Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)

2000-02-19 / 49. szám

■ Ü 2000. Február 19., szombat HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Padlóra küldött tejtermelők Ágazati szintű válsághoz vezethet a gazdákat sújtó MiZo-kár Néhány hónapos agónia után a hét végén összeroskadt Magyarország egyik leg­nagyobb, és a legnagyobb magyar tulajdonú tejfeldolgozó cége, a MiZo Baranyatej Rt. A társaság felszámolásának jogerőre emelkedésekor több milli­árd forinttal tartozott a beszállító tejtermelőknek, akiknek igen csekély remé­nyük van arra, hogy valamikor is hozzájussanak jogos pénzükhöz.- A kormánydöntés kihirdetése, a remélt ál­lami garanciavállalás elmaradása után szá­munkra már csak egy út maradt, fellebbezé­sünket visszavonni, és utat engedni a felszá­molásnak. Meggyőződésem, hogy a cégnek nyújtott állami segítség az egyetlen előnyös megoldás lett volna a termelők számára is, így ugyanis gyorsan hozzájuthattak volna az elmaradt tejpénzükhöz. A bankok megvon­ták a bizalmat, és a felszámolási kérelmek megpecsételték a cég sorsát - kommentálta az eseményeket Jederán Miklós, a MiZo egyik tulajdonosa. A társaság december 31-én 1,8 milliárd fo­rint lejárt követelésű tejpénzzel tartozott a termelőknek. Bár a novemberi, decemberi hónapokban pozitív jelek mutatkoztak a cég gazdálkodásában, ez az összeg nem mérsék­lődött. A februárban bekövetkezett banki in­kasszót követően a pénzintézetek felé csök­kent a tartozás, a termelők felé ugyanakkor vélhetően tovább növeke­dj- I dett. A követelés pontos ösz- \ szegét a MiZo felszámolás iL lh| előtti zárómérlege mutatja ** ^ Mi majd meg. Azt, hogy az ügyben érin­tett 3700 termelő mikor jut­hat - és egyáltalán hozzájut­hat-e valamikor - jogos pén­zéhez, senki nem tudja. A termelők a felszámolási eljá­rás követelői között a sokadik sorban állnak, és nagy kérdés, hogy az állami, banki tarto­zások kiegyenlítése után marad-e pénz a szállítóknak is. Németh István, a tejtermelők megyei egyesületének elnöke szerint katasztrófa felé sodródik az ügyük.- Ha nem kapunk pénzt, a traumát a szar­vasmarha-állomány nem éli túl. Számuk ro­Pozitív diszkrimináció?- Lényeges, hogy a hitelkérelmeknél a kistermelők eseté­ben nem vizsgáljuk meg a felróhatóság kérdését, hiszen ők olyan helyzetben vannak, hogy jár nekik ez a pozitív diszkrimináció. Számukra már megnyitottuk az ötszázmilli­ós hitelkeretet, amelyet egyenként egymilliós keretenként lehet igénybe venni. A szövetkezeteket illetően viszont nem lehet eltekinteni attól, hogy megvizsgáljuk, mennyi­ben róható fel számukra a jelenlegi helyzet kialakulása, és ezt a rendelkezésre bocsátandó hitelkeret megállapításá­nál figyelembe vesszük majd. Azok a cégek, amelyek mindvégig megfelelő üzleti magatartást tanúsítottak, meg­kapják a hitelt, ami természetesen nagyobb lesz a kister­melőknek jutatott maximum egymilliós összegnél - mond­ta dr. Torgyán József, földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a MiZo Baranyatej Rt. egyik legnagyobb beszál­lítójánál, a Boly Rt.-nél tegnap tett látogatása során. - Az ötszázmillió forintos, tűzoltásnak szánt hitelkereten kívül a kistermelők más forrásokhoz is hozzájuthatnak. hamosan fogy, ennek következtében a MiZo termelése is csökken, ismereteink szerint máris 30-40 százalékkal esett vissza.- Az egyesület milyen szakmai érvekkel próbált a tagságán, a tejtermelőkön segíteni?- Amikor a miniszter úrnál legutóbb tár­gyaltunk, azt kértük, teremtsen tiszta hely­zetet. Ez alatt mi minden termelő 100 száza­lékos kártalanítását értettük. Erre ígéretet is kaptunk. Most pedig azt tapasztaljuk, hogy a padlóra küldtek bennünket. Az a benyomá­som, hogy ismét a dilettantizmus, és nem a szakmai vonal érvei érvényesülnek. Levél­ben rögzítettük az álláspontunkat, és emlé­keztettük korábbi megbeszélésünkön meg­fogalmazott megállapodásunkra. Azt kértük, értékelje át a kormány magatartásában meg­jelenő álláspontját.- Van még idő további várakozásra?- Nincs, mert ha így folytatódik a szarvas- marhák számának csökkenése, rövidesen egyáltalában nem beszélhetünk tehénállo­mányról. A folyamat visszafordításához ren­geteg pénz kell majd és legalább egy év. Tegnap is Budapesten tárgyalt Margittai Miklós (első képünkön), a tejtermelők által alakított konzorcium képviselője - miköz­ben az ágazati miniszter Bólyban és Pécsett szakmai fórumokat tartott. Margittai meg­nyugtatónak tartja és elégedetten vette tudo­másul, hogy a MiZo felszámolását elrendelő bírói döntés jogerőre emelkedett. E folyamat gyorsasága minden bizonnyal meglepte a kormányt is, mert amikor a kabinet elé ke­rült előterjesztés még csak készült, ezzel a helyzettel nem számolhattak. Margittai Miklós két tényt rögzít:- Ettől kezdve a tejtermelők megkaphat­ják a pénzüket. Ez azt eredményezheti, hogy a MiZo megmaradhat, jelenlegi tulajdonosai azonban nem. A másik - bár remélem, csak átmeneti - tény, hogy a tejtermelők eddig ki nem fizetett pénze elveszett.- Miért volt fontos a gyors bírósági döntés?- Mert ha még két hét anélkül telik el, hogy a felszámoló megkezdhetné a munká­ját, minden termelő elhagyta volna a céget és ez a MiZo biztos halálához vezetne. Már így is túlzó számok vannak forgalomban, hogy mennyivel esett vissza - 30- 40 százalékról is beszélnek - a MiZo termelése. Ezt én nem tartom valószínűnek.- Arra gondol, hogy vi­szonylag gyorsan megkap­hatják a most elveszettnek vélt pénzüket?- Nálunk egy felszámolá­si folyamat eltarthat 1,5-2 évig is. Ez előtt nem jutha­tunk a pénzünkhöz, illetve még ezt az esetet is feltéte­les módba kell tennünk. Azaz talán megkaphatjuk. Várjuk a kormány további, a tejtermelők érdekeit szem előtt tartó lépéseit.- Nem zárható ki a jövő­beni lehetőségek közül, hogy a Bóly Rt. tulajdonosi részt szerezzen tartozásai fejében a MiZo-ban, ez azonban a felszámolóval folytatandó későb­bi tárgyalások témája lehet - kaptuk tegnap a tájékoztatást Varga Pétertől (második képün­kön), a részvénytársaság közgazdasági ve­zérigazgató-helyettesétől. A mezőgazdasági nagyüzemnek tartozik a legnagyobb összeggel - információnk sze­rint közel félmilliárd forinttal - a MiZo. Eh­hez a pénzhez abból a 25 milliárdos reorga­nizációs alapból juthatnak, amelyet a költ­ségvetésben a kormány elkülönített. Varga Pétertől megtudtuk, hogy a tegnap Bólyban is tárgyaló Torgyán József a kistermelőknek ígért 500 milliót nem tekinti végleges összeg­nek, s az egymilliós felső határ csak a csalá­di gazdaságokra vonatkozik. A nagyterme­lők pénzhez jutása is kérdéses. Kétséges a segítség időpontja, s eb­ben Bólyban sem optimis­ták. Egyelőre ugyanis még az a minisztériumi elkép­zelés sincs jóvá hagyva, hogy a nagytermelők gaz­dasági magatartását - a MiZo-partnerség idősza­kában megfelelően jár- tak-e el - egyenként meg­vizsgálják. A Bóly Rt.-hez hasonló gondokkal küzd még több tucatnyi nagy tejszállító, nehe­zen tudnak eligazodni az egymásnak sok­szor ellentmondó kormányzati nyilatkoza­tok között. Az agrártárcánál egyelőre hiába érdeklőd­tünk a segítségnyújtás konkrét formájáról, érdemi tájékoztatást nem kaptunk. A leg­utóbbi információ szerint a minisztérium február 12-i határidővel kért jelentést a kis­termelői követelésekről. Abban, hogy a ter­melők mikor és hol jelentkezhetnek az 500 milliós hitelkeret igénybevételére, egyelőre még nincs döntés. A gyors segítség hiányá­ban a gazdák demonstráció megszervezését fontolgatják. Korábbi állásfoglalásában Varga Jenő, a felszámolásra kijelölt Vectigalis Rt. képvise­lője úgy nyilatkozott, hogy az eljárás meg­kezdésétől a szállítók biztosan számíthatnak az aktuális tejpénzek megfizetésére. Tegnap hiába próbáltuk meg elérni a felszámolót, a Vectigalis Rt. mindössze egy szűkszavú köz­leményt juttatott el lapunkhoz. Ebben az áll, hogy biztosítani akarják a felszámolásra ke­rült társaság működőképességét, számíta­nak a MiZo eddigi beszállítóinak együttmű­ködésére. A jövő héten régiónként tájékozta­tót tartanak a termelőknek arról, hogy a fel­számolás jogerőre emelkedése után beérke­ző tej szállítmányokat folyamatosan és határ­időre kifizetik. Ennek érdekében több bank­kal is tárgyalást folytatnak. A társaság irányí­tásában való közreműködésre felkérték a cég volt menedzsmentjét, beleértve a napokban távozott vezérigazgatót is. A közlemény nem tesz említést a termelői követelések kielégí­téséről, annak esélyeiről. Egyes banki vélemények szerint a MiZo Rt. bármikor megmenthető lett volna, a cég gazdasági értelemben véve jó adós. Többen mondják, az, hogy az elhúzódó válság a fel­számoláshoz vezetett nemcsak a tulajdono­sok tőkeszegénységén, a gazdasági körülmé­nyek - garantált felvásárlási ár, hatalmi pozí­cióból tárgyaló kereskedelmi partnerek, ex­porttámogatás hiánya - alakulásán, a bankok kivonulásán múlt. Vannak, akik nemzetközi gazdasági, mások politikai lobbit sejtenek a dolog mögött. Azt viszont ma még senki nem tudja, ki fizeti ki az elmaradt tejpénzeket. _____ KASZÁS E. - MÉSZÁROS A. - SCHNEIDER G. MÉS ZÁROS ATT|LA_ Józan mámor Megint gond van Ambrus Atti­lával. Bár a múlt nyár köze­pén végrehajtott visszhangos börtönszökése óta nem tett újabb kísérletet, hogy ráirá­nyítsa a figyelmet a bűnüldö­zés legmagasabb polcain tény­kedők tettestársi minőségére, most az egészségügyi mentő­kötél egyik végét kapta a kezé­be. A gondolata teljesen logi­kus és józan: meglátjuk, mi le­het belőle. Annyiban a régi Ambrus Attila, hogy a piát nem tudja a buliból kihagyni. Legendás whiskyjeiről - nagyon úgy tű­nik - sehogy sem tud leszokni. Jómagam ugyan nem találom magyarázatát ennek, mert aki már ennyi ideje van rács mö­gött, vélhetően cseppet keve­sebbet tud inni akár még bug­gyant sört is, mint amennyi a masszív alkoholizmus életben tartásához kell, de Ambrus előtt nincs akadály. Idült alkoholista, szól róla a friss hír. Gyógykezelésre szo­rul. Ügyes ez a fiú. Ha már úgy tudják, hogy a whisky hozzánőtt a torkához, lehetne jobb indokot kitalálni egy kis eljárás-késleltetésre, mint az alkoholizmus? Ehhez képest mesés józansággal szökött át hozzánk a határon, kergette a korongot a hokicsapatban, ter­vezte. meg pénzrablásait, a zsákmány illedelmes elszórá- sát, vette be a balhéba két ba­rátját is, szaladt haza kedvenc kutyájáért, sétálgatott a bör­tön udvarán, s lépett meg on­nan közröhej tárgyává téve a smasszereket. És pont most, hogy tényleg egyfolytában hónapok óta rács mögött van, derül ki, idült al­koholista. Két dologra gondol­hatunk. Vagy valakinek rette­netesen késik az órája, vagy Ambrus egyfolytában iszik a dutyiban. Dugiban persze, mint ahogy akkor a piának is így kell átkerülnie a szigorú falakon. Ám ha egy teljes whyskis rabló kifelé is meg tudta zavartalanul tenni az utat, egy-két palacknak befelé nem nagy ügy lehet. Ezek szerint be is kerülnek, a whyskis örömére. Ambrus meg lecsavarja a kupakot, hátradől a priccsen, lelohint egy-két kortyot, és tel­jesen józanul, befelé mosolyog­va a palack fölött morfondíroz magában: majd meglátjuk, mi lesz belőle... CSERJLÁSZLÓ Lopott nagymamák A brit Preston város egyik bolt­jának mirelitpultjában egy öt­ven év körüli férfi holttestére bukkantak. A rendőrség csu­pán annyit tudott megállapíta­ni, hogy a tetem viszonylag friss, s nem valószínű, hogy gyilkosság áldozata lett. Hogy miként kerülhetett bele a mire­litpultba, senki sem tudja, még szerencse, hogy nem adták el kedvezményes áron. Ennél furcsább eset is történt Európa másik szegletében a napokban, ugyanis halott nagyanyjuk ellopása miatt tett feljelentést egy moldovai falu rendőrségén két ukrán fiatal­ember. Az ellopott nagymama végrendeletében meghagyta, hogy abban a moldovai falu­ban temessék el, amelyben legközelebbi hozzátartozói nyugszanak. De Ukrajnából hi­vatalos engedéllyel elszállítani egy halottat csak rendkívül bo­nyolult és hosszadalmas ügyin­tézéssel lehetséges. A fiúk azonban leleményesek voltak, a halott nagymamát szőnyegbe tekerték, felerősítették az autó tetőcsomagtartójára, és elindul­tak Harkovból. A határon sike­resen átjutottak, de elkövették azt a hibát, hogy engedtek fo­kozódó éhségérzetüknek, és az egyik moldovai faluban meg­álltak egy vendéglőnél. Ezt használták ki a helybéli tolva­jok, akik kiszúrták maguknak a drága szőnyeget. Arról nem­igen lehetett fogalmuk, mit is rejt az magában, így aztán a szőnyeg nagymamástól tűnt el. Hogy hová, arról az ukrán rendőröknek ugyanúgy nincs fogalmuk, mint brit kollégáik­nak a mélyhűtő titkairól. Magyarországon ilyen esetek nemigen fordulnak elő, hiszen itt a rendőrség jól felkészült, senki sem állíthatja, hogy mi­relit-ügyekben vagy lopott nagymamák esetében tanácsta­lanul tárta volna szét valaha is a kezét szóvivőjük. Persze nálunk nem nagyikat lopnak, inkább pénzt. Mint né­hány napja is, amikor egy pán­célozott pénzszállító autót vit­tek el 67 millióval együtt. Abból már telik szőnyegre is meg nagymamára is. De azért nem árt, ha óvatosak vagyunk. Ala­posan nézzünk csak szét a mélyhűtőpultban, mielőtt még kivennénk valamit, soha nem lehet tudni. hetedik oldal HÉTFŐN Riport Nagycsány harangszó nélkül maradt, pedig a településen templom, harang, és haran­gozó is van. A faluban azt mondják, minderről a lel­kész tehet. Az egyházi vezető szerint viszont azért húzták fel a köteleket a toronyba, mert a helybeliek többször tréfát űztek a kongatásbóL Portré Lauly Béláról senki sem mondaná ránézésre, hogy elmúlt 60 éves. Pedig a 80- hoz közelít, teli energiával. Több mint 50 évet dolgo­zott az áramszolgáltatás­ban, például a faluvilla­mosításban. Portré A város legboldogabb embere Annyira gazdag élet Várnagy Viktoré, hogy önkényesen ra­gadok ki egy emlékezetes pillanatot a kilencvenöt eszten­dőből. Talán azt, amikor a szervezet megalapítója, Baden- Powell tábornok kezet fogott vele a gödöllői cserkész jam- boree-n és életmentő kitüntetést nyújtott át. E gazdag élet erőben és egészég­ben telik. Ma is minden koncerten ott áll az aula bejáratánál, s üd­vözli a belépőket, mint annak ide­jén. Csupán a haja fehéredett meg, s az utóbbi években kissé meghajlott szálfa termete. Jóked­ve azonban elapadhatatlan és életöröme sokak számára azt az időt idézi, amikor megalakult Pé­csett a Filharmónia Vállalat, s megkezdődtek az első komolyze­nei délelőttök és estek a városban.- Antall Gyurkával szerveztük közösen a koncerteket akkoriban, amikor még nem is volt zenekara a városnak. Alkalmanként hív­tunk össze zenélni tudó tanáro­kat, diákokat, cigányokat, katoná­kat vagy ép­természet szeretetére tanított bennünket, s ugyanezt táplálták belém a cserkészek is. Ma is azt vallom, hogy a hosszú élet egyik titka a nyugodt lelkiismeret. Pon­tosan 1922 tavaszán lettem cser­kész, s hitem szerint e folytonos­ság soha sem szakadt meg.- Alighanem Ön a világon az egyetlen, aki még él azok közül, pen vasuta­sokat.- Óhatat­lan, hogy meg ne kér­dezzem, hon­nan e hihetetlen vitalitás?- Édesanyámtól örököltem, aki korán egyedül maradt, s nevelt fel öt gyereket. Becsületre, hiúé és a Várnagy Viktor a legidősebb pécsi generáció tagja: már a kilencvenötödik életévét tapossa. AIV. Cserkészkerület (Baranya, Tolna, Somogy) örökös tiszteletbeli elnöke. Özvegy. Gyermekük, Várnagy Viktor fagottművész és az édesapa utódjaként a filharmónia igazgatója. akik valaha Baden-Powell tábor­nokkal kezet fogtak.- Meglehet. Az a pillanat meg­határozó volt.- Milyen az élet?- Számomra fantasztikusan szép. A város egyik nagy öregje és a legboldogabb embere vagyok, hiszen sok álmom beteljesült már. Hidd el fiam, olyan jó néha a Király utcán régi ismerőst látni, megölelni és megállapítani, hogy jé, még mindig élünk.- Örömei?- Szeptember­re dédunokám lesz! A család fontos dolog. Az­tán időnként ki­megyek a Donátusba a sző­lőmbe, s gyönyörködöm abban a múzeumban, melyet a préshá­zamban berendeztünk. Doku­mentumok nagy karmesterekről, nagy énekesekről és nagy hang­versenyekről. És oly jó felelevení­teni a múlt pillanatait, amikor pél­dául Simándy József a koncert után a présházamban is énekelt. KOZMA FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom