Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)
2000-02-05 / 35. szám
2000. Február 5„ szombat - Új Dunántúli Napló HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal-----------hetedik oldal — Vi har egy pohár vízben Sajátos módszer a kormányzati szándék kifejezésére Politikai üggyé duzzadt a megyei kórház körül kialakult helyzet. A Dunántúli Naplóban hétfőn fizetett hirdetést tett közzé a minisztérium, amelyben tudatta, hogy december végén költségvetési forrásból összesen 2,6 milliárd forintot juttatott egészségügyi intézményeknek. A megyei kórház közel húsz és félmillió forintot kapott. A közleményben az áll: a pénzt a tárca a betegellátásban közvetlenül résztvevőknek, magyarán a dolgozóknak szánta. Mivel a megyei kórházban az alkalmazottak a pénzből egy fillért sem láttak, kisebbfajta botrány robbant ki. Embert próbáló feladat követni a magyar egészségügy finanszírozását, az alábbiakban azonban vázlatosan erre is kísérletet teszünk, mert a szóban forgó ügy eredetileg erről szól. 1999 decemberében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár két különböző forrásból is pluszpénzt biztosított a kórházak részére. December 13-án kelt levelük arról tájékoztatta a megyei pénztárakat, hogy a költségvetés terhére pótkifizetésekre, illetve kiegészítő díjazásra a képződött céltartalékból juttatnak az intézményeknek pénzt. Két héttel később az összeget megfejelték, ezúttal a gyógyszeralap maradványát átcsoportosítva és átutalva a megyei pénztáraknak, hogy azok aztán a megkapott utalványlista alapján tovább küldjék azt az intézményeknek. Ezen pénzek bármilyen olyan célra fel- használhatók, ami összefüggésben van a fekvőbeteg-ellátással, tehát éppúgy lehet költeni a dolgozók jutalmazására, mint vér- készítményre, gyógyászati segédeszközre, vagy adott esetben az ezen a területen képződött adósság rendezésére. A Baranya Megyei Kórház az utóbbi megoldást választotta. Érthető döntés, hiszen az elmúlt években felhalmozott jelentős összegű tartozások miatt a fenntartó Baranya Megyei Közgyűlés határozatban kötelezte az intézményt az adósságállomány csökkentésére. Ez idáig tiszta sor, a kórház döntése teljesen jogszerű, szükségessége pedig gazdasági szempontból vitathatatlan. A mostani ügy akkor kezdődött, amikor az egyik kereskedelmi televízió híradójában január elején a minisztérium részéről az az információ került nyilvánosságra, hogy a tárca a pluszpénzeket kifejezetten a dolgozók bérkiegészítésére szánta. Az állítást a Dunántúli Napló hétfői számában egy fizetett hirdetésben ismét megerősítette a miniszter. Gógl Árpád közérdekű közleménye a következőket tartalmazza: „A 170 magyar kórház és egyéb egészségügyi betegellátó intézet 1999 decemberében - költségvetési forrásból - összesen 2,6 milliárd forint nem várt többlet- bevételhez jutott. Ezt az összeget a kormány a betegellátásban közvetlenül résztvevőknek, a többnyire három műszakban dolgozóknak, nővéreknek, asszisztenseknek, kisegítőknek és orvosoknak szánta.” Az ezt követő listán a megyei intézményeknek biztosított összegek szerepelnek, közte a megyei kórháznak juttatott 20.488.700 forint. A fizetett hirdetésre válaszul dr. Horváth Zoltán, a megyei kórház főigazgatója levelet küldött Gógl Árpádnak, amely levél másolatát lapunkhoz is eljuttatta. A levelet a Dunántúli Napló szerdán a „Postabontás” rovatban közölte. Mivel a főigazgató a maga részéről lezártnak tekinti azt ügyet, csak arra tudunk hivatkozni, ami a lapban már napvilágot látott. Eszerint „a kórház vezetői sérelmezik, hogy az ágazat szakmai felügyeletét ellátó miniszter a sajtón (...) keresztül .üzenget’ az intézet vezetésének. Ez számunkra azért érthetetlen, mert a Miniszter úrnak megvan a joga arra, hogy az általa biztosított többlettámogatásról rendelkezzék.” A továbbiakban a főigazgató levele arra tér ki, hogy a most adott pluszpénzek fölhasználásáról a miniszter nem rendelkezhet, lévén ezek olyan összegek, amelyek elköltése gyakorlatilag az intézmény belügye. „A Baranya Megyei Kórházban évek óta sem bér- fejlesztés, sem jutalmazás nem volt. Az intézmény gazdálkodását a Baranya Megyei Önkormányzat több alkalommal ellenőrizte, illetve ellenőriztette. Ezek a vizsgálatok egyértelműen megállapították az alulfinanszírozottság tényét, ami azt jelenti, hogy az egészségügy által nyújtott szolgáltatások térítési díja a költségekre (a törvényileg garantált alacsony bérszint ellenére) sem nyújt fedezetet.” A levél végén olvasható a lényeg, miszerint a kórház a decemberben kapott összeget „a határidőn túli szállítói tartozásállomány csökkentésére fordította”. Időközben azonban a meglehetősen furcsa történet politikai üggyé duzzadt. Staub Ernő, (első képünkön) a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) Megyei Választmányának elnöke sajtóközleményt juttatott el lapunkhoz, amelyben a miniszter hirdetésére hivatkozva közgyűlési vizsgálatot sürget az ügyben, mert - írja - „ebből a pénzből a dolgozók nem láttak semmit”. Mivel a közgyűlésben nincsen MDNP-s . képviselő, ezért Staub a Fidesz-MDF frakciót kérte föl, hogy kezdeményezzen vizsgálatot az ügyben. Staub Ernő ugyan nem árulta el, hogy kik keresték meg az ügy felkarolásával, azt azonban közölte, hogy a kórház dolgozói körében nem kis felháborodást keltett, hogy a minisztériumi szándék ellenére nem láttak pénzt. A Fidesz-MDF frakció gyorsan reagált: Páva Zsolt frakcióvezető-helyettes február elsején gyakorlatilag megismételve a Staubféle sajtóközleményben leírtakat, faxot küldött a Megyei Közgyűlés elnökének, Kékes Ferencnek (második képünkön). A faxban többek között ez áll: „Az ügy tisztázása alapvető érdeke a fenntartónak, a Baranya Megyei Önkormányzatnak, illetőleg az Önkormányzat Közgyűlésének. A vázolt tényállás érdekében tisztelettel kérem Elnök Urat, hogy az ügy kivizsgálása érdekében szíveskedjék a szükséges lépéseket megtenni és erről a Közgyűlés Fidesz-MDF frakcióját tájékoztatni.” Kékes Ferenc gyorsan tájékozódott az ügyben. A közgyűlési elnök lapunknak elmondta, bekérte azokat az anyagokat, amelyek alapján a kórház a többletpénz felhasználásáról dönthetett, ezek között azonban nyoma sipcs az állítólagos minisztériumi szándéknak. Kékes szerint egyértelmű, hogy a kórház a pénzeket teljesen szabályszerűen költötte el, arról nem is beszélve, hogy a minisztérium még ajánlással sem élt az ügyben. A közgyűlési elnök ugyanakkor - sokakkal egyetemben - nem tudja mire vélni a minisztérium utólagos közleményét, ezzel ugyanis csak azt érték el, hogy a dolgozókat a kórház vezetése ellen hangolják. Hogy ez miért állhat érdekében a tárcánál bárkinek is, nem lehet tudni. Kékes hozzátette ugyanakkor, hogy már maga a módszer (fizetett hirdetés közzététele) is meglehetősen nonszensz, ilyen sajátos „üzengetés” megoldással meglehetősen ritkán találkozni. Természetesen megkerestük az Egészség- ügyi Minisztériumot is, és ígéretet is kaptunk arra, hogy nyilatkoznak a témában, azonban sem csütörtökön, sem pénteken nem sikerült beszélnünk illetékessel. Perényi József, a megyei kórház szak- szervezeti vezetője két dolgot tartott fontosnak elmondani az ügyben. Egyrészt hangsúlyozta, hogy mint a munkavállalói oldal képviselője, minden olyan forintért aggódik, amelyet kivesznek a dolgozók zsebéből. Másrészt kissé ironikusan hozzátette, hogy a magyar jogrendszer szerint a kormányzati szándékot nem az apróhirdetési rovatban illik közzétenni, különösen nem másfél hónapos késéssel. Perényi egyébként úgy véli, a minisztérium ezzel a különös játékkal a közalkalmazotti bértábláról szeretné elterelni a figyelmet. A tavaly a kormányzat által beígért 13 százalékos emelésből ugyanis csupán 8,5 százalék lett, úgy, hogy tavaly a bértábla be volt fagyasztva. Ha most a dolgozókat a kórházak vezetése ellen hangolják, úgy tűnhet, hogy a várt béremelés a vezetők miatt hiúsult meg. A szakszervezeti vezető még elmondta, hasonló hirdetés minden megyei napilapban megjelent, így a kormányzati szándékot több millió forintért hozták nyilvánosságra. A kórház dolgozói körében továbbra is nyugtalanság van - jegyezte meg -, mivel vannak olyan emberek az intézménynél, akik nem hagyják, hogy a történet nyugvópontra jusson. Nem csoda, hogy egyes szakmai vélemények szerint Horváth Zoltán miniszternek írt levele tekinthető mentegetőzésnek is. Pedig a dolgozók alighanem megértenék, hogy az intézmény komoly finanszírozási gondokkal küszködik. A főigazgató egyébként ekként zárja levelét: „Úgy gondoljuk, hogy az egészség- ügyi intézmények finanszírozásában tapasztalható kaotikus állapotok rendezéséhez az ilyen és az ehhez hasonló megnyilatkozások nem nyújtanak megoldást, csak az ellentétek további szítását és a valós problémák szőnyeg alá söprését eredményezik.” LENDVAI DÁVID DUNAI IMRE Házőrző papagáj „Ugyan ki tölti be hivatását, ki végzi szolgálatát, kinek van még feladata, kötelesessége, kinek teendője, tisztsége? Mindez ma már csak szerep. A világ egyetlen nagy színpad, élő és holt dolgok, múlt és jövő, idő és cél csak játssza, játssza a szerepét...” - zsörtölődött a hetvenes években egy jeles nyelvészünk a köznyelv elszürkülé- se miatt. Az az ige mára - mondhatni - testet öltött. A szerepjátszás most már végképp nemcsak stí- lusprobléma. Az emberek kezü- ket-lábakat törik, hogy a divatként kialakult vagy a hatalmi hierarchiában előíratlanul is elvárt viselkedésmintának megfeleljenek. Vegyünk egy új példát. A belügyminiszter „szervezett bű- nöző”-nek minősít egy állampolgárt, akiről ezt az állítást előbb bíróságnak kellene jogerősen kimondania. Ám egy ilyen karakán megnyilvánulás elvárt szerep a minisztertől. A bűnözőnek minősített személy védelmé elvállalja egy neves alkotmányjogász, aki történetesen a rendőrtiszti főiskola tanára. Az intézmény vezetője hirtelen úgy látja, hogy ajo- gásznak nem maradt státus, ezért felmond neki. Ez ellen - szerepük szerint - öt civil jogvédő szervezet együtt tiltakozik. Szerintük ez a lépés azt az üzenetet közvetíti, hogy az alkotmányosjogok, köztük a védelemhez való jog nem mindenkit egyformán illet meg, aki ezekért tesz, annak magának is diszkrimináció az osztályrésze. A jogtudóst pedig igazából azért küldték el a tanintézményből, mert hosszú ideje támadja a rendőri jogsértéseket. Persze, az ilyet lehet a saját fészkébe piszkító madár eseteként tekinteni, ám úgy is, hogy valaki teljesíteni akarja a hivatását. Mert világunkban a szerepek megítélése is összekutyu- lódott. Nemrég önkényes, de legalábbis statáriális eljárás alapján kivégeztek két házőrző kutyát, mert azok a rájuk bízott területen összeharapdálták a gazdi kerítésén illetéktelenül behatoló személyt. Ahelyett, hogy csak jól megugatták volna Ámbár arra elég, sőt olcsóbb lenne a papagáj. Némelyik fajta bármilyen szerepre betanítható.-MÉSZÁROS ATMA ___________________ Do kk-sokk Már a svájciak is leköröztek bennünket. Nekik még mindig van tengeri flottájuk. Nekünk már a tengerünk is régen oda, de azért sokáig kihúztuk. Hogy mást ne mondjak, két évtizede még több mint 1100 magyar tengerész járta az óceánokat. Szép hasznot hozott a 21 hajó, amikor sok tízezer tonna árut hordott szét a világ kikötőibe. Ahogy néprajzosaink, nyelvészeink, történészeink folyamatosan hangsúlyozzák, kész csoda a magyarság fennmaradása a Kárpát-medencében, a szláv tenger kellős közepén, úgy a nagy hajós nemzetek is csak figyeltek kerek szemmel, milyen szívósan szelte flottánk a habokat. Azt mondják a szakemberek, a rendszerváltás óta morzsolódik a magyar tengerjárás, mert az állam megszüntette az ágazat támogatását. Lehet. De van itt még valami. Amikor a szovjet államadósságból a Mahart is pályázott 120 millió forintra, 47 milliót kapott. Gyorsan megrendeltek öt új hajót. A pályázati pénz késett, a tengerjáróknak viszont kérték az árát. Hitelt kellett felvenni, tengernyi kamattal. Oly sokkal, hogy két frissiben elkészült hajót azonnal el kellett adni. Mondhatnánk tehát, szerződéses alapon (is) szűnik meg a magyar tengeri hajózás, mert a Mahart oly előnytelen megegyezést kötött, amivel csak zátonyra lehetett futni. Most már csak egy hajón leng nemzeti zászlónk, a Vörösmartyn. Oda már a sokat emlegetett Ady, a Debrecen meg a többi, mind dokkokba kerül. Nincs már rajtuk se deckboy, se matróz, se fedélzeti tiszt, se kapitány. Az utóbbiak egyébként nincsenek kevesen, csaknem félszáz jól képzett hajóparancsnokunk van. Ahogy azonban hajóink, úgy ők is kiszorulnak a kikötőkből. Bérük - ha véletlenül idegen zászló alá el tudnak szerződni - havonta átlag 4000 dollár. Ám ukrán kollégáik ugyanezt elvállalják a feléért is. Persze, hogy az ő markukba csap egy Onassis-utód. Úgy tűnik, végleg befellegzett a magyar tengerészeinek. Nem húzza le ezt már egy fehér ló sem a végleges zátonyról. hetedik oldal HÉTFŐN Riport Tér, mint millenniumi megemlékezés. A Magyar Millennium kormánybiztosa által kiemelten támogatott pécsi programok között elsőként szerepel a Jókai tér rendezése. Am a művészeti programot, amióta csak a hír számym kapott, félreértések és gyanakvások övezik. Többek között az is, hogy itt egy modem emlékmű készül az államalapítás 1000. évfordulója tiszteletére. Portré Gerhardt Csejka frankfurti kiadó, irodalmi utazó nemrég pécsi irodalmat bemutató számot állított össze egy grazi lapban. Portré A Hunok völgye A Magyar Kultúra Napja előestéjén a Zeneakadémia nagytermében a Pécsi Szimfonikus Zenekar adta elő nagy sikerrel Balassa Sándor két művét, a Magyar koronázási zenét és az ősbemutatónak számító Hunok völgyét. A zeneszerzőnek és a pécsi együttesnek persze, nem ez volt az első közös produkciója. a Zeneakadémián- Hogyan kezdődött zenei pályája?- Géplakatos voltam, amikor 17 évesen megnéztem a moziban egy Verdi-operát, a Trubadúrt, aztán még huszonkétszer. Ezután kezdtem énekelni egy kórusban, s tanultam zongorázni a zeneiskolában.- Késői kezdésnek tűnik.- A zongora nem is az erősségem, hiszen a géplakatossághoz szokott kezem nehezen engedelmeskedett.- Miért választotta az Akadémia után éppen a Magyar Rádiót?- Azért, hogy mint zeneszerző szabad legyek. Megkerestem a kenyérre valót, de senki sem szólt bele abba, hogy milyen műveket alkotok. Akik például filmzenéket írtak, s nem is voltak kevesen, gyakran kényszérültek olcsó megoldásokra. Mert a lefelé vezető út mindig könnyebb.- Ez a kor, amibe ön beleszületett, kedvez a komolyzenének?- Minden kor kedvez a művészeteknek, a nehéz pillanatok pedig mindenképpen inspirálóan hatnak.- Miképpen viszonyul a zene változásaihoz?- Én már a tanulmányaim megkezdése előtt is komponáltam. Aztán később fokozatosan megszabadultam a modernizmus nyűgétől, megtaláltam a saját hangomat. Azt a fajta zenét, amely technológiai újítást hoz csupán, de nincs benne költészet, sem a zenészek, sem a közönség nem szerette meg, ennek nincs jövője. Mert a zene az emberi lélek gyönyörű fóruma, megtisztító, katartikus hatását nem veszítheti el.- Mikor kezdődött kapcsolata a pécsi zenekarral?- Harminc éve, rádiós koromban, közvetíteni jártunk le, aztán megtudták, hogy komponálok is, s elkezdték játszani a műveimet. Két évig, 1997-ben és '98-ban, házi zeneszerző is voltam a Nemzeti Kulturális Alap segítségével.- Vannak hosszabb távú tervei?- Egy magyar témájú operán dolgozom, s szeretném, ha a Pécsi Nemzeti Színházban mutatnák be.- Mikorra várható?- Két év múlva készül el, de természetesen a bemutató a színház fogadókészségétől is függ. CSERI LÁSZLÓ Balassa Sándor 1935-ben született Budapesten. Ipari tanuló volt, majd 1960-tól a Zeneakadémia zeneszerzés szakos növendéke Szervánszky Endre osztályában. 16 évig dolgozott a Magyar Rádiónál zenei rendezőként, majd nyugdíjazásáig a Zeneakadémia tanára volt. Erkel- és Kossuth-díjas. Nős, két gyermeke van. 1
