Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-20 / 78. szám

2000. Március 20., hétfő HATTER RIPORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal A falu, ahol megállt az idő hetedik oldal Úgy tűnik, Gyöngyfán minden rendben van. Általános vélekedés szerint a ki­rályegyházi körjegyzőségről szinte tökéletes jegyzőkönyvek érkeznek a Köz- igazgatási Hivatalhoz. A falu ellenzéke szerint azonban ez csak a látszat, és va­lójában súlyos gondoktól terhes a község, akár még törvénytelenségek is történ­hettek. Nemrégiben Gyöngyfa falugondnokot választott: nem mást, mint a pol­gármester fiát. Gyöngyfa pár héttel ezelőtt falugondnokot választott. A Szociális és Családügyi Minisz­térium szerint is igen fontos feladatot a falu­gyűlésen a polgármester fiára bízták. Állítólag a tény, hogy falugondnok-vá- lasztás lesz, kint volt a hirdetőn, erről azon­ban csak kevesen tudhattak - mondja a falu ellenzékének szószólója, Németh Istvánná. Marika azt gyanítja, hogy az egész történet le volt játszva előre, azaz a polgármester azt akarta elérni, hogy ezt a pozíciót is olyan ember töltse be, akiben teljes mértékben megbízhat. - A szavazás botrányos volt - folytatja Németh Istvánné -, rögtön az ele­jén azzal kezdte Kovácsevics László polgár- mester, hogy válasszunk, de azt sem tudtuk meg, miért, és azt sem, hogy pontosan mi a dolga egy falugondnoknak. Végül fölhívta a szomszéd magyarmecskei polgármester asszonyt, ő mutatta meg egy anyagban, hogy milyen komoly és felelősségteljes fel­adat hárul arra, aki ezt a funkciót betölti. Horváth Gézáné, a magyarmecskei pol­gármester nem túl vidám mostanában. Az­zal, hogy Gilvánfát területileg hozzájuk csa­tolják, elég gondot okoz a szépen fejlődő fa­lunak. Annak azonban örül, hogy én kivéte­lesen nem erről faggatom. Vaskos iratköte- get rak elém, amely részint a minisztérium útmutatását tartalmazza, részint pedig a magyarmecskei falugondnoki feladatokat. Részletesen kidolgozott, okos tervek. - Már meg is választottuk a falugondnokot, egy fő­iskolát végzett fiú vár arra, hogy munkába állhasson. Nagy segítség lesz - mondja -, igen nagy terhet vesz le a polgármester vál­láról. Azon ő is csodálkozik, ami Gyöngyfán történt. A szomszéd községgel amúgy nincs épp a legjobb viszonyban (lásd keretes írá­sunkat), ebbe az ügybe azonban nem kíván beleszólni. - Marika megkérdezett arról, hogy milyen feltételei vannak a pályáztatás­nak, és milyen feladatok hárulnak a falu­gondnokra. Ennyit tudtam neki segíteni. Az biztosnak tűnik, hogy Gyöngyfán nem úgy csinálták a dolgot, ahogy kellett volna. A 132 lelkes Gyöngyfán mintha megállt volna az idő. Évek óta csak romlik a házak állaga, különösebb fejlesztés egyáltalán nem volt. A falunak azonban van egy mikro­busza, ezt ma a polgármester használja. Né­meth Istvánné szerint nem csak arra, amire Másfél milliós tartozás Amikor a magyarmecskei iskola négy évvel ezelőtt átvette Ki­rályegyházáról a gyöngyfái gyerekeket, Gyöngyfa önkormány­zata az első évben - a törvényben előírt módon - fizetett az oktatásért. 1997-ben azonban már „elfelejtettek" finanszíroz­ni, és ez a következő két évben sem változott. 1997-böl 729.000 forintos, 1998-ból 449.000 forintos, tavalyról pedig 344.000 forintos hátraléka van Gyöngyfának. Horváth Gézáné már nem nagyon bízik benne, hogy a szomszéd köz­ség magától kifizeti a több, mint másfél millió forintot. Aligha­nem kénytelen lesz jogi útra terelni az ügyet. kellene, hanem gyakran magáncélra is. A buszt azért vásárolták pályázati pénzből, hogy a gyerekeket Szentlőrincre iskolába szállíthassák, ma azonban délutánként a Pé­csett dolgozókért is elmegy Kovácsevics László. Az iskola-ügynek komoly előzményei vannak Gyöngyfán. Korábban a gyerekek Királyegyházára jártak. Pár évvel ezelőtt azonban óriási botrány kerekedett, amikor kiderült, hogy a gyerekek nem kapnak ebé­det, és haza sem engedik őket, hogy otthon egyenek. Ekkor több szülő úgy határozott, azonnal kiveszi a gyere­keket az iskolából, és átíratja a közeli Magyarmecskére. Sze­rencsére ott azonnal fo­gadták őket. Később pá­ran mégis inkább amel­lett voksoltak, hogy Szentlőrincre járjanak a gyerekek, és hiába jár be a faluba iskolabusz, hiába építették ki a falu elején a buszfordulót, az önkormányzat úgy döntött, ahhoz, hogy a gyerekeket az iskolába szállíthassák, mikro­busz kell.- Hogy ez a mikro­busz gyakran Kapos­várra is elmegy, mert ott lakik a polgármester bátyja, az csak nagyon kevés embert izgat a faluban - panaszolja Németh Istvánné. - A gond az, hogy hiába szólunk mondjuk, az Állami Számvevő- széknek, hogy vizsgálja meg, jogszerűen működik-e minden a településen, mire el­jutnak Gyöngyfára, akár két-három év is el­telhet. Pedig ideje lenne az önkormányzat kör­mére nézni.- A polgármesternek az a célja, hogy hosszú távon ő maradhasson az első ember a faluban, ezért azokra számít, akik a lekö­telezettjei. Sokan élnek segélyből Gyöngy­fán, a segélyt pedig az önkormányzattól kapják. Nekik is az a jó, ha a mostani állapot marad. Sajnos - teszi hozzá - sok remény nincs a változásra, mert kevesen vagyunk, akiknek nem tetszik az, ami történik. Persze ehhez az kell, hogy a Közigazgatá­si Hivatal ne emeljen törvényességi kifogást a választás kapcsán. A falugyűlésről készült jegyzőkönyvbe mindenesetre bekerültek Németh Istvánnénak a helyszínen elmon­dott kifogásai. Ezt Marika a körjegyzőtől, dr. Királyné Szabó Rozáliától tudta meg.- Úgy tudjuk, hogy a körjegyző formailag szinte mindig a legtökéletesebb jegyzőköny­veket küldi be a Közigazgatási Hivatalba, ezért a látszat az, hogy itt minden a lehető legnagyobb rendben van. A papírokon sem­mi nem látszik, a polgármesternek pedig csak az a dolga, hogy a nevét az irat aljára kanyarintsa. En mindenesetre sosem fúrtam a körjegyzőt a háta mögött, ha valami gon­dom volt, mindig egyenesen megmondtam A falu kútjai arzénos vizet adnak FOTÓ! TÓTH LÁSZLÓ A falugondnoki állás pedig vélhetően má­sokat is érdekelt volna, olyan fiatalokat, akik nem tartoznak a pol­gármester elkötelezett­jei közé. Csakhogy ők sem tudtak a lehetőség­ről, így megpályázni sem tudták az állást. Könnyen lehet, hogy ami most van a falu­ban, az is törvénytelen - folytatja Marika. - A polgármester ugyanis betegsége miatt nem is vezethetné a mikro- buszt, a fiának pedig - aki most azzal, hogy elnyerte a falugondno­ki megbízást - nincs még meg a megfelelő jogosítványa. neki - folytatja Németh Istvánné. Látszik, hogy napokig tudná sorolni a falu ügyeit, az arzénes víztől kezdve az önkormányzat „sa­ját finanszírozású” bulijain át a teljesen le­robbanó épületekig. Amikor arról faggatom, hogy miért vállal­ja föl azt a szerepet, hogy szinte szélmalom­harcot folytatva küzdjön az általa feltétele­zett visszaélések és furcsaságok miatt, azt mondja, azért, mert valakinek szólnia kell. - Különben hová jutunk? - kérdezi. Most legalább azt szeretné elérni, hogy ne a polgármester fia legyen a falugondnok, aki szerintük egyértelműen alkalmatlan a feladatra. Az érdekképviselet egyébként a család­ban nem szokatlan, Marika férje ugyanis a Tejtermelők Baranya Megyei Egyesületének vezetője, akinek nevével az elmúlt napok­ban gyakran találkoztunk. Némethéknek most ezzel is van elég gondjuk, csoda, hogy egyéb ügyekre jut energia. Dr. Királyné Szabó Rozáliát keresem. Még azt sem tudja, hogy miről akarok vele beszélni. Egy, a Dunántúli Naplóban az is­kola-ügyről korábban megjelent cikkre hi­vatkozik. Azt mondja, mivel az szerinte nem fedte a valóságot, nem hajlandó sem­milyen információt adni. Nem érdekli sem a tájékoztatási törvény, sem az, hogy most éppúgy kifejthetné a véleményét. Lecsapja a telefont. Kovácsevics László hasonlóképp elutasí­tó. Az indok ugyanaz. Nem válaszol egyet­len kérdésre sem. Gyöngyfa, 2000 márciusa. LENDVAI DÁVID KOZMA FERENC Vesztegetés Magyarország a nemzetközi korrupciós skálán meglehető­sen előkelő helyen van. Hála a privatizáció menetének, a köz- beszerzési beruházásoknak, egyebeknek. Mondjuk, a közer­kölcsöknek. Igazából minden­kit és mindent meg lehet ven­ni, csak elegendő pénz legyen hozzá. Mert az beszél, ugye. A korrupció egyik szép sze­lete az adófizetők pénzéből fo­lyó köz-építkezések (közmű­vek, középületek, közterek, közutak és közegyebek) kivite­lezésének megszerzése. Az ál­lami-önkormányzati megbízás a legzsírosabb falat. Jól tudja ezt mindkét fél (a megbízó és a vállalkozó), s ekként igye­keznek is mindent megtenni azért, hogy mindketten ha­szonnal vegyék az akadályt. Ide is csurranjon, oda is csep­penjen. Az ügyintéző rutinján és tehetségén múlik, hogy mi­ként vonja be utólag az egé­szet a törvényesség mázával, hogy se rá, se a vállalkozóra ne vetődjék a megvesztegetés árnyéka. Nem állítom persze, hogy minden közbeszerzés pá­lyázat és megbízás mögött ke­nőpénz van - az ilyen korrup­ciós ügyekről a lehető legrit­kábban szoktak az érintettek közös sajtótájékoztatón beszá­molni -, de azért teljesen hü­lye sem vagyok. A napokban a bíróság első fokon pontot tett az 1996-os, úgynevezett fővárosi városházi vesztegetési ügy végére, mely­ben az ügyintézők (az egész önkormányzati iroda!) annak adott kivitelezői megbízást, aki többet fizetett azért. Pfuj, de ocsmány dolog! No, de végre, szűk négy év alatt (!) csak megszülték a bírák is az ítéle­tet, amely során a töredelmes bevallásokat is figyelembe vé­ve, néhány elkövető nagyon „megjárta". Ugyanis a legsúlyo­sabb büntetés 8 hónap (!), és az is felfüggesztve. A korrupció megítélése min­denkor olyan egy társadalom­ban, amilyen éppenséggel az adott társadalom állapota, amilyenek vagyunk mi. Napja­inkban erre a szerény ejnye- bejnyére telik (ami ellen az ügyész megszokásból súlyosbí­tásért fellebbezett), s amiből re- mélefn, nem válik precedens a magyar jogban, s a Legfelsőbb Bíróság illetékes kollégiuma sem ajánlja hosszú távra, köte­lező zsinórmértékként. CSERI LÁSZLÓ ________________________ Se hal, se hús Most, hogy túl vagyunk a nem­zeti ünnepen és a velejáró díj- esőn, jó darabig várhatunk arra, hogy magyar ember kitüntetést kapjon. Az újabb Kossuth- és Széchenyi-díjak csak egy év múl­va esedékesek, de már most sem árt gondolkodni azon, kik is jö­hetnek szóba legközelebb. Persze, lesz addig még au­gusztus 20. és október 23., de . nem feledkezhetünk meg a kö­zelgő sydneyi olimpiáról, amely érmeket ígér. Persze, csak azok­nak, akik megküzdenek érte, ott már senki sem mondhatja, hogy egy-egy aranyéremnek politikai felhangjai lennének. A legizgal­masabbnak a biatlon bizonyul majd, mert annak úszószámát olyan folyószakaszon rendezik, amely cápáktól hemzseg. A he­lyi sajtó ugyan tréfásan azt írja, hogy ez nem jelenthet gondot, a versenyzőknek gyorsabban kell úszniuk a cápáknál. Igen ám, de a teljesítendő hossz 1500 mé­ter, s ezen a távon a cápák leg­alább egy jobb benyúlással gyor­sabbak. Az is elképzelhető, hogy mire a versenyzők kimásznak a vízből, már nem lesz lábuk, amivel a kerékpárt hajthatnák, s ez a tény 40 km-en át hátrá­nyosan érintheti őket, nem be­szélve az utána következő futás­ról Visszatérve az olimpiáról a kitüntetésekre, nem hallgathat­juk el azt az értesülésünket, hogy a Független Kisgazdapárt meghívására Habsburg Ottó március 15-én Kübekházán mondott ünnepi beszédet az 1848-49-es magyar szabadság- harcra és forradalomra emlékez­ve. Ezzel összefüggésben aMIÉP fővárosi frakciója együttérzésé fejezte ki a Független Kisgazda- párttal, „mert Habsburg Ottó személyében sikerült megtalálni­uk a kisgazdák köztársasági el- nökjelöüjé”. Éppen ezért a MIÉP fővárosi frakciója javasolja az FKgP-nek, hogy október 6-án Habsburg Ottót terjesszék elő a Kossuth- és a Széchenyi-díjm, va­lamint a Magyar Corvin-láncra Egy Kossuth-díjas Habsburg első hallásra ugyanolyan képte­lenségnek tűnik, mint egy lábat­lan aranyérmes triatlonista, de végül is mindkét variáció elkép­zelhető. Hacsak nincs egy auszt­rál-román aranybánya a folyó közelében. Mert akkor se hal, se triatlonista Marad Ottó a Kos- suth-díjával. hetedik oldal HOLNAP Riport A kijózanító esélytelenség horrorja. Pécs Önkormány­zata 1997 nyarán hozott döntésével bezárta a detoxikáló állomást. Azóta más lehetőségek híján bel­gyógyászati ügyeletekre szállítják a mentők a része­geket. A pécsi belgyógyásza­ti ambulanciákon a gyógyí­tó munkát és a betegeket ve­szélyeztetőjelenetek zajla­nak hétről hétre. Portré Kromek Sándor kémiatanár „keze alól" már több tucat orvos, gyógyszerész, ve­gyész, pedagógus került ki. A tanulókat nem kell kímél­ni, pátyolgatni, mondja. Portré A polgármester fákat gyűjt Hamarosan gazdasági mérnök diplomát szerez a gödöllői egyetemen. Pályája meglehetősen a pénzügyi területhez kötődik. 1990-ben saját adótanácsadó és könyvelő céget alapított, és azt vezette az 1994-es polgármesterré válasz­tásáig.- A Balaton vonzotta Marcaliból Fonyódra?- Nem, és nem is Marcaliból. Valójában Niklán éltem, a Berzse­nyi-múzeum és a templom szom­szédságában nevelkedtem. Bará­tom a plébános és az egyik Ber­zsenyi lány férje, báró Ungár Ká­roly volt. Fonyódra úgy kerültem, hogy a nyári szezonban Bogláron egy vendéglátócégnél dolgozva megismerkedtem feleségemmel, aki fonyódi. Egy évre rá összeha- zásodtunk. Nejem kozmetikus vállalkozó. A nagyobbik fiunk in­formatikus mérnök, az ifjabbik el­ső éves főiskolás.- Miért választotta a pénzügyi pályát? Véletle­nül. Vegyész szerettem volna lenni, de az osz­tályfőnököm elfelejtette el­küldeni a jelentkezési lapomat a Veszprémi Vegyipari Technikum­ba. így a közeli Marcali Közgaz­dasági Technikumba kerültem be.- Nem próbált később váltani?- Semmi bajom nem volt a pénzügyi vonallal. Ám amikor én elkezdtem, ez a szakma még nem tartozott a megbecsültek közé. De gondoltam, hogy ennek is eljön majd az ideje.- Polgármesteri hitvallásában milyen szerepe van a pénzügyek­nek? Szigorú revizor? Francsics Zoltán 1952-ben született Marcaliban. Mérlegképes könyvelői képesítést szerzett, és számviteli főiskolát végzett. 1973-ban a Fonyódi Nagyközségi Tanácson pénzügyi előadó­ként kezdte. Legutóbb a Somogy Megyei APEH-nél 1990-ig főre­vizorként dolgozott. 1994 óta Fonyód város polgármestere.- A bajok egyik legfőbb forrása a pénzhiány. Ha rendben vannak a pénzügyek, az már fél siker. Előde­immel ellentétben nekem sikerült megoldanom, hogy mind egy csó­nakban és egy irányban evezzünk a városházán. Szorgalmazásomra megkezdtük a csodálatos fekvésű város tervszerű szépítését. A szubmediterrán jellegét hozzá illő növényzet betelepítésével is hang­súlyozzuk. A mediterrán növények több száz évig megmaradnak. Úgy hogy már ezzel is maradandót al­kotunk. Magas színvonalú üdülő­településsé sze­retném fejleszteni Fonyódot, de úgy, hogy megőrizze kisvárosi jellegét és nyugalmas kényelmét.- Hobbi?- Magánemberként is szorgal­mas kertépítő vagyok. Pihentet a kert szépsége. Sajnos, a polgár- mester elfoglaltsága most meglát­szik a kertemen. De nagyon szép mediterrán növényeim vannak. Gyűjtöm a fákat. Olaszországból is hozattam csemetéket, és minden évben legalább egy növénykülön­legességet elültetek. Ezzel példát szeretnék mutatni. DUNAI IMRE ) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom