Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)
2000-02-07 / 37. szám
2000. Február 7., hétfő - Új Dunántúli Napló HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Tér, mint millenniumi megemlékezés A magyar millennium kormánybiztosa által kiemelten támogatott pécsi programok között elsőként szerepel a Jókai tér rendezése. A középkori városszerkezetet tükröző térnek értékéhez méltó megjelenítése, és egyben kortárs képzőművészeti alkotásokkal való gazdagítása a terv célja. Ám a művészeti programot, amióta csak a hír szárnyra kapta, félreértések és gyanakvások övezik. Szinte egyöntetű a vélemény, meghatározhatatlan formája ellenére Pécs legegységesebb, legkellemesebb hangulatú tere a Jókai tér. Am az országos figyelem miatt újabban sajátos színben tűnik fel. A mediterránabb átformálásához kapott támogatás - tromfként - akkor kapott nyilvánosságot, amikor a közgyűlésben egy minisztériumi szoborpályázaton való pécsi nem indulást bírálta az ellenzék: „De hiszen az egyik legnagyobb támogatási összeg Pécsnek jutott, igaz, nem a kultusztárca, hanem a millenniumi kormánybiztos által meghirdetett pályázat alapján”. A kritika akkor kétséggé, aggodalommá változott: „Mikor pályázott az önkormányzat testületi jóváhagyás nélkül, s vajon miféle emlékmű kerül a térre?” A tér házaiban hajdan iparosok, kereskedők laktak: műhelyük, boltjuk is az épületben volt. A különböző stílusú régi házak egységes, kellemes, igazi pécsi hangulatot árasztanak. De a tér egésze mégsem eléggé. Ez a véleménye Pál Zoltán (képünkön) szobrásznak, altitői a pályázati ötlet származik, és aki a megvalósításon tevékenykedő művészeti csoport vezetője:- A Millenniumi Emlékbizottság meghirdette, hogy a lehető legszélesebb körre tekintve és politikától mentesen nézi a millenniumot. Felkínáltatott a lehetőség, hogy akár állampolgári jogon lehet javaslatot tenni. A mi javaslatunk a Jókai tér átformálása volt. Pécs legrégebb óta működő tere, a legvárosiasabb, több időréteg hagyta rajta a nyomát, ám az építőművészet szempontjából majdnem érintetlen. Szobrászként nekem régi kihívás, hogy egy ilyen értékhalmaz mennyire ápolatlan, mennyire nem jelenik meg benne az, amire képes. Érdekes megközelítést kínált az is, hogy miként lehet mediterrán szellemben gondolkodni egy térben: mit jelent az, hogy tér, mik azok a felületek, objektumok, felfogások, amik ezt az extrább városi, polgári életet biztosítani tudják. Ebből a koncepcióból kiindulva tettük meg a projektjavaslatunkat, és megkaptuk rá a támogatást.- Mennyire jelent ez a millenniumról való megemlékezést?- Konkrét műtárgyakkal ez még megfo- galmazatlan. Azt gondoljuk, hogy a millenniumot nagyon sok oldalról lehet megközelíteni. Nem lehet cél egy historikus beszámoló, hanem valamilyen csúcsteljesítmény kell megemlékezés gyanánt. Más minőség megteremtésében ugyanúgy megtestesülhet az, hogy a millennium tiszteletére született, mint egy hagyományos emlékműben.-Jelenleghol tartanak?- Nem rekonstrukciót akarunk csinálni, hanem a tér időrétegződésére szeretnénk húzni egy olyan felületet, ami korunk szemléletében ide hiteles, eredeti, és amit a mai környezettel harmóniában lehet megvalósítani. Tervek még nincsenek, a tervezőmunka most folyik a vezetésemmel. Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész, Aknai Tamás művészettörténész, Dévényi Sándor Kossuth-díjas építőművész és Komor István, aki a gazdasági résszel foglalkozik, alkotja velem együtt a csapat vezérkarát. Bonyolult munkáról van szó, hiszen ez a tér is bonyolult struktúra. A felszíne Pécs históriájának keresztmetszete, a felszín alatt közművek vannak. Ezeket fel kell tárni. A felmérések java megtörtént. Úgy tűnik, a költségek tekintetében nem katasztrofális a tér alatti állapot. Változtatni kell a víz- és gázvezetéken, valamint a csapadékcsatornán. Ezek nem nagy költségek. A gázosok azt ígérték, hogy hozzájárulásként a tér alatti vezetékeket olyan minősé- gűekre cserélik ki, hogy nem kell egyhamar felcsákányozni azt, amit ráépítünk.- A szándékról elárulható már valami?- Nem szeretném a pécsi polgárokat tévhitekbe vinni. Amikor a tervek elkészültek, meglesz az összes objektum helye, az ösz- szes felület minősége, az összes közlekedési probléma megoldása, és mindezek megmutatják a fehér foltokat, amelyekről szabadabban gondolkodhat egy esztétikailag környezetet építő elme, akkor szeretnénk a terveinket nyilvános vitára bocsátani. Any- nyi elárulható, hogy a mediterrán jelleg erősítéseként az a szándékunk, hogy az egész teret természetes anyagokkal burkoljuk. Tehát nem lesz se aszfalt, se beton. Úgy tűnik, hogy a süttői mészkő a megfelelő, illetve az elérhető anyag ehhez. Elképzelésem szerint kézzel „felfaragott” 2000 négyzetméter felület lesz itt, és azon néhány olyan plasztikai objektum, amelyek a civil életnek nem akadályai, bosszúságai, hanem az újabb értékekre képesek rámutatni. A térnek két-három olyan csomópontja van, ahol valamit el kell helyezni, ami a környezetet erőteljesebben hangsúlyozza. De nem emlékművet. Ezt a fogalmat másként kell értelmezni. El kell rugaszkodni a hazai sémáktól. Ez a mediterrán tér meggyőződésünk szerint képes lesz arra, hogy a millenniumot egy emlékműnél mélyebben értelmezze.- Mégis milyen jellegű objektumokban gondolkodnak?- Fontosnak tartjuk, hogy nem direkt módon „elbeszélő” plasztikát kell elhelyezni a térre, hanem olyanokat, amelyek a funkciókat kisugározzák a környezetükre. Már szinte biztosnak tűnik, hogy a tér északkeleti súlypontjába egy vízzel működő plasztika kell. Meggyőzőnek tűnik, hogy a téren kialakult idényjellegű teraszokat méltányolni érdemes, akár kiépítetten is. A Jókai közben meg kell szervezni a minimalizált egyirányú forgalmat, be kell határolni a szabvány szerint szükséges útszé- lességet, a felület többi részét pedig hozzá kell illesztem a térhez. Az ugyanis a két nyúlványával együtt tér, és méltóbb, sőt méltóságosabb arra, mintsem hogy nyolc autó parkolhasson benne illegálisan.- Mikor lehet megismerni a program konkrétumait?- Legkésőbb május végére kijövünk a nyílt színre a tervekkel, makettekkel, és megmutatjuk a polgároknak is. Az elmúlt évek pécsi tanulsága, hogy amit a város közösségének nem tudunk előre „eladni”, azt a közvéleményt mesterségesen mozgató erők olyan színben tüntethetik fel, aminek a műhöz már semmi köze nincs, mégis kárt okoz neki. Az önkormányzatai szerepvállalás eredete és mértéke homályos maradt a közgyűlési vita után is. - A művészeti közösség ötletét a millenniumi kormánybiztos felkarolta és 42 millió forintot adott a megvalósításához. A város természetesen igyekszik partner lenni ebben. Vállaltam: ha a pályázat sikeres lesz, akkor a közgyűlés elé terjesztjük a 2000. évi költségvetésben a tér művészeti megfogalmazásához és újjáalakításához kapcsolatos költségeket. Érce 60 milliót szánnánk a prioritási listán. A konkrét kivitelezés terveit persze szélesebb körű szakmai zsűrinek, a regionális főépítészetnek, a helyi szakmai zsűrinek és a különböző bizottságoknak is meg kell még tárgyaim, de a pénzforrás oldaláról biztosított a megvalósítás. Ha olyan készültségi fokot ér el a tervezés, hogy a kivitelezés még idén megkezdődhet, vagy akár befejezhető, akkor mi a testület elé visszük a javaslatunkat - mondja Toller László polgármester.- Kellett-e a pályázathoz hivatalos támogatás?- Csak egy szándéknyilatkozat, hogy az önkormányzat támogatni fogja ezt a művészeti programot. Elköteleztem magam annyiban, hogy a testület elé terjesztjük a költségvetési megfogalmazását is ennek a szándéknak. Megemlítem a polgármesternek, hogy Márton András, a belvárosi körzet új képviselője, a Fidesz-frakció tagja, Jókai téri lakos is úgy szólt hozzá a vitához, hogy a belvárosiak is szeretnék a véleményüket hallatni a Jókai tér átformálásáról.- Mielőtt bárki, akár ott lakóként, akár politikusként a saját véleményét, ízlésének értékítéletét fogalmazná meg a Jókai tér átformálásáról, én óvnám ettől. A város tetszését kell elnyernie ennek a programnak, és ebben a művészek és a város lakosságának teljes köre nyilváníthat majd véleményt. Az előzetes gyanakvások viszont nem tesznek jót az ügynek. A kérdés az, hogy lehet-e közmegegyezésre vezetően vitatkozni, véleményt formálni - köztéri - művészeti ízlésről egy történelmi belvárosban ezerévenként egyszer adódó nemzeti ünnepségsorozat derekán. _____ DUNAI IMRE LE NDVAI DÁVID Szimbólum Nincs mit tenni, ahányszor itt valaki próbálkozik, annyiszor kerül Kádár János a legnagyobb magyarok közé. Az utolsó közvélemény-kutatáson például Szent Istvánnal és Mátyás királlyal osztozik a dobogón. Pikáns hármas, annyi szent, de nem tulajdonítanék ■ a dolognak különösebb jelentőséget, ha ezenközben nem egy egész kormányzati hivatal görcsölne a leendő ország- imázson, beleértve kis hazánk szimbólumának keresését. Merthogy nincsen szimbólum. Illetve hát van egy csomó, de egyik se igazán smokkal, mindenesetre remény azért még van: a hangzatos nevű Országimázs Központ ugyanis nem kevesebb, mint 4,3 milliárd forintot költhet arra, hogy megtalálja. Lehetőség már bőven akadt, szóba került a Parlament épülete, a Hősök tere, fölmerült a gémeskút és a kilenclyukú híd (utóbbiak persze Aradi Csaba nélkül), de ezek nem az igaziak, lássuk be. A Parlamentet nem nagyon kéne mutogatni, a Hősök tere állítólag nem jól fényképezhető, a gémeskútról azt hiszi az ostoba külföldi, hogy nálunk csak ez van, a kilenclyukú híd pedig még egy szélesvásznú óriásplakátra se fér rá. Legújabban azon megy a gyürkőzés, hogy a BS helyén épülő vadonatúj sportcentrumot kéne olyanra építeni, hogy oly büszkén mutogathassuk, mint a franciák az Eiffel- tomyot, de erre se látok túl sok esélyt, a magyar kivitelezés általános tempóját ismerve. Node. Közel négy és fél milliárd forintért én mondjuk roppant mód kreatív bírok lenni, mondtam is rögvest, hogy hagyma meg paprika, de ezek elég gagyin néznének ki egy prospektuson, a lecsóval egyetemben, ami egy nagy piros pacni lenne csak, nem túlságosan előnyös. Amikor azonban értesültem a fent említett közvélemény-kutatás végeredményéről, menten megvilágosodtam. Lelki szemeim előtt már látom is kis országunk tökéletes szimbólumát: Kádár János fején a Szent Korona, kezében pedig Mátyás király hollója. Az kössön bele, aki tud. Ha ez valami miatt mégse tetszene, felőlem lehet a Schmuck Andor is. Több amerikai sztár, köztük Robert De Niro is szerepel abban a 206 millió dolláros költségvetéssel készülő orosz-amerikai szuperprodukcióban, „Az utolsó utazás”-bon, melynek egyes jeleneteit a Föld körüli pályán haladó Mir űrhajón forgatják. Ez lesz a világ első játékfilmje, melyben az űrjeleneteket nem csak szimulálják. Egyelőre az biztos, hogy a negyven jelentkező közül Vlagyimir Sztyeklov orosz színészt választották ki, aki már edz is amerikai pénzek segítségével a Csillagvárosban. Sztyeklov leginkább a 121 esztendeje született egykori diktátor fiának, Vaszilij Sztálinnak a megformálásában jeleskedett korábban. Arról nem szólnak a hírek, most kit alakít, de elképzelhető, hogy magát Sztálint, aki nagy kormányosként kering az űrben, miközben lázasan keresi az űrkabinban a belső ellenséget. Egyébként el lehet játszani azzal a gondolattal, hogy hol tartana most a világ, ha Sztálin annak idején valóban részt vett volna egy űrutazáson, melyről nem tér ___CSERI LÁSZLÓ___________________________ sú lytalanságok vissza soha. Ma is ott keringene apró fény foltként az égbolton, s derűs nyári éjszakákon a szerelmespárok őt választanák csillaguknak. Azt sem tudni, mennyit keres Sztyeklov a forgatáson, nyilván ez függ attól, milyen súllyal született. A kis babák ugyanis kevesebb pénzt keresnek, mint a nagy babák - mármint felnőttkorukban. Az összefüggés felfedezése egy amerikai felmérésnek köszönhető. Mintegy ezer két • kilogrammnál kisebb súllyal született gyermek életútját követték nyomon. Az alanyok testmagassága felnőttként 5 centiméterrel maradt el az átlagostól, jövedelmük pedig 10 százalékkal kevesebb a normális testsúllyal napvilágot látottakénál. Mindez nagyon érdekes. Én például ismerek olyan apró embert, aki rendkívül sokat keres. Annak idején, újszülöttként csalhatott a mérlegeléskor. Mert már akkor megvoltak a megfelelő összeköttetései, s megsúghatták neki a leendő amerikai felmérés eredményeit. Vigyázó szemeinket vessük az újszülöttekre! hetedik oldal HOLNAP Riport Ideiglenes szállás, örök szeretet. Nem a háláért dolgozunk - mondja az Ifjúságért Egyesület vezetője. Biztosan igaz, de azt is nehéz eMnrd, hogy pénzért. Az egyesület négy szociális munkás családgondozója szinte ugyanannyit keres, mint azok, akiknek a gondját viseli. Hajlék nélkül maradt gyermekes családoknak adnak ideiglenes szállást. Portré Omszki István Bonyhád polgármestere felmenőit tekintve német anyanyelvű, magyar apanyelvű. Eredetileg építész. A „végzetes” diákszerelmet Pécsett élte meg. Portré Megtanultam tisztelni a magyar nyelvet Gerhardt Csejka valójában irodalmi utazó. Eddigi kritikai és fordítói munkássága azt szolgálta, hogy a közép-kelet- európai népek elsősorban versek, prózák, esszék alapján ismerjék meg egymást közelebbről. Egy nagy mozaikképbe most Pécset is beillesztette.- Mikor megtudtam, hogy a Pécs „egyik neve” Fünfkirchen, megörültem, hogy olyan város lehet, mint Temesvár, ahol nevelkedtem. De aztán pozitívan csalódtam, mert sokkal jobb hely, mint amilyen Temesvár lett. Itt még németül író költővel is találkoztam Becker Róbert személyében.- Hogyan talált rá erre a városra?- Először a Jelenkor Antológia került a kezembe 1993-ban, és ebből kiderült, ami egyébként evidens, hogy Magyarországon Budapesten kívül is létezik magas színvonalú irodalom. A Grazban megjelenő Lichtungen című lap irodalmi városportrék soro- z a t á b a n tán épp a művek kapcsán lesz kedvük felkeresni egyszer Pécset.- Erdélyi szászként jól tud magyarul is.- Ó, eddig valóban azt hittem, hogy jól tudok. De most, a szerkesztés alatt, hogy minden művet elolvastam eredetiben is, rájöttem, alig tudok magyarul. Naazonban épp azt szeretnénk meg- mutatni, hogy miképp élnek egy-egy helyen az irodalmárok, mi az a közeg, ahol dolgoznak, alkotnak. A német-osztrák olvasók ezt honorálják, és ki tudja, Gerhardt Csejka 1945-ben született Bánátban, Romániában. Temesváron tanult, majd kapott német szakos diplomái 1968- ban. 1986-ban Nyugal-Németországba emigrált. Frankfurtban él, a mainzi egyetemen tarát mmán nyelvet és imdalmat. A grazi Lichtungen pécsi irodalmat bemutató számát állította össze. gyón megtanultam tisztelni a magyar nyelvet.- Maga is lapkiadó. Más ez a „szakma” Németországban?- Ha arra gondol, megélni ebből ott sem lehet. Főállásban román nyelvet tanítok a mainzi egyetem. 1992-ben újra indítottam az eredetileg Bukarestben kiadott Neue Literatur folyamát, azt a célt tűzve magam elé, hogy a kelet-európai irodalmat mutatom be. Ha összejön a pénz, akkor megjelenik az új szám, ha nem jön össze, várok vele. Egyébként meggyőződésem, hogy miközben egyífolytában európai integrációról beszélünk, és különböző dátumok hangzanak el a csatlakozásról, ez az irodalomra, a művészetekre nem érvényes: Európa máris büszke lehet arra, amit a keleti országok művészei felmutatnak. MÉHES KÁROLY
