára, hogy miként is csapták be, hiszen megkapta a kötvényt, tudnia kellett, hogy a szerződés húsz évre szól, hiszen azért is volt 4.100 forint az induló havi díj. Ha erre az egymillió forintos összegre fele időtartamra, tehát tíz évre kötötte volna a biztosítást, akkor körülbelül kétszer akkora díjat fizetett volna havonta. Nincs lehetőség tehát sem arra, hogy tíz évre szállítsák le az időtartamot, sem arra, hogy a teljes összeget visszatérítsék. A visszavásárlásra egy táblázat ad útmutatást, amely szerint ha valaki megszüntetni kívánja a szerződést, hozzájuthat a pénzének egy bizonyos részéhez. Laklia Sándor szerint Kereszt lstvánné korábban nem tett panaszt, augusztusi levelével nem találkoztak, az első reklamációval idén januárban élt, akkor töltötte ki a visz- szavásárlásról szóló nyomtatványt, e szerint jártak el, miután nem tudják semmisnek tekinteni a két éve fönnálló kockázatukat. Az igazgató az egész anyagot átnézeti a jogászukkal, hogy minden részletet figyelembe tudjanak venni. Elmondása szerint egészen biztos, hogy a cégnek nem állt szándékában ártani, s ezt el lehet mondani az üzletkötőre is, aki nem lépett meg a pénzzel, neki az volt a dolga, hogy biztosítási szerződést kössön, s ennek eleget is tett. Biztosítás kötésekor pedig minden írásban történik, a szerződés aláírásra került, sőt az ügyfél három oldalon keresztül nyilatkozik az egészségi állapotáról. Nem lehet igaz az, hogy nem tud semmiről, s ha valamit nem ért, nem kötelezi senki szerződéskötésre, és kérhet további felvilágosítást is. A jogszabály azt mondja, magyarázza Szászt János, a Generali-Providencia déldunántúli területi ügyviteli igazgatója, hogy a biztosítási ajánlatot az ügyfél készíti. Hogy ebben részt vesz a biztosító megbízottja, képviselője, üzletkötője, az jogilag még nem változtat azon a státuson, hogy az ajánlatot az ügyfél adja a biztosító számára. Egy biztosító társaságon belül általában két szervezeti egység működik: az egyik az úgynevezett értékesítési hálózat, melynek az a feladata, hogy ezeket a potenciális ügyfeleket megtalálja, és segítsen nekik a biztosítási ajánlatot elkészítem. Az már más dolog, hogy természetesen az üzletkötőnek érdeke, hogy ez az ajánlat elkészüljön, mert ha abból kötvény lesz, akkor azért jutalékot kap. De ettől még nem változik az a jogi alap, hogy az ajánlatot az ügyfél adja, s ez minden esetben így van. Tehát, ha az ügyfél aláír valamit, annak jogi következményeit neki kell vállalnia. Azzal nem lehet mit kezdeni, ha egy idő eltelte után az ügyfél arról beszél, hogy mit is mondott neki az üzletkötő a szerződés megkötése előtt. Arra a kérdésre, hogy az ügyfél kiszolgáltatott-e egy ilyen helyzetben, Szászi János azt válaszolta, hogy a kiszolgáltatottság azért is fennáll, mert az ügyfél szaktudása többnyire elmarad attól a szinttől, amely elvárható egy magasabb biztosítási kultúrában. Nem tagadja, hogy előfordulnak olyan helyzetek, amikor az ügyfél figyelmetlenségéből vagy tájékozatlanságából fakadóan aláírásra kerülnek olyan ajánlatok, amelyekből később vita lesz, s akadt példa arra is - szerencsére egyre csökkenő számban -, amikor az üzletkötő eleve sanda szándékkal működött közre az ajánlat létrehozásában. Előfordulhat az is, mondja Szászi, hogy amikor a társaság megválik egy ilyen üzletkötőtől, az tovább áll egy másikhoz, jogilag ez ellen nem lehet mit tenni, hiszen az adatvédelmi törvény nemcsak az ügyfelek személyes adatait védi, hanem az üzletkötőkét is. A biztosító csapatának másik felét az úgynevezett belszolgálati egységek képezik, amelyeknek az a dolguk, hogy árgus szemekkel figyeljék, a bejövő ajánlatok között nincs-e valami gyanús dolog. Ez azonban nem működhet százszázalékos hatásfokkal. Szerződést csak akkor lehet semmissé tenni, állítja Szászi János, ha az ügyfél a bíróság előtt tanúkkal bizonyítja, hogy őt félrevezették. A szerződéskötést azonban két ember között zajlott beszélgetés előzi meg, tehát egy állítás és egy tagadás állhat csupán egymással szemben, az igazság így többnyire kideríthetetlen. Szászi János úgy látja, hogy amíg tíz évvel ezelőtt rendkívül alacsony volt a lakosság biztosítási kultúrája, az elmúlt években pozitív elmozdulásnak lehetünk tanúi. Hozzájárul ehhez az is, hogy egyre több ma már az a brókercég, amely független bármely biztosítási társaságtól, de minden társaság számára üzletkötőként szállíthatnak ajánlatokat. Ezek a cégek csak az Állami Biztosításfelügyelet engedélyével működhetnek, szigorú feltételek mellett. CSERI LÁSZLÓ Lehet-e hivatkozni később az ügynökkel történt négyszemközti beszélgetésre? ILLUSZTRÁCIÓ: MÜLLER ANDREA Szegény Abody Béla panaszkodott annak idején tüdőpöly- hére. Hogy neki minden kilégzéskor egy pöhölynyi tüdeje is kiszáll, s előbb-utóbb elfogy az egész. Viccnek szánta, de a tüdő megint ott van a közfigyelem fókuszában. Óva intenek attól a szakemberek, hogy a tbc feltűnő terjedéséről beszéljünk, de azt hangsúlyozzák, a szegénységgel, a rosszul tápláltsággal, az egészségtelen lakhellyel együtt járhat a veszélyes betegség. Mindegyik veszélyzónából bőven van. És nem győzik hangsúlyozni a megelőzés, a tüdőszűrés fontosságát. Kétéves a program az elöregedett 1800 röntgengép cseréjére. Eddig 144-et cseréltek le. A program teljes megvalósítására négy év alatt 18 milliárdra lenne szükség. Az első évben 1,5 milliárd, tavaly már csak 700 millió forint jutott a feladatra. Pedig volt már olyan szűrőállomás is, például Nagyatádon, amelyet néhány hónapra be kellett zárni. Oka ennek az, hogy az elavult, amortizálódott berendezések a még megengedett sugárzási szint alatti, de a szükségesnél nagyobb dózissal terhelik az emberi szervezetet. Nem tudni, a tényleges és lehetséges betegek közül hányán állnak a szűrőberendezés mögé, feküdnek alá azzal a tudattal, hogy több sugárzás éri majd őket, mint amennyit jó és korszerű berendezések használata mellett kapnának. Nem tudni, hogy amikor orvosaink a rendszeres szűrés fontosságát, kötelezőségét említik, kiket riaszt el a gépek rossz híre. Ráadásul a képernyős diagnosztika pontatlanabb, mint amit az újabb, digitális berendezések használatával elérhetnek. Számos helyen van szükség röntgengépekre. A köztudatban elsősorban a tüdőszűrőhálózatban. Ez a terület azonban nem része a gépcsereprogramnak. Pedig éppen itt lenne a legnagyobb szükség rájuk. A szűrőhálózat berendezéseit átlag közel 30 éve hasz- . nálják. A gépek 6-7 év alatt amortizálódnak. Igaz, nem olyan gyorsan, mint a lecserélésükre meghirdetett program. Annak, úgy tűnik, elég lehet két év is. PUCZ PÉTER Hős vagy ? Egy esztendő óta vagyunk tagjai a NATO nevű katonai szervezetnek. Az évforduló kapcsán most felfedem kilétemet! Jobb, mintha a káderlapomat elővennék, több százezer egykori hazafival együtt. (Inkább a múltamon legyen folt, mint a tüdőmön.) Ma már kissé hencegésnek tűnik, de egykoron, a nyolcvanas évek elején az egyik tiszt- helyettes nagyon legorombított a Magyar Néphadsereg nevű „vándorcirkusz” egyik előadása előtt. Azt üvöltötte, én vagyok a Varsói Szerződés egyesített haderőinek leglomposabb katonája. (Pedig nem is ismert mindenkit, ráadásul a modorával teljesen kihozott a béketűrésből!) Ha szerénységem akkor azt monda volna neki, hogy igyekszem NATO-kompatibilissé válni, meg sem álltunk volna az elhárító elvtársig, majd a fogdáig. Akkor most a hérosz szerepében tetszeleghetnék. De azért annyira bátor akkor sem voltam, mint amennyire rosz- szul öltözött, elhanyagolt külsejű, látens huligán. Persze, a II. világháború alatt sok magyar honvéd elindult a kommunista Szovjetunió elleni modem kori keresztes hadjáratba, később a töredékük visszajött, mint egy megbélyegzett, fasiszta nép „hitvány kutyája”. Aztán várniuk kellett néhány évtizedet, amíg kiderült, hogy az elesett katona nem ellenség, csupán áldozat. Ha bárki kérdezné, én korábban már voltam olyan gyakorlaton, ahol az akkori „imr- eralista” hatalmakat legyőzték a „szocalista” haderők. (Nem az imperialistákat a szocialisták, mert a politikai tiszt beszédhibás volt.) Nem volt kis mutatvány! Életemben akkor voltam először Ausztriában, persze némi hibával. Ugyanis, Várpalota fölött, a gyakorlótéren, vám- és útlevélvizsgálat nélkül léptünk át a sógorokhoz, ahol a helyi territoriális alakulatokra meg az olasz hegyivadászokra mértünk megsemmisítő csapást. A NATO poraiban hevert, mi pedig meg- dicsőültünk. Most már csak azt kellene eldöntenem, hős vagyok-e vagy áruló. Igaz, egyik sem szeretnék lenni, ha lehet! Portré Az adóellenőr sikerei Az adóhivatal ellenőrzési igazgatóhelyettese nem érzi rendőrmunkának feladatát. Úgy fogalmaz, hogy korrekt elszámolások felülvizsgálatát végzik. A szakmai sikerek pedig távol tartják a magánszférától. hetedik oldal HOLNAP Riport Pincékben elföldelt milliók. Ki tudja, milyen megpróbáltatások várnak az olyan pécsi lakásokban élőkre, ahol a padló alatt pince húzódik, bár sokszor a tulajdonos nem is tud róla. A mélyszinti tároló ugyanis legtöbbször nem áldás, inkább veszélyforrás. Az elmúlt 25 évben másfél milliárd forintot költöttek pinceproblémák megoldására. Portré Kircsi László oboaművész, akinek koncertjei eseménynek számítottak. így, múlt időben.- Két évtized az adóhivatal kötelékeiben. Ennyi idő alatt mintha kicserélődtek volna az adóalanyok is.- Mentalitásukban mindenképpen. Az adóhivatal jogelődjénél, az ipari osztálynál kezdtem a munkát 1980-ban. Kezdetben mindkét fél tanulta az adózás rejtelmeit, napjainkban pedig már a többség tisztességes profinak tekinthető.- Olykor mégis megpróbálják megvesztegetni az adóellenőröket.- Baranyában eddig erre nem volt példa. Én nem is megvesztegetésről beszélnék. A köztisztviselő egy meghatározott mértékig tud elmenni a tanácsadásban, vagy a segítségnyújtásban. Az már átlépi a határt, aki kiskapukat segít keresni. A tiszta út: a tisztviselő elmondja a törvény rendelkezéseit, de a döntést mindig az adózóra bízza. Addig nincs gond, amíg csak ennyi a kapcsolat a két fél között. 1 - Az adóhatóságnál szerzett információkat és tapasztalatokat a magánszférában anyagilag sokkal jobban lehetne kamatoztatni.- így helyes, hogy anyagilag. Az ember életében a pénz csak egy összetevő. Itt viszont több olyan sarokkő is elérhetővé válik, ami a jó szakmai munkához, a boldoguláshoz szükséges.- Ilyen sarokkő az oktatás is?- Igen, több, mint tizenöt éve veszek részt a felnőttképzésben, a mérlegképes könyvelők, adótanácsadók felkészítésében. Az egyetemen pedig hat éve tanítok.- Mi az, ami sikerélményt ad az adóellenőrzési munkában?- Évente egyszer számvetést készít az ember, s megnézi, hogy az eltelt egy év során mennyire volt jogszerű az elvégzett munka. A sikert az jelenti, ha a másodfokú bírósági döntések igazolják ténykedése helyességét. Személy szerint akkor is jól érzem magam, ha megyek az utcán, s az adózók, ha megismernek, nem mennek át a másik oldalra.- Mire futja még, ha kilép a számok világából?- Harkányban lakom kertes házban. Szeretek a növényekkel foglalatoskodni, s nagy túrákra indulni kerékpárral vagy gyalog a Dráva mentén. MÉSZÁROS ENDRE Nagypál Imre 1954. május 27-én született Jászapátiban. A közgazdasági egyetemet már Pécsett végezte, itt helyezkedett el a Kesztyűgyárban, majd megalakulása óta az adóhivatal dolgozója. Nős, felesége a Művészeti Szakközépiskolában tanár. Fia építészhallgató, leánya kerámia szakon végzett. )
