Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)

2000-02-01 / 31. szám

2000. Február 1., kedd - Új Dunántúli Napló HÁTTÉR - RIPORT Új Dunántúu Napló - 7. oldal hetedik oldal — A bánya bezár, de a város marad Fekete gyémánt. Zolától Jókaiig számtalan irodalmi mű próbálta visszaadni azt a fájdalmat és örömöt, ami a föld fekete kincsének, a szénnek felszínre juttatá­sát kíséri. Könnyekről és emberfeletti teljesítményekről szólnak a beszámolók, de kevesen keresték még a számok és az önfeláldozó emberi tettek mögött azt a tényt, hogy a település mérete és helyzete miként változott aszerint, hogy a bá­nyászat serpenyője éppen fent, vagy lent libegett. jat, amely 25 év föld alatti munkavégzésért kapható, a 4 ezer föld alatti műszak után já­ró folyamatos 63 százalékos fizetést és a kedvezményes feltételekkel járó rokkantsá­gi nyugdíj intézményét - tudtuk meg Ferenczi Sándortól, volt országgyűlési kép­Most már csak az egyedüliként megmaradt zobáki aknatorony mutatja, hogy Komló bányászváros volt hajdan fotó: laufer László Szenet már 100 évvel ezelőtt is bányásztak Komlón, de az új időszámítás ideje az ötve­nes években kezdődött. Hogy ebből a falu­ból város lett, az részben Vass Zoltánnak köszönhető. Az akkoriban idehelyezett mi­niszteri biztos korlátlan hatalmáról sok tör­ténet kering. így az is, hogy ő döntötte el, Komlón kell az üzemek dolgozóit letelepí­teni. Ugyanis sokáig élt egy olyan változat, miszerint Sásd mellett húznák fel a bá­nyászkolónia lakótömbjeit az Alföldről, a Nyírségből ideérkező munkára jelentke­zőknek, s onnan gyorsvasúton jutnának Kossuth, Béta és Zobák bányaüzemekbe. Akkoriban pedig legfeljebb csak sejthették, hogy később (1985-ben) az is előfordul majd, hogy a három bányaüzemben egy­szerre 4500-an dolgoznak, s ha ennyi csa­ládban gondolkodunk, akkor ez önmagá­ban Baranya második legnagyobb városát adja, miként Komló azzá is vált. Az Alföldről, a Viharsarokból, egészen pontosan Mezőhegyesről érkezett Erdélyi László, akit Zobákon, a „legek” bányájában a „legek” főmérnökének tartanak. Tizen­évesen a vájáriskolában kezdte, s műszaki vezetőként innen vonul nyugdíjba, de előbb még az utolsó kőnek is a helyére kell kerül­nie a bányabezárás során. De mi vonzza az embert Magyarország legveszélyesebb bá­nyájába? Ahol minden pillanatban jöhet egy gázkitörés, állandó a vízbetörésveszély, s elég bárhol egy szikra, hogy odalent min­den tűzbe boruljon, vagy a levegőben min­dig ott lebegő szénpor felrobbanjon.- Gyerek voltam még, amikor 57-ben Borsodban, Szuhakállón történt egy bánya­omlás, és a több száz méter mélyen rekedt embereknek egy fúrólyukon át juttatták le az ételt, az italt, amíg sikerült őket kiszaba­dítani. így aztán hiába óvtak otthon ettől a szakmától, mégis ezt választottam. Erdélyi László Zobákon élte végig a komlói szénbá­nyászat minden mozzana­tát, s lett a medence legstabi­labb főmérnöke. Míg ebben a beosztásban a szeneseknél 2 és fél év volt az átlagosan kitöltött idő, ő 14 éve irányít­ja a műszaki munkákat. A főmérnök szomorúan emlé­kezik.- A 60-as években 1400-an dolgoztunk Zobákon, s a csúcsidőszakban, 1975 és 1985 között már 2500-an bányászkodtunk. Most viszont a tavalyi 600-ból hamarosan csak 15-en maradunk. Széntermelés már nincs, pedig egykor a három bányaüzem 2 millió tonna szenet is termelt évente. Zobák a legek bányája. Közép-Európa legmélyebb széntermelő helye 673 méterrel halad a tengerszint alatt, de még további 200 méterrel lejjebb is vannak elérhető széntelepek. De sajnos nemcsak a szénter­melés, a bányaveszélyek legjei is többnyire ehhez az üzemhez kapcsolódnak. Például a legnagyobb gázkitörés 1978 nyarán itt 2000 tonna szenet dobott ki, s terített szét a vágatokban. Ezt a mennyiséget 200 vagon­ból álló szerelvénnyel lehetne elszállítani! A medence legna­gyobb sújtólégrobbanása is Zobákon történt 1985-ben, s ennek már két halálos áldoza­ta is volt. .- Bányásznak lenni olyan, mint egy nagyon magas, „ne­héz” hegyet megmászni. Tele veszéllyel, szigorú szabályok szerint ügyelve minden lépés­re. Végül legyőzve a termé­szetet, kézzelfogható érték is születik a munkából - mond­ja a főmérnök, aki 25 éve bá­nyamentő parancsnok is, vagyis pontosan tudja, hogy mit jelent egy rossz, vagy sza­bálytalan lépés odalent. De hozzáteszi azt is, hogy ez egy „csapatsport”. Gyakran kért szinte lehetetlent a vájvégen dolgozóktól, és a bányászok mégis teljesítették. Az embe­rek egy-egy sikeres lyukasz­tást mámoros családi bulikkal ünnepeltek meg, s a nehéz körülmények ellenére mindig sikerült az újabb és újabb szirtekre jutni. Persze ez az­zal jár, ha otthon csörög a telefonja, soha nem az jut eszébe, hogy valamelyik haver hívja sörözni, hanem, hogy mi történhetett a bányában?- Kacskaringós kis utcák este nyitó kis kocsmákkal. Mindehhez alig 3 ezer lakos, ilyen volt Komló 1958-ban, amikor Buda­pestről ideköltöztem azzal az ígérettel, hogy 200 évig fejtik majd itt a feketeszenet - emlékezik a kezdeti időkre Budaházi György, aki Kossuthon és Bétán töltötte éle­te nagy részét, s napjainkban önkormány­zati képviselőként tevékenykedik. - Óriási pénzeket kerestünk - folytatja. - Az akkori szakmunkásbérek négyszeresét, de azt már én is csak a Szabad Európa Rádióból tud­tam ipeg, hogy nálunk a vájár-átlagéletkor nem érte el az 57 évet.- A bányának most vége. Nekem 200 év­nyi munkát ígértek, mégis magam kezdtem el a tömedékelését annak az aknának, ahol először a föld alá szálltam - mondja Budaházi György. - De ki kell emelnem, hogy a munkanélküliség az utóbbi másfél évben 1550 fővel csökkent, a régi aknák külszíni létesítményeit sorra veszik át a kis- és közepes vállalkozások, lásd K- IV akna, s most nyerte el az Ipari Park címet is a szén­osztályozó mellől induló ipari zóna. Ez a jövő, itt már 11 cég dolgozik 400 alkalma­zottal, s hasonló eredményekre lehet szá­mítani újabb két éven belül a hamarosan ideépülő üzemcsarnoknak, valamint a köz­műfejlesztéseknek köszönhetően.- A rendszerváltás kezdetén látszott már, hogy cselekednünk kell. Néhány év alatt az­tán sikerült kiharcolnunk a bányásznyugdí­viselőtől (kis képünkön), aki most az érdek- képviselet nevében nyilatkozott. Kiderült, a szociális vívmányokat igényelve távozott a bányászok többsége, csak a 63 százalékos kereset-kiegészítéssel volt gond, mert sok vájvéginek csupán pár száz műszak hiány­zott a jogosultsághoz. Számukra két-három évi munka hiánya esetén két út nyílik, vagy a spanyol bányákban folytatják, vagy a még működő hazai mélyművelésű termelés fo­gadja őket - de akinek ennél hosszabb idő hiányzik, annak nem tudnak segíteni. Ami viszont elsősorban a komlói szakszervezet­nek köszönhető, az az úgynevezett bányász önsegélyző pénztár. Az energiaszektor 1995-ös privatizációs bevételeiből származó fél százalék kiosztásáról van szó, melyből Komlón 8,6 milliárd forintra pályázhatnak 2004-ig, de igényekkel igazolva. Eddig 151 miihó forintot kapott 250 távozó vájvégi, s ugyanennyien várnak elbírálásra az idén 200 millió forintért. Kilencféle indokkal le­het kérni ezt az ellátást, s olyanok is igé­nyelhetik, akik négy évvel ezelőtt, de legfel­jebb 1995. július 1. után mentek el felmon­dással a bányától. Emellett 420-an vettek részt különböző átképző tanfolyamokon, hogy a már meglévő ipari zóna vállalkozá­sainál, vagy a bővülő park igényeinek meg­felelően munkába állhassanak. Az viszont tény, hogy az elvándorlási folyamat megállt, sőt újabban Pécsről is egyre többen költöznek ide, hiszen Körtvélyesben fele, vagy kétharmad áron adják a pécsivel azonos méretű és kom­fortfokozatú otthonokat. Hogy az ipari zó­na meddig fejlődik, nem tudni. De az biz­tos, a bányászváros jelzőjét vesztve is vá­ros marad. MÉSZÁROS B. ENDRE DUNAI IMRE __ Ál om időhossz A gazdasági tárca új miniszte­re egy szakmai konferencián beszélt arról, hogy 5-7 évre szóló antiinflációs paktumot kellene megalkotni az üzleti szféra, a társadalmi érdekcso­portok és a kormány között annak érdekében, hogy az EU- tagság elnyerése után Magyar- ország beléphessen az Európai Monetáris Unióba is. A reagá­lás nem késett: az Országgyű­lés Költségvetési és Pénzügyi Bizottságának MSZP-s elnöke szerint helyes lenne, ha a kor­mányzat nem hét évre vonat­kozó álmokat szövögetne, ha­nem hozzálátna Magyarország aktív felzárkózási programjá­hoz. Az a feladata, hogy meg­alapozza az ország éretté válá­sát az Európai Monetáris Unióhoz történő csatlakozási tárgyalásokra, nem pedig az, hogy a következő kormányzati ciklusra vonatkozó teendőket megfogalmazza. A paktum esélyeit ezek után nem kívánom latolgatni. A történetből egyébként is az a rész ragadott meg, ami az ál­mok időhossz-méretezésére, és a feladatok behatárolására vo­natkozott. Erről már olyan többrétegű a „dézsavü" érze­tem, mint a trójai régészeti le­let. Illetve dehogyis emlékezeti csalódás ez. Ilyen megnyilvá­nulásokat sokszor hallottam már. Pécs Közgyűlésében pél­dául az ellenzék évek óta azért aggódik, hogy milyen kötele­zettség nyúlik át a jövő ciklus­ra. Az effélék mögött persze - parlamenten innen és túl - olyan optimizmus bujkál, hogy az aggódó párt a jövő le­téteményese. Legyen nekik könnyű a jövő ezzel a szép önbizalommal. Csakhogy így az egész hovato­vább olyan szemléletté kezd fajulni, hogy a ciklusidőnél hosszabb távú tervezésbe sen­ki se kezdjen, mert az már a politikai váltógazdaság elleni merénylet. Ám a mi ciklus­időnknél általában jóval hosz- szabb társadalmi, gazdasági, nemzetközi politikai folyama­tok - amelyekre reagálni kelle­ne - mit sem törődnek azzal, hogy nálunk négyesztendőn­ként állították sorba a váltók­kal tűzdelt állomásokat a pá­lyán. És azzal sem, hogy mife­lénk nemcsak masinisztát és mozdonyt szoktak cserélni, hanem olykor közmegegyezé­ses célt meg síneket is. KOZMA FERENC _______________________ Ör ömszámla Áfás számlát kötelesek rövide­sen adni az örömlányok is, hi- ■ szén a tevékenységüket elisme­ri a Pénzügyminisztérium, sőt a Központi Statisztikai Hivatal által összeállított szolgáltatási jegyzékben, közvetlenül a bébiszitterek után következnek már a szexuális szolgáltatók. Bár még nem teljesen törvényes dologról van szó - ugyan, mi nálunk a törvényes és mi se? mégis az illetékesek szerint a jövőre gondolva az euro-konfor- mitás ezt a besorolást megkí­vánja. Azaz, ha mi is be aka­runk lépni az unióba, a sok­sok előírás között az is ott áll, hogy az örömlányokat számla­adási kötelezettség terheli. Hja, kérem, ez így természe­tes. Mindenütt bevételből él az állam, s minden jövedelem után adózni kell. A számla­tömbök igénylése megkezdőd­het tehát Magyarországon is, annak ellenére, hogy a türelmi zónák kijelölése momentán még nem történt meg. Ám bár­mikor megtörténhet. Ezért az­tán sürgősen igyekezzenek a nyomtatványboltokba a höl­gyek, sőt nem árt már a dol­gokhoz konyító könyvelő után nézni, főleg ha hadilábon áll­nak a matekkal. Ugyanis fur­csa volna adócsalással indítani az előjátékot. Persze a dolog lényege nem is feltétlenül ez, hiszen számlát ad ma már boldog és boldogta­lan. Sokkalta fontosabb kér­dés, hogy vajon a szolgáltatást igénybe vevők mit kezdhetnek az örömlányoktól kapott szám­lákkal? Hogyan tudják majd le­írni az adójukból a betéti társa­ságok (a kültagok és a belta­gok), a korlátolt felelősségűek és netán a magánvállalkozók a futó légyottokat? Beépíthető-e a mondjuk bizonyos speciális ké­rések kielégítése (Ejnye, Móni­ka!) a reprezentációs keretbe, s vajon az áfát tényleg visszaigé- nyelhetik-e az áfa-körbe tarto­zók? Mi lesz a jogtalan vissza­igénylésekkel? Vajon az öröm­számlák mögöttes tartalmát hogyan fogja vizsgálni az adó- rendőrség speciális egysége, el- hiszik-e a delikvensnek, hogy képes volt meglehetősen gya­korta „végigenni az étlapot”? Mi tagadás kedves olvasó­ink, sok még a megválaszolat­lan kérdés így Európa felé me­net. 1 1*1 111 hetedik oldal HOLNAP Riport Sudár bakócai leány köz- gazdasági szakközépiskolá­ba járt, mérlegképes köny­veld szeretett volna lenni. 1997-ben őt és barátját el­ütötte egy ittas vezető. A fiú meghalt, a leány öt mű­tét után hagyhatta el a kór­házat, ám még idén is két újabb operáció vár rá. Rok­kantnyugdíjas lett a közép­iskola padjából. Portré Dr. Botz Lajos, a POTE Svájcot is megjárt főgyógy­szerésze, a gyógyszerész­kamara alelnöke azt vallja: nem kell mindent véresen komolyan venni. Portré A jéggel lehet játszani is Colin'Foster szobrászként a kőkeményét szereti: a gráni­tot, a márványt - no meg a jeget. És ez nem az asztalra ke­rülő csizma esete, sőt! Mint a művész mondja, a jéggel ját­szani lehet, szabadjára engedni a kísérletező fantáziát.- Öt éve dolgozom jéggel Sakari Matinlauri finnországi szobrász barátommal közösen. A Téli Váro­sok Világszövetségének évenkén­ti konferenciájához kapcsolódóan idén februárban is szeretnénk el­jutni a svédországi Lulea városá­ba, hiszen közös előzetes tervün­ket már elfogadták. Tán furcsának tűnhet némelyeknek, hogy Ma­gyarországot egy angol és egy finn művész képviselné, de mind a kettőnknek igen erős kötődése van az országhoz: jómagam immár 15 éve élek Baranyában, Sakari pedig majd' húsz éve vesz részt különböző itteni szobrász­szimpóziumokon.- Miért különös anyag a jég, mitől másabb a többinél?- Eddig kétszer hószobrokat csináltunk, dő mű is ezt a „trükköt” használ­ná ki.- Azt hinné az ember, a művész az örökkévalóságnak dolgozik, de hát a jég még Svédországban sem marad meg örökké...- Tény, az efféle szobornak rö­vid élete van. Egy gránit éppen­séggel 2000 évig is fennmaradhat, de a szobrászban ott a gátlás is, de a jég még ehhez képest is egészen más. Például nagyon fon­tos, hogy tel­jesen átlátszó. Az üres terek, for­mák, lyukak láthatóak benne, ami az egészet nagyon izgalmas­sá teszi. Egyébként az elkészíten­Colin Foster 1954-ben született Londonban. Szobrász mesterdiplomáját 1977-ben szerezte a Manchesteri Képzőművészeti Főiskolán. A villányi szobrászszimpóziumok vendégéből 1984-ben baranyai lakos lett. A JPTE-n 1997-ben doktorált, a Képzőművészeti Karon szobrászatot oktat. hogy ha hibázik, az is ott marad. A jéggel aztán elengedheti magát az ember, szinte játékká válik a munka. És haszna is van, elvégre ilyenkor olyan formák és ötletek jönnek elő, amit a későbbi munkáknál, például a kőnél is használni lehet.- Ez végül is egy verseny. Lehet versenyezni a művészetben?- Nekünk igazság szerint nem is nagyon tetszik a versenyszerű kiírás, de azt hiszem, az a prakti­kus oka, hogy így lehet legköny­nyebben szpon­zorokat szerezni - amin mi is ügy­ködünk. Ugyan­akkor szakmai kihívás is, hiszen a Nemzetközi Jég- és Hószobrász Szövetséghez pályázni kellett a művekkel.- Lehet ezt a fajta szobrászatot itthon „gyakorolni”?- Baranyában nincs elég jég, se hideg, bár ez furcsán hangzik ja­nuárban. A gyártott jég sose lesz tökéletes, középen mindig lyukas marad. MÉHES KÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom