Új Dunántúli Napló, 2000. február (11. évfolyam, 31-58. szám)
2000-02-04 / 34. szám
2000. Február 4., péntek - Új Dunántúli Napló HATTER RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — A papírpillangók repülése A súlyosan fogyatékos gyerekekkel való bánásmódról néhány éve rémképeket láttunk a televízió képernyőjén Romániából. S bár a gyakorlat nálunk mindig is más volt, a kórházi jellegű gondozás nem vált éppen a hazai fogyatékos gyerekek javára. Egy ideje azonban új szelek fújdogálnak itthon is, elsősorban Bolyban, az ottani intézet falai között.- Úristen! - csapja össze a kezét egy csöppség, amikor belépünk az apró foglalkoztatószobába. Megilletődve néz ránk, váratlanul érte az idegenek betoppanása.- Mondd, hogy szia! - súgja neki oda a gondozónő.- Szia - mondja alig hallhatóan, s visszafordul az asztalkájához, hogy az éppen a számára kirótt feladattal megküzdjön. A feje fölött kecses papírpillangók úsznak a levegőben, körben plüssállatkák hevernek. Az „Úristen” és a „szia” kifejezésekkel persze az emeleten lévő gyerekek már nemigen tudnak mit kezdeni. Az ő állapotuk súlyosabb, sokan csak fekszenek maga- tehetetlenül, tekintetük nem evilági, mások pedig, mint például az osztály kedvence, az a tolószékes fiú, akinek a lábai térdtől a megszokottól ellenkező irányban hajlanak, csak artikulátlan hangjelzéssel tudatja, hogy örülne a doktornő sztetoszkópjának. Néhány percre.a fejére helyezheti, feszülten figyel a beszűrődő, felerősödő zajokra, s öröme olyan végtelen, mintha új életet kapott volna ajándékba a sorstól. A leggyakrabban a szülés előtti, illetve alatti sérülés vagy kromoszóma-rendellenesség miatt kerülnek ide gyerekek, magyarázza az intézet orvosa, dr. Tardos Mária (első kis képünkön). Jóval ritkább az, hogy valakit nyomorékká vernek a szülei, mint azt a kislányt, akit egy baranyai kis faluban kínoztak meg. Azóta ő is itt él. A Baranya Megyei Egészségügyi Gyermekotthon 1956. május elsején kezdte meg működését a gyönyörű Montenuovo- Batthyány-kastély jelenlegi konyhaépülete helyén hatvan férőhellyel. A hatvanas évek elején aztán felújították magát a kastély épületét is, így újabb negyven gyermeket tudtak befogadni. A hetvenes években épült a nyolcvan férőhelyes pavilon, s ekkor már a Baranya Megyei Tanács vette át az intézetet az Egészségügyi Minisztériumtól. A nyolcvanas években újabb pavilon épült 160 férőhellyel, kialakították a terápiás és diagnosztikus helyiségeket, a labort, a fogászati rendelőt, az EEG-labort, a hidroterápiát, a tornaszobát, s mára 270 gyermek és 222 dolgozó tevékenykedik itt együtt, mondja Varga Lászláné igazgató (második kis képünkön). Az elmúlt héten Hollandiában járt szakember elmondása szerint odakint van olyan intézet, amelyben 400 gondozottra 1200 dolgozó és • 400 önkéntes segítő jut: ez az arány nálunk elképzelhetetlen, hiszen itt csak arra van lehetőség, hogy egy gondozónőre tíz gyereket bízzanak. Az intézetben súlyos és középsúlyos értelmi fogyatékos, halmozottan sérült gyerekekkel foglalkoznak, közülük 75 százalék súlyos értelmi fogyatékos. Kétéves kortól kerülhetnek ide, s gyakorlatilag életük végéig itt élnek, jelenleg a legidősebb 49 éves. A megyében működik ugyan több felnőtt intézet is, de azok gyakorlatilag megteltek, másrészt szerencsésebb, hogy azok, akik itt élték le eddigi életüket, ebben a környezetben is maradjanak. Arról, hogy kik kerülhetnek ide, a szülő dönt az orvossal való konzultáció után, s a beutalás a helyi illetékes önkormányzat feladata. A döntés rendkívül nehéz, hiszen a szülő sok mindent megtenne a gyerekért, de az ápolás teljes embert kíván a nap 24 órájában, munkát, hivatást kellene feladni, így sokan választják azt, hogy hétvégeken viszik haza őket. Az intézetben 95 százalékos a szakképzettségi arány, kétévenként nővériskolát indítanak, és többen pedagógiai képzésben részesülnek, a gyerekek tehát jó kezekben vannak. A velük való bánásmód az elmúlt időszakban sokat változott, magyarázza az igazgatónő, az ápolásból fokozatosan a foglalkoztatás és a terápia felé haladt, követve a nemzetközi trendet. Az új szemléletmód kialakításában komoly segítséget nyújt a német Diakonie Stetten, mely szervezet szakemberei nem egyszer beálltak a bólyi intézetbe dolgozni, s az itteniek rendszeres látogatást tesznek Németországban. Az eredményesség lemérhető a gyerekeken, akik lényegesen szabadabbak, nyi- tottabbak. Ma tankonyhában, szőnyegszövő, keramikus- vagy asztalosműhelyben dolgoznak, állatokat tartanak - egyelőre csibéket, de később disznót és nyulat is -, szabadon jár- hatnak-kelhetnek a parkban, kimehetnek a városba, templomba, nyaralhatnak a Balatonon, Németországban vagy akár Spanyol- országban, a legszerencsésebbek pedig az önálló életvitelt gyakorolhatják a rendkívül magas színvonalon felszerelt és szép lakóotthonban. S bár Németországban vagy Hollandiában minden gyermeknek külön szobája van, itt már az is óriási eredmény, hogy 2-3 ágyas szobákban helyezhetik el őket. Hiszen szinte mindent pályázati pénzekből és adományokból oldanak meg, a hidroterápiához, a gyógymasszázshoz, a zeneterápiához vagy a fényterápiához szükséges eszközök beszerzését, a játékok megvásárlását, az asztalosműhelyben működő munkagépek beüzemelését. A fényterápiás helyiség ajtaja nyitva. A vízágy alatti hangszórókból halk zene szól, a rezgés áthullámzik az ágyon, s finoman átjárja az éppen rajta fekvő három magatehetetlen apróság izmait. A mennyezet alatt egy tükördarabokkal borított gömb forog, a mennyezetre és a falakra vetítve az apró fényfoltok százait, melyek lassan folynak le az oldalfalakon. Húsz-huszonöt percig tart ez a varázslatos kezelés, mely rendkívüli élményt jelent a gyerekeknek. Mindezt egy 1,6 milliós pályázati pénzből vásárolták. Az is csak a rendszerváltozás utáni időszak leleménye, hogy a súlyos fogyatékos gyermekek esetében is érvényes 6-16 éves kor között a tankötelezettség, s még a legsúlyosabbakkal is kell és lehet is valamit kezdeni, állítja az igazgatónő, minden kis előrelépés eredmény, és sok esetben már az is nagy siker, ha állapotuk nem romlik. Mindehhez azonban rengeteg idő és türelem A Hollandiából érkezett golyófürdő a gyerekek egyik kedvence FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ szükséges, amely Bólyban minden jel szerint megvan. Nem véletlenül hangzott el az elmúlt nyáron zajló országos konferencián, hogy ez az intézmény jelenleg a legjobb a hazaiak sorában. A szobák, termek, folyosók a közeledő farsangról árulkodnak, az amúgy is színes, meleg környezet még tovább gazdagodott, nyoma nincs annak, hogy valamiféle kórházi jellegű ápolás folyna. Az épület egyik lakásában hatan laknak, önálló, jól felszerelt konyhával, fürdővel, mosógéppel. Az ebédet kapják, de a vacsorát saját maguknak készíthetik. A falon Rio de Janeiro madártávlatból, mélykék tenger, szeszélyesen szabdalt partvonal. Kint a lépcsőházban nagyméretű festmény, közös mű, melyet a fogyatékos gyerekek, a város iskolásai és Trischler Ferenc szobrászművész közösen készített. Április végén a holland World Servants Alapítvány emberei jönnek, a foglalkoztatóház tetőzetében egy lakást és két foglalkoztatóhelyiséget alakítanak ki ingyen, mindezt teszik a saját szabadságuk terhére. Tervezik még a normál lovasterápia ki- szélesítését, szeretnének egy saját lovat és egy iskolát, melybe a normális életrendhez hasonlóan eljárnának a gyerekek. Ez modellértékű lenne Magyarországon. Hiszen a cél az, hogy a súlyosan fogyatékos gyerekek is a többiekéhez hasonló életmódot folytassanak, mert az önmagában kevés, hogy minderre megvan a joguk, a lehetőséget is meg kell teremteni. Bólyban pedig mindent ennek érdekében tesznek, olykor kisebb, máskor, ha erre lehetőségük adódik, nagyobb lépésekkel. CSERI LÁSZLÓ DUNAI IMRE A Tiszától az óceánig Végül is csip-csup ügy. Ciánt és különféle nehézfémionokat tartalmazó szennyvíz jutott vasárnap éjjel Rorjiániában a Szamosba ömlő Lápos folyóba. Kissé kellemetlen szituáció, hogy a Kárpátok belső karéjában eredő folyók zöme majdnem minden szennyet elhoz a Tiszába, Dunába. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tájékoztatója szerint azonban a Szamoson és a Tiszán lefolyó szennyezés közvetlen veszélyt nem jelent a folyók körzetében élőkre. Ennek ellenére a folyók állati élővilága eléggé rosszul viselte a ciánt. A főigazgatóság kénytelen volt felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy a Szamos és a Tisza folyóból származó halakat ne fogyasz- szák, állatokkal se etessék meg, illetve a part menti ásott kutakból vizet ne fogyasszanak, azzal ne főzzenek. Ugyanakkor megnyugtatta a közvéleményt, hogy a két folyó vize - a szándékos mérgezés kivételével - egyéb célokra következmény nélkül felhasználható. Tehát remekül lehetne rajtuk csónakázni akár demonstrációs célzattal is, tiltakozásul a közép-európai környezetszennyezések ellen, hogy a problémára korszerűbb módon hívja fel végre már valaki a figyelmet. Mert ennek is megvan a példamutatóan divatos módja. A napokban éppen csónakkal készül átkelni a Csendes-óceán déli részén egy 52 esztendős francia. A négy hónapos, 9 ezer kilométeres lapátolásra vállalkozó breton férfi régi evezős. Már két ízben átcsónakázott az Atlanti-óceánon, és többször át is vitorlázott rajta egymagában. Persze nemcsak úgy öncélúan. Ahogy most a Csendes-óceánra, korábban is a környezet iránti aggodalom vitte a hosszú útra. A breton egyébként immár ötszörös apa, ám a nemrég bekövetkezett örvendetes családi esemény sem tántorította el a veszélyes vállalkozástól. Nyilván szereti a csendet, másrészt ezzel az úttal kívánja ráébreszteni a világot az óceánok szennyezésének problémájára. Kellene talán küldeni neki palackpostával egy kis Tisza-vi- zet - persze semmiképpen sem fogyasztásra -, hogy vigasztalásul reklámozza egy kicsit a gondjainkat a ficánkoló delfineknek és halaknak: a mi kis katasztrófánk sem fenékig tejfel. Hanem gyöngyöző dán. TIBAY GÁBOR Mindennapi vér Lehet, hogy mesélnünk kéne inkább a kölyköknek, jutott eszembe éppen a minap, ahogy erőszakos műsorokért, gyermekeket hátrányosan befolyásoló, vérfröcsögős disznól- kodásokért állított le a Testület kereskedelmi tévéadót, mert egy vitatott filmet ő is vitatottnak talált. Jól is van így, gondoltam a videotékából hazajövet, mert az már tényleg vérlá- zító, hogy ezek a haszonért lihegő, elállatiasodott szerkesztők majd az én gyermekem agyába is igyekeznek belécsö- pögtetni a mételyt. Ennek hatására egy pubertáskori éjjelen majd felkel a kölyök, oszt’ pentagrammát rajzol szülői véremmel a perzsaszőnyegre. Na még csak azt kéne. No meg a tékába sem megyek többet, a fene egye meg, de ezt még megnézem: így lappangtam hazafelé a legutóbbi zavaros estén a szalaggal, mely valamelyik múmiás filmet tartalmazta mágneses rendszerben, szigorúan az én felnőttkori épülésemre. Magamnak azt veszek ki, amit akarok, mondottam mintegy vigasztalón, lepergetve magam előtt a filmet, mely abban a jövőbeli jelenetben játszódott, mikor eljövendő csemetémet majd nem engedik múmiás-ölős filmet kölcsönözni a pultnál. Ez persze kissé el is szomorított, mivel régen eldöntöttem már, a saját ivadékaimnak csak én fogok igazságot osztani, nem pedig holmi pultos, még ha mindezt számos pofon kíséretében is kell majd cselekednem. Tehát a közjó építése érdekében mostantól nem kölcsönzők ki a fal mellett osonva gonosz, véres, esetleg pornográf alkotásokat. így tegnap, mihelyst hazaértem, már hátradőlés közben a pamlagon magam elé kanyarintottam a műsorújságot, és megbízható, szocializált perverzként indítottam az adást. Este fél hét. A mozicsatornán horrorfilm ment. Bekuporodtam hát a sarokba; még hat órát elütök így, utána a Dunán úgyis jönnek a halak. 1 1 ‘ 1 1: ¥ T -f hetedik oldal HOLNAP Riport Újabb ügy a Megyei Kórházban. Az intézmény decemberben a költségvetéstől 20,5 millió forintot kapott, melyet adósságrendezésre fordított. A minisztérium a héten fizetett hirdetésben tudatta: a pénzt a dolgozóknak szánta. A közgyűlési ellenzék vizsgálatot sürget. Portré Balassa Sándor Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző - a Pécsi Szimfonikus Zenekar háziszerzője - szerint a zene az emberi lélek gyönyörűfóruma, megtisztító, katartikus hatását nem veszítheti el. Portré Égre nézve, földön állva El sem tudja képzelni - mondja -, hogy svábok lévén hogyan kerültek elődei az Ormánságba. Az országnak, Baranyának ebbe a sokat emlegetett csücskébe, ahol - ez a tapasztalata - hússzor annyi energia kell valaminek az eléréséhez, mint máshol.- Meglep, hogy eredetileg meteorológus szeretett volna lenni.- Mindig az égre néztem, a csillagokat figyeltem, talán ez a magyarázata. Ehhez képest ugyancsak kemény talajra huppantam, amikor nagyon fiatalon a közéletbe kerültem. Azt azonban gyorsan eldöntöttem, hogy nem a mindennel szemben menetelés a módszer, hanem az a cél, hogy használjak a környezetemnek.- És most már mondhatja, hogy sikerei is vannak?- Azt hiszem, ahhoz egy kicsit türelmetlen vagyok, hogy nagy sikerekről adhassak magamnak számot.- De ott van a kiválóan működő Ormánság- fejlesztő Társulás.- Jó érzés volt ezt a csapatot összehozni, s az is, hogy ismertté tettük az Ormánság problémáit, valamint jó színvonalú pályázati tevékenységét is. Ezek valóban sikerek voltak, de reális mérlegelésükhöz itt kell élni, az Ormánságban.- Politikusként tapasztalja annak hátrányát, hogy nő?- Nem tudom, mi az a politika. Másrészt mindig úgy gondoltam, ezen a kérdésen már régen túljutottunk - de rá kellett jönnöm, hogy még nem. Egyébként csak Nórántné dr. Hajós Klára 1954-ben született Pécsett. Általános és középiskoláit Sellyén végezte, majd jogászdiplomát szerzett Pécsett. Sellye polgármestere, a megyei közgyűlésben bizottsági elnök. Férjé genetikai szakmérnök, lányuk szociálpedagógusnak, fiúk kertészmérnöknek készül. annyit a politikusságomról, hogy ha lehetne településfejlesztést politika nélkül is csinálni, nem lennék a megyei közgyűlés tagja.- Azonban tíz éve az. Vélhetnénk, inkább a politikának él, nem a családjának.- Nagyszerű házasságban élek nagyszert! társ mellett. Fiatalabb koromban valóban nagyon fontos volt számomra a munkám, ám ahogy teltek az évek, ez módosult, s most már egyértelműen a családé az elsőbbség. És Sellyéé. Amikor 100 éves volt itt a tűzoltóegyesület, meghatódva láttam az alapítók neve között a nagyapámét. Ez üzenet volt a számomra: innen nem szabad elmennem.- Voltak még ilyen meghatározó felismerései?- Igen. Mennyiségi és minőségi céljaim voltak, és kezdetben az előbbieken volt a hangsúly. Ma már tudom: ez csak tíz százalék, és kilencven a minőség. A minőség pedig az itt élő ember. MÉSZÁROS ATTILA t á b
