Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)
2000-03-19 / 77. szám
2000. március 19. ★ ARCKÉP ★ 7 nekik, s nem tudnak rá válaszolni. Miket tart ön valóságos kérdéseknek? V. A. - Ilyen például az, ha valaki a másikat a valóságos Isten-tapasztalatáról kérdezi, vagy a személyes gondokról, a vergődésekről, a kisebbrendűségi érzésekről, szorongásokról, de említhetném az egzisztenciális kérdéseket is. Csak negyedrangú lehet például az egyházi adó fizetése. ' Sokkal lényegesebb az, hogy ki miért nem jár templomba. KtH - S fordítva is. V. A. - Igaz, mert az sem mindegy, hogy ki miért megy a misére. Egy lelkipásztornak ezért célszerű meggyőződnie arról, hogy valójában kik is ülnek a hívek között. EH - Pedig hallottam már papoktól, főleg az utóbbi időben, hogy a megtért bárány is a mi bárányunk. V. A. - Magam is azt gondolom, hogy bárki bármikor visszatérhet, hiszen Isten meghívása vagy visszahívása nem köthető időhöz, de nekem, a lelkipásztornak tudnom kell, hogy kik is hallgatják az igét. Mert nem az a fontos, hogy ki ki volt korábban, hanem az, hogy életmódjával most tudja igazolni, alátámasztani: visszatérése őszinte, belső hitből fakad. ram - Ez a belső hit a papok esetében eleve megkérdőjelezhetetlen. Néhányon talán emiatt érzik ágy, hogy joguk van a politikába való beleszólásra is. Róluk mi a véleménye? V. A. - Rendkívül egyszerű, ugyanis a kánonjog megtiltja a hivatásban élő püspököknek, papoknak, lelkészeknek a párt- politikai tevékenységet, mivel a szószék kizárólag az igehirdetésre való, s nem politizálásra. K3I - Álláspontjával ugye kisebbségben van a katolikus egyházon belül? V. A. - Nem gondolnám, hiszen ha tiszteljük saját előírásainkat, akkor ahhoz igazodnunk kell, másrészt véleményünk kifejtésére számos lehetőség kínálkozik még. Azért az fontos, hogy a pap megtartsa függetlenségét, kellő távolságát mindenkitől, hogy mindenkit megszólíthasson. Az egyháznak ugyanis mindenkihez küldetése van. MM - Ezt azért gyakrabban is hangsúlyozhatnák, mert helyenként és időnként egyáltalán nem lehet érzékelni. V. A. - Kétségtelen, hogy az elmúlt tíz esztendőben, amikor a szabadság már lehetővé tette, elmulasztottuk visszahívni a híveinket, akik egyénileg, csoportosan, adott esetben tömegesen elszakadtak az egyháztól. Ennek a visszahívásnak persze feltételei is vannak. Ktíi - Mik lennének azok? V. A. - Végig kell gondolni a kereszténység lényegét, annak összefüggéseit. Eldönteni, hogy valóban akarom-e a keresztényi gyakorlatot vagy sem. Ez ugyanis nem tagdíj kérdése, ha- nem hité és meggyőződésé. 153 - Témát váltva megkérdezem azt is, hogy személy szerint hisz-e a papi nőtlenség fenntarthatóságában a XXI. század küszöbén? V. A. - A jövő bármit hozhat, ám jelenleg erre felelős egyházi vezető nem gondol.- Pedig - kedvező változás esetén - csökkenhetne a népességszám fogyása is. V. A. - Azért én azt gondolom, hogy nem ez oldaná meg a nemzetnek ezt a problémáját. KlM - Pedig eltörlése hozzájárulhatna az utánpótlás biztosításához, hiszen az is komoly gondot okoz önöknek, hogy kevés papjuk van. V. A. - Ez igaz.' A római katolikusoknál valóban nagy gond. BÜ9 - Éppen ezért kellene talán ezen is, máson is változtatni. V. A. - Vannak ilyen törekvések, új teológiai utak. Egy élő közösségben ugyanis, amiben Isten él, mindig szükséges a közösségre vonatkozó kapcsolatok újragondolása. Csak egyetlen példát mondok. Nem hinném, hogy az Úr Palesztina sivatagában olyan öltözékben járt, mint amiben én itt. A külsőségek szerintem nyugodtan igazíthatók a kor igényeihez. Km - És még mi? V. A. - Elmondhatom, hogy újra kell gondolnunk a gazdagokkal és a szegényekkel való kapcsolatunkat. Mint ahogy a hatalommal is, mert megszoktuk, hogy négy évtizedig csak egy párt volt. Ma több van. Ez ezzel társul, az amazzal. Ki kell dolgoznunk a velük való megfelelő S olattartás módjait.- Ez még nem történt meg. V. A. - Sajnos nem. Pedig a megváltozott körülmények között ki kellene nyilvánítanunk, hogy miként viszonyulunk a pártokhoz. Keresztes hadjáratot trombitálunk össze? Belépünk az egyikbe? S akkor mit csinálunk, ha szétesik? Sajnos azt látom, hogy erre nagyon kevesen gondolnak, s ez baj. mm - Gondolom, ezzel a nézetével sem arat osztatlan sikert. V. A. - Valóban felhánytorgatták már, s akadnak, akiknek az őszinteség megbocsáthatatlan. Kdl - Ezt nevezhetjük a főapát fő bűnének is? V. A. - Inkább azt szokták annak tartani, hogy mindenkivel hajlandó vagyok szóba állni a párbeszéd érdekében, amit nagyon fontosnak tartok. Meggyőződésem, hogy bajaink nagy része kommunikációs zavarokból adódik. Ktti - Erről jut eszembe, hogy most én is hibáztam. Önről, az emberről akartam megtudni minél többet, s közben egészen másról faggattam. V. A. - Ne törődjön vele! Az én életem amúgy sem olyan fontos, hiszen másokért élek. Palásti Péter Mások mondják róla Karl-Josef Räuber apostoli nuncius, a Vatikánváros rendkívüli és meghatalmazott nagykövete:- Várszegi Asztrik Imrét O.S.B., Culusi címzetes püspököt, pannonhalmi főapátot e minőségében a közelmúltban újraválasztották 9 évre. Ő megfelel a Szent Benedek szabályzata által bemutatott apátképnek. Mint ember kedves, ugyanakkor határozott, aki a Máté evangéliumában szereplő házigazda, kincseiből elő tud húzni újat és régit egyaránt. Körültekintően tud bánni a lelki és világi dolgokkal. Lelkileg és emberileg érett, az egyes helyzetek közt különbséget téve tud cselekedni olyan elöljáróként, aki él a „disrectióval”, mint a Szentlélek ajándékával, mely képessé teszi az embert, hogy a különböző helyzetekben helyesen döntsön, illetve megfelelő tanácsot adjon. Kálmán Attila, a Magyarországi Református Egyház világi elnöke: ■- Nagyon régóta ismerem Várszegi Asztrikot. Találkoztam már vele középiskolai tanárként, turistaként, államtitkárként, magánemberként, a református egyház egyik vezetőjeként. Roppant kedves, közvetlen volt mindig. Teljesen nyitott, nagy műveltségű, szimpatikus egyéniség. Olyan ember, aki méltán népszerű a diákok és a bencések körében. Modern gondolkodású, naprakész információkkal rendelkező püspök, aki személyesen is sokat tett azért, hogy Pannonhalma építészeti értékei mellett a hitélet is megújuljon, tovább erősödjön. Krstic Daniló, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye püspöke:- Asztrik főapát papi megjelenéséből örömteli lelkiség sugárzik. Az első évezred kereszténységének szilárd benediktiánus egyensúlya ragyog belőle. Nem tudhatjuk, hogy Asztrik főapát püspök úr mennyire tudatosan cselekszik a bencés hagyomány szellemében, de viselkedése Kasszián Szent János és Lerinói Szent Vince egyházatyai jóságát sugározza. Ő is az Istenhez igyekszik hasonlóvá válni, ahogy az Isten Fia parancsolta nekünk: „Legyetek tökéletesek, amiként mennyei Atyátok is tökéletes.” Várszegi Asztrik különös világban él. Isten közelében, de itt a Földön. Több ő, mint egy a hívők közül. Pap. Pontosabban bencés szerzetes a XX. század utolsó évében. Még pontosabban pannonhalmi főapát és püspök. Címe: Pannonhalma, Vár u. 1. Névjegy Született: Sopron, 1946. január 26. Szülei: Várszegi Ferenc és Horváth Rozália Testvére: nincs Iskolái: Hittudományi Főiskola; ELTE, történelem-német szakon tanári diploma; a történelemtudományok doktora Egyházi pályafutása: 1971-ben szentelik pappá; 1985-től főmonostori perjel; 1988-tól esztergomi segédpüspök, a Központi Szeminárium rektora és a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia titkára; 1991-től pannonhalmi főapát Hobbija: szívesen hallgat zenét, de időnként kerékpározik is 1999-től a Total Film című folyóirat főszerkesztője Otthona az a csodálatos épületegyüttes, ahova kirándulók százezrei járnak, ám őt csak kevesen láthatják a hittel átitatott falak között. Pedig nem zárkózik el az emberek elől. Épp ellenkezőleg. Értük él, értünk dolgozik. Csak egészen másként, mint egy orvos, egy kutató vagy egy államférfi. Erős egyéniség, szókimondó gondolkodó. Ktlfll - Őszintén bevallom, azzal akartam kezdeni a beszélgetést, hogy miért választotta a papi hivatást, ám olvastam, hogy nem szereti ezt a kérdést. Nem is teszem fel. Megértem, hogy önt erősebben érintette meg Isten, mint másokat. Először mikor? V. A. - A pontos időpontot nem tudom. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy szerettem hittanra járni. Édesanyám pedig azt is mesélte, hogy gyerekként sokszor magamnak miséztem. Kill - Hol történt mindez? V. A. - Sopronban. Ott élt a családom, én is ott születtem, mert édesanyám nem akart Németországban világra hozni, ahova a háború sodorta őt is apámmal együtt. Sajnos nem lehettünk sokáig együtt, szüleim korán elváltak, de mindkettőjükkel harmonikus maradt a kapcsolatom. KV:TI - Nagyon meglepődtek, amikor közölte velük életre szóló elhatározását? V. A. - Gondolhatja. Ők viszont megértették, mások kevésbé. A botrány akkor tört ki, amikor 1964 elején az egyetemi jelentkezések időszakában valaki besúgta a Berzsenyi Gimnáziumban, hogy bencés szerzetes akarok lenni, pedig a bölcsészkarra is jelentkeztem. mm - Ami ezután következett, az komoly megpróbáltatás lehetett abban az időben. V. A. - Ne is beszéljünk róla! Szerencsére elmúlt. B3I - Magam is azt gondolom, hogy ön azon egyházi vezetők közé tartozik, akiket jobban érdekel a jelen és a jövő. V. A. - Pontosan. Kill - Olvastam a Lengyel Lászlóval közösen készített Beszélgető-könyvecskében, hogy megítélése szerint azért kérnek számon a papok formákat és papírokat, mert félnek a párbeszédtől. Attól, hogy valóságos kérdéseket tesznek fel i FOTÓ: HARASZTI NORBERT A vendégkönyv máris a történelem Ipnvnmata
