Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)

2000-02-06 / 36. szám

2000. február 6. ★ ARCKÉP ★ 7 Göncz Árpádné vendégeiként csak a személyi igazolványunkat kéri el a ka­puban álló őr, hiszen az autó rendszá­ma alapján már azonosítottak bennün­ket, A ház kapujában egy kedves fiatal- asszony fogad. Később megtudjuk, hogy ő a család házvezetőnője. A föld­szinten szintén ott az őrség, csak ép­pen „otthonosabban” öltözve, civil ru­hában. Göncz Árpádné minden különösebb ceremónia nélkül jön elénk, azzal a közvetlen természetességgel, amelyről férje is közismert. Tegeződni szinte kötelező, és arra kér mindenkit, hogy Zsuzsa néninek szólítsák. Hivatalosan elnökné asszony lenne, de mint mond­ja, idegen tőle ez a megszólítás. Göncz Árpádné: - Akkor kerültünk ebbe a helyzetbe, amikor az ember már nemigen képes megváltozni - mondja. - Külföldi látogatásaink alkal­mával ennek persze az előnyeit is lát­tuk. Hiszen nem sok király találkozott korábban olyan „átlagemberekkel”, mint mi.- A walesi hercegi párral a pro­tokolláris kapcsolatokon túlmenő, ko­molyabb barátság is kialakult... Göncz Árpádné: - így van. Vagyis, hogy csak volt. Amikor a háború befe­jezésének 50. évfordulóján London­ban részt vettünk a jubileumi ünnep­ségeken, akkor Károly és Diana közt már érezhető volt a feszültség. Velünk és a két gyermekükkel mindketten be­szélgettek, de egymással már nem­igen. Diana halála megviselt bennün­ket is. Kedves és szeretetre méltó te­remtés volt. MIMI - A királyok és királynők részé­ről sohasem tapasztaltatok a keleti, kis államok képviselőiként bármiféle lenézést? Göncz Árpádné: - Soha. Ezek az emberek rendkívül műveltek és a mo­doruk tökéletes. Mind Dániában és Hollandiában, mind Angliában azt ta­pasztaltam, hogy a királyi családok tagjai nemcsak kedvesek és udvaria­sak, de még arra is ügyelnek, hogy „készüljenek a vendégekből”. Minden­kihez van személyes jellegű kérdésük, amelyből kiderül, hogy felkészültek a Névjegy UMM, 1923-ban Győrött (korát természetesen nem kérttez­° FéS^Í őncz ÁrpS köztársasági elnök - író. müforóító Házasságkötésük éve: 1946 R riek (48) vízépítő mér­ÄRSSSä Dánte, (43, pszlcbláte, ötén szociálismunkás-képzettséget találkozásra. Például gondolnak arra is, hogy megkérdezzék: sikerült-e az unoka éppen akkor esedékes érettségi vizsgája. ISUfi - Ezekre a protokolláris találko­zásokra segít-e felkészülni valaki? Göncz Árpádné: - A Külügymi­nisztérium szakembereire számítha­tunk. Meg segít a józan ész. Fontos, hogy tisztában legyen valaki a társasá­gi viselkedés legelemibb szabályaival. Sokan meglepődnek, hogy nincs saját titkárnőm. En magam emelem fel a kagylót, ha beszélni szeretnék vala­kivel MIMI - Mi illeti meg a köztársasági el­nök feleségét? Göncz Árpádné: - Egy autó és egy gépkocsivezető. S egy házvezetőnő tartja rendben a házat, aki hétköznap főzni is szokott. Hét végén azonban magunk maradunk, és én látom el a családot, ha feljönnek hozzánk a gye­rekek. Szerencsére Árpád sem nagy­igényű. Itthon a legkedvesebb étele a főtt virsli mustárral. Nemrég felhívtak egy vidéki gyárból, hogy milyen ebéd­del kedveskedjenek neki, amikor oda­látogat. A lényeg, hogy kevés legyen, mondtam. BEI - Azért a hivatalos teendők sok külsőséggel is járnak. Fodrász, kozme­tikus, divattanácsadó, ruhapénz nem jár az elnöknének? Göncz Árpádné: - Semmi ilyesmi. A ruhatáram is minimális. Három esté­lyi és néhány kosztüm. IÜ!« - Nem titkolod, hogy elmúltál már hetvenéves. Hogyan lehet bírni ezt az élettempót és a sok külföldi, hi­vatalos utazást? Göncz Árpádné: - A munka az, ami éltet. Fiatalon a négy gyerek mel­lett alaposan megedződtem. Nehéz életünk volt. Később a hat unoka bébiszittere lettem, majd két évig ápol­tam idős, beteg szüléimét. Mostaná­ban az elesett embereken igyekszem segíteni, többek között a Kézenfogva Alapítvány kuratóriumi elnökeként. Néha azért érzem, hogy csökkenteni kellene a tempót, erre az orvos is fi­gyelmeztetett. A külföldi utazás sem pihenés. Általában reggel nyolctól éjfé­lig megállásunk sincs. Még egy város­nézés alatt is illik folyamatosan beszél- getnia vendéglátókkal. E99 - Korábban Óbudán egy lakóte­lepi bérlakásban laktatok. Nem hiány­zik a szabad mozgás, a szomszédok, a barátok ebben a szinte rezervátumi el­zártságban? Göncz Árpádné: - Az igazság az, hogy én nyugodtan elmehetek bárho­vá, csak Árpádot kíséri egy-egy kedves biztonsági tiszt. Bárki meglátogathat bennünket. Az unokáink gyakran al­szanak nálunk. Csupán a kapunál az őrségnek kell szólnunk, ha vendégeket várunk. Sajnos a régi barátaink közül sokan meghaltak már vagy nagyon be­tegek. A házat körülvevő kamerákat is megszoktuk már. Végül is azért kellett ideköltöznünk, hogy a védelmünket garantálni tudják. MM - Szép nagy ez az épület. Koráb­ban ki lakott benne? Göncz Árpádné: - 1951-ben az ak­kori állami vezetők számára épültek ezek a házak. Később vendégházzá alakították át őket. Ezért is volt koráb­ban öt fürdőszoba az épületben, míg konyha egy sem. Jelenleg a föld­szinten van a vendégek fogadásá­ra alkalmas, nagyobb ebédlő, tár­salgó, valamint az őrségnek fenntartott helyiségek. Az eme­leten három egymásba nyíló szobában lakunk mi, és a két kisebb szobában alszanak az időnként nálunk vendégeske­dő unokák. A legkedvesebb számomra a konyha, ami a legbarátságosabb, legottho­nosabb helyisége a háznak. WM - Ha hivatalos vendé­get vártok, ki főzi a vacsorát? Göncz Árpádné: - A köz­ponti vendégház konyháján készítik el. Nagyobb fogadá­sokra viszont nálunk szűk hely. BEI - A szomszédságban lakó csalá­dokkal összejöttök néha? Göncz Árpádné: - Orbán Viktorékkal és Ader János családjával jó a kapcsolatunk, de nem járunk át egymáshoz. Náluk is főként a három­három kisgyerek tud intenzívebb, kö­zös programot szervezni, hiszen a fel­nőttek nagyon elfoglaltak. Korábban Gál Zoltánék laktak mellettünk, és hiá­ba tervezgettük a látogatást, csak ak­kor jutott időnk a találkozásra, amikor már elköltöztek innen. MSS - Hamarosan nektek is költözni kell... Göncz Árpádné: - Fél év múlva jár le Árpád elnöki megbízatása. Hamar elröpült és nagyon szép volt az elmúlt kilenc és fél év. Vágyunk is már a csen­desebb, nyugodtabb életre. A férjem újra szeretne írni. Az elmúlt évek él­ményeit papírra vetni. Én pedig to­vábbra is a fogyatékosok segítője maradok. BÜS - Hová költöztök? Göncz Árpádné: - Szeretnénk egy kisebb házat, ahol a barátainkat is vendégül lát­hatjuk, és Ár­pád könyvei is elférnek. BISS - Egy népszerű televíziós mű­sorban nemrég megjegyezték, milyen érdekes, hogy Göncz Árpád neve soha nem keveredett kétes hírű ügyletekkel kapcsolatba. Göncz Árpádné: - Bennünket so­ha nem a pénz, a meggazdagodás ve­zérelt. A gyerekeink sem lettek va­gyonos emberek. Fontosabbnak tar­tottuk, hogy másokon segítsünk. Sze­rintem a boldogtalansághoz vezető legbiztosabb út az önzés. Nyugaton már nemcsak divat, hanem természe­tes a tehetősebbek adakozása, az ön­ként nyújtott segítség. Meggyőződé­sem, hogy nálunk is lehet siettetni ezt a folyamatot. Szinte végszóra lép be Göncz Árpád köztársasági elnök, a so­kat emlegetett férj. Fiatalokat megszégyenítő temperamen­tummal, lelkesen üdvözli feleségét és bennünket, vendégeket. A két kísérő biztonsági tiszt is nyu­godtabb, mosolygósabb, mint általában a hivatalos események gondterhelt ar­cú testőrei. Németh Zsuzsa A hólepte kormány­rezidencia hétköz­nap délutáni álmát alussza. A hatalmas parkban egymástól nem meszsze áll az a három villa, amely­ben Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor minisz­ter-elnök, illetve Áder János, az Or­szággyűlés elnöke lakik családjával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom