Új Dunántúli Napló, 2000. március (11. évfolyam, 60-88. szám)

2000-03-08 / 67. szám

*1 2000. MArcius 8., szerda HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Amikor a lélek a testen kívülre kerül Többször is átgondolva a dolgot, magamnak is föltettem a kérdést: vajon sza­bad-e egy szívműtétről tudósítani, a riportírás eszközeivel bevinni a műtőbe az olvasót, és élménnyé tenni azt, ami a többi (más) műtéthez képest azért mégse mindennapos. (?) Némi töprengés után elhatároztam, hogy majd a látottak után döntök. Döntöttem. A férfi, akit műtötték, 49 évesen került abba a helyzetbe, hogy szívének bal kamrájában, a fő ütőérben a billentyű akadozni kezdett, s emiatt a meglehetősen nyűtt szívizomzata egyre nehezebb terhet viselt. A szívbillentyű cseréjéhez a pécsi Szívgyógyászati Klinikán majdnem négy és fél órára volt szükség. A műtétet Papp Lajos professzor végezte, első asszisztense Donauer Elemér főorvos volt. Akár beöltözve közvetlenül a műtőben is lábatlankodhattam volna (a lehetőséget a professzor felajánlotta), ám az előzetes be­szélgetések során rájöttem, hogy a szom­széd helyiségben lévő oktatóteremből, ahon­nan kamerákkal lehet kísérni a fejleménye­ket, több információhoz juthatok. Másrészt abban sem voltam eléggé biztos, hogy a vár­ható látványt elviselem, bár igyekeztem lel­kileg felkészülni arra a pillanatra, amiről tud­tam, hogy elkerülhetetlenül bekövetkezik. Ez az a pillanat, amikor a vezetéken be­áramló jeges oldat hatására a szív leáll majd, s az extracorporális keringés okán - gépek veszik át a szív és tüdő funkcióját - a lélek a testen kívülre kerül. Az oktatóterem előnye még, hogy innen is kérdéseket lehet intézni (kiváló a kihan­gosítás) a műtőben lévőkhöz, főként az ope­rációt végző Papp professzorhoz; továbbá a képernyő mellett segítségemre volt Cziráki Attila docens, aki akkor is kérdezte az operá­tort, amikor nekem a lélegzetem is elakadt. Az 1951-ben született férfitől a műtétet megelőzően háromszor is vért vettek, alkal­manként néhány decit, hogy a műtét alatti veszteséget a saját véréből pótolhassák. Azt hittem, hogy a beavatkozás meglehetősen nagy vérveszteséggel jár, de a műtét után ki­derült, hogy a tartalékból még maradt is. 8 óra 15 perc. A betegnél az altatás ideje, a team számára pedig a felkészülésé. A cso­port tagjai: a műtétet végző professzor és a három asszisztense, egy aneszteziológus or­vos és segítője, két műtősnő, és végül egy A komputerizáció csúcsán cardio-technikus, aki a szív-motort kezeli. A műtétnél asszisztált (?) még egy negyedéves orvostanhallgató is. A beültetésre váró, különleges anyagból készült, és korlátlan élettartamú szívbillen­tyűt talán egy whiskys üvegre való, sajátos kiöntőhöz (fedeles dugóhoz) hasonlítanám, amelyiken a záró lapocska csak egyfelé nyí­lik. Akkora, mint egy régi ötforintos, a kerek aortát fedi majd. Vaskos peremébe könnyű a cérnát beölteni. 8 óra 42 perc. Egy utolsó konzultáció, és már mindenki a helyén van. A szegycsontnál hasítja végig a szike a bőrt, a húst, majd a porcot. A vágás talán ha 10-12 centiméter hosszú. Amint szétválik a szegycsont, beillesztik az acélfeszítőt, amely racsnival tágítja a rést, viszi odébb a bordá­kat, s talán annyi helyet csinál - miközben egyre jobban látszik már a szív zsákja -, mint egy kisebb női tenyér. A zsákot óvatosan kell átvágni, a lebenyt félrehúzni. A szív immár szabadon. Úgy „rugdalózik” e zacskóban, mint bölcsőben a gyerek. A professzor az ujjaival óvatosan benyúl az üregbe, és a mocorgó szívet kissé meg­emeli. Közben magyaráz, mond is valamit, de pillanatnyilag nem tudok figyelni. Forró hullámok futnak végig rajtam. Jó fényévnyi­re kerültem a világtól. 9 óra 15 perc. Mondják, hogy a disznó szíve hasonlít leginkább az emberéhez. A szívzacskóba csergedező vért időről időre kiszívják (talán éppen az első asszisz­tens keze vezeti a műanyagcsövet), s a halk szörcsögés és szívdobogás együttese mögött kihallom már a professzor szavait.- Szikét! Tampont! Kérem már a kanült! Nem lehetne gyorsabban? Aztán a monitor.- Hogy állunk? A vérnyomás?- Minden rendben. És közben egy újabb kérdés:- Az újságíró még ott van? Majd a magyarázat:- A beültetést készítjük elő. Ehhez a szívet le kell állítanunk. Papp Lajos feje időnként eltakarja a látnivalót, ahogy egé­szen a műtőasztal fölé hajol. Majd csipesszel mutatja, mint de­monstrátor a tábla előtt:- Ez itt az aorta, a bal oldal billentyűje beteg. Első lépésként a szív és a tüdő funkció­it át kell vinnünk gé­pekre, hogy a billen­tyű cseréjét megtehes- sük. Ezek most nehéz pillanatok. 10 óra 22 perc. A szív jobb kamrájába is bekerül egy kivezető cső, dugóként a pro­fesszor mutatóujja áll­ja az ömlő vér útját egy pillanatra, majd elérkezik az idő, amikor már a valódi szívre semmi szükség. Egy másik kamerán át már a szív-tüdő gé­pet látom. A gépről leágazó csövekben lassan indul a keringés. A tüdő két gép-pumpája egyenlete­sen forog, a szívé - ilyen ritmus csak egyet­len egy van a természetben - át-át lendülve, mintha lendkerék vinné át a holtponton, új­ra és újra. A professzor jobb tenyerével a dobogó szívet simogatja.- Érzem, hogy hűvösödik már. És a szív megáll. Cziráki Attila halkan súgja a fülembe, hogy valójában a testhőmérsékletet a műtét közben leviszik 34,8 C fokra, hogy lelassul­jon a működés, a szív kör­nyékét pedig 4 C fokra hű­tik, hogy a vágáskor kevés­bé roncsolódjék. Ezért körberakják jégkockákkal, annyival, amennyi a szív­zsákba belefér. 10 óra 50 perc. Az aorta majdnem 80 százalékig át­vágva. Ide, a szív kimeneti nyílásába kerül majd a gyári billentyű. Szike, tű, cérna. Öltés az aortán, tovább a cérnával a műanyag kö­rön, majd a két szál cérna oldalra kerül. Újabb cérna és tű: újabb öltés a szívnyíláson, majd a műbillentyű szélén. A cérnák párhu­zamosan, öltés-öltést után a testre kifektetve. Körben, az aorta falához tizenhat helyen kell rögzíteni a billentyűt. Akár a színházban Amíg a szív áll, a szívmotor dolgozik a zsinórpadlás: látható, hogy a hosszú cérna- szálakon le-föl csúsztatható már a billentyű. Amikor megvan minden öltés, újabb de­monstráció:- Most betuszkolom a helyére, leveszem róla a fogantyút, ami a beültetést segítette, és ellenőrzőm még egyszer, hogy miként szu­perál. A görbevégű csipesszel ki-be nyitja a szer­kezetet, mutatva, hogy kiválóan működik. A tizenhat pár cérnát aztán egyenként kö­ti el. Mindegyikre öt-öt csomó kerül. 11 óra 27 perc. Papp Lajos hangja hallat­szik ismét:- A feladatunk ugyanaz, mint ami az ele­jén volt, csak éppen fordítva. A gépről ismét vissza kell vinni a szívbe a keringést. De előbb a szívkamrákat légteleníteni kell, ne­hogy buborék maradjon benne. A légbubo­rék az agyba bejutva óriási károkat okozhat. A légtelenítés folyamata meglehetősen hosszú (akár a családi ház központi fűtés rendszerén). A professzor injekciós tűt szúr a kamrába, és a szívbe áramló vért időnként e tűn keresztül kinyomkodja. Még mindig habos. A művelet már több mint húsz perce tart. Végre nincs hab. Aztán, bár itt nem volt nyitva a szív, a jobb kamrán is légtelenítési próba. Meg lehet kez­deni a szívműködés visszaállítását, a gépre márnem sokáig van szükség. 11 óra 55 perc. A vér melegszik, s a szív egyszer csak megmozdul, dobban egyet, tel­jesen váratlanul. Aztán még egyet és még egyet.- Mindig spontán indul, magától. Tudja, mi a teendő. A műtőben nem szólal meg senki. Aligha­nem gyönyörködnek a kis izomcsomag mo- corgása láttán. Aztán némi segítség is elkel. Fémlapátkákkal két oldalról elektromos üté­seket kap, hogy felvegye a ritmust.- A műbillentyű is kattog már. Halkan, de ugye hallható?- Igen. A professzor a már lüktető szív két olda­lába, a hártya alá apró elektródákat szúr (ezeket néhány nap múlva könnyedén ki le­het majd húzni, de előbb a műtét végén, ideiglenesen szívritmus-szabályozóhoz kö­tik), és kezdődhet a szívzsákon vágott rés bevarrása.- Utoljára azért még szétnézünk, kitaka­rítjuk, mert ebből szokott lenni a per, és ugye a sajtócikk, amikor az orvos bent felejt valamit a betegben. Egy öltés, kettő, öt. Már majdnem kész, amikor az őrző moni­tor fütyülni kezd, esik a vérnyomás.- Adrenalint! Gyorsan! Ismét emelkedik. 54/40, aztán 68/57, 150/90 és megy egyre feljebb, 201/126, 219/130,230/133.- Sokat kapott, szét ne robbanjon! Ve­gyünk vissza belőle - hallom a professzor hangját, majd nekem magyarázza:- Mint amikor a gépkocsinál gázt adunk. Ha túl sokat kap, felpörög a motor, ha keve­set, lefullad. Egyik se jó. (Másnap megtudom, száz műtét közül ha kettőnél fordul elő ez a hirtelen vérnyomás- ingadozás, tehát ismét vészhelyzet volt.) A professzor hangja nyugodt:- Addig nem zárhatjuk be a mellkast, amíg a vérnyomás helyre nem áll. Vámunk kell tehát. 12 óra 18 perc. A vérnyomás normalizáló­dik: 120/94. Bezárni a szívzsák, majd összébb-ösz- szébb csukódik a bordákat szétfeszítő retraktor is. Erős fémszálakkal (a szervezet befogadja) rögzülnek a porcok, és a műtét­nek vége.- Köszönöm. Papp Lajos 12 óra 41-kor átlép a másik műtőbe, ahol a beteg előkészítve már, és ahol hármas koronáriaműtét vár rá. Az ötvenegy éves férfi másnap már el­hagyta az intenzív osztályt, s harmadnap már sétált a folyósón. Úgy tűnt utólag, hogy a műtét rutinműtét volt. Hasonló szívbillentyűt kapott a minap Pé­csett az egyik élvonalbeli labdarúgónk, de hogy mást ne említsünk, ezzel a „kattogó szeleppel” a szívében él Arnold Schwarzenegger is. KOZMA FERENC A szívgyógyászat legkorszerűbb európai centruma Pécsett van. Olyan orvosi gépekkel, berendezésekkel és olyan komputertechnikával felszerelt, amihez fogható együttes jelenleg sehol sincs a világon. Amerikát megjárt, a szív­gyógyászatban profi szakemberek állították össze, saját kútfőből határozva meg azt a feladatkört, amit a gépektől és a központi számítógéptől elvárnak. A számítógép „agya” a szigorúan titkos milwaukee-i katonai kutatóintézetben ké­szült, akárcsak a működéséért felelős szoftver. Bármiféle módosítására csak az USA szakemberei jogosultak. A műbillentyű rögzítése a „zsinórpadlással” fotók, tóth László CSERI LÁSZLÓ Országértékelés Orbán Viktor miniszterelnök országértékelő beszédét megis­mételte a közszolgálati televí­zió, közkívánatra. Az utca em­bere addig-addig rágta a tévé­sek fülét, hogy ismételjék meg már a beszédet, mert annak idején nem tudott minden szót magába szívni, hogy nem volt mit tenni: engedtek a nyomás­nak. Azóta már ismerjük a né­zettségi adatokat is, az összes tévénéző 3,6 százaléka tekin­tette meg a beszédet. Hogy ez sok vagy kevés, nehéz lenne megállapítani, de az biztos, hogy ezúttal kétszer többen fi­gyeltek oda, mint az eredeti közvetítés során. Ugyanakkor nem tudnám megmondani, milyen tanulságot lehet levonni abból, hogy eközben a Lagzi Lajcsim tízszer annyian voltak kíváncsiak. Hiszen az nem ál­lítható, hogy Lajcsi sokkal szebb vagy felkészültebb lenne, esetleg lényegesen pozitívabb országképet sugallna. Orbán Viktornak azonban nincs oka az elkeseredésre, el­végre Lagzi Lajcsi nemes ellen­fél, ízig-vérig magyar ember, s a köztük lévő arányokon még lehet javítani az elkövetkezen­dő időszakban. Az viszont már szomorúbb, hogy A nagy likvidátort háromszor többen nézték, mint a miniszterelnö­köt, aki kétségtelenül hagy még kívánnivalót maga után effajta nagyságában és minőségében. Orbán eddigi likvidálási telje­sítménye nem lebecsülendő ugyan, de még ez idáig nem nevezhetjük nagy likvidátor­nak, ahhoz még sok mindent kell megtennie. Mindenesetre érdekes, hogy a Dáridó közben tartott reklám­szünetben sokan átkapcsoltak a beszédre, amely többek kö­zött azt bizonyítja, hogy a mi­niszterelnök mondandója job­ban érdekli a nézőket, mint a milliókba kerülő reklámfilmek. Ebből az következik, hogy ered­ményesebb volna a cégek szá­mára, ha a portékáikról szóló reklámszövegeket magával Or­bán Viktorral olvastatnák föl, például a Heti hetes szüneté­ben. S ha miniszterelnökünk ügyes, becsempészhet egy ke­véske országértékelést akár az intimbetétről szóló versikébe is. Mert sokan vágynak valamiféle tiszta, száraz érzésre. MÉHES KÁROLY __________________________ Cs engőfrász Nem tudni, vajon hány volt ávós és egyéb hasonlójellegű szervezet tagja bütyköl otthon évek óta valamiféle önéletraj­zon. Vagy legalábbis emlékso­rokon, amiket esetleg gyónás helyett vetnek papírra. A múlt kísért, a leginkább meggyőző- déses verőlegények és parancs­osztók is a tükörbe néznek egy­szer. S hiába mondja nagy írónk, hogy a tükörben nem ön­magunkat, hanem csupán egy tükörbe néző embert látunk, ta­lán nem mindenkinek ennyire csavaros az észjárása Külön­ben is, emlékezni, (rémjálmo- kát látni nem is kell tükör. Szóval ugyancsak kíváncsi vagyok, hogy a Történelmi Hi­vatal „Csengőfrász” fedőnévvel ellátott pályázatára vajon hány kedvesen invitált volt karhatal- mista küldi be kalandjainak le­írását1A hivatal a pályadíj (100 ezer forint) mellett garan­tálja az anonimitást. Csupán egyetlen cél lebeg a szemük előtt, ami egyébként dicséretes: minél jobban feltárni, megis­merni a múltat. Ha belegondolunk, nem is biztos, hogy áldozatként köny- nyebb a visszaemlékezés. Tény, hogy sokkal több memoár je­lent meg különböző átkos rend­szerek kárvallottjainak tollából mint kínzóikéból. Ennek az egyik oka volt, hogy a népharag és az ilyen-olyan törvénykezés rövid úton rendezte a legna­gyobb gazemberek sorsát, és ez a továbbiakban nem tette lehe­tővé,' hogy papiros fölé hajolja­nak. De hát mindenkit nem le­het, és nem is kell halállal súj­tani. Azoknak a százai, akik „csak parancsot teljesítettek”, és nem voltak restek lelkesedni, még élnek, ha öreg, többnyire megtört emberként is. A rend­szerváltozás környékén egy sor dokumentumfilm készük Kistarcsa, Recsk, más lágerek, . vagy éppen az Andrássy út 60. életéről. Láthattunk megbomlott el­méjű, remegő ajkú, síró egykori kék- és piros parolisakat. Olya­nokat, akiknek vök foglyaik megbocsátottak, és együtt sírtak tovább. Azoknak, akik esetleg behú­zott függönyök mögött gyötrőd­nek, hogy mitévők legyenek emlékeikkel, ezúttal a „Csengő­frász” pályázat kapcsán hadd ajánljam Karinthy Frigyes örökbecsű sorait, vegyék szolid biztatásként: Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. hetedik oldal HOLNAP Riport A pécsi panellakások alig egyhatoddt újították eddig fel, ilyen csekély hányaduknak oldották meg a szigetelését, a fűtésük korszerűsítését. Most itt az újabb központi csomag, felújítási célra. Kedvezményes feltételekkel 600 millió forinttal támogat­ják az idén az efféle munkákat. Az egyhatod arányt ahhoz is érdemes mérni, hogy egy friss felmérés szerint Pécs belvárosá­ban azonos helyen, azonos körülmények között a szigetelést és fűtéskorszerűsítést eredményező rekonstrukció éves szinten akár 80 százalékos(l) fűtési költség megtakarítását is eredmé­nyezheti! Vagyis több tízezer forintot. Portré Papp Csaba ötvösmester eredetileg festőnek, grafikusnak tanult a gimnáziumban, aztán váltott a fémekre. És nemcsak a szak­májában. Minerológus is. Az egyik legjelesebb baranyai ás­ványkutató a patakmedrek specialistája. Egyedül neki van en­gedélye a Kelet-Mecsek kutatására. Fél tucat ásvány fajt fedezett már fel. Most állít össze egy kötetet a Mecsek már meghatáro­zott ásványfajairól. t >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom