Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)
2000-03-21 / 79. szám
Rövid élet a szeméttárolóban Az utóbbi időszakban évente egy két alkalommal találtak Baranya megyében kukába kitett újszülöttet. A halott babák testén többnyire valamiféle erőszak nyomai is felfedezhetők. Bár a rendőrség mindent megtesz a tettes, az édesanya felkutatására, ezekben az esetekben eddig mindössze egyszer jártak sikerrel. Most szombaton a pécsi József Attila utcában talált kisfiú anyját próbálják felkutatni. Szombat dél, pilinkéző hóesés, ami cseppet sem romantikus ilyenkor március közepén. A kuka körül állók majd megfagynak a hidegben, az orvos szép hosszú télikabátja, amit a vizsgálat idejére egy autó tetejére tettek, vizessé ázott. Hát hogyne hűlt volna ki az az újszülött, akit valamikor az éjszaka folyamán hozhatott világra az anyja, hogy - egyelőre ismeretlen okok miatt és körülmények között - a 4-es számú ház kukájába helyezzen, mindössze egy asztalterítőbe takarva. A toporgó társaságtól kicsit elhúzódva áll Horváth Lajosné, ugyancsak átfagyva, aki két órával korábban, fél 1-kor fedezte fel a gyereket a konténerben.- Itt szálltam le a 21-es buszról - int a megálló felé az amúgy Pécsbányatelepen lakó középkorú asszony. - A kukába a koszos papírzsebkendőt dobtam be, és mikor hátrahúztam a tetejét, láttam, hogy a rongycsomóból egy kis karooska lóg elő. Jött arra egy nő, szóltam neki, hogy nézze meg, mi van itt. Ő is belekukkantott a kukába, és már sietett is telefonálni a rendőrségre, még szerencse, hogy itt lakik a szemközti lépcsőházban. Milyen anyák vannak, hogy verje meg őket az Isten! - teszi még hozzá, majd érdeklődik a nyomozóktól, mikor mehet végre haza, mert a férje már biztos nagyon várja. Azt, hogy az Isten vajon mennyire bünteti meg a gyermeküket elemésztő anyákat, nem tudhatjuk, ám az bizonyos, hogy az igazságszolgáltatás nem igazán tud számukra büntetést kiszabni, mivel az esetek majdnem mindegyike felderítetlen marad. Gulyás József őrnagy (első kis képünkön), a nyomozás vezetője a következőket tudatta lapunkkal:- Ha csak állampolgári segítség nincs, az anyák utolérhetetlenek. Ugyan a nyomozás első lépései közé tartozik, hogy felvesszük a kapcsolatot az illetékes egészségügyi intézményekkel, a terhesgondozóval, a védőnőkkel, de mivel majdnem mindig titkolt terhességről van szó, ők sem tudnak sokat segíteni. Ezt tényleg megerősíti Merényi Istvánná vezető védőnő is:- A biztonság kedvéért mindig végigkérdezzük a körzeti védőnőket, hogy van-e olyan gondozottjuk, aki az utóbbi napokban eltűnt, de ilyen nem szokott történni. Ebben az esetben szinte biztosra vehető, hogy a kismamát nem gondozták sehol. Az az igazság, hogy egy ekkora városban, mint Pécs, könnyen el lehet bújni, sőt sokszor még a közvetlen rokonok számára sem nyilvánvaló, hogy az illető babát vár. A mo- lettebb testalkatúakon sokszor egyáltalán nem látszik a nagy has, ráadásul most tél volt, a nagykabát mindent elrejt.- A mostani esetet illetően különösebb új fejlemények nincsenek még, várjuk az igazságügyi boncolás eredményét - folytatta Gulyás József. - Ami azért ezúttal mindenképp figyelmet érdemlő, hogy ezeket a babákat majdnem mindig hozzák valahonnan, és épp ezért alaposan, mindenféle nájlonokba, szatyrokba vannak becsomagolva. Ez a kisfiú egyszerűen egy vékony abroszba volt tekerve a méhlepénnyel együtt, és semmiféle külső sérülést nem találtunk rajta, úgyhogy nyilvánvaló, hogy a kihűlés okozta a halálát. Az a gyanúnk, hogy valaki a közelben szülhette meg, sőt az sem kizárt, hogy tán elindult vele a közeli Gyerekklinika életmentő inkubátora felé. A gyerek feje, a szája körül homokos volt azonban, így arra is gondoltunk, hogy menet közben esetleg véletlenül elejtették a kukától három méterre lévő homokozóban, aztán már nem sírt fel, és inkább ide rejtették. Az bizonyos, hogy maga a szülés nem a homokozóban történt, ott nem találtunk erre utaló jeleket. Abban az esetben, ha a rendőrség mégis megtalálná az anyát, a következő eljárás lép életbe:- Ilyenkor természetesen bizonyítani kell, hogy a gyerek az övé volt. Erre alkalmas a vérvizsgálat és különböző egyéb orvosszakértői vizsgálatok. Amennyiben minden kétséget kizáróan bebizonyosodik az anyaság ténye, jöhet a bírósági eljárás. Korábban emberöléssel vádolták a gyereküket elveszejtő anyákat, az új Btk. azonban ezt megszüntette, és most külön kezelik „újszülött megölése” címszó alatt. A kiszabható büntetés 2-8 év. Abban az egy esetben, mikor sikerült megtalálni az anyát, ha jól emlékszem, mindössze egy vagy két év felfüggesztett börtönt ítéltek meg. A bíróságnak természetesen mérlegelnie kell a körülményeket, hogy mi vezetett idáig? Dr. Adamovich Károly, a Gyerekklinika Intenzív Centrumának adjunktusa főképp elkeseredésének ad hangot a „szomszédban” történt szomorú eset kapcsán:- Tény, hogy amikor az inkubátort kihelyeztük, egy-két hétig sok híradás jelent meg róla, de aztán mintha elfeledkeztek volna erről a lehetőségről. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy a köztudatba még nem ment át ez a mentési forma. A bajban lévő édesanyáknak azt kell tudniuk erről az inkubátorról, hogy itt anonim módon hagyhatják újszülöttüket. Nagyon fontos tudni: hogyha csecsemőt találunk az inkubátorban, az semmiféle rendőrségi intézkedést nem von maga után, az anyákat (vagy bárki mást) nem kerestetjük, tettéért nem kell felelnie senki előtt. Az észrevétlen eltűnésre is van elég idő, mivel az inkubátorba beépített késleltetett csengő csak néhány perc múlva jelez, hogy jövevény került az előmelegített műszerbe. A szakorvos egyébként néhány szóban szólt arról, hogy egy újszülött még zárt helyen is, ha nincs megfelelően felöltöztetve, néhány óra alatt olyannyira kihűlhet, hogy veszélybe kerül az élete, nem ám abban a fagyos időben, amilyen a napokban uralkodott. Arról nem is beszélve, hogy a kuka levegője sűrű és állott, úgyhogy a végső halálhoz akár fulladás is vezethetett (amit alátámasztani látszik a kisbaba ellilult feje, szájából kilógó nyelvecskéje). Dr. Szabó István, a pécsi Szülészeti Klinika vezetője (második kis képünkön) a szombati történésekhez a következtéket kívánta hozzáfűzni:- Nem emlékszünk rá, hogy hozzánk az utóbbi években bekerült volna olyan asz- szony, aki intézeten kívül szült, és utóbb szorult egészségügyi ellátásra. Azt azonban tudni kell, hogy - mint az évszázados gyakorlat is mutatja - az egyedül való szülés megoldható, ám ha közben valami komplikáció lép fel, az akár halálos is lehet. Egy közeli településen egy nő a temetőben szült, vérezni kezdett, és el is vérzett a mentőben, mielőtt Pécsre értek vele. Az biztos, hogy nagyon fiatalon, vagy akkor, ha valaki először szül életében, problémák adódhatnak, míg ha valaki már sokadik gyermekét hozza világra, természetszerűen tapasztaltabb, tudja, mit kell tenni a köldökzsinórral, mikor jön elő a méhlepény. De még így is elég nagy a rizikófaktor. Szinte percre pontosan akkor, mikor a rendőrök kiemelték a halott csecsemőt a kukából, Szabó professzornál az Életmentő Zarándoklat tagjai jártak, akik tevékenységük során a művi terhességmegszakítás ellen harcolnak, és ezúttal nyilatkozatban kérték, hogy március 25-ét nyilvánítsák abortuszmentes nappá az ország szülészeti intézményeiben.- A kollégáimmal történt egyeztetés után ígéretet tettünk rá, hogy ezen a napon nem lesznek abortuszok a pécsi Szülészeti Klinikán, kizárólag azokban az esetekben, mikor a páciens egészsége vagy élete forog veszélyben. Egyébként abban mi, orvosok is egyetértünk az életvédőkkel, hogy nem a terhességmegszakítás a születésszabályozás optimális eszköze, mint ahogy ez ügyben szerintem optimális törvényi szabályozás sem készülhet. Azonban azt igenis el lehetne, sőt el kellene érni, hogy össztársadalmi összefogással, civil, egyházi és egészség- ügyi szervezetek segítségével a terhesség- megelőzés sokkal hatékonyabban működjön. Akkor bizonyára csökkene az abortuszok és az ilyen rémes, kukás esetek száma is a jövőben. MÉHES KÁROLY Bölcső és koporsó egyben: kuka a József Attila utcában illusztráció: m. a. Uj Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal KOZMA FERENC Mercedesek Szépek, kényelmesek, eleddig a legjobbak. Nem küszködnek a meredekkel, nem érzik a terhet, s a fogyasztásuk is ideális. Sokféle biztonsági rendszerrel meg extrával rendelkeznek, gyorsak, és feltehetően megérik az értük adott pénzt, hiszen alig voltak drágábbak, mint a kínálat bármelyike. Ugyanis sokféle ajánlat közül választottak az illetékesek, s akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, a Mercedes buszokkal Pécs város csak nyert. Nem is keveset. Az ember azt gondolta volna, hogy a sokat szapult helyi közlekedés (füstölő kipufogók, öreg csotrogányok, szuszogó hegymenet) járműparkjának megújítása maradéktalanul örömet okoz majd mindenkinek. De nem ez történt. Több hónappal a vételi szerződést követően (a buszok egy része már lassan túl van az első revízión) kiderült, hogy bár a csuklósok tényleg jók, a város az áldomás idején a közbeszerzési törvényt megsértette. Pontosabban fogalmazva: akad aki állítja a törvénysértést, akad aki tagadja. Majd kiderül: az országgyűlés közbeszerzéseket vizsgáló bizottsága eldönti, hogy kinek van igaza, s ha a törvénysértés tényleg megtörtént, akkor azért felelni kell. Ekként van rendjén. Igazából nem is foglalkoztam volna a dologgal, ha nem hallatszanának az ügy kapcsán a buszokkal kapcsolatos egyéb, a lényeg szempontjából kevésbé fontos, ám meglehetősen rossztű megjegyzések. Jelesül, hogy igazából nem is a városi közlekedésre tervezett, hanem elővárosi buszokról van szó, meg hogy a gyártó nem vette figyelembe (?) a gépjárművek kialakításakor a hazai tömegközlekedési viszonyokat, tehát valójában ránk sózta a Merőiket. Nem vagyok közlekedési szakember, inkább csak az utóbbi tízéves demokrácián edződött átlagpolgár. Tudom, hogy mi a politika, és hogy időnként merről fúj a szél. S nem is nekem kell megvédenem a buszokat. Ezért csak annyit kérnék a tisztelt olvasóktól, hogy próbálják elképzelni azt a szituációt, amint a Mercedes gyár konstruktőrei a magyar viszonyokat elemezve próbálnak buszokat tervezni. MÉSZÁROS ATTILA _______________ Po ntosság •Legjobb, ha mindenki elmegy előre egy önkéntes utánképzőre. Beül a tanfolyamra - arról egyelőre nincs információ, hogy a saját elhatározásból vállalt fejtágító ingyenes-e -, majd még egyre, a harmadikra. Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy közlekedési morálunk szelíden fogalmazva is csapni való. Másként szólva a szabályok ellen durván vétők ellendrukkere vagyok: büntessék, mégpedig szigorúan azokat, akik mások életét, testi épségét veszélyeztetve hajtják autóikat. Ez a következő év januárjától bevezetendő pontrendszer azonban sehogy sem tűnik zseniáhs megoldásnak. Mint ismert, a szabályok ellen vétők kartonjára felkerülnek a fekete pontok, s ha valaki eléri a 18- at, számolhat jogosítványa legalább fél évre történő elvesztésével. A kiszabott idő eltelte után pedig csak akkor kaphatja visz- sza, ha részt vesz a kötelező utánképzésen. Ez viszont biztos, hogy vaskos összegbe kerül. Ám egyelőre nem tudni, hogy mennyi pontot ér a megengedett sebesség túllépése, a szabálytalan előzés, az ittas vezetés, a tiltott helyre behajtás, és a többi, gyakori szabálytalanság. Annyit azonban az új rend kialakítói előre megüzentek, hogy aki a 14-et eléri, figyelmeztetik, jó lesz vigyáznia. Ha pedig még jobban akar vigyázni, helyes, ha itt, a szakadék szélén, önként beül az utánképző tanfolyamra. Ez ugyanis jó pontokat hozhat. Csakhogy azt sem tudják még az illetékes szakemberek, hogy mennyi lesz ez a jó pont. Csak egy biztos sarok van: a 18. A „végösszeg" tehát adott, hogy miből áll össze - összeadva és kivonva -, már nem lehet tudni. Mint amikor kimegy a diák a táblához, a tanár azt mondja neki, itt a végeredmény, csinálj vele valamit fiam, aztán majd eldöntőm, erre gondoltam-e. Ezért okos előre beülni az önkéntes utánképző tanfolyamra. Meglehet, egy ittas vezetést, két balra kanyarodni tilost, plusz egy sebesség-túllépést nullázhat le az autós. Ha pedig teljesen átmegy pluszba, azt csinál, amit akar. Csak pontosan kell számolnia. hetedik oldal Portré HOLNAP Riport A kijózanító esélytelenség horrorja. Pécs Önkormányzata 1997 nyarán hozott döntésével bezárta a detoxikálá állomást. Azóta más lehetőségek híján a belgyógyászati ügyeletekre szállítják a mentők a részegeket. A pécsi belgyógyászati ambulanciákon a gyógyító munkát és a betegeket veszélyeztető jelenetek zajlanak hétről hétre. Portré Tolvaly Ernő a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Festő Tanszékének a vezetője, Munkácsy-díjas festőművész. Kromek tanár úr Hogy is mondjam? Eredményekben és örömökben gazdag tanári pálya áll mögötte, s talán arra lehet a legbüszkébb, hogy több tucat orvos, gyógyszerész, vegyész, pedagógus került ki a „kezei alól”, köztük egyetemi tanárok, profesz- szorok, a tudományos élet neves szaktekintélyei. Az utóbbi néhány évben 14 tanulója jutott el a diákolimpiára, s egyikük Ausztráliában aranyplakettet kapott.- Nos, ki és mi a diák az ön számára?- Az az emberke, aki szeretne minél többet megtudni a világról.- A kémia többnyire a nem szeretem tantárgyak közül való.- Meglehet. De ha jobban belegondol az ember, akkor rájön, hogy az általános műveltség manapság legalább ötven százalékban a reálismeretekből áll, tehát ezért a kémiához is illik valamelyest ko- nyítani. Legalább annyira, hogy benne van az erkölcsi ítéletem, ezzel honorálom azt az akaratgyengeséget, amit tapasztalok. Ugyanis ha törekszik, ha szeretne többre jutni a diák, de mégse megy neki, én sem buktatom meg.-Mi a tanári hitvallása?- A tanulókat nem kímélni, pá- tyolgatni, hanem terhelni kell, hi- Számomra egy csoda. Hiszen eleddig any- nyira megszoktam már, hogy a tanár-diák sikerek után a Pécs városi jutalmazáskor úgy jár a pedagógus és a tanítványa, mint a tájékozatlan idegenek -egy matrózkocsmában, amint éppen például józan ésszel fel tudjuk fogni azt, hogy mit jelent egy cián- szennyezés. És nem kell mindenkit kémikussá tenni. Akad ugye az osztályozási skálán négyes, hármas, sőt kettes is.-És az elégtelen.- Ha én adom, akkor azt nem csak a kémiáért adom. A jegyben Kromek Sándor kémiatanár Salgótarjánban született 1937-ben. Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát. Ma már nyugdíjasként oktat a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában (1962-ben lépett be az intézet kapuján) és hat éve a Pécsi Tudományegyetem tanára is. szén nem azért jönnek középiskolába, hogy édes semmittevésben éljenek négy-öt évig. Nekünk magyaroknak nincs másunk, csak az eszünk - s ha erről megfeledkezünk, úgy járunk mint az indiánok: a tüzes vizet és a dörgő pálcát kapjuk a civilizált Nyugattól ajándékba, s felolvadunk a nemzetek nagy kohójában. És mindig harcoltam - már amennyire az erőmből tellett - a különféle tananyagcsökkentések ellen.- A Richter Gedeon-díj? szembeköpik őket. Legutóbb az ausztráliai siker fényében ezerezer forintos élelmiszer-utalvány- nyal aláztak meg bennünket. A Richter-díj valóban elismerés: az indoklásban az állt, hogy egy életmű elismerése. KOZMA F. v I )
